EZ IS, AZ IS…

ESZMECSERÉK A MAGYAR NÉP EREDETÉRŐL…

TÖRTÉNELMÉRŐL…

____________________________________________________

1. oldal                                                                                                                       BEKÜLDTÉK - KÖZLÖM: A magyar  nép történelméről

     1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. oldal

BEVEZETÉSKÉNT

 

   «[…] új témakör, valójában csak egy javaslat, nem ért meg egy fél órát sem a magyar neten, máris kicenzúrázták. (Többször  is próbálkoztam, hátha technikai hiba, de nem az volt) Úgy kiütötték, mintha ott se lett volna. Mintha a szkíta vagy a pártus szó talán pornografikus lenne.  Ez lehet, hogy jogos és […]  megszokott eljárás, ami eddig nem derült ki, én mégis elgondolkoztatónak és ijesztően szomorúnak tartom.  Magyarországon továbbra sem  téma kulturális örökségünk felkutatása és szakszerű értékelése vagy hajdani gazdagságunk és jelentős politikai szerepünk ismertetése,  az internet éppen ezért fontos fórum kellene hogy legyen ennek pótlására, de úgy látszik magyar körökben még nem az.»

 

   Egy honfitársam fenti gondolatai késztettek arra, hogy ezt az oldalt, magánszemélyként megnyissam fórum helyettesítőként, függetlenül az irodalmi és kulturális periodikámtól. Sajnos nincs sem időm, energiám, sem pénzem egy igazi fórum megvalósításához: örülök,  hogy ezt a lehetőséget tudom biztosítani az ügy érdekében. Tervemben van, az időm és elfoglaltságom függvényében felvezetni erre az oldalra azon hozzám beérkezett leveleket, írásokat, amelyeket a szerzőik direkt ezért küldenek elektromos postaládámba. De mellőzni fogom azon stílusú leveleket, írásokat, amelyek tiszteletlenek, arrogáns, másokat sértő megállapításokat tartalmaznak vélt vagy valós igazuk bizonyítására! Ezekre az esetekre fenntartom a jogot arra, hogy egyszerűen nem veszek róluk tudomást.

   Hangsúlyozom, ezen oldalon szeretnék lehetőséget adni minden olyan jellegű kulturált stílusú írásnak, levélnek, amelyek a magyar nép történelmének jobb megismeréséhez hozzásegíthetnek mindannyiunkat a legújabb kutatásokat is beleértve, még akkor is, ha a hivatalos kulturpolitika, a hivatalos tudomány semmibe vesz... Azt szeretném, hogy lehetőség legyen mindenféle nézet tanulmányozására, hogy el lehessen gondolkozni rajta, hiszen nem szabad elfelejtenünk, hogy amit elődeink tettek avagy kodifikáltak…nem mindig és mindenben «szentírás», nem megdönthetetlen…   

   Ahhoz, hogy valóban közelebb kerülhessünk népünk történelmének és egyáltalán a világtörténelem, azaz az egyetemes történelem megismeréséhez, objektívan keresnünk, kutatnunk kell még akkor is, ha fennáll az eddigi, szinte dogmaként elfogadott teóriák, hivatalos tudományos eredmények megdőlésének lehetősége

   Az itt megjelentetett írások, levelek, linkek nem jelentik az azokkal való azonosulásomat vagy állásfoglalásomat. A célom csupán az, hogy többféle nézetet, véleményt, elméletet, hipotézist sorakoztassak fel az egyoldalúságot kerülve, s hogy lehessen konfrontálni az egymástól eltérő avagy egymást kiegészítő gondolatokat. Így ki-ki elgondolkozhat rajtuk és levonhatja maga számára a legmegfelelőbb következtetést…

 

 

  1978-ban - két éves évveszteséggel - magyar-történelem szakos általános iskola tanári diplomát szereztem, a finnugor-elméletet tanultam a tanulmányaim során mindvégig, s azt is tanítottam 1983. szeptember végéig, amely szerint az alábbiakat sajátítottam elą:

 

  A magyar nép - nyelvünk tanúsága szerint -  finnugor eredetű, nyelvrokonaink a finnugorok.

   A finnugor nyelvcsaládba tartozó nyelveket általában két csoportra, az ugor és a finn-permi nyelvek csoportjára szokták osztani.  Az ugor nyelvek csoportjába a magyar, manysi (vogul) és a chanti (osztyák)  nyelvek tartoznak. A finn-permi nyelvek csoportjában három ágat különböztetünk meg:  1. permi ágat, amelyhez a komi (zürjén) és az udmurt (votják), 2. a balti finnt, amelyhez a finn, a lapp, a karjalai, a vepsze, vót, liv és az észt, és 3. a volgai finn ágat, amelyhez a mordvin és a mari (cseremiszi) nyelv tartozik. A finnugor nyelvcsalád a szamojéd nyelvvel együtt az uráli népcsoportot alkotja. A szamojédek az i.e. III. évezredben a finnugorok északi szomszédai voltak, s az Ural-hegység két oldalán elterülő erdő-régiókban laktak. Az uráli nyelveknek az ún. altáji nyelvekkel való összetartozása és egy urál-altáji nyelvcsalád léte vitatott kérdés. Az urali nyelveket mintegy 25 millió (ebből 30.000 szamojéd), az altáji nyelveket pedig 53 millió ember beszéli. Az előbbiek közel kétharmada magyar.

   Finnugor rokonságáról és származásáról a magyarságnak hosszú időn át nem volt tudomása. Középkori gesta- és krónikaíróink a hun-magyar azonosság alapján Attila király hunjaitól eredeztették a magyarokat. Első nyelvtanírónk, Erdősi Sylvester János 1539-ben megjelent «Grammatica»-jában a bibliai genézis, a birtokos személyragos, valamint az alanyi és tárgyas igeragozás hasonlóságai alapján nyelvünk héber eredetét hirdette. Ez az elmélet azután három évszázadon át tartotta magát.  Hatása alól még jeles nyelvtudósunk, Révai Miklós sem tudta kivonni magát, aki pedig már nyelvünk finnugor eredetét vallotta, de még mindig feltételezett egy finn-magyar- és héber nyelvi rokonságot is.

