GONDOLATRENDORSÉG

EZ IS, AZ IS…

ESZMECSERÉK A MAGYAR NÉP EREDETÉRŐL…

TÖRTÉNELMÉRŐL…

______________________________________________________

Gondolatok a közelmúltról…

HÁTBORZONGATÓ… (III.)

A MAGYAR GONDOLATRENDŐRSÉG

- A III. Ügyosztály (Csoportfőnökség) -

«Aki egyszer a gondolatrendőrség kezére került,

sohasem szabadult meg véglegesen.»

«Orwell 1984 című regénye utószavában szerepelt, hogy a történelmi rémkép, a negatív utópia szerencsére csak töredékeiben valósult meg. […]» - mondattal kezdődik Kazán László írása, majd tömören utal a hírszerzésre és az elhárításra közölvén, hogy az emberiség történetében mindig is léteztek, de csak az eszméktől Pa alattvalóként kezelt állampolgároktól félő hatalom helyezett gondot a belső elhárításra. A levélcenzúra hazánkban 1790-től létezik. Az osztrákok fennhatósága alatt álló postai központok mellett a Cabinette Noire (Fekete Iroda) beosztottjai olvasták a felbontott leveleket. A botrányossá vált besúgóintézményt 1870-től létesítették, Thaisz Elek Pest-Buda főkapitánya idején, az országos költségvetésből kapta a finanszírozást. 1880-ban, II. Sándor Oroszországában pedig találkozhatunk a félelmetes hatalmú biztonsági osztállyal, a politikai titkosrendőrséggel, a «a társadalmi biztonság és rend védelmének osztályával» (оxранное omgeлeнue = ohrannoje otgyelenyije). Szervezete a tizenhárom kormányzóság politikai rendőrségét foglalta magában, feladata volt a pártok és politikai személyek ellenőrzése, figyelése, leveleik ellenőrzése. Feladatainak ellátásához titkos és állandó ügynöki hálózatot tartott fenn, de alkalmi informátorokat is foglalkoztatott. Az ún. «célszemélyekről» természetesen nyilvántartást vezettek.

E rövid áttekintés után nézzük, hogyan az alkalmazott szervezési eszközöket, módszereket, alapokat:

«B» (= BIZALMI) EGYÉN BESZERVEZÉSE

A hazai "tudományos" alapokon történő titkos eszközök és módszerek (ún. operatív munka) tömeges alkalmazása, szovjet mintára az Államvédelmi Hatóság nevéhez fűződött. A munkát operatív tisztek ("operások") végezték. Ekkor kezdődött a hálózati operatív munka is, amely a frekventált területeket hálózatszerűen átfogó titkos munkatársak, «B» (= besúgó) egyének tömeges alkalmazását jelentette.

Meghatározott területek hálózattal való biztosítását területi vagy vonalas elv alapján belső utasítások döntötték el. Területi elv alapján önálló operatív csoporttal, általuk foglalkoztatott hálózattal («B» egyénekkel, ügynökökkel) biztosították a pártvezetők által látogatott üdülőket, egy meghatározott egyetemi vagy főiskolai városban a jelzett oktatási intézményt, stb.

Vonalas elv alapján ellenőrizték a minden megyei és budapesti főosztályon jelen lévő egyházi vonaltartók a papokat, a tiltott hitoktatást, stb. A tömegesen előforduló jelenségeket - amelyek érdekelték a biztonsági szolgálatot - ellenőrizni tudó, szakmai nyelven megfelelő hírszerzési lehetőséggel rendelkező személyeket előzetesen tanulmányozták. Az állampolgárnak tudomása sem volt arról , hogy szervezési szándékkal ún. «tanulmányozási dossziét» nyitottak róla. Mi minden szerepelt ebben a dossziéban? Felhasználták a nyílt információkat, a nyilvántartások adatait és a lehetséges titkos eszközöket is, mit pl. más hálózati személy jelentéseit, figyelést, környezettanulmányt, stb.

A szervezést a biztonsági szerv helyiségében hajtották végre, meghatározott terv szerint, megjelölve a szervezési alapot.

