EZ IS, AZ IS…
ESZMECSERÉK A
MAGYAR NÉP EREDETÉRŐL…
TÖRTÉNELMÉRŐL…
_________________________________________
2.
oldal BEKÜLDTÉK - KÖZLÖM: A
magyar nép történelméről
2003. 09. 10.
Szia Melinda,
Köszi a referenciát.
Igen, igaz, […]. Az
etruszkok Szumériából származtak el. Etrúria és kultúráját, tehát a magyarok
kultúráját, a rómaiak és a görögök magukba folytották. Ezért néznek annyira fel
saját magukra, mert azt hiszik hogy saját maguktól van a kultúra, de
tőlünk magyaroktól jött mindenkoron. De egységesen, a néptömeget kell
nézni, és akkor az ember rögtön rájön arra, hogy olyan népfajta mint a görög
vagy az olasz, nem lehetett oly szép kultúra őse. Vagy mint a románok,
akik mai napig is azt mondják hogy Dáciából származnak. Szemen szedett hazugság
az egész. Dacország (olvasd magyarul, dac=dacos), tehát a dacosok országa
magyar őskultúra. Vannak térképeim, amik mutatják azt hogy mikor és merre
húzódtak a hunok és magyarok. Az egész világon, mindenfele. Volt már itt ebben
a topikban szó Jézusról is, habár én tudom hogy sokan hülyének néznek engem, de
az igazság ki fog derülni, mert ki kell derüljön. Mindezek nem elméletek, hanem
tények, és be vannak bizonyítva.
Hallottatok-e
az ordosokról (nincs sehol ékezet)?... Ordosok Kínában élnek és magyarul
beszélnek. Az orsodokkal 1935 táján meg beszélgettek, egy francia páter, köztük
élt, és megtanulta a nyelvet. Ezen páter utána egy magyar szerzetessel beszélt
és így kiderült hogy azt a nyelvet amit a francia páter megtanult az ordosoktól
az nem volt más, mint a magyar. Vagy ott van a Hun dinasztia. Igen, ők a
hunok. Japánnal kapcsolatban is, igen testvérek vagyunk, Nap Fiai mint ahogyan
ők is azok, és zászlójuk is mutatja.
Hallottatok-e Móricz
Jánosról?... Móricz János, alias Moricz Juan, Ekuadorban őstörténelemmel
foglalkozott. Több mint 10.000, igen 10 ezer magyar tájneveket mutat fel, és
ott az ekuadori erdős részeken, még mai napig is élnek, magyarok, és
magyarul is beszélt velük. Ez volt 1960-ban. Kérdezlek én benneteket, miért nem
hallottunk mi ezekről? […]
Én minél többet olvasok,
annál jobban összeáll a kép. Ha hallottatok Móriczról, akkor írjatok ide.
Most befejezem, csak a cikkedre írtam Melinda[…].
Minden jót.
Márta
2003. 09. 10.
Köszönöm kedves Márta
reagálásod.
Azért jeleztem, mert ez a következtetés egy nem magyar tudóstól
származik, így nem mondhatják, hogy nyugati magyarok tollából született
értelmetlenség. Ahelyett, hogy elgondolkoznának s utána kutatnának, hiszen
nekik megvan a lehetőségük és az eszközük... Ehelyett csak szakmai
háborúskodás van, kifigurázzák, kigúnyolják a legújabb kutatási eredményeket,
elméleteket, stb...
Eredeti szakmám ellenére eléggé
tájékozatlan vagyok - s most kezdem apránként pótolni - ezen a téren. De ez érthető is. Lehetőségünk nem volt
hozzáférni a régi könyvtári könyvekhez az akkori rezsim diktátumai miatt, mert
aki gondolkodó elme, könnyen felfedezhette volna a buktatókat!... (Csak egy
keserű emlékem a sok közül: amikor egy irodalomtörténeti
évfolyamdolgozatomban egy sajátos meglátást vetettem fel, majdnem kicsaptak, s
mindent elkövettek, hogy megakadályozzák tanárrá avatásomat!!! Sikerült
lenyomni a jegyeimet, elvágni a tanulmányi ösztöndíj-lehetőségtől,
stb. - tehát nem volt egyáltalán derűs diákkorom sem Veszprémbe
költözésünk óta, s különösen attól a pillanattól kezdve, hogy édesapám
visszautasította a MKP-ba való meghívást, belépést megfenyegetvén, hogy majd
rajtunk gyerekein keresztül bosszulják meg..., s úgy is lett!!! -...)
Sem az otthoni, sem az olaszországi körülmények nem biztosították számomra a
lehetőséget a megfelelő szakirodalom biztosítását illetően.
Most, hála az internetnek, van lehetőségem tudomást szerezni bizonyos
dolgokról, s noha kritikusan olvasok mindent, bizony vannak elgondolkoztató
eredmények, amelyek megdöntik s bebizonyítják az eddigi hivatalos, politikailag
előírt, manipulált, stb. tudományos állásfoglalásokat.
Ugyanis nagyon sok «tudós,
kutató» átvette a leírt dolgokat, ahelyett, hogy komolyan utána kutatott volna,
önállóan gondolkozott volna: saját szavaikkal átfogalmazva hol innen, hol onnan
ollóztak össze tanulmányokat...
Aki mert saját fejjel
gondolkodni, az megnézhette magát... nem szerették az önállóan gondolkodó
elméket, csak a Bólogató Jánosoknak volt térhódításuk...
Erre példa Pap Gábor nyelvész és művészettörténész, aki ezeket mondta egy
rádióinterjú során «A magyar nyelv rokonsága más nyelvekkel» c. műsorban:
«...Hogy mennyi őrződött meg a világnak nemcsak a
tényszerűségeit, de a folyamatszerűségeit is híven követő nyelvi
gyakorlatból -, nem tudom, hogy kell-e ismételni. Lényeges dologról van szó!
Nemcsak az állapotszerűségeket, hanem a folyamatszerűségeket is nagy
pontossággal követni tudó nyelvi gyakorlat rendkívül fontos nyelvi adomány. Az
indoeurópai nyelvek érdemben csak tényszerűségekkel tudnak foglalkozni. A
világot akkor tudják modellezni, amikor már foghatóan állapotszerűvé vált.
A folyamatról magáról csak áttételesen tudnak vallani, úgy hogy fölgyorsítják
az egymást követő állapotokról adott jelentéseket.
(Ha pl. valaki televíziót
néz, akkor azt hiszi, ténylegesen folyamatot lát. De nem azt lát! Hanem gyors
egymásutánban szakaszosan mutatnak valamit. Ez a mozgó pontnak különböző
fokozata, de ez mindig pontszerű információ és mindig egymást
követően kapjuk, csak nagyon gyors egymásutánban. Ez mind a mai napig a
számítógéppel mint találmánnyal együtt az indoeurópai szellem legmagasabb
szintű teljesítménye.) Nem lesz többre képes soha, a nyelvi szerkezeténél
fogva.
A magyar nyelv nem ilyen szerkezetű. A magyar nyelv tud magáról a
teremtődési folyamatról is mit mondani, és egyenértékűen tud. Ez azt
jelenti, hogy a folyamatszerű viselkedéséről az életnek is ugyanolyan
pontos és ugyanolyan folyamatos információt tud adni, tehát nem szakaszolt. Ez
pedig roppant nagy előny. Ezt egyetlen olyan nyelv sem tudja ma megtenni,
amit kapcsolatba hoznak a magyarral, mintha azok lennének az ősibbek, mert
azok leválóban vannak erről az egyetemes nyelvi gyakorlatról, és csak
valamelyik részét erősítik föl. Ilyen értelemben lehetnek gazdagabbak
bizonyos vonatkozásaikban...
[...] ez azt jelenti, hogy a főleg keletre, az Ural túlsó oldalán élő
népek nyelvével vannak hasonló hangalakú és közeli jelentésű szavaink is.
Eszerint valamiféle rokonság fönnáll e népek és közöttünk. Ez tény, ezt senki
nem vitatta. A kérdés nem az, hogy ezek nyelvi alapon rokonaink-e; hanem, hogy
csak ezek-e a rokonaink? Ezt eléggé régen föltették tudós elmék, méghozzá a
finnugrisztikai kutatások első lépésében tették föl a leghatározottabban.
Ilyenkor olyan berzenkedő nyilatkozatokat szoktak idézni kiváló
költőktől, vagy olyan személyektől, akiknek a magyar nyelv
múltja, lehetséges rokonsága fontos volt. Sok csipkelődő megjegyzés
elhangzott Sajnovics Jánossal kapcsolatban, akiről azt tanultuk az
egyetemen, hogy a finnugor nyelvtudomány megalapítója...»
Itt tulajdonképpen az igazi kompetens
tudósok tudnak érdemben hozzászólni pro és kontra, nekünk laikusoknak - még én
is annak tartom magam, ugyanis egy meghamísított, hazug történelmet tanítottak,
abból diplomáztam, hazug történelem tanára lettem! - nincs is jogunk ebbe a
vitába beleszólni, csak elgondolkozva elolvasni mindkét oldalról az érveket az
adott feltételezések alátámasztására vagy azok ellen, s érdeklődéssel,
nagy figyelemmel követni minden mozzanatot.
Mindenesetre gazdagodásunkra szolgál...
Tovább itt olvasható, érdemes: http://www.kitalaltkozepkor.hu/pg_pannonr.html
Vegyes ajánlatok a sok közül:
http://naput.freeweb.hu/tallozo/MolnarL-Nem-vagyunk.html
http://mirror2.bibl.u-szeged.hu/zetna/www.zetna.org.yu/zek/folyoiratok/53/tolnai.html
http://hungaria.org/hal/hungary/index.php?halid=14&menuid=362
http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1998/9825/elso/elso.html
http://web.cetlink.net/~szittya/kitalaltkozepkor%202.htm
Minden jót neked is!
Melinda
2003. 09. 11.
Ez is nagyon jó. 
http://www.kitalaltkozepkor.hu/pi_vorosvihartheba.html
Márta
2003. 09. 11.
Köszönöm Márta, ismerem az
írást, már korábban volt szerencsém olvasni. Elő is vettem annak idején a
magyar koronáról rendelkezésemre álló színes és fekete fehér felvételeket -
amelyek elég nagyok - az elmondottak nagyítóval való tanulmányozására.
Egyébként nagyon
elgondolkoztató írás/tanulmány.
Melinda
2003. 09. 24.
Szervusztok! Hallottátok?