   A magyarság eredetének feltárásában az első döntő  lépés nyelvünk finnugor eredetének megállapítása volt. Ezt elsőnek külföldi tudósok és írók kezdték gyanítani Aeneas Sylvius, a reneszánsz írópápája 1458-ban írott «Cosmographia»-jában, néhány évtizeddel később Miechowi Mátyás krakkói kanonok és orvos 1517-ben Sarmatákról szóló munkájában és Herberstein Zsigmond 1549-ben írt művében még csak Oroszország keletén lakó nyelvrokonokról tudat. A XVII. században Fogel Márton hamburgi orvos már szavak egyeztetésével igyekezett bizonyítani. A XVIII. században pedig főleg német és svéd tudósok közkézen forgó munkái tartalmaztak összehasonlításokat a magyar és a többi finnugor nyelvre.  A gondolat azonban csak azután emelkedett igazi jelentőségre, miután Sajnovics János «Demostráció»-jában  (1770) a magyar és a lapp, majd Gyarmathi Sámuel «Affinitás»-ában (1799) az észt és a többi finnugor nyelvekkel való rokonságot bizonyította. Ezen az alapon a XIX. században Reguly Antal, Hunfalvy Pál, Budenz József, Munkácsi Bernát, Pápay József és mások munkássága nyomán lépésről-lépésre tárultak fel nyelvünk eredetének kérdései.

Kétséget kizáróan bizonyosodott be, hogy nyelvünk szerkezete alkata (ragozás, képzés, szófűzés, birtokviszony kifejezése) a finnugor nyelvekével egyezik meg. Fontos bizonyíték pl., hogy a birtokviszonyt a birtokszóhoz fűzött azonos személyraggal, a műveltetést és kicsinyítést ugyanazzal a származékkal fejezik ki. Igazolódott, hogy a magyar nyelv alaktani sajátságai egyedül a finnugor nyelvekkel mutatnak rokonságot. Nincs a magyar ragozásnak és szóképzésnek egyetlen olyan jellemvonása és ősi eszköze, amely a finnugor nyelvekben feltalálható ne lenne. Végül szókészletünkről is kiderült, hogy a tőszavak 55 %-a, a köznapi beszédben használt szavak 88 %-a finnugor eredetű A legrégibb közszavak (testrészek, családtagok, számok, elemi jelenségek nevei) pedig valamennyi finnugor nyelvben közösek.

   Igazolódott továbbá, hogy a finnugor nyelvek között rokoni kapcsolat csak azért állapítható meg, mert ezek a nyelvek valamennyien egy közös ősre vezethetők vissza. Így valaha  léteznie kellett egy ősnyelvnek és többé-kevésbé homogén (egyivású) ősnépnek is, amely ezt a nyelvet   beszélte. Ezt a feltevést a nyelvtudomány igazolta is, s bizonyítást nyert, hogy az időszámításunk kezdete előtti  évezredekben valóban létezett egy ilyen ősnép, s ennek nyelve, az ún. finnugor ős- vagy alapnyelv volt a mai finnugor nyelvek őse. A továbbiakban az is igazolódott, hogy a mai finnugor nyelvek az alapnyelvben meglévő nyelvjárások elkülönülése útján jöttek létre, éspedig úgy, hogy az egyes nyelvjárásokat beszélő néprészek földrajzilag elszakadtak egymástól, vagyis, hogy a  nyelvegység  felbomlása népi egység  felbomlása útján ment végbe. Így az a következtetés volt levonható, hogy a nyelvi eredet egyben etnikai eredetnek is kell tekintenünk. Ezt a megállapítást azután az antropológiai vizsgálatok is alátámasztották, amennyiben bebizonyították, hogy a nagy eltérések ellenére, a keletbalti az uralkodó fajta a finnugor népek körében.  Ez utóbbi megállapítással ellentétben  19 sorral odébb az alábbiakat közli a   tankönyv szerzője: A nyelvi eredet még nem jelent okvetlenül etnikai eredetet is, az emberiség történetében ui. nem ismeretlenek az ún. nyelvcserék. Ez azt jelenti, hogy a nép eredetileg nem azt a nyelvet beszélte, amellyel ma foglal helyet valamelyik nyelvcsaládban. Ilyen pl. a bolgár nép nyelvcseréje. A nyelvcsere gondolata  a magyarsággal kapcsolatosan is felmerült. Többen is gondoltak már arra, hogy a magyarság  nem a finnugor alapnéptől, hanem valamely más néptől veszi eredetét, s finnugor eredetű nyelvét csak utóbb sajátította el… A nyelvcsere gondolatát ma nem vallják. Az általánosan elfogadott álláspont szerint a magyarság finnugor eredetű; nyelvét nem átvétel útján tette magáévá, hanem azt a finnugor nyelvű etnikai közösségből hozta magával.

   A finnugor rokonság a magyar közvélemény előtt sokáig volt népszerűtlen. A hun-szittya hagyományokon nevelkedett közvélemény nehezen tudott megbarátkozni a cár uralma alatt élő szegény és műveletlen atyafiság gondolatával…

   Jóllehet a magyarság finnugor eredete tudományosan igazolt és ma már általánosan elfogadásra talál, ellentétes elméletek időről-időre bukkannak fel. Napjainkban ilyen az elsősorban a magyar őstörténelem nyugati művelői körében népszerű sumér rokonság elmélete, amely a magyarság eredetét az ókori Mezopotámia déli részén lakó sumerokra vezeti vissza. A sumér eredet gondolata még nem került komoly megvitatásra. A magyar tudományos élet képviselői megalapozatlannak  tartják és ezért elutasító álláspontot foglalnak el vele szemben.…

 

   A Tanárképzőből kikerülve, oktató-nevelő tanári tevékenységem első évében szaktárgyaimat azon általános iskolai felső tagozatos tankönyvek alapján kezdtem tanítani, amelyekből még én is tanultam (!) a 13-17. kiadásúakból, majd 1980-ban  induló ötödik osztályosoknak az akkori új tankönyvekből. A régi tantervű tankönyvek szerint az alábbiakat tanultuk és tanítottuk:

 

   Népünk a finnugor nyelvcsalád tagja. Őseink a legrégibb ismert időkben - a rokon népekkel együtt - a  Volga és a Káma folyók közötti őshazában, ősközösségben éltek.  Gyűjtögetéssel, halászattal, vadászattal foglalkoztak. Az V-IX. században a Fekete-tenger keleti, majd északi partjai mentén vándoroltak. Főfoglalkozásuk ekkor már a nomád állattenyésztés volt. A közös állatállomány védelmére nemzetségi, majd törzsi szervezetbe tömörültek. Amikor a nemzetségfők és törzsfők  a közös állatállományt kisajátították, megjelent a magántulajdon, s ezzel bomlásnak indult az ősközösség. A bolgár és besenyő támadások elől menekülő magyar törzsek Etelközben szövetségre léptek egymással (vérszerződés). Etelközből indultak Árpád vezetésével hazánk elfoglalására (honfoglalás, 895).