A szervezési alapok az alábbiak voltak:

1.) Pressziós alapon való szervezés

Az illető személy ellen valamilyen címen eljárást lehetne indítani, de titkos együttműködés vállalása esetén ettől eltekintenek. Idézést kapott a hatósághoz, ahol végrehajtották a jegyzőkönyvi meghallgatását. Megfelelő pszichológiai légkört megteremtve eljutottak addig, hogy megértették vele, együttműködés esetén eltekintenek az eljárás megindításától. Józan ítélőképességű személyek maguk kínálták fel szolgálataikat, nem gondolva, hogy nem lesz menekvés. Titoktartási nyilatkozatot írattak vele, amelyben önként felajánlotta az együttműködést. Kioktatták a kapcsolattartás módjára, fedőnevet adtak neki, és megbeszélték a kapcsolattartás idejét, a találkozók helyét. Egyúttal meghatározott feladattal is ellátták. A találkozásokat szórakozóhelyeken, nyílt területeken, később ún. «T» (találkozólakás) lakásban tartották.

Törekedtek arra, hogy a szervezett egyén folyamatosan írásban, fedőnéven adja át a kért információt. Ezzel mintegy elkötelezték a hatóság mellett. A beszervezett személyt folyamatosan ellenőrizték. Esetenként baráti környezetéből más személyt is beszerveztek, és az így történt, ún. párhuzamos foglalkoztatás lehetővé tette mindkét hálózati személy ellenőrzését.

Az előírások szerint, amennyiben dekonspirációt észleltek, azaz kitudódhatott, hogy az illető együttműködik a biztonsági szervvel, megszakították a kapcsolatot. Szándékos dekonspiráció esetén, amikor az illető szabadulni akart, előfordult, hogy zárt tárgyaláson vonták felelősségre a szervezés alapját képező cselekményéért, valamint államtitoksértés miatt.

2.) Lojális alapon történő szervezés

Az illető valamilyen okból lojálisan vállalta az együttműködést (pl. meggyőződésből).

3.) Kompromittáló adatok alapján való beszervezés (azaz zsarolás)

Olyan kompromittáló adatot szereztek be a tanulmányozás során, amelynek kiszivárogtatása a személyt hátrányos helyzetbe hozhatta volna (pl. a nyilvántartás adatai szerint megállapították, hogy az illető a Nyilaskeresztes Párt tagja volt, vagy az magánéletében történt eltitkolt házasságtörés, kisebb-nagyobb közlekedési vétségek, stb.; pozicionált beosztását elveszíthette volna, ha ezeket a körülmények a munkahelyét biztosító operatív tiszt a személyzetis tudomására hozza).

4.) Anyagi vagy egyéb érdekeltség alapján szervezés

Az illető személy az együttműködést havi fizetésért (ún. fizetéskiegészítésért) vállalta.

Egyéb érdekeltség lehetett egy megszervezett útlevélelutasítás, amikor a kiadott útlevélért vállalta az érintett az együttműködést.

A beszervezett személyről fedőnevén dossziét vezettek. Ellenőrzését folyamatosan biztosította a kapcsolattartója. Bűncselekmény elkövetésekor a hálózatból az illetőt ki kellett volna zárni, de újabb eljárás mellőzését mint presszióerősítést használhatták fel. Sor kerülhetett a hálózati személy pihentetésére is, amikor a kapcsolatot rövidebb ideig megszakították. A hálózatból történő kizárásra akkor került sor, ha megszűnt az illető hírszerzési lehetősége, komoly mértékben dekonspirálódott, vagy szándékosan félrevezette a kapcsolattartóját. [Szerk.: ez utóbbit kötve hiszem: mi lett volna a garancia arra, hogy az illetőnek nem jár el a szája még akkor sem, ha államtitokként kellett kezelni a beszervezést: hiszen csak lehetett hallani hangokat ezekről az aljasságokról… Vagy kizárták, csak az illető erről nem tudott, s valami ürüggyel szüneteltették a kapcsolatfenntartást? Ez már elfogadhatóbb magyarázat lehetne...]

A valamilyen ok miatt kizárt személy sem lehetett abban biztos, hogy pár év múlva a hatóság egyik tisztje beidézi, fedőnevén szólítja, és az együttműködés felújítására kötelezi.

A kapott információt, azaz hálózati jelentést értékelték. Alapját képezhette adatgyűjtésnek, amely a további adatok beszerzését célozta. Konkrét bűncselekményre utaló adat esetén az operatív feldolgozást kezdték meg. A hálózati jelentés alapján foganatosíthattak egyéb intézkedést is (internálás, útlevélkérelem megtagadása).