Kelta szórt hamvas sír maradványaira bukkantak Szegeden.
A feltételezések szerint a
késői vaskorból, az időszámítás előtti 2-3. századból származó
kelta szórt hamvas sír maradványaira bukkantak a szakemberek Szegeden, a Móra
Ferenc Múzeum előtti ásatáson - tájékoztatta a munkálatok irányítója
tegnapelőtt az MTI-t.
Egy kedves hazai történész kollegám,
ókorkutató levelezőtársam az alábbiakat mondta nekem:
«Igen, olvastam. Nem vagyok meglepve, a Kárpát-medencében elképesztő
mennyiségű kelta lelet van. Mivel a leletek túlnyomó többsége csak a
"provinciális" életről tanúskodik, általában nem vesznek róla
tudomást. A nyugatot csak az arany érdekli, minden más szemét. Ezért folyik
kultúrharc a szkítákért
az egész
világon... Ha ez a sok felsőbbrendű egyszer megérti, hogy az arany
csakis a Napistennel való kapcsolat kifejezésére használtatott fel, talán
másképpen beszélgethetünk majd velük ilyesmikről.
Az index fórumán valamelyik fejlett elme tetvészésnek nevezte
azt a szkíta áttört lapot, amelyen a Szent László királyunk legendájának
pihenési jelenetét ábrázolták. Sajnos minket ebből a szennyből kell
kimosnunk, amibe a fejlettek juttatták. Hogy miért adtak volna a szkíták
aranyat tetvészéshez, azt talán Idanthürszosz meg tudná válaszolni.
Miközben szárnyaló gondolatok is keletkeznek a fejünkben,
hétköznap mégis a szövevénybe húzókkal is meg kell küzdenünk.»
Elgondolkodtató, nem?!
Melinda
2003. 10. 02.
Részlet, Prof. Shokotu Faisi
japán történész leveléből a magyarokhoz.
«.....Mi néhányan, japán őstörténeti kutatók abban a hitben nőttünk
fel, hogy a világ lenemesebb nemzete és fajtája a magyar. A "Felkelő
Nap" birodalmi ivadékainak hittük és hisszük Önöket, kedves magyar
testvérek, akiket a történelem "karma" messzire sodort el. Faji
kiválóságuk elismerve érkeztünk meg annak idején Budapestre magyarul tanulni a
bölcs Imaoka Gyuicsiro vezetése alatt. Harminc év elteltével meg kell
állapítanom a következőket:
1) Igaz magyar történetírás sem a Habsburgok alatt, sem a Horthy korszaka alatt
nem létezett. A Habsburgok saját érdekükben megsemmisítettek mindent, ami
ősi eredetre utal. A Horthy korszak szervének ( a Teleki Pál Intézet)
saját nevelésű céhbeli tudósai pedig Hómann Bálint vezetésével "átértékelték"
a magyar történelmet a római katolikus egyház és a Habsburg ház javára.
2) A valóságos faji mítoszok alapján dolgozó történész ebben a gárdában nem
létezik, mert hogy is értékelnék azok a mítoszok erejét, igazságát, akik saját
Nemzeti Krónikájuk hitelét is lerontották?
Miután azonban a magyar nemzet, faj és nép a történelmi kutatás szempontjából
csak olyan elbírálás alá kell hogy essen, mint a többi nemzet, faj és nép,
kérdezem Önöktől kedves magyar történész kortársak, miért hivatkoznak
mindig saját fajuk kérdéseiben a hitleri anomáliákra? Miért nem hivatkoznak a
"biblikus Izrael" faji hasonlatosságokra? Izrael faj, nép és
nemzetség, tehát ugyanúgy a magyar , japán, görög, arab is faj és nemzetség. De
miért nem oldják meg végre Önök - magyar tudósok - a Bibliában hemzsegő
magyar elnevezések, nevek, földrajzi helyek kérdését? Innen messziről
jobban látszik az igyekezet is meg a hamisság is.
Valóban, a magyar fajta igen
elkeveredett már. A "magyar" történelemírás tudósai is ilyen kevert
vérűek. Van német-magyar, szláv-magyar, román-magyar, izraelita-magyar
keveredésű történelem tudós is. Érdekes kívülről megállapítani azt,
hogy ezek egyike sem az igaz magyar történelmet kutatja, hanem a németek,
szlávok, románok, izraeliták javára akarják a magyar történelmet elferdíteni.
Ezzel kapcsolatban csak egyetlen kérdést szeretnék intézni ezekhez a
kartársakhoz, és rajtuk keresztül minden magyarhoz. Nevezetesen: Miért van az,
hogy a világ egyetlen nemzete a magyar, amelynek a származását, történelmét
elhomályosítani igyekszenek? Kik állnak e mögött az elhomályosítás mögött?
Addig is, amíg Önök erre
válaszolni fognak, mi japánok és az összes turáni törzsekhez tartozók a
legősibb nyelv elemeit megtartó nyelven - magyarul! - írjuk
ÉBRESZTŐNKET csaknem 800 millió testvérünkhöz, és ezzel a magyar népnek,
fajnak és nemzetségnek akarunk a legősibb származásért és sok ezer éves
hagyományért tiszteletet adni - még akkor is, ha Önök ezt a tényt megmásítani
akarják. »
Idáig a cikk. Mindent megmagyaráz sajnos. Úgy érzem az idő itt van az
ébredésre.
Ezt a levelet, Prof. Shokotu
Faisi írta. A Magyar Jelen újságban jelent meg, a július 18-i számban.
Aki beküldte az egy Újváry
István nevű volt, és a levelében amit a levelesláda rovatba küldött,
dicséretét fejezte ki a Magyar Jelennek, a Dr. Baráth Tibor munkásságáról való
hétről hétre lehozott anyagért (Dr. Baráth Tibor egyiptológus, könyve 3
kötetből áll, és tartalmazza a hieroglifák csakis magyarral való
megfejtését), szóval befejezésül ezt a részletet küldte levele végére István.
Dátum nincs.
Márta
2003. 10. 08.
Melinda,
találtam valamit, ami egy
kicsit megmagyarázza az évet, amikor Prof. Shokotu Faisi írhatta azt a cikket,
amit én ide tettem. A cikk említi Imaoka Gyuicsiro nevét, aki vitte Prof.
Shokotu Faisiékat Magyarországra.
Íme:
Mejelent A Nap Fiai című Argentinában kiadott lapban az 1984. május
-júniusi számban, Jánszkyné Papp Éva tollából.
«Őrségváltás
1960-ban Imaoka Gyuicsiro nemzetközileg elismert japán tudós megrázó felhívást
intézett a turáni népekhez figyelmeztetve őket az összefogás
szükségességére, mert annak ellenére, hogy közel 2.000 millió lelket számlálunk
az ú.n. "kultúrnépek" kegyetlen hódító politikája pusztulásra itélt
minket.
Ez a felhívás olyan mély hatást váltott ki Édesapám - Papp Kálmán - lelkében,
hogy azonnal összejött egypár lelkes barátjával és megalapították a Turáni
Népek Érdekközössége nevű szervezetet. Kapcsolatba léptek Imaoka
professzorral, amely összeköttetés a halála pillanatáig tartott.
Rövidesen a világ minden részéről csatlakoztak hozzájuk a nemzetükért
aggódó magyarok, akik látták, hogy a kommunista és kapitalista imperialisták
összefogásából csakis a nemzetünk pusztulása
következhet. ( A hidegháború hamis propagandája ellenére ez összefogás a mai
napig is.)
Ez a nagy lelkesedés,
felbuzdulás adta a gondolatot egy folyóirat alapításához. Varga János
Torontóból 50 dolláros ajándékát kipótolva megvették az első kézihajtású
nyomdagépet és a női csoport előadásából pedig egy írógépet. Ezzel
elkezdődött a Turán nevű folyóirat előállítása. Papp K.
mint szerkesztő az egész munkát egyedül végezte. Nyolc órai nehéz testi
munka után, írta a stencileket, lehúzta gépen, összekapcsolta, postázta,
amellett még cikkeket is írt. Egyedüli állandó segítsége drága felesége,
Édesanyám volt.
1966-ban egy vita után az akkori vezér - az újságot meghamisítva -
saját nevére jelentette be, ezen
kényszerítő körülmény hatására a lap nevét Nap Fiaira változtatták,
továbbra is Papp Kálmán
szerkesztésében. Rövidesen offset eljárású nyomdában csináltatták és bizony
sokszor kellett zsebébe nyúlnia, hogy a lap a kezdeti nehézségeket
átvészelhesse. Sok támadás érte, mert azon kevesek közé tartozik, akinek a
magyarsága mindenek fölött áll és azért minden áldozatra kész. Büszke a
támadásokra mert tudja, hogy csak a dolgozó, küzdő, idealista magyarokat
támadják a honfitársai, a meghunyászkodó, közömbös, bólogató magyarokkal, -
akiknek tálcán
szolgálják a politikai és történelmi felfogást - nem foglalkozik senki.
Rágalom, sértegetés, vádaskodás
gúnyolódás főleg azokat éri, akik az általánosan elfogadott ill.
elfogadtatott felfogás ellen mernek
szólni. Bizonyíték erre, hogy a pápa is csak nemrégiben - az űrrepülés
idejében - rehabilitálta
Galileit.
Küzd az ellen - az ellenségeink által költött és ránk erőszakolt megalázó,
szégyenteljes történelmi felfogás ellen, amelyik az amerikai őslakókkal
egy sorba helyez minket - hogy mint nép, nemzet, faj annyira értéktelenek,
primitívek voltunk, hogy EGY embernek és EGY vallásnak kellett megmenteni a végleges
pusztulástól. (Megjegyzem, az amerikai őslakók jó részével - inkák, maják
stb. - hasonló dolog történt , mint a magyarokkal, egy primitívebb
műveltségű, primitívebb erkölcsű felfogású nép leigázta
őket, társadalmi rendszerüket elpusztította, a nagycsalád a közösségi
rendszer helyett jobbágyságot, a nemzeti vallás helyett idegen, nemzetközi
vallást hozott és ezzel teljes uralmat nyert fölötte). Érdekes azonban, hogy
pontosan azok a magyarok tiltakoznak fölháborodva egy esetleges indián-magyar
rokonság feltevése ellen, akik a már említett történelmi felfogást elfogadják.
