EZ IS, AZ IS…
ESZMECSERÉK A
MAGYAR NÉP EREDETÉRŐL…
TÖRTÉNELMÉRŐL…
____________________________________________________
1. oldal BEKÜLDTÉK - KÖZLÖM: A magyar nép történelméről
BEVEZETÉSKÉNT
«[…] új
témakör, valójában csak egy javaslat, nem ért meg egy fél órát sem a magyar
neten, máris kicenzúrázták. (Többször
is próbálkoztam, hátha technikai hiba, de nem az volt) Úgy kiütötték, mintha
ott se lett volna. Mintha a szkíta vagy a pártus szó talán pornografikus
lenne. Ez lehet, hogy jogos és […] megszokott eljárás, ami eddig nem derült ki,
én mégis elgondolkoztatónak és ijesztően szomorúnak tartom. Magyarországon továbbra sem téma kulturális örökségünk felkutatása és
szakszerű értékelése vagy hajdani gazdagságunk és jelentős politikai
szerepünk ismertetése, az internet
éppen ezért fontos fórum kellene hogy legyen ennek pótlására, de úgy látszik
magyar körökben még nem az.»
Egy honfitársam fenti gondolatai késztettek
arra, hogy ezt az oldalt, magánszemélyként megnyissam fórum
helyettesítőként, függetlenül az irodalmi és kulturális periodikámtól.
Sajnos nincs sem időm, energiám, sem pénzem egy igazi fórum
megvalósításához: örülök, hogy ezt a
lehetőséget tudom biztosítani az ügy érdekében. Tervemben van, az
időm és elfoglaltságom függvényében felvezetni erre az oldalra azon hozzám
beérkezett leveleket, írásokat, amelyeket a szerzőik direkt ezért küldenek
elektromos postaládámba. De mellőzni fogom azon stílusú leveleket,
írásokat, amelyek tiszteletlenek, arrogáns, másokat sértő megállapításokat
tartalmaznak vélt vagy valós igazuk bizonyítására! Ezekre az esetekre
fenntartom a jogot arra, hogy egyszerűen nem veszek róluk tudomást.
Hangsúlyozom, ezen oldalon szeretnék
lehetőséget adni minden olyan jellegű kulturált stílusú írásnak,
levélnek, amelyek a magyar nép történelmének jobb megismeréséhez
hozzásegíthetnek mindannyiunkat a legújabb kutatásokat is beleértve, még akkor
is, ha a hivatalos kulturpolitika, a hivatalos tudomány semmibe vesz... Azt
szeretném, hogy lehetőség legyen mindenféle nézet tanulmányozására, hogy
el lehessen gondolkozni rajta, hiszen nem szabad elfelejtenünk, hogy amit
elődeink tettek avagy kodifikáltak…nem mindig és mindenben «szentírás»,
nem megdönthetetlen…
Ahhoz, hogy valóban közelebb kerülhessünk
népünk történelmének és egyáltalán a világtörténelem, azaz az egyetemes
történelem megismeréséhez, objektívan keresnünk, kutatnunk kell még akkor is,
ha fennáll az eddigi, szinte dogmaként elfogadott teóriák, hivatalos tudományos
eredmények megdőlésének lehetősége…
Az itt megjelentetett írások, levelek,
linkek nem jelentik az azokkal való azonosulásomat vagy állásfoglalásomat. A
célom csupán az, hogy többféle nézetet, véleményt, elméletet, hipotézist
sorakoztassak fel az egyoldalúságot kerülve, s hogy lehessen konfrontálni az
egymástól eltérő avagy egymást kiegészítő gondolatokat. Így ki-ki
elgondolkozhat rajtuk és levonhatja maga számára a legmegfelelőbb
következtetést…
1978-ban - két éves évveszteséggel -
magyar-történelem szakos általános iskola tanári diplomát szereztem, a
finnugor-elméletet tanultam a tanulmányaim során mindvégig, s azt is tanítottam
1983. szeptember végéig, amely szerint az alábbiakat sajátítottam elą:
A magyar nép - nyelvünk tanúsága szerint
- finnugor eredetű, nyelvrokonaink
a finnugorok.
A finnugor nyelvcsaládba tartozó nyelveket
általában két csoportra, az ugor és a finn-permi nyelvek csoportjára szokták
osztani. Az ugor nyelvek csoportjába a
magyar, manysi (vogul) és a chanti (osztyák)
nyelvek tartoznak. A finn-permi nyelvek csoportjában három ágat
különböztetünk meg: 1. permi ágat,
amelyhez a komi (zürjén) és az udmurt (votják), 2. a balti finnt, amelyhez a
finn, a lapp, a karjalai, a vepsze, vót, liv és az észt, és 3. a volgai finn
ágat, amelyhez a mordvin és a mari (cseremiszi) nyelv tartozik. A finnugor
nyelvcsalád a szamojéd nyelvvel együtt az uráli népcsoportot alkotja. A
szamojédek az i.e. III. évezredben a finnugorok északi szomszédai voltak, s az
Ural-hegység két oldalán elterülő erdő-régiókban laktak. Az uráli nyelveknek az
ún. altáji nyelvekkel való összetartozása és egy urál-altáji nyelvcsalád léte
vitatott kérdés. Az urali nyelveket mintegy 25 millió (ebből 30.000
szamojéd), az altáji nyelveket pedig 53 millió ember beszéli. Az előbbiek
közel kétharmada magyar.
Finnugor rokonságáról és származásáról a magyarságnak hosszú
időn át nem volt tudomása. Középkori gesta- és krónikaíróink a hun-magyar
azonosság alapján Attila király hunjaitól eredeztették a magyarokat. Első
nyelvtanírónk, Erdősi Sylvester János 1539-ben megjelent «Grammatica»-jában
a bibliai genézis, a birtokos személyragos, valamint az alanyi és tárgyas
igeragozás hasonlóságai alapján nyelvünk héber eredetét hirdette. Ez az elmélet
azután három évszázadon át tartotta magát.
Hatása alól még jeles nyelvtudósunk, Révai Miklós sem tudta kivonni
magát, aki pedig már nyelvünk finnugor eredetét vallotta, de még mindig
feltételezett egy finn-magyar- és héber nyelvi rokonságot is.