   A letelepedés szükségessé tette a földművelésre való áttérést. A magyar pásztorok azonban nem akarták vállalni a nehezebb munkával járó földművelést. A pásztortársadalom válságba jutott, amelyet a kalandozások rablóhadjáratai sem oldhattak meg…

 

   Az új tantervű oktatás és az akkori 1980-ban megjelent új tankönyvek szerint, a következő a «Történelem és állampolgári ismeretek» c. tantárgy keretében a mi magyar- és történelemtanárok közvetítésével az alábbi történelmi ismeretekkel találkozhattak a tanulóink a «Népünk történelmének kezdetei» c. fejezetben, amelyet a «Monda a magyarok eredetéről» c. olvasmány vezet be:

 

   Honnan származik népünk? Kik a rokonaink? Hol volt a magyarok őshazája? Honnan és mikor indultak vándorútra? Merre jártak, míg hazánk földjére értek és itt véglegesen letelepedtek?

   E kérdésekre a régi írásokban nem találunk választ. Népünk legrégibb történetéről  (őstörténetünkről) csak kevés írásos forrás maradt ránk, és ezek legnagyobb része a 9. és 10. századból  valók. Ezekből ismerjük honfoglaló őseink történetének fontosabb eseményeit. Képet kapunk arról is, hogyan éltek, merre jártak, kikkel éltek együtt elődeink a honfoglalás előtti évszázadban  A régebbi idők történetéről az ások keveset szólnak.

   Ha sok írás nem is maradt ránk, annál több történet és monda élt elődeink emlékezetében, és szállt apáról fiúra. Őseink a tábortűz mellett, a vezérek lakomáin szívesen és talán büszkén hallgatták az énekmondókat, akik a régi idők eseményeit elevenítették föl. A hosszú időn át csak emlékezetben megőrzött történeteket és mondákat első történetíróink, a krónikások összegyűjtötték és leírták.

   A ránk maradt ősi mondák közül legjelentősebb népünk eredetmondája, amelyet Kézai Simon, Kun László király történetírója őrzött meg krónikájában. Innen vette át a többi krónikaíró annak bizonyítására, hogy a hun és a magyar testvérnép.

   A monda így szól:

 

   «Hunor és Magyar Ménrótnak (Nimródnak) elsőszülött fiai voltak Apjuktól megválva külön sátrakba költöztek.

   Amikor egy napon vadászni mentek, a pusztában egy nőstény szarvas bukkant fel előttük. Amint üldözőbe vették, a szarvas az ingoványba menekült, s itt teljesen eltűnt a szemük elől. Sokáig keresték, de nem tudtak nyomára akadni.

   Bejárták az ingoványt, öt évig ki sem mozdultak onnan. A hatodik évben elkalandoztak, s egy puszta helyen rábukkantak Belár  fiainak feleségeire és gyermekeire, akik férjeik nélkül voltak ott. Tüstént lóra kapták őket és sebes vágtatással a meotiszi ingoványok közé vitték. A gyermekek között volt az alánok fejedelmének, Dulának két lánya is. Egyiket Hunor, a másikat Magyar vette feleségül. Történt pedig, hogy miután huzamosabb  ideig laktak a meotiszi ingoványokban, igen hatalmas nemzetséggé nőttek úgy, hogy ez a föld sem befogadni, sem táplálni nem tudta őket.»

 

   Ha a mondában eltekintünk a mesétől, maradnak olyan részletek, amelyek a kutatatókat hozzásegítik a valóság megismeréséhez, vagyis a tudomány számára  a mondák is forrásként szerepelnek. Megtudjuk, hogy eredetmondánk olyan régi idők emlékét idézi, amikor elődeink a Don folyó vidékén Belár fiainak (a bolgároknak) és az alánoknak* a szomszédságában éltek.

Ide a Meotiszi- (Azovi-) tengerhez vezet a monda. A kutatások bizonyítják, hogy elődeink a bolgárokkal és az alánokkal hosszú időn át szoros kapcsolatban éltek. A tudósok azt is kiderítették, hogy a Hunor név a török eredetű "onogur"** népnévből. A név nem Attila hunjainak ősét jelenti, hanem annak a népnek a neve, amellyel őseink egykor hosszú ideig együtt éltek.

   Népünk származásának, őshazájának  és rokonainknak a megismerésében nyelvünk ősi szavai vezették nyomra a kutatókat. A magyar és a rokon népek nyelvészeinek, régészeinek és más tudósainak kutatómunkája révén egyre többet tudunk meg elődeink ősi múltjáról, vándorlásuk útjáról.

 

   Abban az időben, amikor Egyiptomban a nagy piramist építették, az Urál hegység két oldalán finnugor népek éltek. Közöttük találjuk elődeinket, a magyar nép távoli őseit. Nyelvünk ősi szavaiból sokat megtudunk a finnugor népek életmódjáról. (Ezeket az szavakat a következő sorokban dőlt betűk jelzik.)

   Abban az időben ezt a tájat sűrű erdők borították. Az erdők vadban, a folyók halban bővelkedtek. A finnugorok hálóval halásztak, a hálót fonták. Íjjal és nyíllal üldözték a vadat. Nyilaik hegyét csiszolt kőpengékből készítették. Edényeiket, a fazékokat fából és agyagból csinálták. Az elejtett vad bőrét lenyúzták, húsát tűzön sütötték, főzték meg. A tűz gyújtására  a nyilat használták fel oly módon, hogy a száraz  fához szorított vesszőt az íj segítségével pörgették, ahogyan az ősemberek is tették.

   Nyáron nyírfakéreggel borított kunyhókban vagy sátrakban, télen földbe ásott, cölöpökre épített házakban laktak. A ház fala fából készült. Volt bejáratuk, ajtójuk is. A ház berendezéséhez tartozott az ágy, amely a földre vagy földpadkára terített bőrökből állhatott.

   Az asszonyok éppúgy dolgoztak, mint a férfiak. Kosarakban gyűjtögették a vadgyümölcsöket, a bogyókat és a gyökereket. A halat füstölték, úgy tették el télire…

   Az i.e. 3. évezred végén a mai finnek elődei a Balti-tenger felé húzódtak. Más rokon népek Kelet-Európa erdős területein terjeszkedtek. Az ugorok és velük távoli őseink az Urál hegység nyugati oldalán, a Volga, Káma  folyók erdős, ligetes vidékén még több mint ezer évig együtt maradtak. Elődeink az őshaza déli határán, a füves pusztákon nomád iráni  népek (szkíták, szarmaták), később török népek szomszédságába kerültek. Tőlük tanulták meg az állattenyésztés és a földművelés kezdetleges formáit. Életmódjuk megváltozott. A halászat és a vadászat mellett egyre inkább az állattartásból és a földművelésből éltek…

   … Az i.e. 500 körüli években az ugor közösség fölbomlott.  Az ugorok egy része, a mai manysik (vogulok) és chantik (osztjákok) ősei észak felé, az Ob folyó mellékére vándoroltak. Az ugorok másik része, népünk elődei, a Volga folyó és az Ural hegység közé, a Bjelaja folyó vidékére települtek. Itt éltek hosszú ideig. Állataiknak legelőt keresve innen indultak tovább a füves pusztaságokra.

