Fotó © Dr. Bonaniné Tamás-Tarr
Melinda (2004.)
SZITÁNYI GYÖRGY* (1941. szeptember 26.) sokoldalú, színes
egyéniség. Több szakos tanár, író, kritikus, esztéta, szociológus, esszéista,
újságíró, nyomdász, grafikus, reklámszakember. A bölcsészettudományok, az irodalomtudományok és az esztétika
doktora. Szívéhez legközelebb álló, magyar nyelv és irodalomtanári
szakdolgozata: A ritmus és a magyar próza.
Bár már korábban is publikált, írói
pályafutását az 1966-ban írt, Harlemi árnyak című irodalmi
oratóriumának megírásától számítja. A hangjátéknak írt, pódiumra is alkalmas
művet, szinte megjelenésével egy időben tiltották be. Szerzője a művet máig sem
vallja 1956. kerek évfordulójára készült alkotásnak, bár elismeri, hogy utólag
belemagyarázható az is. Meghurcolása miatt bosszúból írta 1967-ben, a szovjetek
forradalmának évfordulójára meghirdetett pályázatra az Új naptár szülte rend
című „rendhagyó” lírai oratóriumot. Első díjat nyert vele. A mű SZOT- és
KISZ-díjat is kapott. A darabot a Pinceszínház kívánta előadni, megjelent
antológiában is, egyedi kiadásban is, azonban fellelhető példányait még a játék
november 7-ei színrehozatala előtt elkobozták. A szerteágazó pályaképre
jellemző, hogy a darabot tartalmazó antológia egyetlen fellelhető példánya az
Országos Széchenyi Könyvtárban máig megtalálható, míg az összes többi műnek
csak elvétve van egy-egy példánya szerte az országban. Önálló példányaiból egyet
a Komszomol könyvtára őriz, a többit elkobozták.
Egy időre felhagyott a rendszeres irodalmi
munkássággal. Újságíró, szerkesztő, illetve a Tankönyvkiadó Vállalatnál műszaki
szerkesztő volt, miközben illusztrációk rajzolásával, vers- és prózamondással,
valamint alkalmi, óraadóként végzett oktatással kereste kenyerét.
Első disszertációját Ritmusjelenségek Krúdy
Gyula prózájában (1973.) címmel írta.
1971-ben már mint elismert reklámszakember
kezdett szakmai tanulmányokat írni a Propaganda, Reklám című szaklapba,
és emellett ki is tartott néhány évig. 1977-ben, a reklámról írt
művészetszociológiai tanulmánya, a Mit csinál a hetvenes évek magyar
reklámja? (Valóság 77/7) egyetemeken kötelező olvasmány lett. A
tanulmány hamarosan megjelent a Kossuth Könyvkiadó Vélemények/Viták sorozatának
vizuális kultúrával foglalkozó kötetében is. 1978-ban kérték fel a Bevezetés
a reklámesztétikába c. tankönyv megírására.
Esztétikai tanulmányokat a ’70-es évek első
felében kezdett publikálni. Kritikusi munkásságának kezdetét 1972-től számítja.
Ekkor írta első jelentős szakkritikáját Nyelvünk gyomnövényei címmel,
Hernádi Miklósnak A közhely természetrajza című művéről az Új Írás c.
folyóiratba.
1975-ben írta Viszonyok című regényét.
Ennek következménye hosszasabb irodalmi elhallgattatás volt, a regény nem
jelenhetett meg.
Ettől
az időtől különböző felsőoktatási intézményekben dolgozott óraadóként hol
filozófusként, hol esztétaként, hol az irodalomtudomány valamelyik ágában.
Közben
folyamatosan tanult, hogy ne lehessen ellene kifogás sűrűn váltogatott
munkahelyein és beosztásaiban valamely diplomának hiánya. Így történt meg, hogy
önmagánál kellett volna vizsgáznia, ezért tanszékvezetőjéhez fordult, hogy
vizsgáztassa le. Annak intelmére az 1976-77-es tanév végeztével befejezte tanulmányait.
1976-ban
lett munkatársa a Vitányi Iván vezette világképkutató team-nek, amelynek
tagjaként elsősorban sikerregények etikai világképét kutatta.
Ebben az időben hetilapokban ismét megjelent
szépíróként is, kritikusként is, de hamarosan folyóiratoknak is újra szerzője
lett. Az Élet és Irodalomnak ekkor lett állandó munkatársa.
Elbeszéléseket, irodalomkritikákat írt a lapba, végül mint gyakorlott rádiósnak
hetenként, később kéthetenként rendszeresen jelentek meg a lapban
rádiókritikái. Az ÉS-sel 1994. novemberében szakította meg kapcsolatát,
amikor a lap olyan politikai és erkölcsiségű utat választott, amit nem tartott
követhetőnek. A 80-as években napilapokban is publikált, szinte minden héten
megjelent kritikája a Magyar Nemzetben. Jellemző, hogy a
rendszerváltással megszűnt a lappal való kapcsolata. A kulturális rovat új
vezetője azzal az indoklással nem fogadta el többé írásait, hogy a változás
előtt is dolgozhatott a lapnak, politikailag nem tartja elfogadhatónak a
megjelenését.