A magyarság eredetének feltárásában az első döntő lépés nyelvünk finnugor eredetének
megállapítása volt. Ezt elsőnek külföldi tudósok és írók kezdték gyanítani
Aeneas Sylvius, a reneszánsz írópápája 1458-ban írott «Cosmographia»-jában,
néhány évtizeddel később Miechowi Mátyás krakkói kanonok és orvos 1517-ben
Sarmatákról szóló munkájában és Herberstein Zsigmond 1549-ben írt művében
még csak Oroszország keletén lakó nyelvrokonokról tudat. A XVII. században
Fogel Márton hamburgi orvos már szavak egyeztetésével igyekezett bizonyítani. A
XVIII. században pedig főleg német és svéd tudósok közkézen forgó munkái
tartalmaztak összehasonlításokat a magyar és a többi finnugor nyelvre. A gondolat azonban csak azután emelkedett
igazi jelentőségre, miután Sajnovics János «Demostráció»-jában (1770) a magyar és a lapp, majd Gyarmathi
Sámuel «Affinitás»-ában (1799) az észt és a többi finnugor nyelvekkel
való rokonságot bizonyította. Ezen az alapon a XIX. században Reguly Antal,
Hunfalvy Pál, Budenz József, Munkácsi Bernát, Pápay József és mások munkássága
nyomán lépésről-lépésre tárultak fel nyelvünk eredetének kérdései.
Kétséget kizáróan bizonyosodott
be, hogy nyelvünk szerkezete alkata (ragozás, képzés, szófűzés,
birtokviszony kifejezése) a finnugor nyelvekével egyezik meg. Fontos bizonyíték
pl., hogy a birtokviszonyt a birtokszóhoz fűzött azonos személyraggal, a
műveltetést és kicsinyítést ugyanazzal a származékkal fejezik ki.
Igazolódott, hogy a magyar nyelv alaktani sajátságai egyedül a finnugor
nyelvekkel mutatnak rokonságot. Nincs a magyar ragozásnak és szóképzésnek
egyetlen olyan jellemvonása és ősi eszköze, amely a finnugor nyelvekben
feltalálható ne lenne. Végül szókészletünkről is kiderült, hogy a
tőszavak 55 %-a, a köznapi beszédben használt szavak 88 %-a finnugor
eredetű A legrégibb közszavak (testrészek, családtagok, számok, elemi
jelenségek nevei) pedig valamennyi finnugor nyelvben közösek.
Igazolódott továbbá, hogy a finnugor nyelvek között rokoni
kapcsolat csak azért állapítható meg, mert ezek a nyelvek valamennyien egy
közös ősre vezethetők vissza. Így valaha léteznie kellett egy ősnyelvnek és többé-kevésbé homogén
(egyivású) ősnépnek is, amely ezt a nyelvet beszélte. Ezt a feltevést a nyelvtudomány igazolta is, s
bizonyítást nyert, hogy az időszámításunk kezdete előtti évezredekben valóban létezett egy ilyen
ősnép, s ennek nyelve, az ún. finnugor ős- vagy alapnyelv volt a mai
finnugor nyelvek őse. A továbbiakban az is igazolódott, hogy a mai
finnugor nyelvek az alapnyelvben meglévő nyelvjárások elkülönülése útján
jöttek létre, éspedig úgy, hogy az egyes nyelvjárásokat beszélő néprészek
földrajzilag elszakadtak egymástól, vagyis, hogy a nyelvegység felbomlása
népi egység felbomlása útján ment
végbe. Így az a következtetés volt levonható, hogy a nyelvi eredet egyben etnikai
eredetnek is kell tekintenünk. Ezt a megállapítást azután az antropológiai
vizsgálatok is alátámasztották, amennyiben bebizonyították, hogy a nagy
eltérések ellenére, a keletbalti az uralkodó fajta a finnugor népek
körében. Ez utóbbi megállapítással
ellentétben 19 sorral odébb az alábbiakat
közli a tankönyv szerzője: A
nyelvi eredet még nem jelent okvetlenül etnikai eredetet is, az emberiség
történetében ui. nem ismeretlenek az ún. nyelvcserék. Ez azt jelenti, hogy a
nép eredetileg nem azt a nyelvet beszélte, amellyel ma foglal helyet valamelyik
nyelvcsaládban. Ilyen pl. a bolgár nép nyelvcseréje. A nyelvcsere gondolata a magyarsággal kapcsolatosan is felmerült.
Többen is gondoltak már arra, hogy a magyarság
nem a finnugor alapnéptől, hanem valamely más néptől veszi
eredetét, s finnugor eredetű nyelvét csak utóbb sajátította el… A
nyelvcsere gondolatát ma nem vallják. Az általánosan elfogadott álláspont
szerint a magyarság finnugor eredetű; nyelvét nem átvétel útján tette
magáévá, hanem azt a finnugor nyelvű etnikai közösségből hozta
magával.
A finnugor rokonság a magyar közvélemény előtt sokáig volt
népszerűtlen. A hun-szittya hagyományokon nevelkedett közvélemény nehezen
tudott megbarátkozni a cár uralma alatt élő szegény és műveletlen
atyafiság gondolatával…
Jóllehet a magyarság finnugor eredete tudományosan igazolt és ma
már általánosan elfogadásra talál, ellentétes elméletek
időről-időre bukkannak fel. Napjainkban ilyen az elsősorban
a magyar őstörténelem nyugati művelői körében népszerű
sumér rokonság elmélete, amely a magyarság eredetét az ókori Mezopotámia déli
részén lakó sumerokra vezeti vissza. A sumér eredet gondolata még nem került
komoly megvitatásra. A magyar tudományos élet képviselői
megalapozatlannak tartják és ezért
elutasító álláspontot foglalnak el vele szemben.…
A Tanárképzőből kikerülve, oktató-nevelő tanári
tevékenységem első évében szaktárgyaimat azon általános iskolai felső
tagozatos tankönyvek alapján kezdtem tanítani, amelyekből még én is
tanultam (!) a 13-17. kiadásúakból, majd 1980-ban induló ötödik osztályosoknak az akkori új tankönyvekből. A
régi tantervű tankönyvek szerint az alábbiakat tanultuk és tanítottuk:
Népünk a finnugor nyelvcsalád
tagja. Őseink a legrégibb ismert időkben - a rokon népekkel együtt -
a Volga és a Káma folyók közötti őshazában,
ősközösségben éltek.
Gyűjtögetéssel, halászattal, vadászattal foglalkoztak. Az V-IX.
században a Fekete-tenger keleti, majd északi partjai mentén vándoroltak.
Főfoglalkozásuk ekkor már a nomád állattenyésztés volt. A közös
állatállomány védelmére nemzetségi, majd törzsi szervezetbe
tömörültek. Amikor a nemzetségfők és törzsfők a közös állatállományt kisajátították,
megjelent a magántulajdon, s ezzel bomlásnak indult az ősközösség. A
bolgár és besenyő támadások elől menekülő magyar törzsek
Etelközben szövetségre léptek egymással (vérszerződés). Etelközből
indultak Árpád vezetésével hazánk elfoglalására (honfoglalás, 895).