A prominens személyek ellenőrzésére gyakran használtak hálózati személyt. Az ellenőrzés alatt álló személyre fedőnéven dossziét nyitottak, és több éven keresztül hálózati és egyéb operatív úton gyűjtötték róla az információkat. Az ügynök foglalkoztatását kombinálták telefonlehallgatással, levélellenőrzéssel, figyeléssel, stb.

Konkrét ügyben, amikor az adatok titkos összegyűjtését nyílt nyomozás elrendelése követte, külön terv, ún. kombináció révén gondoskodtak a hálózati személy kivonásáról az eljárásból. Rossz operatív munkára utalt, ha a hálózati személyt nem tudták kihagyni az ügyből, pl. nélkülözhetetlen tanúvallomása miatt, és ezért őt is elítélték. Gyakori volt a rezidentúrák alkalmazása, ahol ún. «T» (titkos) állományú tiszthez kapcsoltak több beszervezett személyt. Közismertté vált, hogy minisztériumok, főhatóságok személyzeti osztályán alkalmaztak ilyen tiszteket, kiket az 1956-os forradalom után előszeretettel váltottak fel ÁVH-tisztekkel.

Az alkalmi informátor esetenként nem is volt tudatában, hogy a vele havonta beszélő operatív tiszt a személyéről dossziét fektetett fel, és fedőnéven szerepelteti a jelentéseiben. Az informátor elnevezés az idők folyamán változott, használták a «tmt» (titkos munkatárs) és az «ata» (alkalmi társadalmi adatszolgáltató) megnevezést, de a lényeg nem módosult. A hálózati személyek foglalkoztatásakor kínosan ügyeltek egyetlen körülményre: nem lehetett az uralkodó párt tagja. Ez pedig az MSZMP működésekor is érvényes volt!

A III. ÜGYOSZTÁLY (CSOPORTÜGYNÖKSÉG) MEGJELENÉSE

1957-ben megalakult az Állambiztonsági Tanács, amely büszkén hirdette, hogy új típusú állambiztonsági munkát fog szervezni, leszámolva a törvénytelenségek időszakával (Sic!) Az új szervezet kialakítását Biszku Béla belügyminiszter kezdte meg. Prioritást kapott az önálló Politikai Nyomozó Főosztály, amely 1957. márciusáig az Országos Rendőr-főkapitányság szerveként működött. A kialakított torz koncepció szerint a volt uralkodó osztály tagjai, az osztályellenség, a volt koalíciós pártok tagjai mindenáron akadályozták a kibontakozást, de a politikai szervek komolyabb kémügyet prezentálni nem tudtak. A MUK fenyegető jelszavát hangoztatva hamarosan bekövetkezett a torzulás, az állambiztonsági szerveken belül a forradalom előtti időhöz hasonló belső elhárítási apparátust képeztek. Létrejött a III. Főcsoportfőnökség, amelynek szervei az alábbiakra tagozódtak:

III/I. Csoportfőnökség - hírszerzés (a hírszerzés volt a feladata, vagyis hogy külföldről szerezzen információt.)

III/II. Csoportfőnökség - kémelhárítás (az volt a célja, hogy minden Magyarország ellen irányuló kémtevékenységet elhárítson, vagyis külföldi hírszerző szervezet ne tudjon az állam érdekeit sértő módon információhoz jutni.)

III/III. Csoportfőnökség - belső elhárítás (azért működtették, hogy a Magyarországon lévő belső ellenzéket vagy a kiszemelt célszemélyeket kontrollálja, szétverje, erkölcsileg bomlassza, demoralizálja.)

III/IV. Csoportfőnökség - katonai elhárítás (katonai hírszerzéssel és elhárítással foglalkozott. Információkat gyűjtött külföldi katonai objektumokról, repülőterekről, vasutakról, egy adott állam tartalékairól, a legújabb fegyverekről, csapatmozgásokról, illetve próbálta elhárítani a Magyarországra irányuló katonai kémtevékenységet.)