   Nem egyszerre és nem is valamennyien indultak útnak. Egy részük ott maradt a Volga mellett. Ezek utódait találta meg a honfoglalás után háromszáz évvel - a magyarok rokonait keresve - Julianus szerzetes.

   Beszámolt róla, hogy szívesen fogadták, körülvették őt házaikban és falvaikban. Bármit mondott nekik, figyelmesem hallgatták, mivel magyar volt a nyelvük, és megértették őt, s ő is azokat. Az őshaza  területét Julianus barát utazása után az írásos források  Magna Hungarianak, «Nagy (azaz ősi) Magyarországnak» nevezték.

   Az ugor közösségből elszakadva kezdődött el elődeink önálló néppé alakulása. Ősi nevÜnk: a magyar (régi formái: mogyeri, magyeri) két finnugor szóból áll össze: magy + eri. (A «magy» ugor népnév, az «er» ősi finnugor szó, embert, férfit jelent. A «magyar» népnév hajdani jelentése egyes tudósok szerint «az ember fia» lehetett. Így nevezték magukat az őshazából elszakadt  és a Bjelaja folyó vidékére költözött ősmagyarok…

   …Őseink i.e. 500 körül váltak el az ugoroktól. Nyelvünk azóta sokat változott.… A nyelvtudósok szerint mintegy ezer finnugor eredetű ősi szavunk van, ezek a legfontosabb és leggyakrabban használt szavaink…

   …Nemcsak az ősi szavak bizonyítják, hogy a finnugor nyelvcsalád rokonai vagyunk. Nyelvünk szerkezete, nyelvtana is hasonló…

   …Egy nép életéhez, hagyományaihoz a zene is hozzátartozik… Az ősi dallamok, ritmusok töredékei napjainkig fennmaradtak.…, őrzik közös, ősi hagyományaink emlékét. Ha a ma élő rokonaink dalait összehasonlítjuk népdalainkkal, észrevesszük, hogy a dallamok szerkezete, hangsora sokban megegyezik az ősi magyar dallamokéval…

 

   * Alánok: iráni eredetű lovas nomád nép. A szarmaták rokonai. A Kaukázus északnyugati szélétől a Donig, a mai Azovi-tenger és  Kaspi-tengerig terjedt hazájuk. A népvándorlás során germán népekkel együtt telepedtek le az Ibér félszigeten. (A mai Spanyolország és Portugália területén.)

   ** Onogurok: 10 törzs, a bolgár-török népek törzsszövetsége az 5-6. században, amelybe a magyarok ősei is beletartoztak. Az onogur névből alakult ki a magyar nép idegen nyelvi elnevezése (hungarus, ungar, venger, stb.).

 

 

    Bartha Antal «A magyar nép őstörténete» (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988) a «Sumér vonatkozások» c. fejezetben (95-98. oldal) az alábbiakat közli:

 

   A majkopi műveltség népe a dél-kaukázusi és a kelet-anatóliai rokon műveltségek közvetítésével, vagy azok területén  keresztül a kis-ázsiai Trójával, az északkelet-iráni asztrabad műveltség közvetítésével a sumér városokkal tartott kereskedelmi kapcsolatokat. S mivel a Volga vízrendszere Kelet-Európa történelmében a fő közlekedési  útvonal volt, egészen természetes, hogy az eredetében közel-keleti kapcsolatokkal rendelkező gödörsíros műveltség népe is bekapcsolódott a mezopotámiai áruk, műveltségi vívmányok terjesztésébe. Sumér előképeket idéző bronz-és rézkészítmények a Volga-Káma vidékén is megjelentek. A tengelyköpűs kerék a mezopotámiai eredetre tekint vissza. A mezopotámiai előképeket idéző tárgyak nem mind érkeztek Mezopotámiából, hanem közbülső  területek valamelyik műhelyéből is kikerültek, hiszen a termelőgazdálkodás közép-ázsiai körzeteiben működő  műhelyek is utánozták a közel-keleti gyártmányokat. Felvetésként is elesik az, hogy a Volga-Káma vidékén élő finnugorok és a mezopotámiai sumérok a távolsági kereskedelem révén kölcsönösen ellátogattak egymáshoz.  A mezopotámiai előzményeket idéző tárgyak az i.e. 2. évezred második felében  megjelentek a finnugor környezetben. Ez azonban akkor történt, amikor a sumér és a keleti semita keveredésből kialakult az akkád nép. [N.B. Felsőfokú tanulmányaim során ez utóbbi megállapításról nem szereztem tudomást. Mindig is úgy tudtam, hogy az akkádok a sumerekkel megközelítően egy időben, vagy valamivel később érkeztek Észak-Arábia sztyeppéiről Mezopotámiába.. Ez a sémi nyelvcsaládba tartozó nép, amely egyik városáról, Agaderól kapta nevét Közép-és Észak-Mezopotámia termékeny dombvidékén telepedett. Évszázadokon át békésen éltek egymás mellett az akkádok és a sumerek. Az akkád városok az i.e. 3. évezred közepén már szervezettebbek, katonailag erősebbek voltak a sumereknél.  A sumer-akkád együttélés idején jelentős volt a kulturális kölcsönhatás a két nagy nép között, az akkádok átvették a sumer ékírást és tudományos eredményeket, és mindent lefordítottak akkád nyelvre. A sumerek viszont fokozatosan «elakkádosodtak», és az i. e. II. évezred közepére eltűnt a sumer nyelv…(Szerk.)] Az új nép keletkezése az i.e. 2. évezred első felében történt, és a sumér nyelv kiszorult a köznapi használatból, kultikus nyelvvé vált. A sumérok többségére a keleti földközi-tengeri típus volt a jellemző. Ez az embertípus  a termelőgazdálkodás északi terjedésével tűnt fel Kelet-Európában. A kérdéses embertani típus sok más közel-keleti  nép körében jellemző volt, minden jel szerint onnan terjedt tovább északi irányban. Meghonosodása a gödörsíros kultúra és utód kultúrái népeinek körében, megjelenése a Volga-Káma vidékén nem bizonyítja a sumer-finnugor kapcsolatokat. Ez már anakronizmus miatt is képtelenség; amikor a keleti földközi-tengeri típus a finnugorok területeire érkezett, a sumér nép már nem létezett.