A letelepedés szükségessé tette a földművelésre való
áttérést. A magyar pásztorok azonban nem akarták vállalni a nehezebb munkával
járó földművelést. A pásztortársadalom válságba jutott, amelyet a kalandozások
rablóhadjáratai sem oldhattak meg…
Az új tantervű oktatás és az
akkori 1980-ban megjelent új tankönyvek szerint, a következő a «Történelem
és állampolgári ismeretek» c. tantárgy keretében a mi magyar- és történelemtanárok
közvetítésével az alábbi történelmi ismeretekkel találkozhattak a tanulóink a «Népünk
történelmének kezdetei» c. fejezetben, amelyet a «Monda a magyarok
eredetéről» c. olvasmány vezet be:
Honnan származik népünk? Kik a rokonaink? Hol volt a magyarok
őshazája? Honnan és mikor indultak vándorútra? Merre jártak, míg hazánk
földjére értek és itt véglegesen letelepedtek?
E kérdésekre a régi írásokban nem találunk választ. Népünk
legrégibb történetéről
(őstörténetünkről) csak kevés írásos forrás maradt ránk, és
ezek legnagyobb része a 9. és 10. századból
valók. Ezekből ismerjük honfoglaló őseink történetének
fontosabb eseményeit. Képet kapunk arról is, hogyan éltek, merre jártak, kikkel
éltek együtt elődeink a honfoglalás előtti évszázadban A régebbi idők történetéről az
ások keveset szólnak.
Ha sok írás nem is maradt ránk, annál több történet és monda élt
elődeink emlékezetében, és szállt apáról fiúra. Őseink a
tábortűz mellett, a vezérek lakomáin szívesen és talán büszkén hallgatták
az énekmondókat, akik a régi idők eseményeit elevenítették föl. A hosszú
időn át csak emlékezetben megőrzött történeteket és mondákat
első történetíróink, a krónikások összegyűjtötték és leírták.
A ránk maradt ősi mondák közül legjelentősebb népünk
eredetmondája, amelyet Kézai Simon, Kun László király történetírója őrzött
meg krónikájában. Innen vette át a többi krónikaíró annak bizonyítására, hogy a
hun és a magyar testvérnép.
A monda így szól:
«Hunor és Magyar Ménrótnak (Nimródnak)
elsőszülött fiai voltak Apjuktól megválva külön sátrakba költöztek.
Amikor egy napon vadászni mentek, a pusztában egy nőstény
szarvas bukkant fel előttük. Amint üldözőbe vették, a szarvas az
ingoványba menekült, s itt teljesen eltűnt a szemük elől. Sokáig
keresték, de nem tudtak nyomára akadni.
Bejárták az ingoványt, öt évig ki sem mozdultak onnan. A hatodik
évben elkalandoztak, s egy puszta helyen rábukkantak Belár fiainak feleségeire és gyermekeire, akik
férjeik nélkül voltak ott. Tüstént lóra kapták őket és sebes vágtatással a
meotiszi ingoványok közé vitték. A gyermekek között volt az alánok
fejedelmének, Dulának két lánya is. Egyiket Hunor, a másikat Magyar
vette feleségül. Történt pedig, hogy miután huzamosabb ideig laktak a meotiszi ingoványokban, igen
hatalmas nemzetséggé nőttek úgy, hogy ez a föld sem befogadni, sem
táplálni nem tudta őket.»
Ha a mondában eltekintünk a mesétől, maradnak olyan
részletek, amelyek a kutatatókat hozzásegítik a valóság megismeréséhez, vagyis
a tudomány számára a mondák is
forrásként szerepelnek. Megtudjuk, hogy eredetmondánk olyan régi idők
emlékét idézi, amikor elődeink a Don folyó vidékén Belár fiainak
(a bolgároknak) és az alánoknak* a szomszédságában éltek.
Ide a Meotiszi- (Azovi-)
tengerhez vezet a monda. A kutatások bizonyítják, hogy elődeink a
bolgárokkal és az alánokkal hosszú időn át szoros kapcsolatban éltek. A
tudósok azt is kiderítették, hogy a Hunor név a török eredetű
"onogur"** népnévből. A név nem Attila hunjainak ősét jelenti,
hanem annak a népnek a neve, amellyel őseink egykor hosszú ideig együtt
éltek.
Népünk származásának, őshazájának és rokonainknak a megismerésében nyelvünk ősi szavai
vezették nyomra a kutatókat. A magyar és a rokon népek nyelvészeinek, régészeinek
és más tudósainak kutatómunkája révén egyre többet tudunk meg elődeink
ősi múltjáról, vándorlásuk útjáról.
Abban az időben, amikor Egyiptomban a nagy piramist
építették, az Urál hegység két oldalán finnugor népek éltek. Közöttük
találjuk elődeinket, a magyar nép távoli őseit. Nyelvünk ősi
szavaiból sokat megtudunk a finnugor népek életmódjáról. (Ezeket az szavakat a
következő sorokban dőlt betűk jelzik.)
Abban az időben ezt a tájat sűrű erdők
borították. Az erdők vadban, a folyók halban
bővelkedtek. A finnugorok hálóval halásztak, a hálót fonták.
Íjjal és nyíllal üldözték a vadat. Nyilaik hegyét csiszolt
kőpengékből készítették. Edényeiket, a fazékokat fából és
agyagból csinálták. Az elejtett vad bőrét lenyúzták, húsát
tűzön sütötték, főzték meg. A tűz gyújtására a nyilat használták fel oly módon, hogy a
száraz fához szorított vesszőt az íj
segítségével pörgették, ahogyan az ősemberek is tették.
Nyáron nyírfakéreggel borított kunyhókban vagy sátrakban, télen
földbe ásott, cölöpökre épített házakban laktak. A ház fala fából
készült. Volt bejáratuk, ajtójuk is. A ház berendezéséhez tartozott az ágy,
amely a földre vagy földpadkára terített bőrökből állhatott.
Az asszonyok éppúgy dolgoztak, mint a férfiak. Kosarakban
gyűjtögették a vadgyümölcsöket, a bogyókat és a gyökereket.
A halat füstölték, úgy tették el télire…
Az i.e. 3. évezred végén a mai finnek elődei a Balti-tenger
felé húzódtak. Más rokon népek Kelet-Európa erdős területein
terjeszkedtek. Az ugorok és velük távoli őseink az Urál hegység nyugati
oldalán, a Volga, Káma folyók
erdős, ligetes vidékén még több mint ezer évig együtt maradtak.