Bezzeg a zsidók nem tiltakoznak. Bárhol, bármi kultúrnyomra bukkannak a tudósok
azonnal igyekeznek bebizonyítani, hogy valamelyik elvesztett törzsük élt ott és
hagyta kultúremlékeit. Ezért foglalkozik magyar őstörténelem kutatással a
rokonnépek múltjával, kultúrájával és ezért vannak
munkatársai a világ minden részén, akik igaz magyar szívvel igaz magyar
lelkesedéssel, hasonlóképpen gondolkoznak, mint ő és ez a magyar faj
ősiségébe, magasrendűségébe többezer éves kultúrájába vetett hit
adott erőt, hogy 22 éven keresztül minden mecénás, minden komoly anyagi
segítség nélkül megjelentethette.
Munkatársai közül nagyon
sokan elhaltak, Csobánczi Elemér, Ond Vajk, Dr. Mácsay Lengyel Béla, Palló
Imre, Dr. Szőllősy Zoltán, hogy csak egy párat említsek, de írásaik
ma is időszerűek, éppen ezért írásaikon keresztül lélekben még mindig
velünk vannak. Ennek a veszteségnek ellenére a magyarok Nagy Istene segítségére
sietett újabb, fiatalabb munkatársakkal.
Ez év májusában tölti be
8-ik évét. Bár teljes testi és szellemi épségben van, mégis úgy érzi, hogy
segítségre van szüksége, ezért én szerény tudásommal, de teljes magyar
szívemmel bekapcsolódom a munkába, mint társszerkesztő. Kérem a Mindenható
segítségét, hogy ugyanolyan eredménnyel végezhessem, mint ahogy ő tette.»
Idáig a cikk. Ezek szerint Melinda, Imaoka Gyuicsiro nagy név volt, és Prof.
Shokotu Faisi is.
Arra jutottam, hogy Prof Shokotu Faisi, a 70-es évek körül írhatta a cikket.
Minden jót.
Márta
2003. 10. 09.
Kedves Márta!
Végre ennyivel elkészültem. Nem tudom, hogy lesz-e időm folytatni,
rengeteg időt elvesz, s csak a kevés szabadidőm egy részét tudom
rászentelni. A téma nagyon komplex... Én is csak tapogatózom a tanulmányok
tömkelege között... Köszönöm a további jelzéseket: ismerem azokat, tudok róluk.
Most nézzük sorjában:
«De az egyedüli kérdés azt hiszem az, hogy ki hiszi nagyságos
ősmúltunkat?… Én hiszem. De azok, akik nem tudják hogy higgyenek?…»
A lejjebb hivatkozott olasz etruszkológus, professzor Alinei is azt mondja -
most pontosan nem tudom idézni, mert nem sikerül megtalálnom azt az oldalt,
ahol olvastam - kb. így: «A magyarok ősi nép». S éppen erre hivatkozva
ebből a szempontból népünket «Magiari»-nak (magyarok) nevezi, s csak más
vonatkozásban a másik olasz változatot, az «Ungheresi»-t.
Csak a fajimádat, faji
öntömjénezés hibájába ne essen senki, mert abból sosem «sült ki» semmi jó!
«Különben biztosan találtok
német, olasz oldalakat is , a keresőbe úgy írjátok be a nevet hogy Juan
Moricz (nem Moricz Janos), és Czellar Zoltan.»
Sajnos nem így van, ha találkoztam is nevükkel, csak angol nyelvű
oldalakon - én sajnos angolul nem értek, időhiány miatt csak kisebb
szövegeket tudok lefordítani szótározással...
Sem hazai, sem olasz neten nem találkoztam nevükkel. Illetve olaszul egy földön
kívüli lények kutatásával foglalkozó cikkben bukkantam nevére, egy valaki utalt
rá, akinek segítségével egy barlang-kutató expedícióban vett részt. Ennyi,
semmi több Móriczról, míg a másikról még ennyit sem találtam sem olaszul, sem
magyarul. Tehát ennyire vagy nem tudnak róluk, vagy nem akarnak tudni róluk, s
azért nem található a neten! Amíg Te fel nem vetetted a nevüket, én nem
hallottam róluk...
«Szerintem azok a tudósok, akik meg mai napig is a finnugor elméletet
vallják, azok egyáltalán nem komolyak.»
Mondjuk ezt én nem állítanám így egyértelműen, mert azoknak az
állításoknak is van alapja. Márta, gondolom, Te nem végeztél nyelvészeti
tanulmányokat, a Te ismereteid a rengeteg olvasott publikációkból ered, de
szakmai alapjaid e vonatkozásban nem hiszem, hogy lennének - de ha tévednék,
akkor bocsáss meg -, s feltételezem, hogy csak mint szakmán kívül álló laikus,
rendkívül érdeklődően olvasol a magyarság eredetével kapcsolatban, s
mint szakdiploma nélküli kutatóként sem foglalkozol ezzel a témával, tehát
szakismereteid nem lehetnek olyanok, mint ehhez értő és ezzel foglalkozó
nyelvészeké, történészeké, archeológusoké, stb. Tehát a fenti állításodat
kijelenteni így kerek perec nem jogos. Gondolj csak bele, hogy ehhez értő
szakemberek tartanak nagy szakmai csatákat. Mi laikusok csak figyelemmel
kísérhetjük, de ebben nincs jogunk, se szavunk dönteni. Már csak azért sem,
mert mint, ahogy a még mindig vitatott más nyelvrokonságaink is vita tárgyát
képezik, noha itt is vannak nyelvészetileg, régészetileg, stb. is
alátámasztható érvek, itt e témákban csakis az érdekelt szakemberek jogosultak
civilizáltan dönteni. Még én sem foglalhatok állást kategórikusan, annak
ellenére, hogy eredeti foglalkozásom szerint magyar-történelem szakos tanár
vagyok. Az én nyelvészeti tanulmányaim a finnugor-nyelvrokonságon alapulnak.
Hallatlan nagy érdeklődéssel olvasom a tanulmányokat - elfoglaltságom,
időm és energiám függvényében -, de nem jogosítom fel magam arra, hogy
állást foglaljak pro- és kontra. Igyekszem megérteni mindegyik oldalról a
konkrét tudományos linguisztikai, archeológiai, antropológiai, stb. tudományok
által felhozott bizonyítékokat... Még én sem bátorkodom «ítéletet» mondani sem
pro, sem kontra, holott nekem megvannak a kellő felsőfokú
képesítéseim e témában, de nem lévén benne mint kutató, nem foglalkozván vele
nekem is újdonság, elgondolkodtató, de kellő kritikával fogadom az új
kutatási eredményeket, feltételezéseket... Próbálom összehasonlítani az általam
ismert nyelvészeti, történettudományi, stb. tényekkel, amelyek bizony
gondolkodásra késztetnek, s bizony meg is ingatják az eddigi hivatalos
álláspontokban való egyértelmű «hitemet»...
« Engem az érdekelne, hogy például mit szólnának erre a magyarok, nem a
tudósok, hanem a nemzet. Nem jött el még az ideje az is lehet, de viszont
eljött az ideje, mert már beszélünk erről, és egyre többet tudunk
erről.
Kedves Márta, a nemzetből csak azok tudnának hozzászólni, akik valóban
tájékozottak ebben a témakörben, szakemberek. Nem olyan dolog ez, mintha egy
regényről vagy egy filmről kellene véleményt alkotni! Ahhoz, hogy
valóban érdemlegesen hozzá lehessen szólni, minden irányzati tanulmányt alaposan
ismerni kellene. A nyelvezetük sok helyütt még nekem is nehéz, nem lehet ezeket
a tanulmányokat regényként olvasni.
Mindenesetre akinek lehetősége van, annak alaposan át kellene
tanulmányoznia ezeket az elméleteket, összehasonlítani azokat egymással, majd
levonni belőle a következtetést. Akkor hozzá lehet szólni.
«Sőt a komoly tudósok, már magyarul tanulnak, mert ők már
felfogták, hogy sok mindent - úgy az egyiptomi hieroglifákat is - csakis
magyarul lehet megfejteni. Ez viszont nagy előrelépés.»
Hát ez természetes! A magyar nyelv s az érdekelt nyelvek ismerete nélkül eleve
kizárt a komoly kutatás ez ügyben! Az alább említett konferencián
résztvevő japán Ikeda Tetszuro magyarul kitűnően beszélő
kyotói egyetem professzora azt furcsállotta, hogy a finnugorista nyelvészet
magyarországi művelőit úgy oktatják, hogy a finnugrisztika mellé nem
kapnak és nem kaptak egyszersmind altajisztikai képzést is. Japánban a
kettő magától értetődően párhuzamosan zajlik.
Igen előrelépés: mert legalább lehet hallani ezekről az
elméletekről, hozzá lehet jutni kiadványokhoz, ami eddig lehetetlenség
volt. Kutatások ez irányban mindig is voltak - erre utal többek között az
általad idézett levele egy japán professzornak -, csak éppen a hivatalos
politikai vezetésektől irányított hivatalos tudománypolitika nem
támogatta/támogatja az ilyen irányú törekvéseket - ez így volt a múltban, így
volt a közelmúltban és így van a jelenben is -, s ha mégis valakinek sikerült
hangot adnia a kutatások eredményeiről mindent elkövettek annak titokban
tartására. Ha ma már intézményesen titokban tartani új kutatási eredményeket,
hipotéziseket már nem lehet, akkor kerékkötőkként vagy gúnyolódókként
lépnek fel. Ez ismert minden korban.
Itt vannak pl. a napjaink
hazai őstörténet kutatói, akik oktatnak is a hazai egyetemeken is, de sem
az egyetemek, sem a Magyar Tudományos Akadémia nem támogatja a kutatásaikat,
holott erkölcsi kötelességük lenne, mint ahogy más országokban történik. Ez
irányban foglalkozó komoly kutatók kénytelenek Kft. keretben dolgozni: A Magyar
Őstörténeti Kutató és Kiadó Kft.-ről van szó, amely Kőrösi Csoma
Sándor szellemében tevékenykedik, amelynek periodikája a «Turán», a
magyar eredetkutatással foglalkozó tudományok lapja. A napokban kaptam kézhez a
(XXIX.) Új II. évfolyam 1999. december - 2000. januári számát, amelyben 1999.