III/V. Csoportfőnökség - technikai tevékenység (csoportfőnökség a műszaki csoportfőnökség volt, ez biztosította a többi csoportfőnökség munkájához szükséges technikai-műszaki eszközöket: kamerát, lehallgató készüléket; náluk működött a figyelőszolgálat, ők készítették a környezettanulmányokat, ők intézték a levelek felbontását.)

A minisztériumon belül a belső elhárítási feladatokat a miniszter közvetlen felügyelete alá tartozó Belbiztonsági Osztály látta/látja el.

A központi szerveken kívül a megyékben is létrehozták a III. Osztályokat, amelyeken belül a III/III osztályok (köztudatban a politikai osztály) tevékenysége dominált.

A csoportfőnökség osztályai és szükség szerint a megyei osztályok alosztályai vagy csoportjai meghatározott munkaterületei lettek:

III/III-1. egyházi vonal

III/III-2. egyetemek, főiskolák, ifjúsági vonal,

III/III-3. polgári pártok volt tagjai, emigráció tagjai, kapcsolatai, volt SS- és Volksbund-tagok, 1956-os

személyek,

III/III-4. értelmiségiek, rádió, televízió, sajtó, tudósok, Magyar Tudományos Akadémia.

Az osztályok létszáma szükség szerint 20-50 fő között változott. A vonalak és profilok is szükség szerint módosultak, de alapjában változatlanok maradtak.

Az 1968-as évek nyugati diákmozgalmai idején nagyobb figyelmet fordítottak az egyetemek és főiskolák fiataljaira. Ennek eredményeként keletkeztek az ún. maoista perek. Hasonló volt a helyzet az 1968-as csehszlovákiai bevonuláskor, amikor a fiatalok és az ellenzékiek körében fokozták a felderítő tevékenységet. Ma már nehéz megmondani, hogy Kína akkori politikai megítélése miatt hány operatív tiszt, hány ügynök, mely operatív eszközök és módszerek komplex alkalmazásával ellenőrizte a Kínából hazatért kutatókat, ösztöndíjasokat, figyelve esetleg szimpatizáns megnyilatkozásaikat.

A III/III Csoportfőnökség tevékenységét az 1980-as évektől a következő belső koncepció határozta meg:

- ismerni kell az ellenséges diverziós központokat, csatornát, céljait, eszközeit, a diverziós ideológiákat, ezek hatásának lehetőségét és potenciális hazai befogadóit, hogy meg lehessen gátolni a szervezeti és perszonális kapcsolatok kialakulását, vagy legalábbis ellenőrizhessék azokat, hogy előre láthassák az új lépéseiket;

- operatív eszközökkel is gátat kell vetni annak, hogy ideológiai diverzió termékei vagy a tőkés világ spontán hatásának ideológiai termékei - bárhogyan jönnek létre - tömeghatást érjenek el;

- operatív eszközökkel is meg kell akadályozni, hogy ezek az ideológiák legális vagy illegális szervezetek szervező elveivé váljanak, hogy az eszmei harc politikai tevékenységbe, politikai szembenállásba csapjon át.

A proletárdiktatúra és a szocializmus védelmében a III. Csoportfőnökség és tagozódott területi szerveinek beosztottjai tartották kezükben a szovjet Cseka nyomdokán haladva a pajzsot és a kardot. Ma már nevetséges, hogy amikor a gyógyszeripar több kutatója tért haza külföldi tanulmányútról az ellenséges diverziót úgy küzdötték le, hogy javaslatot tettek az útlevélkérelmek elutasítására «operatív érdekből». Ekkor vált tömegessé az útlevélkérelmek elutasítása azon sztereotípiával, hogy «külföldön való tartózkodása a Magyar Népköztársaság érdekeit sérti vagy veszélyezteti». Ez időben fordult elő, hogy komoly egzisztenciájú és kvalitású személyek egy útlevélkérelem engedélyezéséért újra együttműködési nyilatkozatot írtak alá, csak már nem az ÁVH, hanem az új magyar Gondolatrendőrség beosztottjai előtt.

MIT NEM TUDHAT AZ ÁLLAMPOLGÁR?

A belső elhárítás által alkalmazott ún. operatív eszközök, erők és módszerek nem ismeretlenek a krimikedvelő előtt, legfeljebb a demokratikus kibontakozásban reménykedő nem hiszi el, hogy vele szemben is alkalmazzák/alkalmazták. Elméletileg már nem titkosak, csak konkrét alkalmazásul helye és ideje konspirált.