Elődeink az őshaza déli határán, a füves pusztákon nomád iráni népek (szkíták, szarmaták),
később török népek szomszédságába kerültek. Tőlük tanulták meg
az állattenyésztés és a földművelés kezdetleges formáit. Életmódjuk
megváltozott. A halászat és a vadászat mellett egyre inkább az állattartásból
és a földművelésből éltek…
… Az i.e. 500 körüli években az ugor közösség fölbomlott. Az ugorok egy része, a mai manysik
(vogulok) és chantik (osztjákok) ősei észak felé, az Ob
folyó mellékére vándoroltak. Az ugorok másik része, népünk elődei, a Volga
folyó és az Ural hegység közé, a Bjelaja folyó vidékére települtek. Itt
éltek hosszú ideig. Állataiknak legelőt keresve innen indultak tovább a
füves pusztaságokra.
Nem egyszerre és nem is valamennyien indultak útnak. Egy részük
ott maradt a Volga mellett. Ezek utódait találta meg a honfoglalás után
háromszáz évvel - a magyarok rokonait keresve - Julianus szerzetes.
Beszámolt róla, hogy szívesen fogadták, körülvették őt
házaikban és falvaikban. Bármit mondott nekik, figyelmesem hallgatták, mivel
magyar volt a nyelvük, és megértették őt, s ő is azokat. Az őshaza területét Julianus barát utazása után az
írásos források Magna Hungarianak,
«Nagy (azaz ősi) Magyarországnak» nevezték.
Az ugor közösségből elszakadva kezdődött el
elődeink önálló néppé alakulása. Ősi nevÜnk: a magyar (régi
formái: mogyeri, magyeri) két finnugor szóból áll össze: magy + eri. (A
«magy» ugor népnév, az «er» ősi finnugor szó, embert, férfit jelent. A
«magyar» népnév hajdani jelentése egyes tudósok szerint «az ember fia»
lehetett. Így nevezték magukat az őshazából elszakadt és a Bjelaja folyó vidékére költözött
ősmagyarok…
…Őseink i.e. 500 körül váltak el az ugoroktól. Nyelvünk
azóta sokat változott.… A nyelvtudósok szerint mintegy ezer finnugor
eredetű ősi szavunk van, ezek a legfontosabb és leggyakrabban
használt szavaink…
…Nemcsak az ősi szavak bizonyítják, hogy a finnugor nyelvcsalád
rokonai vagyunk. Nyelvünk szerkezete, nyelvtana is hasonló…
…Egy nép életéhez, hagyományaihoz a zene is hozzátartozik… Az
ősi dallamok, ritmusok töredékei napjainkig fennmaradtak.…, őrzik
közös, ősi hagyományaink emlékét. Ha a ma élő rokonaink dalait
összehasonlítjuk népdalainkkal, észrevesszük, hogy a dallamok szerkezete,
hangsora sokban megegyezik az ősi magyar dallamokéval…
* Alánok: iráni
eredetű lovas nomád nép. A szarmaták rokonai. A Kaukázus északnyugati
szélétől a Donig, a mai Azovi-tenger és
Kaspi-tengerig terjedt hazájuk. A népvándorlás során germán népekkel
együtt telepedtek le az Ibér félszigeten. (A mai Spanyolország és Portugália
területén.)
** Onogurok: 10 törzs, a
bolgár-török népek törzsszövetsége az 5-6. században, amelybe a magyarok
ősei is beletartoztak. Az onogur névből alakult ki a magyar nép
idegen nyelvi elnevezése (hungarus, ungar, venger, stb.).
Bartha Antal «A magyar nép őstörténete» (Akadémiai
Kiadó, Budapest, 1988) a «Sumér vonatkozások» c. fejezetben (95-98.
oldal) az alábbiakat közli:
A majkopi műveltség népe a dél-kaukázusi és a kelet-anatóliai rokon
műveltségek közvetítésével, vagy azok területén keresztül a kis-ázsiai Trójával, az északkelet-iráni asztrabad
műveltség közvetítésével a sumér városokkal tartott kereskedelmi
kapcsolatokat. S mivel a Volga vízrendszere Kelet-Európa történelmében a
fő közlekedési útvonal volt,
egészen természetes, hogy az eredetében közel-keleti kapcsolatokkal rendelkező
gödörsíros műveltség népe is bekapcsolódott a mezopotámiai áruk,
műveltségi vívmányok terjesztésébe. Sumér előképeket idéző
bronz-és rézkészítmények a Volga-Káma vidékén is megjelentek. A
tengelyköpűs kerék a mezopotámiai eredetre tekint vissza. A mezopotámiai
előképeket idéző tárgyak nem mind érkeztek Mezopotámiából, hanem
közbülső területek valamelyik
műhelyéből is kikerültek, hiszen a termelőgazdálkodás
közép-ázsiai körzeteiben működő
műhelyek is utánozták a közel-keleti gyártmányokat. Felvetésként is
elesik az, hogy a Volga-Káma vidékén élő finnugorok és a mezopotámiai
sumérok a távolsági kereskedelem révén kölcsönösen ellátogattak egymáshoz. A mezopotámiai előzményeket idéző
tárgyak az i.e. 2. évezred második felében
megjelentek a finnugor környezetben. Ez azonban akkor történt, amikor a
sumér és a keleti semita keveredésből kialakult az akkád nép. [N.B. Felsőfokú
tanulmányaim során ez utóbbi megállapításról nem szereztem tudomást. Mindig is
úgy tudtam, hogy az akkádok a sumerekkel megközelítően egy időben,
vagy valamivel később érkeztek Észak-Arábia sztyeppéiről
Mezopotámiába.. Ez a sémi nyelvcsaládba tartozó nép, amely egyik városáról, Agaderól
kapta nevét Közép-és Észak-Mezopotámia termékeny dombvidékén telepedett.
Évszázadokon át békésen éltek egymás mellett az akkádok és a sumerek. Az akkád
városok az i.e. 3. évezred közepén már szervezettebbek, katonailag
erősebbek voltak a sumereknél. A
sumer-akkád együttélés idején jelentős volt a kulturális kölcsönhatás a
két nagy nép között, az akkádok átvették a sumer ékírást és tudományos
eredményeket, és mindent lefordítottak akkád nyelvre. A sumerek viszont
fokozatosan «elakkádosodtak», és az i. e. II. évezred közepére eltűnt a
sumer nyelv…(Szerk.)] Az új nép keletkezése az i.e. 2.