őszén megtartott «Keleti gyökereink» három napos (okt. 29-31) Nemzetközi
Konferencia anyagának a felét publikálták - a következő számban a
fennmaradókat, de ez még nincs a birtokomban -. A konferenciát az említett
Kft., valamint a Magyarok Világszövetsége társrendezésében a Nemzeti Kulturális
Örökség Minisztériuma támogatásával Budapesten tartották meg, a fővédnök
Dr. Hámori József e minisztérium minisztere volt. Harminc előadó vett
részt (japán, kínai, dagesztáni, holland, német, felvidéki, erdélyi és magyar
kutatók). Ez a konferencia olyan fórum volt, ahol szakdiplomás és amatőr
kutatók egyaránt megoszthatták kutatásaik eredményeit. Az előadások
többségéből és az azokat követő vitákból az kerekedett ki, hogy az
ősmagyarság nem pusztán «életforma-rokonságban» állhatott bizonyos altáji
nyelvcsaládokhoz tartozó népekkel és akár a vitatott nyelvű hunokkal.
Kurucz Gyula a
köszöntőjét ezekkel a szavakkal indította: «Minden népnek joga van az
álmaihoz. S ha a puszta tudomány ezekkel ellentéteset állít, kutatni kell a
hagyaték és a tények ütközésének okait. Ezer éve rebesgetik a magyarok a hun
rokonságot, a székelyek Attila utódainak tartják magukat, csendben fölnézünk a
Tejútra s hallgatunk, mert mindezt látszólag semmi sem igazolja. A kínaiak a
«nagyobb családhoz tartozónak» vélnek minket, a japán-magyar baráti társaságok
tenyésznek, mint a gomba, a dél-koreaiakkal genetikai szálak fűznek össze.
Mindebből csupán a finnugor rokonság adatolt - kedves, északi testvéreket
nyertünk ezáltal azidők végtelen távolából. De csupán ezt az egyetlen
nyomot kutatták végig, keresztbe - kasba
és nem tudjuk, 2-3000 éve miféle nyelvcserék, keveredések mentek végbe
Ázsiában. Valamiért mintha nem akarnánk tudni, valakik nem akarnak tudni,
tudatni. A tudományos akadémián létezik őstörténet kutatás, de magyar
őstörténettel senki sem foglalkozik. Miért?
Azt meg kell jegyezni, hogy mint mindenütt a világon - bármiféle
okból, legfőképpen szakmai irigységből, féltékenységből és -
miért is ne, szakmai korlátoltságból -, egyes szakkutatók lenézik az ún.
«amatőr» kutatók munkáját - a legelső kutatók, közül is, akiknek
sokat köszönhetünk, sokan voltak ún. «amatőrök» - komolytalanoknak,
tudománytalanoknak stb. nevezve őket. Holott a tudomány sem egy állandó,
örökkévaló disciplina. Sok minden körülménytől függenek az eddigi
elfogadott eredmények, s az újabbak... Hány korábbi hivatalos elmélet
megdőlt, amit megdönthetetlennek tekintettek! S a tudomány így haladt
előre s hány ártatlan emberáldozatba került! Ha görcsösen ragaszkodunk az
eddigi hivatalos álláspontokhoz, eleve ellenségeskedve és elutasítva nézzük az
újabb hipotéziseket, akkor a megismerésben sosem lépünk előbbre. Ha pedig,
ha bizonyos feltételezések már évszázados múltakra is visszavezethetők a
világ több pontjáról is egymástól függetlenül egyazon vagy hasonló
következtetésekre jutottak, akkor ott csak kell lennie valami alapnak, s
gúnyos, fölényes elutasítás helyett komolyan rá kellene irányítani a figyelmet
már csak azért is, hogy jogosan meg lehessen cáfolni, avagy mellette állást
foglalni! Eddig csak kigúnyolták, kinevették az ilyen irányban kutatókat, azzal
dobálóztak, hogy minden alap nélküli állítások ezek s a nyugaton élő
magyar kutatók negatívumaként kezelték s ítélték meg. Itt van pl. Fodor István
ezzel kapcsolatos 1975-beli megállapítása - csakhogy érdekes módon a
bennfenteseken kívül egyszerű érdeklődő nem férhetett hozzá
ezekhez a munkákhoz -: «A sok irányzatot képviselő amatőr
őstörténészek közös tulajdonsága, hogy nyelvünk finnugor rokonságába nem
nyugszanak bele, hanem különféle nyelvekkel (görög angol, japán, sumér,
óegyiptomi, stb.) hozzák azt rokonságba, természetesen mindennemű
tudományos megalapozottság nélkül. Könnyen szárnyaló fantáziájuk aztán, minden
nehézséget áthidalva, az ősmagyarság művének tartja a régi
civilizációk szinte minden alkotását, s rokonságba hoz bennünket a föld majd
minden nemzetével. (No persze csak az "előkelőbbekkel".) E
torzszülött elméletek létrejöttét sokféle indíték magyarázza. Lehet ez egyszerű
tudálékosság vagy túlburjánzott nemzeti büszkeség. Ezek közé tartozik a ma
"legfelkapottabb", ún. "sumér-elmélet", amely
elsősorban az emigráns magyar "történészek" körében örvend nagy
népszerűségnek, Ők a magyar nyelvet az i.e. 3. évezredben élt
mezopotámiai sumérok nyelvével rokonítják, s természetesen magukat a sumérokat
is ősmagyaroknak tartják. Elgondolásaik éppoly zavarosak és
tudománytalanok, mint elődeiké, meghökkentő "felfedezéseik"
jóízű derültségnél egyebet aligha válthatnak ki.» Hát akkor derüljünk, ui.
Mario Alinei olasz etruszkológus professzor nem nyugati magyar emigráns s most
megjelent könyvében («Etrusco, una forma arcaica di Ungherese» /Az etruszk,
mint a magyar egy archaikus formája) többek között ezt mondja -
részletes példákkal linguisztikai, szemantikai magyararázatokkal ellátva -, pl.
a sok közül:
« AIS, EIS és továbbképzett változatai 'isten, istenek': a fogalmat a
szövegmagyarázó etruszkológia alapítói már lefordították... A magyar mint
olvasó-kulcs csak még újabb bizonyítékokat sorakoztat fel és lehetővé
teszi a szemantikai fejlődés felállítását. A magyar "is" alapról
van szó az "ős" antik variációja(..."ősök"...),
majd innen tovább formálódik a ... "t"-vel és az "n"-nel
"isten"-né/"istennek"-ké (EWU) Az "ős"
legrégibb elődei: "ese, euse, isedi, vsu, isemucut,, uus, ez",
az "isten" legősibb formái: "isten, üsten, esten, ësten,
steen (EWU)...»
Vagy ne szóljunk arról a tényről, hogy a «Keleti gyökereink»
c. tudományos nemzetközi konferenciát a hazai finnugorista - más országokból
voltak jelen meggyőződéses finnugristák!!! - nyelvészek határozottan
bojkottálták: a meghívás ellenére sem jelentek meg a háromnapos rendezvényen.
Kérdem én: miért kell távolmaradással tűntetni? Aki valóban intelligens,
az meghallgatja «az ellenfelet s annak érveit», már csak azért is, ha megvan
győződve tézisének szilárdságáról, akkor az új hipotéziseket játszva
megcáfolhatja. Csak a szűk látókörűek viselkednek így s ezzel is
bizonyítván, hogy mégiscsak van valami, ami ingatag a most közismerten
elfogadott elméletben, de nincs meg a megfelelő felkészültségük és érvük,
hogy rácáfoljanak, s megvédjék a sajátjukat. Mert, aki biztos a tudományában,
az nem marad távol gyáván, hanem bátran kiáll mellette! A külföldi
finnugoristák jelenléte jeles példa arra, hogy lehet különböző tudományos
nézeteket méltó módon konfrontálni, anélkül, hogy gyalázkodnák az
ellentéziseket valló kutatókat, s azok munkáit!...
S ami fontos, hogy nemcsak egyfelé kell kutatni s csak a lerágott csontokat
szopogatni, hanem másfelé is, már csak azért is, hogy még biztosabbak lehessünk
a már elfogadott elméletben, ami egyáltalán nem 100%-osan megnyugtató, mert ott
is vannak megválaszolatlan kérdések vagy más vonalon keresni az eredetünkre
vonatkozó választ. S amíg sok a sötétség, a hiány a történelmünkben, addig csak
keresni-kutatni kell mindenféle irányban, s nem szemellenzősnek lenni,
hogy egyre közelebb kerülhessünk történelmünk, eredetünk teljes megismeréséhez.
Mint ahogy a cseperedő gyermek nyiladozó értelme is igényli a választ,
hogy ő hogyan is született, honnan származik, úgy a népünkre is érvényes.
S bizony megnyugtató válaszaink
nincsenek még most sem. Abba nem nyugodhatunk bele, ahogy a történelem
könyveink kezdték/kezdik: «A magyar nép történetének első szakaszát, a
magyar őstörténet korszakát sűrű homály fedi...» Éppen ezért
kell tovább kutatni s más irányokba is, hogy az a homály minél ritkább legyen,
s végül teljesen szétoszoljon s fény derüljön mindenre, ami népünk eredetét,
őstörténetét illeti. Nagyon fontos tehát szem előtt tartani, hogy a
lezáratlan, vitás kérdések tudományos eredmények, valóságos őstörténeti problémákat
hoznak felszínre, s ez figyelmeztetés arra, hogy az eddigi ismereteink még
nagyon is elégtelenek, új módszereket kell keresni és többféle irányban
kutatni!...
Ami meg nagyon nem tetszik
nekem: a hőzöngő magyarkodás, amivel találkozni egyes publikációkban!
Emiatt nem tetszett Mihály Ferenc «Kiáltónak szava» c. könyve, egyenesen
visszataszítónak találtam. Az ilyen magatartást nagyon is veszélyesnek tartom.
Ebben az esetben részben helytállónak találom Fodor István fenti szavait...
Éppen emiatt szűntették be a mai «Turán»
periodika elődjét 1945 környékén... Veszélyes fajelméletekből
csak véres tragédia született az emberi történelem folyamán!!!
Melinda
2003. 10. 09.