   A sumér kérdés említését egyebek mellett Bartha Antal - 16 évvel ezelőtt - azért tartotta indokoltnak, mert a nyugati országokban élő magyar származású értelmiségi körökben lábra kapott, feléledt a magyar nép és nyelv sumér eredetének elmélete.  [Szerk.: Napjainkban is  egyre inkább terjedőben van a sumer-magyar rokonságnak a nézete, amelyet Badiny Jós Ferenc, †Bobula Ida, Csőke Sándor, Endrey Antal, Gosztonyi Kálmán, Hary Györgyné, Mészáros Gyula, Nagy Sándor, †Oláh Béla, †Padányi Viktor, †Schédel Antal és †Zakar András és sok más szerző képviselt, illetve képvisel. E kutatók közül néhányan komoly művelői a sumerológiának és a Kárpát-medencébe bekerült iráni eredetű népeknek - a szkítáknak, a szarmatáknak (és szauromatáknak) valamint a jászoknak - kultúrája és nyelvi eredetéről valós adatokat szolgálnak, de nem «a magyarság» eredetét kutatják. A poszt-sumer lakosság a hsziungnu törzsszövetség tagjaiként a hunokkal is bekerültek a Kárpát-medencébe. A sumer kultúra - elsősorban a nyelv - őseinkre való hatását Bakay Kornél így magyarázza: «A sumerok a kép (fogalom) írást szóírássá alakították át, jóllehet ez már részben az akkádok (szemiták) uralma idején történt. A sumerokat ugyanis Kr.e. 2600 táján legyőzték az akkádok, ám 2100 körül ismét uralomra kerültek a sumerok. Ezt követően a sumerok egy része észak felé, a Kaukázus irányába vándorolt, nagyobb része pedig véglegesen beolvadt az elámi, majd az asszír (szemita) népbe. A sumer kultúra tovább élt a babiloni birodalomban, majd a kassu és a káld országlásban (Kr.e. 1500-700), amikor a szkíták megjelennek Kr.e. 700 táján, Újbabilónia már csak holt nyelvként ismeri a sumert. Nem lehet véletlen, hogy a világ eddig vizsgált 300 nyelvének mindegyikében megtalálhatók ósumer alapszavak közel sem egyforma mennyiségben. Jelen ismereteink mellett feltehető, hogy a szkíták már a Kr.e. II. évezredben találkoztak sumer nyelvű népekkel a Zagrosz és a Kaukázus közötti térségben; innen ered az ótörök és a sumer nyelv egymásra hatása». A régészeti adatok alapján a török (türk) népek őshazáját Belső-Ázsiában kell keresnünk és aligha lehet kétséges, hogy a nagyállattartó lovas népek kultúrájára nagy mértékben hatott az ókori Kelet művészete, hitvilága és nyelve. (Forrás: Kiszely István: A magyar nép őstörténete)]

   Bartha Antal az alábbi ellenérveket hozza fel:

   Komoróczy G. és Pusztai J. rámutatnak, hogy a sumér nyelv alapanyaga merőben eltér a magyar nyelvétől. A sumér és a magyar is ragozó, agglutináló nyelv, csakhogy a sumér esetragok a mondattani egység végén, az egység tagjainak sorrendjével ellentétes elrendeződésben  kaptak helyet. A magyar nyelv egyes szavakat vagy szócsoportokat, szintagmákat ragoz. Az agglutináció egyébként sem kritériuma a nyelvrokonságnak. Gyökeresen különbözik a két nyelv magánhangzó-harmóniája.  A magyar nyelv ősi szavaiban vagy csak magas, vagy csak mély magánhangzó volt, és a ragok, képzők a magánhangzó-harmónia szerint illeszkednek a szóhoz. A sumérban egy kéttagú szón belül csak ugyanazon magánhangzó fordul elő, a ragoknak nincsenek illeszkedő alakváltozásaik. A sumér rokontalan, szigetnyelv, vagy ha létezett rokona, az nyomtalanul eltűnt… Komoróczy G. lehetségesnek véli, hogy egyes sumér  szavak átkerültek idegen környezetbe, a műveltségi javak terjedésével párhuzamban, de maga a sumér nyelv nem terjedt szét…

 

    «A magyar nyelv finnugor eredete nem jelent mást, mind hogy alapvető szavai, nyelvtani rendszere ugyanolyan szabályszerű megfeleléseket mutat a többi finnugor nyelvekével, mint ahogy az indoeurópai nyelvek egymás között. Elegendő, ha a sok száz ősi magyar szóból egy sorozatot említek: fej, agy, velő, haj, homlok, szem, orr, fül, száj, arc ( orca < orr-sza <orr-száj), ajak, fog, nyelv, íny, áll, torok, mell, szív. Ősi finnugor eredetűek a magyar nyelv ragjai. Csak ismét példaképpen: A hol? kérdésre felelő szavakban (Pesten, vízen) s az azonos eredetű időjelölő (télen) finnugor eredetű, a vogulban viten ('vizen') és a zürjénben telin ('télen'). Ma divat kétségbe vonni a magyar nyelv finnugor eredetét» - hangzott el Róna-Tas András 2004-i előadásában a Mindentudás Egyetemén˛  az alábbi kutatási eredmények közzétételét követően, három év elteltével:

 

    2001. december 8-án a Békés Megyei Naplóban az alábbiakról szerezhettünk tudomást az összes fentiekkel ellentétben, s egyre többet hallani nyíltan arról, hogy: Magyarországon a 19. század végétől fogadták el a finnugor eredeztetést, és akkortól ezt kizárólagossá tették. Az 1848-49-es szabadságharc leverése után a császári udvar helyeztette a Magyar Tudományos Akadémia székeibe azokat a nem magyar származású nyelvészeket, akik a magyarok finnugor származtatásának a hívei voltak. Kétségtelen tény, hogy a kor tudományos színvonalán dolgoztak, rájöttek, hogy bizonyos népek közös nyelvcsaládba tartozhattak. Európában akkor egyedül a finnugor népekkel találtak nyelvi rokonságot. Ugyanakkor fontos rávilágítanunk arra a tényre, hogy a nyelvészeten kívül egyetlen tudományág sem támasztotta alá a magyarok finnugor eredetét. A zene, az antropológia, az írás, a vallás, a régészeti leletek egy sokkal távolabbi és sokkal keletebbi őshaza felé mutattak.