évezred első felében történt, és a sumér nyelv kiszorult a köznapi
használatból, kultikus nyelvvé vált. A sumérok többségére a keleti
földközi-tengeri típus volt a jellemző. Ez az embertípus a termelőgazdálkodás északi
terjedésével tűnt fel Kelet-Európában. A kérdéses embertani típus sok más
közel-keleti nép körében jellemző
volt, minden jel szerint onnan terjedt tovább északi irányban. Meghonosodása a
gödörsíros kultúra és utód kultúrái népeinek körében, megjelenése a Volga-Káma
vidékén nem bizonyítja a sumer-finnugor kapcsolatokat. Ez már anakronizmus
miatt is képtelenség; amikor a keleti földközi-tengeri típus a finnugorok
területeire érkezett, a sumér nép már nem létezett.
A sumér kérdés említését egyebek mellett Bartha Antal - 16 évvel
ezelőtt - azért tartotta indokoltnak, mert a nyugati országokban élő
magyar származású értelmiségi körökben lábra kapott, feléledt a magyar nép és
nyelv sumér eredetének elmélete. [Szerk.:
Napjainkban is egyre inkább
terjedőben van a sumer-magyar rokonságnak a nézete, amelyet Badiny Jós
Ferenc, †Bobula Ida, Csőke Sándor, Endrey Antal, Gosztonyi Kálmán, Hary
Györgyné, Mészáros Gyula, Nagy Sándor, †Oláh Béla, †Padányi Viktor, †Schédel
Antal és †Zakar András és sok más szerző képviselt, illetve
képvisel. E kutatók közül néhányan komoly művelői a sumerológiának és
a Kárpát-medencébe bekerült iráni eredetű népeknek - a szkítáknak, a
szarmatáknak (és szauromatáknak) valamint a jászoknak - kultúrája és nyelvi
eredetéről valós adatokat szolgálnak, de nem «a magyarság» eredetét
kutatják. A poszt-sumer lakosság a hsziungnu törzsszövetség tagjaiként a
hunokkal is bekerültek a Kárpát-medencébe. A sumer kultúra - elsősorban a
nyelv - őseinkre való hatását Bakay Kornél így magyarázza: «A
sumerok a kép (fogalom) írást szóírássá alakították át, jóllehet ez már részben
az akkádok (szemiták) uralma idején történt. A sumerokat ugyanis Kr.e. 2600
táján legyőzték az akkádok, ám 2100 körül ismét uralomra kerültek a
sumerok. Ezt követően a sumerok egy része észak felé, a Kaukázus irányába
vándorolt, nagyobb része pedig véglegesen beolvadt az elámi, majd az asszír
(szemita) népbe. A sumer kultúra tovább élt a babiloni birodalomban, majd a
kassu és a káld országlásban (Kr.e. 1500-700), amikor a szkíták megjelennek
Kr.e. 700 táján, Újbabilónia már csak holt nyelvként ismeri a sumert. Nem lehet
véletlen, hogy a világ eddig vizsgált 300 nyelvének mindegyikében megtalálhatók
ósumer alapszavak közel sem egyforma mennyiségben. Jelen ismereteink mellett
feltehető, hogy a szkíták már a Kr.e. II. évezredben találkoztak sumer
nyelvű népekkel a Zagrosz és a Kaukázus közötti térségben; innen ered az
ótörök és a sumer nyelv egymásra hatása». A régészeti adatok alapján a török
(türk) népek őshazáját Belső-Ázsiában kell keresnünk és aligha lehet
kétséges, hogy a nagyállattartó lovas népek kultúrájára nagy mértékben hatott
az ókori Kelet művészete, hitvilága és nyelve. (Forrás: Kiszely István: A magyar nép őstörténete)]
Bartha Antal az alábbi ellenérveket hozza fel:
Komoróczy G. és Pusztai J. rámutatnak, hogy a sumér nyelv
alapanyaga merőben eltér a magyar nyelvétől. A sumér és a magyar is
ragozó, agglutináló nyelv, csakhogy a sumér esetragok a mondattani egység
végén, az egység tagjainak sorrendjével ellentétes elrendeződésben kaptak helyet. A magyar nyelv egyes szavakat
vagy szócsoportokat, szintagmákat ragoz. Az agglutináció egyébként sem
kritériuma a nyelvrokonságnak. Gyökeresen különbözik a két nyelv
magánhangzó-harmóniája. A magyar nyelv
ősi szavaiban vagy csak magas, vagy csak mély magánhangzó volt, és a
ragok, képzők a magánhangzó-harmónia szerint illeszkednek a szóhoz. A
sumérban egy kéttagú szón belül csak ugyanazon magánhangzó fordul elő, a
ragoknak nincsenek illeszkedő alakváltozásaik. A sumér rokontalan,
szigetnyelv, vagy ha létezett rokona, az nyomtalanul eltűnt… Komoróczy G.
lehetségesnek véli, hogy egyes sumér
szavak átkerültek idegen környezetbe, a műveltségi javak
terjedésével párhuzamban, de maga a sumér nyelv nem terjedt szét…
«A magyar nyelv finnugor eredete nem jelent mást, mind hogy
alapvető szavai, nyelvtani rendszere ugyanolyan szabályszerű
megfeleléseket mutat a többi finnugor nyelvekével, mint ahogy az indoeurópai
nyelvek egymás között. Elegendő, ha a sok száz ősi magyar szóból egy
sorozatot említek: fej, agy, velő, haj, homlok, szem, orr, fül, száj, arc
( orca < orr-sza <orr-száj), ajak, fog, nyelv, íny, áll, torok, mell,
szív. Ősi finnugor eredetűek a magyar nyelv ragjai. Csak ismét
példaképpen: A hol? kérdésre felelő szavakban (Pesten, vízen) s az azonos
eredetű időjelölő (télen) finnugor eredetű, a vogulban
viten ('vizen') és a zürjénben telin ('télen'). Ma divat kétségbe vonni a
magyar nyelv finnugor eredetét» - hangzott el Róna-Tas András 2004-i
előadásában a Mindentudás Egyetemén˛ az alábbi kutatási eredmények
közzétételét követően, három év elteltével:
2001. december 8-án a Békés Megyei Naplóban az alábbiakról
szerezhettünk tudomást az összes fentiekkel ellentétben, s egyre többet hallani
nyíltan arról, hogy: Magyarországon a 19. század végétől fogadták el a
finnugor eredeztetést, és akkortól ezt kizárólagossá tették. Az 1848-49-es
szabadságharc leverése után a császári udvar helyeztette a Magyar Tudományos
Akadémia székeibe azokat a nem magyar származású nyelvészeket, akik a magyarok
finnugor származtatásának a hívei voltak. Kétségtelen tény, hogy a kor
tudományos színvonalán dolgoztak, rájöttek, hogy bizonyos népek közös
nyelvcsaládba tartozhattak. Európában akkor egyedül a finnugor népekkel
találtak nyelvi rokonságot. Ugyanakkor fontos rávilágítanunk arra a tényre,
hogy a nyelvészeten kívül egyetlen tudományág sem támasztotta alá a magyarok
finnugor eredetét. A zene, az antropológia, az írás, a vallás, a régészeti
leletek egy sokkal távolabbi és sokkal keletebbi őshaza felé mutattak.