Szia Melinda,
Köszönöm a válaszod. Te is írtál mellette és ellene is a témának, én is fogok,
sok kérdéssel. Nem is
lehet erről a témáról úgy beszélgetni, ha nem ismerjük a történelmünket,
de nem csak történelmünket hanem a bibliát is meg a politikai helyzeteket. De
mindig is csak a szívére hallgasson az ember, csak az a baj soknál, hogy amit
már egyszer megtanult, azt az Isten is nehezen veri ki belőle, minduntalan
bizonyítékok után esedezik, még akkor is ha már a bizonyítékok a szemét verik
ki. De mivel jól megtanulta amit hamisan megtanítottak neki, így nagyon nehéz
más irányt változtatni. Igazad van a téma nagyon-nagyon komplex. De mivel mint
írtad «A magyar nép történetének első szakaszát, a magyar őstörténet
korszakát sűrű homály fedi...» így aztán nehéz. DE, nem szabad ezt a
mondatot rögtön elfogadni és lenyelni mint kacsa a nokedlit, és nem gondolkozni
többet rajta, hanem a kérdést kell feltenni mindenkoron, mégpedig azt hogy
miért fedi homály? Illetve csak azért tanítják ezt, hogy továbbra is
elhomályosítsanak minket? Ha belenyugszunk akkor jó lesz annak aki szeretné
hogy homályban éljen a magyar nemzet, de ha nem akkor tűzzel vassal irtják
akik nem nyugszanak bele, sőt hőzöngő magyarkodás vádjával
vádolják meg. Ha egy olasz megjelenik, és hadonászik kezeivel, és hangos
beszédbe elegyedik, tudjuk róla hogy olasz, büszkén kimondja, hogy ő olasz
-akkor semmi baj sincs. Ha egy német pontosságával és enyhén hidegségével
kimutatja nemzetségét és azt büszkén vallja - az sem baj. Ha egy francia a
konyhájával henceg és semmilyen más nyelven szólni sem hajlandó, mert ő
francia és erre büszke - az sem baj... De ha egy magyar büszke magyarságára az
már rögtön hőzöngő magyarkodás. Tiltakozom ez ellen! Nincs ez jól,
Isten minden embert egyenjogúnak teremtett, nincs kiválasztott nép, nincs
kiválasztott faj, Isten szemében egyenjogúság van. Csak a politikai elit, és a
világot irányító elit hiszi ezt másképpen.
Hogy kérdesedre válaszoljak, nekem nincsen szakmai alapjaim e vonatkozásban,
nyelvészeti tanulmányaim sincsenek, így Prof. Shokotu Faisi szavaival élek,
mégpedig: «Miért van az, hogy a világ egyetlen nemzete a magyar, amelynek a
származását, történelmét elhomályosítani igyekszenek? Kik állnak e mögött az
elhomályosítás mögött?» Szavaival élek, de én is megkérdezem ugyanezt, szakmai
dokorátus nélkül.
Ezt írtam: «Szerintem azok a
tudósok, akik még mai napig is a finnugor elméletet vallják, azok egyáltalán
nem komolyak.» Itt Frédi szavával éltem, hogy a komoly tudósok nagy része még
mindig kitart a finnugorság mellett.
De rögtön folytattam ezzel a
mondattal, ami a Te válaszodra volt válasz: «Hogy mekkora veszekedést vagy
vitát váltana ki a "komoly tudósok" között ez a dolog az persze hogy
evidens, hiszen ez is mint más politika.»
Nem te rád, ellened, a te
nyelvészeti tanulmányaid ellen, melyek a finnugor-nyelvrokonságon alapulnak,
hanem éppen az ellen, amit te is megfogalmazol Fodor István által - csak
fordítva (amíg Fodor a sumerológusokat támadja, addig én a finnugoristák
vakságát) - éspedig: hogy azok a komoly finnugoristák, akiknek szavuk van, azok
is egy az egyben elvetik a minden más elméletet. Viszont ha Fodor komoly lenne,
akkor nem mondott volna ilyet: «A sok irányzatot képviselő amatőr
őstörténészek közös tulajdonsága, hogy nyelvünk finnugor rokonságába nem
nyugszanak bele, hanem különféle nyelvekkel (görög angol, japán, sumér,
óegyiptomi, stb.) hozzák azt rokonságba, természetesen mindennemű
tudományos megalapozottság nélkül........, s rokonságba hoz bennünket a föld
majd minden nemzetével. (No persze csak az "elékelőbekkel".) E
torzszülött elméletek létrejöttét sokféle indíték magyarázza. ....... Ezek közé
tartozik a ma "legfelkapottabb", ún. "sumér-elmélet", amely
elsősorban az emigráns magyar "történészek" körében örvend nagy
népszerűségnek, Ők a magyar nyelvet az i.e. 3. évezredben élt mezopotámiai
sumérok nyelvével rokonítják, .......stb.»
Először is bántó, mert teljesen hülyének nézi a másikat, meg
sem adva neki az esélyt, mint te is írtad, hogy nem mentek el a «Keleti
gyökereink» előadásra. A másik pedig az hogy Fodor amíg a sumér hasonlatosságot
pocskondiázza, amíg a finnugor rokonságban csak 400 szótövet bizonygattak,
addig Melinda, a sumér-magyar rokonság 4000-ret, lásd Bobula Ida. Amíg Fodor a
finnugor elméletnél ragad le, addig Móricz János 10000 (10 ezer) magyar szót
talált Ekuadorban, amelyek közül van több ezer helységnév is, és addig Dr.
Baráth Tibor pedig megfejti egyre másra az egyiptomi hieroglifákat. Az
Istenért, hol van ez a 400 szós finnugor rokonságtól? Amíg téged a finnugor
elméletre tanítottak 1960 körül, addig Bobula Idá-nak már meg is jelent a
könyve 1954 táján (amiből a Vatikán is kapott egyet) , benne a 4000 közös
szótőnek, addig Baráth Tibor már megírta az első kötetet az egyiptomi
hieroglifákkal, akkor fedezte fel Móricz Ekuadorban a magyarokat. Akkor ki hord
szemellenzőt? De nem csak akkor, hanem már az 1800-as években, angol
történészek már beszéltek sumér-magyar rokonságról. Erről még Mihály
Ferenc is ír.
De térjünk vissza a komoly
történészekhez. Mitől komoly/komolytalan Fodor István, és mitől
komoly/komolytalan Dr. Baráth Tibor, vagy Bobula Ida? Ráadasul el kellett
hagyniuk az országot, és itt folytatni a munkájukat, de ha otthon nyugodtan
hagyták volna őket, akkor otthon is ugyanezek a munkák napvilágot
láthattak volna, és akkor lehet hgoy Fodornak sem a finnugorista elmélet lenne
hihető. Mint mondtad te is és én is mondom politika van a háta mögött. S
mint te is írtad, hogy a «A tudományos akadémián létezik őstörténet
kutatás, de magyar őstörténettel senki sem foglalkozik. Miért?» Mert sokan
közülük csak magyar névvel rendelkeznek, de nem magyarok (lásd Prof. Faisi
cikkét). Mert eljött a Bach-korszak, amikor is elméletbe hozták a
finnugorizmust és attól fogva ezt tömték belénk, mert uraink idegen eszméket
imádtak és nem a nemzet érdekét. De mit mondanak a finnek éppen erről?
Viszont itt meg kell jegyeznem hogy van olyan térképem, ahol mutatja Kr.
előtt 3400-3000 között, a hunok birodalmi húzodását és 24 törzsét, amibe a
szuomi (finn) és az észt is tartozott, de erről máskor.
Móricz Jánosról van egy
spanyol oldal amit kiírtam neked pont így:
«Vagy ez spanyolul (Melinda hátha megérted)
http://www.geocities.com/alberto33ny/VIAJETAYOS1.html » a lenti üzenetemben. De
utánanézek, hogy van-e olasz, mert mondta valaki, hogy még litván oldal is van,
csak magyar nincsen. Melinda magyarul nincsen neki oldala. Hát nem furcsa,
egyszerűen nincs. Miért? De az angolok most is bizonygatják hogy mekkora
felfedezést csinált.
Irod: «Ami meg nagyon nem tetszik nekem: a hőzöngő
magyarkodás, amivel találkozni egye publikációkban! Emiatt nem tetszett Mihály
Ferenc "Kiáltónak szava" c. könyve, egyenesen visszataszítónak
találtam. ..... Veszélyes fajelméletekből csak véres tragédia született az
emberi történelem folyamán!!! »
Melinda ne vedd hőzöngő magyarkodásnak, mert nem szabad,
- mert Feri Bácsi 93 éves, és még él, és tudta mit miért írt meg - hanem olvasd
el Badinyi Jós Ferenc «A Pártus herceg» című könyvét. A Pártus
Birodalom majdnem 500 évig állt. Erős Birodalom volt, Kr. előtt
200-tól Kr. után 200 körülig. Badinyi ugyanis a vatikáni levéltárból hozta ki
az iratokat és megírta több könyvében, ami a levelekben benne volt. Azonkívül
az «Arvisurák» című könyvet tudom ajánlani Fejér Alberttől,
amiben a világ magyar azonos helységei vannak, térképekkel ellátva, hasonló az
a tamana oldal lejjebb.
Minden jót .
Márta
UI. Nekem van Móricz Jánostól magyar anyagom, de nem web-oldal, hanem le van
nekem védve, ha érdekel szívesen elküldöm a magán postádra.
2003. 10. 10.
Melinda,
Pici ízelítő, mondjon Fodor akármit, ezek nem torzszülött elméletek:
«Nem beszéltünk még Mezopotámiáról, amelynek helyéről meséink is
megemlékeznek ("hetedhét országon túl", azaz a hét törzs és a
hettiták országán túl, ez gyakorlatilag Kis-Ázsiát jelenti). Itt szintén
létezett az ősi magyar kultúra. Az
emberek, akik ott éltek, a Napisten (Szem-úr) népe voltak, vagyis a sumér nép.
Badiny Jós Ferenc, egy dél-amerikai egyetem sumerológiai tanszékének
vezetője, nyelvész-történész professzor volt az, aki bebizonyította, hogy
a sumér nyelv nyelvtana, hangtana, szótana mintegy hatvanöt százalékban megegyezik
a magyarral. Badiny Jós Ferenc volt az
is, aki Krisztus életét kutatva olyan feljegyzésekre bukkant, amelyek leírják,
hogyan született Jézus, aki egyébként a professzor meggyőződése
szerint nem zsidó, hanem párthus (szkíta-hun) herceg volt. »
«A köztudatban élő kép szerint az egyiptomi nép többistenhívő volt,
ami ellentmondhatna annak, hogy az egyistenhívő maják kultúráját vették
át. Egy Kanadában élő magyar tudós, Baráth Tibor professzor azonban
kimutatta, hogy a több száz általunk ismert egyiptomi istenábrázolás egyetlen
Istent jelöl más-más szituációkban, mindig más tulajdonságot kihangsúlyozva,
vagyis Egyiptom
egyistenhívő volt! Az egyiptomiak számára Isten fő jelképe,
természeti megnyilvánulása a Nap volt. A Napot szerették, azt az energiát
pedig, amelyből a Nap lett, vagyis a fényt, az Atyát imádták. A majákhoz
(magyákhoz) hasonlóan hitték, hogy ők egyek Istennel, cseppek belőle,
tehát maguk is Istenek. (Ezt a gondolatot az Ó- és az Újtestamentum is
megerősíti, ennek ellenére még ma is sokan
vannak, akik Istent valahol messze keresik, pedig ő egészen közel, bennünk
van!)