   Az antropológia  eredményeket ért el a magyarság eredetének kutatásában:

   «A XX. század elején kialakult egy új tudomány: a vércsoport-antropológia, amely a gének rendszerének különbözőségére épül, ugyanis egyes fajtáknál a vércsoportok megoszlása állandó, és vizsgálatokkal kiderítették, hogy a generációról generációra öröklendő vércsoportok egy-egy embercsoportra hosszú ideig jellemzők maradnak. Például az AB és a 0 vércsoport az, amelyiknek az öröklése szerint meg lehet állapítani, hogy mely népcsoport honnan származik. Kiderítették, a 0 vércsoport az úgynevezett ősnépekre jellemző, például az örményeknél, a baszkoknál, a keltáknál fordul elő gyakran. A B vércsoport pedig Mongóliában és Elő-Indiában jellemző a lakosságra. Sokat mond az a tény, hogy a Kárpát-medencében Árpád népének honfoglalása előtt a B és az AB vércsoport gyakorisága többszöröse a nyugat-európainak. Ez azt jelenti, hogy már a honfoglalás előtt itt élt népek ázsiai eredetűek voltak, és Árpád magyarjainál ugyanez a belső-ázsiai eredetre utaló vércsoport mutatható ki. Ezt követte egy másik eljárás, az úgynevezett jelzőgének vizsgálata, melyet a nyolcvanas évek közepén a japán Matsumoto professzor dolgozott ki. Bebizonyította, hogy a genetikai kötődés jellemző egy-egy népességre, és ennek összehasonlításával a különböző népcsoportok rokonsági foka megállapítható. Az ő módszerével Magyarországon is végeztek hasonló vizsgálatot, s kiderítették, hogy a magyar népben északi mongolid, déli mongolid és europid jelleg található meg. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a magyarság olyan helyen élt, ahol mind a három jelleg egyszerre volt megtalálható, azaz a Kaukázus és a Fekete-tenger között. Ezért elmondható, hogy a magyarság rokon az árja népekkel, mert nagyobb arányban fordul elő az europid gének kombinációja, mint például a finneknél. Náluk semmilyen mongolid jelleg sem mutatható ki, és jóval kisebb az europid gének aránya, mint a magyaroknál. Ebből az a következtetés vonható le; hogy a finnek egy más típusú ősnépességhez tartoznak, és ők ma már azt is tanítják. Hogy az antropológia szerint mely népcsoportok állnak legközelebb hozzánk? Erre a kérdésre szintén Matsumoto professzor vizsgálata alapján  a következő lenne a válasz: A jelzőgének alapján a magyarokhoz hasonló jelleg Kelet-Turkesztánban az ujgurok körében található, ők most Kína északnyugati részében élnek. Valamikor ők is részesei voltak annak a magas kultúrának, amelynek az ismert birodalmak előtt időszámításunk előtt 3000 és 1500 között Belső-Ázsia volt az otthona, és ehhez kapcsolódtak a mi őseink is. Innen áramlottak ki azok a népek, amelyek megteremtették az indiai, kínai kultúrát, a sumér birodalmat, illetve az ókori Mezopotámiát és Egyiptomot…

    A genetikusok kutatási eredményeit az akadémikusok nem hajlandók kommentálni, az országos sajtó is hallgat róla. A genetikusok által feltárt tényt az oktatás már részben elfogadta, hiszen a tanártól függ, hogy mit tanít. Egy tisztességes tanárnak el kellene mondani a magyarok származásának különböző elméleteit a tényekkel együtt, és aztán rá kell bíznia a diákra, hogy keresse meg, melyiket fogadja el. Óvakodnék attól, hogy egyik pillanatról a másikra egy másfajta elméletet tegyünk kötelezővé. Helyesebb, ha minden nézetet megismertetünk mindenkivel. Ami a tudományt illeti, konzervativizmusa miatt ez fogja utoljára elfogadni az új eredményeket, akkor, amikor már nem lesz más választása. Ehhez legalább egy emberöltő szükséges.»ł

   Marácz László amszterdami nyelvész arra hívja fel a figyelmet a «Módszertan-elméleti irányelvek a magyar nyelv kutatásához» c.  munkájában Hogy Hunfalvy és Budenz XIX. századi fellépése óta a magyar nyelv és a magyar nyelv eredetének kutatása a finnugor elméletből indult ki és ezen az alapszik napjainkban is. E század végén már egyértelmű, hogy ez az elmélet mind módszertan-elméletileg, mind eredményeit tekintve zsákutcába vitte a magyar nyelv- és nyelveredet kutatását.

   Az 1995. novemberében megjelent «Magyar fordulat - Politikai vélemények Közép-Európáról» c.  könyvében hollandul 10 pontban foglalta össze a magyar nyelv finnugor rokonságára vonatkozó bírálatát:

 

         «1. A finnugor elmélet bebizonyítása csak szavak alapján történt kísérlet. A nyelvészeti kutatások azonban csak e században, a második világháború után bontakoztak ki igazából. Mikor finnugor nyelvrokonságról beszélünk, akkor főleg lexikai párhuzamokról van szó. 

2. A finnugor elmélet aluldeterminál. Nem lehet olyan lexikai párhuzamokat izolálni, amelyek csak a finnugor nyelvekre érvényesek és más eurázsiai nyelvekre nem, mint például az altáji nyelvekre, törökre, mongolra, stb. 

 3. A finnugor hangtörvények levezetése nem áll szilárd alapokon. Az indogermanisztika, ahonnan eredetileg a "hangtörvények"-koncepció származik, már feladta a hangtörvényekkel való nyelvészkedést.  

 4. Az ún. finnugor alapnyelv rekonstrukciója önkényes. A vogul szógyökökről feltételezik, hogy azok az eredeti uráli/finnugor alapszókincset tükrözik. Emellett azonban nem szólnak nyelvészeti érvek. 

 5. Björn Collinder, svéd nyelvész az uráli/finnugor alapnyelvekben kb. 400 alapszógyököt határoz meg. a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) állítólagos 1000 finnugor szógyöke gátlástalan túlzás. Emellett nem mindegyik alapnyelvbeli szógyök fordul elő az összes finnugor nyelvben. A mai finn nyelvtudomány erősen revidiálja a finnugor nyelvelméletet. A finn nyelv finnugor nyelvrokonsága helyett a finn nyelvészek a finn-ógermán vonalat kutatják, illetve a finn kontinuitás elmélet hívei. 

 6. A finnugor nyelvről egyáltalán nem léteznek írott források. Így a finnugor alapszókincset nem lehet dokumentálni, sem az ún. hangtörvényeket, sem az ún. későbbi feltételezett nyelvközösségeket, mint az ugor, volga-finn, stb. Emiatt az egész finnugor alapnyelv merő feltételezés. Ezt a finnugor nyelvészek maguk is beismerik. 

 7. Közismert, hogy az MTA Történeti Etimológiai Szótárában (TESZ) nagyon sok az ismeretlen eredetű szó. Felmerül a kérdés, hogy a TESZ miért nem tesz kísérletet e szavak kapcsolatainak a régi kultúrnyelvekben, pl. sumérban, szanszkritban való felkutatására, vagy egyszerűen magyar eredetűnek elkönyvelésére, feltéve, ha azok valóban igazolhatóan magyar eredetűek? 