Az antropológia
eredményeket ért el a magyarság eredetének kutatásában:
«A XX. század elején kialakult egy új tudomány: a
vércsoport-antropológia, amely a gének rendszerének különbözőségére épül,
ugyanis egyes fajtáknál a vércsoportok megoszlása állandó, és vizsgálatokkal
kiderítették, hogy a generációról generációra öröklendő vércsoportok
egy-egy embercsoportra hosszú ideig jellemzők maradnak. Például az AB és a
0 vércsoport az, amelyiknek az öröklése szerint meg lehet állapítani, hogy mely
népcsoport honnan származik. Kiderítették, a 0 vércsoport az úgynevezett
ősnépekre jellemző, például az örményeknél, a baszkoknál, a keltáknál
fordul elő gyakran. A B vércsoport pedig Mongóliában és Elő-Indiában
jellemző a lakosságra. Sokat mond az a tény, hogy a Kárpát-medencében
Árpád népének honfoglalása előtt a B és az AB vércsoport gyakorisága
többszöröse a nyugat-európainak. Ez azt jelenti, hogy már a honfoglalás
előtt itt élt népek ázsiai eredetűek voltak, és Árpád magyarjainál
ugyanez a belső-ázsiai eredetre utaló vércsoport mutatható ki. Ezt követte
egy másik eljárás, az úgynevezett jelzőgének vizsgálata, melyet a
nyolcvanas évek közepén a japán Matsumoto professzor dolgozott ki.
Bebizonyította, hogy a genetikai kötődés jellemző egy-egy népességre,
és ennek összehasonlításával a különböző népcsoportok rokonsági foka
megállapítható. Az ő módszerével Magyarországon is végeztek hasonló
vizsgálatot, s kiderítették, hogy a magyar népben északi mongolid, déli
mongolid és europid jelleg található meg. Ebből azt a következtetést
vonták le, hogy a magyarság olyan helyen élt, ahol mind a három jelleg
egyszerre volt megtalálható, azaz a Kaukázus és a Fekete-tenger között. Ezért
elmondható, hogy a magyarság rokon az árja népekkel, mert nagyobb arányban
fordul elő az europid gének kombinációja, mint például a finneknél. Náluk
semmilyen mongolid jelleg sem mutatható ki, és jóval kisebb az europid gének
aránya, mint a magyaroknál. Ebből az a következtetés vonható le; hogy a
finnek egy más típusú ősnépességhez tartoznak, és ők ma már azt is
tanítják. Hogy az antropológia szerint mely népcsoportok állnak legközelebb
hozzánk? Erre a kérdésre szintén Matsumoto professzor vizsgálata alapján a következő lenne a válasz: A
jelzőgének alapján a magyarokhoz hasonló jelleg Kelet-Turkesztánban az
ujgurok körében található, ők most Kína északnyugati részében élnek.
Valamikor ők is részesei voltak annak a magas kultúrának, amelynek az
ismert birodalmak előtt időszámításunk előtt 3000 és 1500 között
Belső-Ázsia volt az otthona, és ehhez kapcsolódtak a mi őseink is.
Innen áramlottak ki azok a népek, amelyek megteremtették az indiai, kínai
kultúrát, a sumér birodalmat, illetve az ókori Mezopotámiát és Egyiptomot…
A genetikusok kutatási eredményeit az
akadémikusok nem hajlandók kommentálni, az országos sajtó is hallgat róla. A
genetikusok által feltárt tényt az oktatás már részben elfogadta, hiszen a
tanártól függ, hogy mit tanít. Egy tisztességes tanárnak el kellene mondani a
magyarok származásának különböző elméleteit a tényekkel együtt, és aztán
rá kell bíznia a diákra, hogy keresse meg, melyiket fogadja el. Óvakodnék
attól, hogy egyik pillanatról a másikra egy másfajta elméletet tegyünk
kötelezővé. Helyesebb, ha minden nézetet megismertetünk mindenkivel. Ami a
tudományt illeti, konzervativizmusa miatt ez fogja utoljára elfogadni az új
eredményeket, akkor, amikor már nem lesz más választása. Ehhez legalább egy
emberöltő szükséges.»ł
Marácz László amszterdami nyelvész
arra hívja fel a figyelmet a «Módszertan-elméleti irányelvek a magyar nyelv
kutatásához» c. munkájában Hogy
Hunfalvy és Budenz XIX. századi fellépése óta a magyar nyelv és a magyar nyelv
eredetének kutatása a finnugor elméletből indult ki és ezen az alapszik
napjainkban is. E század végén már egyértelmű, hogy ez az elmélet mind
módszertan-elméletileg, mind eredményeit tekintve zsákutcába vitte a magyar
nyelv- és nyelveredet kutatását.
Az 1995. novemberében megjelent «Magyar fordulat - Politikai vélemények Közép-Európáról» c. könyvében hollandul 10 pontban foglalta össze a magyar nyelv
finnugor rokonságára vonatkozó bírálatát:
«1. A finnugor elmélet bebizonyítása csak szavak alapján
történt kísérlet. A nyelvészeti kutatások azonban csak e században, a második
világháború után bontakoztak ki igazából. Mikor finnugor nyelvrokonságról beszélünk,
akkor főleg lexikai párhuzamokról van szó.
2. A
finnugor elmélet aluldeterminál. Nem lehet olyan lexikai párhuzamokat izolálni,
amelyek csak a finnugor nyelvekre érvényesek és más eurázsiai nyelvekre nem,
mint például az altáji nyelvekre, törökre, mongolra, stb.
3.
A finnugor hangtörvények levezetése nem áll szilárd alapokon. Az
indogermanisztika, ahonnan eredetileg a "hangtörvények"-koncepció
származik, már feladta a hangtörvényekkel való nyelvészkedést.
4.
Az ún. finnugor alapnyelv rekonstrukciója önkényes. A vogul szógyökökről
feltételezik, hogy azok az eredeti uráli/finnugor alapszókincset tükrözik.
Emellett azonban nem szólnak nyelvészeti érvek.
5.
Björn Collinder, svéd nyelvész az uráli/finnugor alapnyelvekben kb. 400
alapszógyököt határoz meg. a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) állítólagos 1000
finnugor szógyöke gátlástalan túlzás. Emellett nem mindegyik alapnyelvbeli
szógyök fordul elő az összes finnugor nyelvben. A mai finn nyelvtudomány
erősen revidiálja a finnugor nyelvelméletet. A finn nyelv finnugor
nyelvrokonsága helyett a finn nyelvészek a finn-ógermán vonalat kutatják,
illetve a finn kontinuitás elmélet hívei.