Baráth Tibor bizonyította be azt is,
hogy az ókorból fennmaradt emlékek között számos olyat találunk, amelyek magyar
eredetre utalnak. A finnugor rokonság elméletének hívei szerint lehetetlen,
hogy a Krisztus előtti időkből magyar nyelvemlékek kerüljenek
elő, márpedig a professzor könyvében száznál is több hiteles magyar
szöveget mutat be, amelyek 2-9 ezer évvel ezelőtt.
keletkeztek (Baráth Tibor «A magyar népek őstörténete»;
Hódmezővásárhely, 1993.) A professzor arra is rájött, hogy az egyiptomi
hieroglifák - egyszerű, józan paraszti ésszel - magyarul elolvashatóak. A
nyugati történetírás az európai kultúra bölcsőjének az ókori Görög-
országot tartja, kimutatható azonban, hogy a görögök az egyiptomi (vagyis a
maja, magya) műveltséget vették át, és vitték tovább.»
«Létezik egy segédtudomány, amely a nagyvilágban fennmaradt ősi földrajzi
elnevezéseket gyűjti, vizsgálja, és veti össze a Kárpát-medencében
előforduló település-, hegy-, tó-, és folyónevekkel. Ez a tudomány a
Tamana, amelynek művelői több mint negyvenmillió földrajzi adatot
dolgoztak fel az elmúlt években. A vizsgálatok eredménye ebben az esetben is
megdöbbentő, hiszen az adatok szerint Földünkön Afrikától Japánig,
Ázsiától Amerikáig mindenütt szinte hemzsegnek a magyar nyelvű földrajzi
elnevezések.»
Nem rossz ugye, 40 millió földrajzi adat nem semmi.
Márta
2003. 10. 11.
Márta, köszönöm, nem
ismeretlen előttem ez az idézett szöveg. Most csak röviden az
alábbiakat...
Egy ezzel a kérdéssel foglalkozó honfitársam ezt írta a finnugor rokonsággal
kapcsolatban:
«Ez egy 2 évszázados vita. A helyzet az, hogy nyelvileg a vogulok és az
osztjákok távoli unokatestvéreink ( a finnek is ide tartoznak), de pl. a japán,
vagy a török ill. a sumer nyelvvel való azonosság sokkal erősebb. Az
Akadémia (osztrák nyomásra) ebből a finnugor nyelvkapcsolatból f a j i
rokonságot csinált. Az 1800-as évek közepéig nem volt kérdés a szkita-hun-avar-magyar
folyamatosság kérdése, lévén hogy a magyar minden kétséget kizáróan az ú.n.
"Turáni" népek családjába tartozik, míg nyelvileg az ural-altáji
csoportba (ide tartozik a finn is).
A magyar nép ősiségének és ősi kultúrájának tagadásra megy a játék,
hiszen a nemzeti öntudat kiépítésében elengedhetetlen a korrekt származástudat
ismerete.»
A magyar nép ősiségét hangsúlyozza Mario Alinei olasz professzor is a
korábban már általam említett, frissen megjelent könyvében: «Etruszk, a magyar archaikus formája» olyan határozottan, ami vita tárgya nem lehet, ami természetesen
evidens. S a magyar segítségével sok mai napig megfejthetetlen etruszk szöveget
tudott lefordítani. Ebben a könyvben nem vonultatja fel a fordításokat, de
lépésről lépésre bebizonyítja, amit a könyv címe állít...
De ő nem
kérdőjelezi meg a finnugor rokonságot, de felhívja a figyelmet más nyelvi
rokonsági kapcsolatokra is az általa néhány éve kidolgozott nyelvi «Kontinuitás-elmélet»-e
alapján, az őskortól, egyenesen a paleolitikumtól napjainkig. «A világ
nagy nyelvcsaládjai nem az utolsó évezredek népeinek vándorlásainak eredménye,
hanem azok mindenkor egy meghatározott területen élő népek nyelvei. Tehát
el kell törölni az összes ázsiai és európai invázó népeket idoeurópai nyelveink
eredetének magyarázatát tekintve. Görög, latin, itáliai/«italicusok» és kelta
nyelvek rokoni kapcsolatban állnak egymással, mert mindig is léteztek az
illető helyeken...»
Egyelőre most csak ennyit...
Melinda
2003. 10. 13.
Köszönöm Melinda.
Azon gondolkoztam el, hogy vajon én hol is olvastam az etruszk-magyar
rokonságról. Azt hiszem az «Ősturánok» című könyvben, amit Csobánczi
Elemér írt 1960 táján.
Minden jót.
Márta
2003. 12. 05.
«A rejtélyes Vinland
térképek» - Pecze László írása
A vikingek hajóútjáról beszámoló Vinland térkép 1957-ben bukkant fel. A Yale
egyetem hatalmas szenzáció közepette 1 millió dollárért vásárolta meg. Ez a
térkép egy pergamen része, amely a pápai legátus 1296-os látogatását írja le a
mongol birodalomban. Maga a rajz megmutatja a XV. században ismert világot,
valamint Grönlandot és Vinlandot, ami feltehetően a mai Uj-Fundland
(Kanada, New-Foundland). Ez tűnt az első olyan térképnek, amely
megmutatta az amerikai partokat, még 1492, azaz Kolumbusz Kristóf felfedezése
előtt......
Van azonban egy másik
Vinland térkép, amely a felvidéki Nagyszombatról került elő a jezsuita
könyvtárból. A rajta lévő évszám szerint 1599-ben készült. Ami még érdekesebbé
teszi a dolgokat, hogy rovásírás található rajta. A térkép közepén levő
feliratot is könnyű elolvasni: tengar, azaz tenger. ( Az hogy tenger
helyett tengar van írva, az összefügg a szó eredetével. Badinyi Jós Ferenc
sumerológus így fejti meg a szó eredetét: TEn=nyugalom, GAR=tömeg, áradat). Míg
általában a székely-magyar rovásírás balról jobbra olvasható - ez az ősi
írásiránya -, érdekes hogy a térképen levő feliratot balról jobbra lehet
el olvasni, annak ellenére, hogy a betűk képei ellenkező irányba
mutatnak. Valószínűleg ez azért van, mert papírra könnyebb jobbról balra
írni, mert így nem maszatolódik el a tinta.
A rovásírás további részének
- bár viszonylag jól azonosíthatók a székely-magyar betűk - még sem
sikerült pontos megfejtést adnom; olvasata a székely-magyar rovásírás szerint:
Brosiüs, tübnne vidü nbrtüan veld
evi&lm& end nbrtüan ntyverlt vndbnca. übrk end vinlanda.
Jól olvasható a Vinlanda szó. A "&" jel és a "ü" jelhez
hasonló betű a székely -magyar rovásírás jelkészletében nincsen. Ezeket a
jeleket meglepő módon a Paál Zoltán által közölt Arvisurákban
találtam meg. Ő közli a Nagyszombat és a Nyitra között élő úzok
(palócok) abc-jét. Ha ezen abc alapján olvassuk , a szöveg így módosul: orósius, tjonne vidj nortjan veld
evięlmę end nortjan ntyverlt vndon ca. jork end vinlanda. Olvashatóvá válik a jork
es a nortjan veld.
Egy világhálón található óangol szótárban megtaláltam a jort - jelentése föld,
a nordan jelentése északi, a feld jelentése mező. Továbbá a térképen
szereplő latin betűs Hoyerweg szóban a weg jelentése út. A hoyer szó
pedig a vikingekre vonatkozik. Nekem úgy tűnik, hogy nem magyar
nyelvű felirattal van dolgunk, hanem a viking nyelvvel lehetne
próbálkozni. A vikingek idejében a norvég, svéd, dán és az izlandi nyelvek nem
váltak szét, de a viking nyelv megértése egy korabeli angolnak sem okozhatott
problémát. Aki ismeri ezt a nyelvet, az nagyobb sikerrel járhat a felirat
megfejtésével.
A Vinlad szó eredetéről az izlandi mesék adnak felvilágosítást. Leif,
Vörös Erik fia, a hajóút után felderítésre küldte az embereit az új földrészen.
Egy este a viking felderítők közül egy ember elveszett. Úgy hívták Tyrker,
akinek a neve déli származásra utal. Mivel ő volt Leif nevelő apja,
Leif aggódott érte és kiválasztott 12 embert a keresésére. Rövid idő múlva
meg is találták az öregembert, akit kitőrő örömmel üdvözöltek. Leif
megkérdezte tőle, miért különült el a többiektől. Ő izgatottan
válaszolta, hogy nem távolodott el nagyon, és hogy szőlőt talált.
Ezért Leif Vindladnak nevezte el ezt a földet (Vin jelentése bor). Tyrker, aki
számos mesterséghez értett, magyar lehetett. Abban az időben a magyarokat
türköknek nevezték. Anonymus Gestájából tudjuk, hogy Kiev városát Álmos és
Árpád a vikingeknek adta át, akik továbbra is biztosították a kievi
fegyvergyártást, és utánpótlást a magyarok számára. Ennek az egésznek a veleje,
hogy a magyarság baráti viszonyban volt a vikingekkel, a kor krónikásai szerint
is. Az 1150 körül íródott Kievi Krónikában ezt olvashatjuk: «895-ben Askold és
Dir lesznek Álmos kievi ispánjai». Hogy kik ezek, nem igen lehet megállapítani.
A kievi krónika szerint Novgorodbol jönnek, amelynek ekkor már két éve a viking
Rurik az ura, azonban «nem Rurik fajtából valók». Askold és Dir azzal kérnek
engedélyt a távozásra Ruriktól, hogy saját népükkel Bizánc ellen mehessenek, s
ugyanabban az évben jelentek meg Kievben. Az Arvisurákban található egy
rovásemlék - szintén ezzel az úz-magyar rovásírással írva - amely megvilágítja
a nagyszombati térkép eredetét. Ebben Oleg vikinghez csatlakozott Gyarmat
törzsről van szó, akik később 955-ben Nagyszombat és Nyitra között
lakó úzokhoz települnek át. Ennek az emléknek az olvasata:
Az Thule
országnak Hisztorija megtalatatik az Kispeb Mivebae Vatikaa es Sagakba leirtba
magyariakval rokon varingar harcosok, akik a ruszenok nylevin vengereknek
neveztntk vala, haioikon eliutanak Indiaknak ui reszie ez mit is utob Amerika
országynak neveznek.