 8. Alapvető grammatikai különbségek vannak a magyar és finnugor nyelvek között, pl. a finnugor nyelvek közül csak a magyar ismeri az igekötő-rendszert. A finnugorista Décsy Gyulának ez szintén feltűnik, de szerinte ez a magyarok vándorútjának tulajdonítható. A Hajdú-Domokos szerzőpárosnak ez fel sem tűnik. Holott összesen 20 grammatikai jelenséget vizsgálnak a finnugor nyelvekben. E jelenségekről kiderül, hogy egyetlenegy sincsen meg az általuk felsorolt uráli/finnugor nyelvekben (szamojéd, obi-ugor, magyar, permi, mordvin, cseremisz, finn, lapp): nem veszik észre, hogy ilyen táblázatokkal erős ellenérveket szolgáltatnak a finnugor nyelvrokonság ellen. Ez kitűnően szemlélteti is a finnugrisztika által alkalmazott kettős mércét. 

 9. Hunfalvy Pál az 1851-ben az Akadémia Értesítőben kiadott dolgozatában amellett érvel, hogy magyar szógyököket nem lehet szóelemzéssel felderíteni. (Tette mindezt akkor, amikor már javában folytak a kutatások az óriási szókincset felölelő szótár készítésére, a magyar nyelv belső összefüggés-rendszerének feltérképezésére. Ez a CzFo-szótár ma is párját ritkítja, és pótolhatatlan kulturális kincsünk.) Magyar szóelemzést csak a rokonnyelvek segítségével lehet elvégezni. Sehol nem olvassuk azonban, hogy hogyan lehet a rokonnyelveket meghatározni. Jobb híján feltételezhetjük, hogy csak szópárhuzamok alapján gondolja. Ha igen, akkor ez a körérvelés klasszikus példája. Úgyhogy egy bizonyos lexikai elem a magyarban csakis akkor szógyök, ha az a rokonnyelvben előfordul. Rokonnyelveket pedig csak úgy tudunk megállapítani, hogy ha közös szógyökükkel rendelkeznek. A modern nyelvészet elveti Hunfalvy e szóelemzési módszerét, mert a lexikai elemek belső rekonstrukcióját tartja döntőnek. A magyar nyelv rendszeréből következik az, hogy valamely elem szógyöknek minősül-e vagy sem. Emiatt a Hunfalvy-paradigmát logikai, azaz tudományos alapon a modern nyelvészet elutasítja. Mivel ez a paradigma (módszer) képezi a finnugrisztika alapparadigmáját, emiatt az egész paradigma tévúton jár. A TESZ-nek is ez az alapprogramja. A Hunfalvy-program olyan bizarr következtetésekkel jár, hogy a magyarban lehetnek szógyökök csak és csakis akkor, ha azok a rokonnyelvekben is előfordulnak. Ezeket ekkor finnugor eredetűnek nevezi. Ami nem fordul elő más finnugor nyelvekben, azt csak jövevényszóként kezeli. 

             10. Nyilván a magyar lexikai gyökök a magyar szótárban keresendők és nem másutt. Czuczor Gergely és Fogarasi János szerint a magyar gyökök egyszótagú lexikai elemek, ragok és jelek nélkül. Erre az egyértelmű nyelvészeti elvre épül a Czuczor-Fogarasi szótár. További elv, hogy a magyar szógyökök nem állnak egyedül önmagukban, hanem rokoníthatók hasonló alakú és jelentésbeli gyökökkel. Ezek a szógyök-halmazok alkotják az un. "szóbokrokat". Így a magyar szógyökök arról ismerhetők fel, hogy szóbokrok tagjainak minősülnek…» 

 

ą Dr. Kávássy Sándor «Magyar történelem a legrégibb időktől 1308-ig» (Kézirat, Tankönyvkiadó, Budapest, 1975, bírálták: Bernáth János, Dr. Győrffy György, Dr. Kristó Gyula)

˛

  Rónai-Tas András: Nép és nyelv - A magyarság kialakulása

ł

   Magyarságismeret mindenkinek. Nem vagyunk finnugorok? (Köteles Lajossal történésszel Molnár Lajos beszélget)

 

 

Szerkesztette*:

Dr. Bonaniné Tamás-Tarr Melinda

e-mail

 

 

* Az oldal folyamatos szerkesztés alatt…

Szerkesztői megjegyzés

_____________

 

Link:

 

Magyar nyelvészet

 

Magyar nyelvészet; nyelvészet, nyelvtudomány

Nyelvművelés, élőnyelv és egyebek…

 

Magyarságismeret mindenkinek - Nem vagyunk finnugorok?

Könyv a magyar nyelv finnugor eredetének védelmében

Etruszk rokonaink?…  Sumér-magyar rokonság?  Nyelvészeti tanulmányok

Radics Géza: A környezet és létfeltételek hatásai a nyelvek kialakulására

Hun szavak, szövegek magyar fonetikus átírásban örmény, görög szövegek alapján

«Múltadban nincs öröm»/Szentkatolnai Bálint Gáborról

«Nyelvi világkép» - magyar nyelv - idegen nyelv

 

Édes anyanyelvünk

Szépen, helyesen, magyarul

Cséndzs lengvidzs?

Ünő, mérce, téveszmék

Most akkor ki nem tud magyarul?

Nyelvi különfejlődés kapcsán

Van-e szükség nyelvművelésre?

Mi lesz veled magyar kultúra, magyar nyelv?

Gyárfás Endre: Három pont kettő

 

Nádasdy Ádám: Engedjétek hozzám a bunkókat

Nádasdy Ádám: Modern Talking &c.

 

A nyelv és a számítógép

Nyelvmentés vagy nyelvárulás?

Nyelvi hiány

 

A kétszer kaksi igazsága

 

 

Tamana, geoszemiotika és geoszemiológia

Tamana kutatómunka honlapja

Tamana World melléklete/Kiadványok, tanulmányok

Tamana  Tamana 1

 

 

Magyar történelem

A magyar őstörténet kulcsa: a belső-ázsiai  hunok…  Elméletek a magyarok eredetéről  

Kiszely István: A magyar nép őstörténete  A finnugor-elmélet hazudik?

Radics Géza: A környezet és létfeltételek hatásai a nyelvek kialakulására

Dr. Czeizel Endre A magyarság genetikája  Iráni gyökereinkről: Apokrif gondolatok egy apokrifról

Kálló Róbert: A  jászszentlászlói Árpád-halom története  Sumér rokonság? Sumeristák figyelmébe

Ősvallásunkról  Magyarok a Bibliában (?)  Mesterházy Zsolt: A magyar ókor 

A szkítáktól a székelyekig és a magyarokig  Radics Géza: Eredetünk és őstörténetünk  

Mesterházy Zsolt: A Kárpát-medencei etnogenezis története

A magyarság és a Kelet

A magyar szellemi kincsek  Honfoglalás vagy hazatérés? Árpád népe  Attila és a hunok
 Igaz történelmünk  Szakrális Kárpát-medence TARIHI ÜNGÜRÜS, magyar ősgesztáról

Valóban etruszk írás?