6.
A finnugor nyelvről egyáltalán nem léteznek írott források. Így a finnugor
alapszókincset nem lehet dokumentálni, sem az ún. hangtörvényeket, sem az ún.
későbbi feltételezett nyelvközösségeket, mint az ugor, volga-finn, stb.
Emiatt az egész finnugor alapnyelv merő feltételezés. Ezt a finnugor
nyelvészek maguk is beismerik.
7.
Közismert, hogy az MTA Történeti Etimológiai Szótárában (TESZ) nagyon sok az
ismeretlen eredetű szó. Felmerül a kérdés, hogy a TESZ miért nem tesz
kísérletet e szavak kapcsolatainak a régi kultúrnyelvekben, pl. sumérban,
szanszkritban való felkutatására, vagy egyszerűen magyar eredetűnek
elkönyvelésére, feltéve, ha azok valóban igazolhatóan magyar
eredetűek?
8.
Alapvető grammatikai különbségek vannak a magyar és finnugor nyelvek
között, pl. a finnugor nyelvek közül csak a magyar ismeri az
igekötő-rendszert. A finnugorista Décsy Gyulának ez szintén feltűnik,
de szerinte ez a magyarok vándorútjának tulajdonítható. A Hajdú-Domokos
szerzőpárosnak ez fel sem tűnik. Holott összesen 20 grammatikai
jelenséget vizsgálnak a finnugor nyelvekben. E jelenségekről kiderül, hogy
egyetlenegy sincsen meg az általuk felsorolt uráli/finnugor nyelvekben (szamojéd,
obi-ugor, magyar, permi, mordvin, cseremisz, finn, lapp): nem veszik észre,
hogy ilyen táblázatokkal erős ellenérveket szolgáltatnak a finnugor
nyelvrokonság ellen. Ez kitűnően szemlélteti is a finnugrisztika
által alkalmazott kettős mércét.
9.
Hunfalvy Pál az 1851-ben az Akadémia Értesítőben kiadott dolgozatában
amellett érvel, hogy magyar szógyököket nem lehet szóelemzéssel felderíteni.
(Tette mindezt akkor, amikor már javában folytak a kutatások az óriási
szókincset felölelő szótár készítésére, a magyar nyelv belső
összefüggés-rendszerének feltérképezésére. Ez a CzFo-szótár ma is párját
ritkítja, és pótolhatatlan kulturális kincsünk.) Magyar szóelemzést csak a
rokonnyelvek segítségével lehet elvégezni. Sehol nem olvassuk azonban, hogy hogyan
lehet a rokonnyelveket meghatározni. Jobb híján feltételezhetjük, hogy csak
szópárhuzamok alapján gondolja. Ha igen, akkor ez a körérvelés klasszikus
példája. Úgyhogy egy bizonyos lexikai elem a magyarban csakis akkor szógyök, ha
az a rokonnyelvben előfordul. Rokonnyelveket pedig csak úgy tudunk
megállapítani, hogy ha közös szógyökükkel rendelkeznek. A modern nyelvészet
elveti Hunfalvy e szóelemzési módszerét, mert a lexikai elemek belső
rekonstrukcióját tartja döntőnek. A magyar nyelv rendszeréből
következik az, hogy valamely elem szógyöknek minősül-e vagy sem. Emiatt a
Hunfalvy-paradigmát logikai, azaz tudományos alapon a modern nyelvészet
elutasítja. Mivel ez a paradigma (módszer) képezi a finnugrisztika
alapparadigmáját, emiatt az egész paradigma tévúton jár. A TESZ-nek is ez az
alapprogramja. A Hunfalvy-program olyan bizarr következtetésekkel jár, hogy a
magyarban lehetnek szógyökök csak és csakis akkor, ha azok a rokonnyelvekben is
előfordulnak. Ezeket ekkor finnugor eredetűnek nevezi. Ami nem fordul
elő más finnugor nyelvekben, azt csak jövevényszóként kezeli.
10. Nyilván a magyar lexikai gyökök a magyar szótárban
keresendők és nem másutt. Czuczor Gergely és Fogarasi János szerint a
magyar gyökök egyszótagú lexikai elemek, ragok és jelek nélkül. Erre az
egyértelmű nyelvészeti elvre épül a Czuczor-Fogarasi szótár. További elv,
hogy a magyar szógyökök nem állnak egyedül önmagukban, hanem rokoníthatók
hasonló alakú és jelentésbeli gyökökkel. Ezek a szógyök-halmazok alkotják az
un. "szóbokrokat". Így a magyar szógyökök arról ismerhetők fel,
hogy szóbokrok tagjainak minősülnek…»
ą Dr. Kávássy Sándor «Magyar történelem a legrégibb
időktől 1308-ig» (Kézirat, Tankönyvkiadó, Budapest, 1975, bírálták:
Bernáth János, Dr. Győrffy György, Dr. Kristó Gyula)
Rónai-Tas András: Nép és
nyelv - A magyarság kialakulása
Magyarságismeret mindenkinek. Nem vagyunk finnugorok? (Köteles Lajossal történésszel Molnár Lajos beszélget)
Szerkesztette*:
Dr. Bonaniné Tamás-Tarr Melinda
* Az oldal folyamatos szerkesztés alatt…
_____________
Link:
Magyar nyelvészet
Magyar nyelvészet; nyelvészet, nyelvtudomány
Nyelvművelés, élőnyelv és egyebek…
Magyarságismeret mindenkinek - Nem vagyunk finnugorok?
Könyv a magyar nyelv finnugor eredetének védelmében
Etruszk rokonaink?… Sumér-magyar rokonság? Nyelvészeti
tanulmányok
Radics Géza: A környezet és létfeltételek hatásai a nyelvek
kialakulására
Hun
szavak, szövegek magyar fonetikus átírásban örmény, görög szövegek alapján
«Múltadban nincs öröm»/Szentkatolnai Bálint Gáborról…
«Nyelvi világkép» - magyar nyelv - idegen nyelv
Most akkor ki nem tud magyarul?
Mi lesz veled magyar kultúra, magyar nyelv?
Gyárfás Endre: Három pont kettő
Nádasdy Ádám: Engedjétek hozzám a
bunkókat
Nádasdy Ádám: Modern Talking &c.
Tamana, geoszemiotika és geoszemiológia
Tamana World melléklete/Kiadványok, tanulmányok
Magyar történelem
A
magyar őstörténet kulcsa: a belső-ázsiai hunok… Elméletek
a magyarok eredetéről
Kiszely István: A magyar nép őstörténete A
finnugor-elmélet hazudik?