A végrehajtásukat még a Minisztertanács Honvédelmi Bizottsága hagyta jóvá 00 számmal kezdődő rendeletben, a kidolgozását a belügyminiszterre bízta. A meghatározott, hasonlóan 00 számozással kezdődő (tehát szigorúan titkos) belügyminiszteri utasítások többnyire még Benkei András (1963 - 1980; belügyminiszter) által aláírt, piros kötésű füzetekben találhatók az illetékes csoport-, alosztály- és osztályvezetők páncélszekrényeiben.

Eszközök:

Hálózat, azaz ügynökök

Szerepüket, feladataikat a fentiekben már részletesen taglaltuk.

Nyilvántartás

Számtalan titkos, belső nyilvántartás, amelyek létezéséről csak az azzal foglalkozók tudnak, mert sok a helyi, «fekete» nyilvántartás is.

«T» állomány, azaz titkos állomány

Megfelelő fedőigazolvánnyal, konspirált épületben dolgozó személyek. Feladatuk főleg a figyelés és a környezettanulmány elvégzése.

Operatív technika avagy operatív erők

K/1 rendszabály telefonlehallgatás

K/2 rendszabály belső felvétel (zárt helyiségben, titokban készített videofelvétel)

K/3 rendszabály levélellenőrzés

K/4 rendszabály lehallgatóberendezés

K/5 rendszabály titkos házkutatás

[Szerk.: a K/2 kivételével mindegyik rendszabályt alkalmazták családommal szemben, amikről tudunk, mert észrevettük mint kényszerű és akaratlan szenvedő alanyai… Azzal kiegészítve, hogy majdnem édesapám életére is törtek: addig lesték őt kivárva - éppen az ablakunk alatti konvektor kivezetőcsövet ellenőrizte, ahová többször mikrolehallgatókészülékeket helyeztek be nyári időben, hogy gépkocsival megkíséreljék az elgázolását a bérházhoz tartozó parkos részre behatolva, ahová gépkocsi nem hajthatott be. Szerencsére az akciójuk! Az is előfordult, hogy az ajtón levő levélnyílláson lattak be felvevő mikrofont, de ügyetlenségükben becsúsztatták, se nem tudták többé visszahúzni! Mind az én, mind a szüleim lakásában hazatértünk után idegenjárta nyomokra bukkantunk. Ilyen alkalmakkor fényképek tűntek el a fényképalbumaimból, amelyek a dohányzóasztalkám polcán voltak, s cigarettafüstöt és pipafüstöt hagytak maguk után! Éjszakánként motoszkáltak az ablakunk alatt, névtelen néma vagy közönséges telefonzaklatások, éjszakai becsöngetések sorozata, nem szólva a munkahelyi provokálásokról egyes kolléga-ügynökök részéről, stb…, stb…]

A technika alkalmazását a III/V (technikai) csoportfőnökség állománya végezte, ahol az egyes feladatokra szakosodott részlegek önálló osztályok lettek. A csoportfőnökség állományába tartoztak a figyelők, valamint a video- és egyéb fotótechnikát, lehallgatóberendezést telepítő illetve titkos házkutatás során a helyiségbe való bejutást biztosító szakemberek, az ún. «kulcsosok». A felsorolt technikai lehetőségek szükség szerint bővültek. Így nem okozott akadályt a postán küldött csomag átvizsgálása vagy a gépkocsiátvizsgálás, illetve abban a követést végrehajtók munkáját elősegítő adó-vevő elhelyezése.

A közvéleményben aggódást kiváltó telefonlehallgatás, levélellenőrzés, stb. alkalmazását szigorú belső utasítások szabályozták. Elrendelésére a főkapitányságok állambiztonsági helyettesei, központi önálló osztályvezetők voltak jogosultak. A belső utasítások szerint bevetésüket az indokolta, hogy személyre vagy ügyre ún. operatív feldolgozást kezdeményeztek bűncselekmény alapos gyanúja miatt [Szerk.: Ez szerintem mellébeszélés, legalábbis a mi esetünkben nem helytálló, mégis alkalmazták ellenünk! S ha ellenünk, akkor más tisztességes, nem párttag, «másként gondolkodó» állampolgárok ellen is!] A feldolgozás időtartama hat hónap volt, a határidőt szükség szerint hosszabbították.