 

 

Arvisura: A magyar rovásírásról

 

 

A kitalált középkor magyar vonatkozásai

Dr. Heribert Illig és Dr. Klaus Weissgerber: Magyarok a kitalált középkorban - Újraírt történelem

Tóth Gyula: Néhány gondolat Heribert Illig és Klaus Weissgerber: "Magyarok a kitalált középkorban" c. könyvéről

Tóth Gyula: A magyar krónikák és a kitalált középkor  A mintakirály – vita Szent István szerepéről

Gondolatok a magyarság eredetéről  Ősapáink többezeréves gyökereiről

 

 

 

Kis adalék a jelenkori magyar történelemhez

Egyház a diktatúra éveiben (I. rész) A magyar katolikus egyház elmúlt félévszázada és jelene

(Folytatás:  Archívum  a 2003. április 13. LIX. évf. 15. (2854.) számtól az «Ajánló»,  «Párpeszéd» majd a «Fórum» rovatban) Egyház és egyházpolitika a Kádár-korszakban Elmaradt az egyházi rendszerváltás…

 

A magyar társadalom 1945-1988 között…  Szitányi György: Amikor ezeket a sorokat írom…

 Mártírjaink '56  1956-os arcképcsarnok  Hátborzongató tények  Vallomások   Gondolatrendőrség

Czakó Gábor: Az elit és a gondolatrendőrség  Visszhang: Egy író emlékei Dokumentumok a vörös terrorról 

A belügy, a párt és a népi írók  Nemere István: Önéletrajz «Eltanácsolt az egyetem fura ura»

Ordas István: Osztályidegen voltam Magyarországon Egykori gyógyszerészhallgató

A kommunista polgárellenesség

 

Feljegyzések a kádári kultúrpolitikáról  Ebben a korban éltünk?… A Cég árulója

 Az igazi vétkesek érinthetetlenek…  Új moralisták, farizeusok…  

D-209-es ügynök…  A D–209-es számú elvtárs kiemelt főoperatív beosztásban

Dilemma és diadal…  Hírszerzés a Kádár-rendszerben  Besúgók a felsőoktatásban

Besúgók és provokátorok Az ügynök 36 év után megszólal  III/III-as ügynökök

Forró Tamás alias Szilágyi Ákos III/III-as újságíró  6-os karton után munkadosszié

 

N.B.: Figyelmeztetés…

 

«Információk»  Személyi dosszié  Törvénytelen avantgárd (Fogalomtár)

Megtűrt és tiltott…  Egy képzőművészeti kiállítás megrendezésének mikéntje…  Szigorúan titkos!

Egy a tengernyi sok közül…

Egy koncertről  Egy titkosszolgálati zenész (I.).… Egy titkosszolgálati zenész (II.)… (Dalos jelentései)

A rockerek keresik a besúgót

Az Alkotmánybíróság és az ügynöktörvény  Stasi-múlt, III/III-as múlt  Beépített MSzP-ügynökök?

Novák Attila: Ügynökök halála…  Magyarok Világszövetsége 

Kenessey Csaba: Bűn-e a nemzeti gondolkodásmód?

Az ügynökválság újabb fordulata Az én ügynököm, a te ügynököd...

 

A besúgó véres tollú színikritikus MGP: Molnár Gál Péter alias Lusnyánszky Róbert

A nemzet legnagyobb színésze  Ki tudja, kikben fogunk még csalódni

 M. G. P. könyvet ír a múltjáról  Latinovits Zoltán besúgója

Kádár János elégedetten néz le ránk  Az MSZP lezárja a múltat és szembenéz vele

 

ÜGYNÖKLISTA

Nyilatkozat

Beismereések, cáfolatok  Ügynöklista-cocktail 

III/III: központi állománya: nevek, beosztások, rendfokozatok /Tartók és beszervezők

Tisztázzuk a múltat! - Nyílt levél a miniszterelnöknek  Gyurcsányék (nem is olyan) Apró ügynökhálózata 

Ügynökügyekről

A politikai rendőrség munkatársai voltak... (PRO, ÁVO, ÁVH)

 

 

Olaszul: Ományi Kálló Ferenc (Kálló tábori esperes)

Akiket üldöztek a szabadságért (Kálló tábori esperes és más papi sorsok)  JAD VASEM - VILÁG IGAZA

 

Kálló Róbert, az egyik közvetlen rokon cikkei, írásai & Ki Kálló Róbert és online munkatársai?

 Kálló-Juhász Gyula rokonság és én

 

Kik a kopjások? (Első változat)  Kopjások (Második változat) 

Kálló Róbert: Egy elfelejtett kopjás akció 1944-ben  Káros múltidézés

 

Endrey Antal: A disznófejű Nagyúr -  Sakálok napjai Magyarországon

UNGVÁRTÓL MONTREÁLIG: Találkozások a valósággal

 

A Mindszenty-emlékiratok bezúzása  Beszélgetés Matavovszky Ádám  úrral 

Az év embere

 

NEM, NEM, SOHA!

Trianon a költészetben - Tanulmányok, írások -  Szerződések - Trianon a zenében -  Trianon képekben

(Átmegyek a Királyhágón)

 

Dr. Edelényi Adél:  Börtöntechnikum (Egy forradalmár visszaemlékezései)

 

 

Egyetemes történelem

Ókortörténet  Megtalálták a legépebb etruszk várost… 

Mesterházy Zsolt: Miért nem indoeurópaiak a kelták?…  Kálló Róbert: Piramidománia

Mondák/Egyiptom, ahol a történet kezdődik  Sörös István: Lebegő kövek

Gondolatok és érvek Sörös István új piramiselmélete mellett és ellene  Kitalált középkor

Heribert Illig: Kitalált középkor  Gozner Gertrud: Fiktív Károly

Uwe Topper: A nagy naptárhamisítás - Kitalált évszázadaink rejtélye Kálló Róbert: Anomalia

A pártus próféta - Zoroaszter

 

A KGB titkos dokumentuma

Besúgók az írók között

 

Szerk.: A fenti linkek közül vannak már nem elérhetők, azóta eltűntek a jelzett oldalakról: amikor beillesztettük, olvashatók voltak.  Eleinte, a már nem működőket kiszedtük, de most szándékosan bent hagyjuk.

 

VISSZHANG

 

IMALÁNC A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN

 

Kapcsolat

 

Google

 

   1.  2. 3. 4. 5. 6. 7. oldal

Dr. Bonaniné  Tamás-Tarr Melinda / Prof.ssa Melinda Tamás-Tarr

 Névjegy/Biglietto da visita

©

 

TESTVÉRMÚZSÁK - MAGYAR NYELVŰ PORTÁL -  IRODALMI GALÉRIA - FIGYELŐ - MEGJELENT SZÁMOK ARCHÍVUMA

   UNGAROHOME - ARCHÍVUM-DGL - ARCHÍVUM-DGL1

 

HOME