A nagyszombati térkép jelentősége azért nagy, mert igazolja a Yale
egyetemen őrzött térkép és az Arvisurák hitelességét, továbbá segítségével
képet kapunk az úz (palóc)-magyar rovásírásról, mutatván azt is, hogy a
rovásírás az egész magyarsághoz, és nemcsak a székelyekhez köthető.
Sajnos nem tudom a térképet ide tenni, de látnotok kellene azt is.
Minden jót.
Márta
2004-02-09
A csángók igazából cángók,
írja Tóth Imre. Azt is írja, hogy régóta foglalkoztatja a magyarságot az a
kérdés, hogy a moldovai csángók miért magyarul beszélnek, illetve ha magyarok,
akkor hogyan kerültek jelenlegi lakóhelyükre? Magyarázatképpen általában azt
szokták mondani, hogy «elcsángáltak» vagyis elcsavarogtak, feltételezik
ugyanis, hogy volt egy olyan szó a régi magyar nyelvben, hogy «csángál» , ami
azt jelenti csavarog. A valóság azonban egészen más: a csángók a besenyők
utódai! A besenyők ugyanazok a mezopotámiai-sumér utódnépeknek a
leszármazottai, mint a többi magyari nép, tehát a jászok, palócok, matyók,
tahók, kunok, hunok, avarok, szabirok, de talán még a székelyek is! Ezek a
népek valamikor mind a Kauzkázustól délre, Urartuban, Mediában, a Kasszu
területeken, vagy a Kaszpi tenger körül, Parthiában, Szogdiába, Baktriában,
Chorezmben, a Turáni-alföldön éltek, majd innen vándoroltak el - különböző
okokból - évezredek alatt részben a Kárpát-medencébe. Nyelvük a sumér nyelvből
ered. A magyar és a sumér nyelv rokonságát ma már sok külföldi nyelvész
elismeri, igazságáról bárki meggyőződhet, aki veszi a fáradtságot, és
olvassa pl. Dr. Bobula Ida: A magyar nép eredete vagy Götz László: Keleten
Kél a Nap című könyvét.
A besenyők másik neve «cangar», ezt Bíborban született Konstantintól
tudjuk. Ezt a szót általában kangarnak szokták ejteni, ebben az esetben
viszont a helyes kiejtés a «cangar».
Lehetséges, hogy a besenyők úri vagy ahogy akkoriban mondták, ari népnek
vallották magukat, így keletkezett a canga-ar, cangaar, vagyis röviden cangar.
Ebből az r betű (vagy az "ar") lekopott , így maradt a
canga. Ebből pedig, ugyanúgy, ahogy a (méd, mada) magya-ból magyó=matyó, a
dahából (dák, dah, daha) tahó, ugy ezúttal canga=cangó lett.
A palóc nyelvjárásban találunk hansonlókat, ott ma is
jellemző a szó közbeni "a" hangok "á"-ként, míg a szó
végi "a" vagy "á" hangok "ó" -ként való kiejtése
(pl. kalapács = kálápócs). Ha jól megfigyeljük a csángók beszédében saját nevük
kiejtését, hallhatjuk, hogy az sokkal közelebb áll a cángóhoz, mint a
csángóhoz. Óriási jelentőségű bizonyítéka ez annak, hogy a magyari
népek és a besenyők valóban rokonok, és valóban ugyanazon a nyelven
beszéltek, illetve beszélnek a mai napig. Amíg ugyanis a Kárpát-medencében
élőkre rá lehetett fogni hogy a «kis létszámú, de erőszakos» magyarok
erőltették rájuk a nyelvüket (persze hazugság), addig a Kárpát-medencébe
soha be nem költözött, sőt, a magyaroktól etnikailag elválasztott
(moldvai) csángók esetében ez teljes biztonsággal kizárható. Az a feltételezés,
hogy a besenyők a honfoglaló magyarokkal ellenséges viszonyban lettek
volna, vagy hogy éppen ők üldözték volna el őket Etelközből és
Levédiából, nélkülöz minden alapot.
Tehát szó sincs «elcsángálásról» ahogy azt egyesek hírdetik
nekünk.
Az előbbiekben említett médekről tudni kell még, hogy
csak a görögök nevezték így őket, ők magukat madának, magyának
hívták, ami egyenlő a magyar-ral. A mada fordított olvasása éppen adam, a
Bibliában levő Ádám, ez is bizonyítja hogy a Biblia telis tele van magyar
őstörténelemmel és, hogy a Biblia valóban plágium.
[…]
Minden jót.
Márta
---------- Initial Header -----------
From : M&B
Cc :
Date : Thu, 22 Apr 2004 12:25:34 -0400
Subject : ez is az is
Kedves Melinda!
Egy másik fórumon a
következő kérdés merült fel: "Mi lehet az
összefüggés Jézus és a magyar nép
sorsa között, mert az mindenki előtt világos, és történelmi tény,
hogy a keresztre feszített Jézus
kínszenvedése 2000 éve tovább él a magyar nép kínkeserves
sorsában."
Én erre ilyen gondolatokkal
válaszoltam:
«Kedves
Mindenki!
Ahhoz
hogy végre sorsunk kissé jobbra forduljon, szerintem a következő pár
dolgot kell figyelembe venni - ezek nem fontossági sorrendek, hanem mind
egységesen fontosak -:
1) Az EGYSÉGES és jól megalapozott NEMZETI ÖNISMERET
2)
A nemzeti önismeretet átszövő MÉLYSÉGES ISTENHIT
3)
Testi közelség - a közösség értelmében, - a család értelmében, a magyar
társadalmi értelemben
4) A közös nyelv.
Nem lehet fontossági sorrendben felsorolni e tényezőket, mert együttesen
alkotják az egészet. Na
most ezekből pár megvan a magyaroknál, mint a közös nyelv, sajnos
bemocskoljuk és össze-vissza keverjük a szavakat. De a testi közelség a
közösség, a család értelmében az már annyira rossz a globalizáció, során, hogy
a fiatalok kikerülnek, messze elkerülnek a háztól, stb., stb. Az első két
pontról nem is lehet beszélni, mert sajnos ellenségeink oly jó munkát végeztek
a magyarság lejáratásában, őstörténelmünk sárba tiprásában, hogy nehéz a
hazug betanított dolgokról lemondani, pedig nagyon kell. Én hiszem nagyságos és
tiszteletre méltó múltunkat, mélységes és
magasztos Istenhitünket, de sokan nem, még az öregek közül sem, mert sajnos nem
volt meg a lehetőség számukra hogy az őstörténelmi munkákat el tudják
olvasni, az iskola pedig sajnos még ma is kommunista kézen van.
Egy
szóval, azt szerettem volna mondani, ha ezek a pontok bármelyikéből
akárcsak egy is hiányzik,
akkor sajnos az a társadalom mankóban jár és pusztulás a sorsa hacsak fel nem
ébred, mert nem forrhat ki a jövőjét építő és védelmező
társadalmi vezéreszme, AZ EGYÜVÉ TARTOZÁS TUDATA.
De hiszem, hogy felébred a magyarság, mert a Jó Isten nem hagyja el a nemzett
gyermekét, a magyart. Nem azért nemzette.
Az egyénnek mindenképpen védelmeznie kell a
közösség érdekeit, mert azzal saját érdekeit védelmezi. A társadalmi vezéreszme
nélkül, nem létezhet, nincs egészséges, életerős és kiegyensúlyozott
közösség. A nemzeti önismeretből bontakozik ki és művelődik ki a
nemzeti vezéreszme. Igen ám, csakhogy a nemzeti önismeret nem önmagától
keletkezik, hanem valamiből ered. Miből ered tehát? A NEMZET
MÚLTJÁBÓL, TÖRTÉNELMÉBŐL!
A
történelmet a történetírók örökítik meg az utókor számára. Nem mindegy tehát
hogy kik írják a történelmet. A magyar történetírást a nemzetellenesség
jellemzi, mert az ellenség műve. Tele
van tévedésekkel, tudatos hamisításokkal, és nem utolsó sorban
lekicsinylő, megalázó tételekkel, melyek egytől egyig hazugságok,
amelyek mérgezik a nemzeti lelkületet, torzítják az önszemléletet, tompítják a
tudatot, meggyilkolják a nemzet iránti szeretetet ( s ha van az olvasók közül
valaki, aki erre rögtön azt mondaná hogy: "na már megint a
hőzöngő magyarkodás", az tudja meg, hogy ez nem az). E
történetírást terheli a felelősség azért, hogy a nemzeti önbecsülésnek még
az árnyékát is kiölték a magyarságból. Ahhoz, hogy helyzetünkön változtatni
tudjunk, a történetírásunkat
nemzetközpontúvá kell tennünk, és meg kell tisztítanunk mindazon káros
kacattól, amelyet az
elmúlt századok során az idegen érdekek rávakoltak. És ha a történelmünket
megtisztítottuk, és mindenki tudni és érteni fogja az igaz őstörténelmet,
akkor mindenki rájön arra is pillanatokon belül, hogy az nemcsak
őstörténelem, hanem egy oly magasztos és mély ISTENHIT is egyben (ezen nem
a mai kereszténység érthető, hanem a mi magyar őshitünk), mint az
sehol más népeknél
egyszerűen nem létezik/létezett. S ha mindenki hinni fog Istenben mint
eleink tették, - kik semmit sem csináltak ima nélkül, meg sem mozdultak
Istenhit nélkül, minden mozdulatukat átszőtte az Istenhit, táltosaik
mindig ott voltak jelen mindennél - akkor lesz újra egységes magyarság, akkor
lesz újra gyermekeinknek is gyönyörűségre tekintő jövő.
Sok
munka vár ránk, sokat kell cselekedni, sokat kell imádkozni. Ha Isten velünk,
kicsoda ellenünk?
Minden jót kívánva
Égi
áldás legyen mindenkin.
Márta»
2004.
04. 23.
Kedves
Márta!