Radics Géza: A környezet és létfeltételek hatásai a nyelvek
kialakulására
Dr. Czeizel Endre A magyarság genetikája Iráni gyökereinkről: Apokrif gondolatok egy
apokrifról
Kálló Róbert: A
jászszentlászlói Árpád-halom története Sumér
rokonság? Sumeristák
figyelmébe
Ősvallásunkról
Magyarok a Bibliában (?) Mesterházy Zsolt: A magyar ókor
A szkítáktól a székelyekig és a magyarokig Radics Géza: Eredetünk és őstörténetünk
Mesterházy Zsolt: A Kárpát-medencei etnogenezis története
A magyar szellemi kincsek Honfoglalás vagy
hazatérés? Árpád
népe Attila és a hunok
Igaz történelmünk Szakrális Kárpát-medence TARIHI ÜNGÜRÜS, magyar ősgesztáról
Arvisura: A
magyar rovásírásról
A kitalált középkor magyar vonatkozásai
Dr. Heribert Illig és Dr. Klaus
Weissgerber: Magyarok a kitalált középkorban - Újraírt történelem
Tóth Gyula: A magyar krónikák és a kitalált középkor
Kis adalék a jelenkori magyar történelemhez
Egyház a diktatúra éveiben (I. rész) A magyar
katolikus egyház elmúlt félévszázada és jelene
(Folytatás: Archívum
a 2003. április 13. LIX. évf. 15. (2854.) számtól az «Ajánló»,
«Párpeszéd» majd a «Fórum» rovatban) Egyház
és egyházpolitika a Kádár-korszakban Elmaradt az egyházi rendszerváltás…
A magyar társadalom 1945-1988 között… Szitányi György: Amikor ezeket a sorokat írom…
Mártírjaink '56 1956-os
arcképcsarnok Hátborzongató tények Vallomások Gondolatrendőrség
Czakó
Gábor: Az elit és a gondolatrendőrség Visszhang: Egy író emlékei Dokumentumok a vörös terrorról
A belügy, a párt és a népi írók Nemere
István: Önéletrajz «Eltanácsolt az egyetem fura ura»
Ordas
István: Osztályidegen voltam Magyarországon Egykori gyógyszerészhallgató
Feljegyzések a kádári kultúrpolitikáról Ebben a
korban éltünk?… A Cég árulója
Az igazi vétkesek érinthetetlenek… Új moralisták, farizeusok…
D-209-es ügynök… A
D–209-es számú elvtárs kiemelt főoperatív beosztásban
Dilemma
és diadal… Hírszerzés a Kádár-rendszerben Besúgók a felsőoktatásban
Besúgók és provokátorok Az
ügynök 36 év után megszólal III/III-as ügynökök
Forró Tamás alias Szilágyi Ákos III/III-as újságíró 6-os karton után munkadosszié
«Információk» Személyi
dosszié Törvénytelen avantgárd (Fogalomtár)
Megtűrt
és tiltott… Egy
képzőművészeti kiállítás megrendezésének mikéntje… Szigorúan
titkos!
Egy
koncertről Egy titkosszolgálati zenész (I.).… Egy
titkosszolgálati zenész (II.)… (Dalos jelentései)
Az Alkotmánybíróság és az ügynöktörvény Stasi-múlt, III/III-as múlt Beépített MSzP-ügynökök?
Novák
Attila: Ügynökök halála… Magyarok
Világszövetsége
Kenessey
Csaba: Bűn-e
a nemzeti gondolkodásmód?
Az
ügynökválság újabb fordulata Az
én ügynököm, a te ügynököd...
A
besúgó véres tollú színikritikus MGP: Molnár Gál Péter alias Lusnyánszky Róbert
A
nemzet legnagyobb színésze Ki
tudja, kikben fogunk még csalódni
M. G. P. könyvet ír a múltjáról Latinovits Zoltán besúgója
Kádár János elégedetten néz le ránk Az MSZP lezárja a múltat és szembenéz vele
Beismereések, cáfolatok Ügynöklista-cocktail
III/III: központi
állománya: nevek, beosztások, rendfokozatok /Tartók és beszervezők
Tisztázzuk
a múltat! - Nyílt levél a miniszterelnöknek Gyurcsányék (nem is olyan) Apró
ügynökhálózata
A politikai rendőrség
munkatársai voltak... (PRO, ÁVO, ÁVH)
Olaszul: Ományi Kálló Ferenc (Kálló tábori esperes)
Akiket üldöztek a szabadságért (Kálló tábori esperes és
más papi sorsok) JAD VASEM - VILÁG IGAZA
Kálló Róbert, az egyik közvetlen rokon cikkei, írásai &
Ki Kálló
Róbert és online munkatársai?
Kálló-Juhász
Gyula rokonság és én
Kik
a kopjások? (Első változat)
Kopjások
(Második változat)
Kálló
Róbert: Egy elfelejtett kopjás akció 1944-ben Káros múltidézés
Endrey Antal: A disznófejű Nagyúr - Sakálok napjai Magyarországon
UNGVÁRTÓL MONTREÁLIG: Találkozások
a valósággal
A Mindszenty-emlékiratok bezúzása Beszélgetés
Matavovszky Ádám úrral
Trianon
a költészetben - Tanulmányok, írások - Szerződések
- Trianon
a zenében - Trianon
képekben
Dr. Edelényi Adél:
Börtöntechnikum (Egy forradalmár visszaemlékezései)
Egyetemes történelem
Ókortörténet
Megtalálták a legépebb etruszk várost…
Mesterházy Zsolt: Miért nem indoeurópaiak a kelták?… Kálló Róbert: Piramidománia
Mondák/Egyiptom, ahol a történet kezdődik Sörös
István: Lebegő kövek
Gondolatok és érvek Sörös István új piramiselmélete mellett és
ellene Kitalált középkor
Heribert Illig: Kitalált középkor Gozner
Gertrud: Fiktív Károly
Uwe Topper: A nagy naptárhamisítás
- Kitalált évszázadaink rejtélye Kálló Róbert: Anomalia
Szerk.: A fenti linkek közül vannak
már nem elérhetők, azóta eltűntek a jelzett oldalakról: amikor
beillesztettük, olvashatók voltak.
Eleinte, a már nem működőket kiszedtük, de most szándékosan
bent hagyjuk.
Dr. Bonaniné Tamás-Tarr Melinda / Prof.ssa Melinda
Tamás-Tarr
©
TESTVÉRMÚZSÁK
- MAGYAR NYELVŰ PORTÁL - IRODALMI
GALÉRIA - FIGYELŐ - MEGJELENT SZÁMOK ARCHÍVUMA
UNGAROHOME