Az 1980-as évek végétől a Stádium c.
magyar és német nyelven megjelenő folyóiratnak volt állandó munkatársa.
Szépirodalmi művei és tanulmányai nagyrészt ott jelentek meg. Dogmák után a
művészetek új tudománya előtt c., három részből álló (Stádium,
1992/2, 1992/3, 1993/1) tanulmánya ismét egyetemi és főiskolai kötelező
irodalom lett.
Közben óraadóként alkalmazta néhány
felsőoktatási intézmény, de újra indult nagyepikai munkássága is.
1982-ben Esztétikai minőségek és
kategóriák Rejtő Jenő regényvilágának tükrében című
disszertációjában alapozta meg saját művészetszociológiai kutatásaira épülő
önálló esztétikai rendszerét, amit a politikai változások után státusban,
egyetemi docensként taníthatott is.
1984-ben írott A roncs című nagy sikerű
regényét 1991-ben a karácsonyi könyvvásárra megjelentette a Holnap Kiadó, és
megjelent közben két palimpszeszt regénye mellett a hasonló szellemiségű, de
értékesebb A mostoha szerelme is. Gondolatilag és esztétikailag
magasabb értékű a Szamár voltál Lukiosz (1989). Cserepartnerek
című regénye 1992-ben jelent meg.
Az utóbbi években a Somogy c.
folyóirat, de elsősorban a Balla D. Károly szerkesztette Pánsíp szerzője.
2002-ben jelent meg az Általános esztétika,
valamint a Bevezetés az irodalom- és a színházesztétikába c. tankönyve. Ezek terjesztését és tanítását
nyugdíjba vonulásakor új megjelenésükig letiltotta.
1994-ben az Ausztrál Írószövetség
novellapályázatán pénzdíjat nyert, az 1999-ben kritikai és hangjátékírói
munkásságáért kapott Kármán József-díját 2003-ban visszaadta, 2000-ben magkapta
a Magyar Újságírók Szövetsége Elnökségének Emléklapját a rendszerváltozás első
évtizedében kifejtett újságírói munkásságáért, valamint történelmi és
nemzettudatunk fejlesztéséért, 2002-ben pedig a Sajtószabadság Alapítvány
Különdíját kapta újságírói szakmai és erkölcsi teljesítményéért.
Nyugdíjasként újságíró-hallgatókat oktat és óraadó egyetemi oktatóként tanít, szabad idejében ír.**
* Több, mint 1000 publikáció szerzője [Szerk.]
** Halászné
Várady Ildikó: Gödöllő irodalmi emlékei (Képíró Kiadó, 2001)
A Magyar Irodalom Évkönyve (Széphalom Könyvműhely,
Budapest, 2003)
(válogatás)
Önálló kötetek, szerzőtárs vagy ilyesmi nélkül:
Új naptár szülte rend (rendhagyó oratórium) 1967
Bevezetés a reklámesztétikába (tankönyv) KTMK, 1979
A mostoha szerelme (regény); Interim Kft., 1990
Szamár voltál Lukiosz (regény) Interosz Kft., 1991
A roncs (regény) Holnap Kiadó, 1991
Cserepartnerek (regény) Interosz Kft., 1992
Fontosabb terjedelmes tanulmányok kötetben, ill. folyóiratban:
Mit csinál a 70-es évek magyar reklámja? In: Vélemények/Viták a vizuális
kultúráról, Bp., Kossuth, 1980. (Először in: Valóság, 1977/7)
A klinikai ló esete az irodalommal (Berkesi András Húszévesek c. regényének
világképe) In: Világképelemzések I., Lektűrök), Művelődéskutató Intézet, Bp., 1982.
Kopjások (Berkesi András - Kardos György regényének világképe) ugyanott.
Rejtő Jenő regényvilága (In: Világképelemzések II., krimielemzések)
Művelődéskutató, Bp., 1983.
Dogmák után, a művészetek új tudománya előtt I-II-III. (In: Stádium, 1990-91.)
Évszázadnak ötven a fele - Ötven éve kapott behívót Rejtő Jenő I-II. (In:
Stádium, 1992
Középütt, maszkban s nélküle (In: Nemes Nagy Ágnes - Orpheus, Bp., 1996.)
A Menny és a Pokol kiegyezése I. Ferenc József kebelén - Jókai: A kőszívű ember
fiai c. regényének világképe (Somogy, 2001. 1-2.)
____________
Link:
GALLERIA LETTERARIA - OSSERVATORIO
- ARCHIVIO DEI FASCICOLI
UNGAROHOME
KIA .:. Kortárs Irodalmi Adattár/Szitányi György: Ex libris
BAKA ISTVÁN MŰVEIRŐL SZÓLÓ KRITIKÁK/
Szitányi György: Gyaloghagyaték
KIA .:. Kortárs Irodalmi Adattár/Szitányi György: Ex libris
Új Könyvpiac - Üdvözlet az
Olvasónak!
MŰVELŐDÉSSZERVEZŐ SZAK - ESZTÉTIKA