Köszönöm, hogy beküldted egy másik fórumra
írt gondolataid, kíváncsisággal és figyelemmel olvastam. Mindenképpen
elgondolkodtató sorok!
Értékes gondolatokat vetsz fel, amelyekhez
nyugodtan hozzá lehet fűzni az alábbiakat szinte soraid alátámasztásaként:
«Az
elmúlt évszázadokban meggyengült a magyarság identitástudata és önbecsülése,
hozzájárulva az emberek egészségtelen életviteléhez, hitehagyottságához és
önértékelési válságához. Mindezek miatt nagy szükség van a nemzeti tradíciók, a
tárgyilagos hazafiság és az egészséges magyarságtudat helyreállítására. …»
Szeretettel köszöntelek:
Melinda
---------- Initial Header -----------
From : "M. & B."
To :
"Melinda(Olaszország)"
Cc :
Date : Fri, 25 Jun 2004
17:08:29 -0400
Subject : "Pogány" hitünkrôl
Kárpáti Piroska
(tanítónő; az oláhok e verséért
1920-ban felakasztották):
ÜZENET ERDÉLYBŐL
Üzent az Olt, Maros, Szamos,
Minden hullámuk vértől zavaros,
Halljátok, ott túl a Tiszán,
Mit zúg a szél a Hargitán?
Mit visszhangoznak a Csíki hegyek,
Erdély hegyein sűrű fellegek?
Ez itt magyar föld és az is marad,
Tiporják bár most idegen hadak,
Csaba mondája új erőre kél,
Segít a vihar és segít a szél,
Segít a tűz, a víz, a csillagok,
S mi nem leszünk mások, csak magyarok!
Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk!
Halott vitézek lelke jár velünk.
Előttünk száll az ős Turul-madár,
Nem is lesz gát, és nem lesz akadály!
Ember lakol, ki ellenünk szegül,
A székely állja, rendületlenül!
Üzenik a gyergyói havasok:
Megvannak még a régi fokosok!
Elő velük, jertek, segítsetek!
Székely anya küld egy üzenetet:
Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
Rablóhordák szívják a vérünket!
Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk!
E végső harcban: egyedül leszünk!
És a honszerző hősök hantja vár,
Ha odavész az ősmagyar határ!
És ha rablóknak kedvez a világ,
Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!
Megmozdulnak mind a Csíki hegyek,
Székelyföld nem terem több kenyeret,
Elhervad minden illatos virág,
Mérget terem minden gyümölcsfaág.
Vizek háta nem ringat csónakot,
Székely anya nem szül több magzatot!
Vadon, puszta lesz az egész vidék,
S végezetül, ha ez sem lesz elég,
A föld megindul, a mennybolt leszakad,
De Erdély földje csak magyar marad!
(Közölte a Magyar Világ c.
hetilap 2004. jún. 24-i száma. Ugyanott a
Képes Krónika tavaly latinból magyarra fordított 1358-as szövegéről
nyilatkozik Pap Gábor művészettörténész, akivel Rozgics Mária
beszélgetett. A majd 3 oldalas cikk végéből idézem most Pap Gábort.)
«... Attila jelen van. Ha az ember kellő alázattal tanulmányozza a történelmét, igen is megjelenik, bármilyen
furcsán hangzik. Tudniillik annyira
fontos magatartásforma, ami benne megjelent, hogy szinte látja az ember. Itt
arról van szó, hogy Attila azt az emberi példát mutatta meg, amit később,
az Árpád-ház idején a magyarság, mint
nemzet mutatott föl a világnak.
Ennek lényege a következő: ha a csúcsra érsz, akkor, két magatartásforma
között választhatsz. Vagy tovább növeled magad az összes többi rovására, vagy
pedig önként megalázod magad, hogy a
többi is föl tudjon emelkedni.
Az a hagyomány, amelyet már Attila sem saját maga talált ki, hanem örökölt, - Attiláról leírják, hogy
harminckét ősét álmából felébresztve is el tudta mondani, tehát minimum
harminckétszer-harminc év a tudatosan számon tartott történelme -, a szkíta
szokásrendben magától értetődő volt, hogy egyetlen győzelemfajta
számít: akkor érzed magad győztesnek, ha az ellenfeled magad fölé tudod
emelni.
Ezt egyáltalán nem ismeri a világ.
Itt az a tragédia, hogy ma aztán elég sok tülekedés van a világban mindenütt,
területileg, gazdaságilag, politikailag, katonailag. És mindegyik egyetlen
típusú győzelmet ismer, a Káin-féle győzelmet, aminek az a lényege,
hogy tudd meg, ki lehet nálad kiválóbb, és azt
azonnal irtsd ki. ... Ma csak Káin-utódok irányítják a világot. Nem ismerik azt
a fogalmat, amit a Hunor-Magyar kettős jelent. Tudniillik ők soha nem
egymás ellen, hanem egymásért harcoltak.
Attila ezt fölmutatta a világnak, de a világ nem akart tudni róla.
Azért, mert akkor le kéne
borulni előtte, mert ez olyan fokú erkölcsi nagyság, hogy vagy leborulok
előtte és tisztelem, vagy minden mocskot rászórok. ... A Képes Krónikában
az Attila-kép szemmel láthatóan kétféle hagyományt mutat fel, csúsztat
egymásba. Itt már lehet érezni, hogy az Anjou-korban már egy nyugat-európai
minta rácsúszott.
Szinte mondatonként változik a kép Attiláról. Kirajzolódik az igazi is,
de már átfedi az, amikor "megöli" a testvérét. Egy nyugat-európai
műveltségű valaki egyszerűen nem tud elképzelni egy testvérpárt
másként, mint hogy aki felemelkedik, az megöli a testvérét.
Egyébként semmiféle bizonyíték, ok nincs arra, hogy Attila Budát megölte volna.
A környezete semmit sem jelez, a legcsekélyebb konfliktust sem. Ezt a
testvérgyilkosságot csak a nyugati "műveltség" ragasztotta rá.
A Nyugat ma zsigereiben érzi, hogyha itt egy Hunor-Magyar féle magatartásforma
válik általánossá, elkezd az emberiség ember módjára élni, akkor nekik itt nem
sok keresnivalójuk lesz. S nemcsak a
Kárpát-medencében, hanem az egész világon sehol. S most már ez a Káin-banda nem
tud hová átmenni. Mert ennek a taktikája eddig az volt, hogy megjelentek nagy
mellénnyel, nagyképűen, behoztak egy olyan erkölcsöt, hogy a
bennszülöttekkel szemben bármit megengedhettek, velük szemben azok viszont
semmit sem, s ezzel annyit szedtek le rólunk, kincset, energiát, bármit,
amennyit csak tudtak, utána pedig tovább álltak. De már nincs hová menni, mert
már mindenütt voltak. Ezért most vagy meg fognak javulni, de záros
határidőn belül, vagy nagyon csúnya végük lesz. De ezt nem mi akarjuk,
hanem ők vágják saját maguk alatt a fát, s ez a fa már nagyon közel áll
ahhoz, hogy alattuk leszakadjon, s akkor jaj nekik!
...Miközben lektoráltam, ... legjobban a tudatos hamisítás kavart fel.
Attila történetében van egy
leírás, amikor Rómát beveszi, előtte a vár körül sétál az o papjaival, a
fordításokban pedig így szerepel: "az ő babonás hite szerint", s
akkor megkerestem, mi volt eredetileg. Ott bizony az állt, hogy "az ő
saját vallása szerint", amiből lett babonás hit.
...amikor Konrád császár előtt Lehel utolsó kívánságként a kürtjét kéri, s
ezzel vágja fejbe a császárt, a következőket mondja: "Előttem
mégy és a szolgám leszel a másvilágon". Utána jön egy olyan mondat,
"mert a szkítáknál régen is az volt a hit, hogy ha valakit megöltek, az a
szolgája lett a másvilágban". Kíváncsi voltam arra, hogy a másvilág
latinul hogyan íródott. S ekkor jöttem rá, hogy másvilág nem is szerepel,
helyette azt írták, hogy "szolgám leszel egy más korban". ...
Itt bizony időbeli egymásutánról van szó. Ez egy újabb testet öltés
formáját mutatja föl. Érdekes módon, a korábbi Képes Krónika fordításokban
ezeket a mondatokat mindig "tévesen" írták le.
Látszik, hogy valóban nagy erők működnek közre, hogy olyan fogalmakat
csempésszenek be, vagy olyanokkal fedjék le az eredeti fogalmazást, amelyek
pontosan a lényegét csúsztatják félre az
eredetinek. Holott már a szkítáktól kezdődően egészen Lehelig bizony
a reinkarnációs tan a gerincét képezte a magyarság kultúrájának.
... A Krónikával az a legnagyobb baja azoknak, akik bennünket nem szeretnek, de
irányítanak ... nekik a magyar erkölcsökkel, a magyar tanítással van gondjuk.
Azzal, hogy a magyarokban még mindig ott a teljesség iránti igény, és még van
teljesség élményünk is. Ők pedig csak a részlegesség kultuszából élnek. Ha
valakiben teljesség él, az nekik potenciálisan ellenség, mert az soha nem fogja
megvenni az ő bóvlijukat. Ezért kell a múltat elvenni! Mert amíg van
múltunk, addig jövőnk is van. Ezért csinálnak másik múltat, utána pedig
még azt is feleslegesnek nyilvánítják.
Jelenleg Nyugat-Európában nincs történelemtanítás. Vagy amennyi van, például a
franciáknál, az olyan mértékig hamis, hogy egyszerűen nevetséges. ... az
ő történelmük nem tudott sem szakrális uralmat, sem uralkodót felmutatni.
Azt pedig nagyon jól tudják, hogy jövőt csak
szakrális uralomra lehet építeni.
...a Képes Krónika ad annyi tartást is, hogy legyen erőm. ... nem mindegy,
hogyan fekszem le, még egy aluljáróban sem. Tehát, hogy emelt fővel
tudok-e, mint magyar az aluljáróban élni, vagy pedig egy senkiházi vagyok,
akinek se múltja, se jövője, se Istene, se Hazája.
...
Mert a bennünket irányítók is tudják, hogy egy nép, amelyik fölemeli a fejét,
az hosszú távon nem marad az aluljáróban!»
_____________
|
|
Dr. Bonaniné Tamás-Tarr Melinda / Prof.ssa Melinda
Tamás-Tarr
©
IRODALMI GALÉRIA - FIGYELŐ - MEGJELENT SZÁMOK ARCHÍVUMA
UNGAROHOME