A titkos házkutatást egyes felsorolásokban az operatív módszerek között is említették. Lényege a feldolgozás alá vont személy lakásának titokban történő átkutatása, a bűnjelek felkutatása céljából. Ezeket fotóeljárással rögzítették. [Szerk.: Hm… Titkos házkutatás! Ezzel az eljárással a kiszemelt áldozatnál el is helyezhettek kompromittáló tárgyakat is! Nagyon-nagyon aljas s mocskos, a kommunista rendszerre jellemző eljárás ez!] A nyílt nyomozás megindításakor így lehetőség kínálkozott a lefoglalásra. A titokban készített fotófelvételeket, mivel a bűntető eljárásban bizonyítékként nem voltak felhasználhatók, zárt tárgyalásokon használták fel. A titkos házkutatás során nem lehetett lehallgatóberendezést telepíteni, ill. az utasítások kizárták a becsempészett bűnjelek provokatív elhelyezését. [Szerk.: El is higgyük, hogy nem helyeztek el ún. «poloskákat», vagy tárgyak provokatív elhelyezésének alkalmazása nem fordult elő ilyen alkalmakkor?! Azok, akik a kényelmet személy meggyilkolásától sem rettentek vissza, pont azok tartják be a «nem lehet» előírást!…(Sic!)]

A megszüntetett Államvédelmi Vizsgálati Osztály (ÁVO) alkalmazta a szakzsargonban «fogdatechnikának» nevezett eszközöket, amikor az őrizetest lehallgatóberendezéssel felszerelt cellában helyezték el, és mellé cellatársnak fogdaügynököt tettek, akit meghatározott feladattal láttak el az őrizetes beszéltetése céljából.

Saját telefonjának lehallgatását elvileg bármely állampolgár kérheti, ha fenyegető telefonhívásokkal zaklatják és ezzel az illetékes telefonközponthoz fordul. Ilyenkor a vonalat «rosszindulatú áramkör» hatása alá helyezik és a zaklató fél telefonját felderítés esetén kikapcsolják. Kellemetlen, ha az állampolgár nem kéri, de vonalát mégis lehallgatják. [Igen, ez utóbbi történt velünk is, sőt olyanokat is műveltek, hogy beszélgetések közben meg megszakították a vonalat, s se mi, se a beszélgető partner nem tudott többet visszahívni bennünket, de nemcsak az érdekelt napon, hanem soha! Vagy pedig helyettünk léptek a vonalba, s vulgáris szavakkal válaszoltak vissza bennünket ócsárolva, mindenféle ocsmány jelzőket tulajdonítva nekünk…]

A hírszerzés és elhárítás területén a vázolt technikák alkalmazása megfelel a játékszabályoknak, mivel szakember áll szemben kiképzett személlyel. Pártokkal, politizáló állampolgárokkal szembeni alkalmazásuk erkölcstelen és megengedhetetlen. [Szerk. Hm… Mert be is tartják valóban?!… (Sic!)]

Módszerek:

Konspirált megtekintés

Helyiség, tárgy, személy, stb. megtekintése, amikor a megtekintést végrehajtó eredeti célját konspirálja.

Konspirált meghallgatás

Amikor a kikérdezett személy nem tud arra visszakövetkeztetni, hogy kire vagy mire kérdezték ki, a kikérdező elkonspirálta a témát, akire vagy amire a kikérdezés irányult.

Figyelés

A személy vagy objektum figyelése, személy követése (ennek alapján lehet álló és mozgó figyelés).

Végrehajtását szakképzett állomány végzi (becenéven «kuk»). Kapcsolható hozzá fotó és videotechnika. Dekonspiráció esetén azonnal megszakítják.

Környezettanulmány

Rövidítve kt. Általában titkos állomány végzi, amelyről nem tudódhat ki, hogy a biztonsági szolgálat tagjai. Fedőigazolvánnyal nyílt állomány is végezheti.

Speciális környezettanulmány (spec. Kt.)

Valamilyen egyedi kérdés felderítésére alkalmazott módszer, pl. a szamizdatkészítéssel gyanúsított lakásán lehet-e a másológép?

Titkos őrizetbe vétel

Őrizetbe vétel, amelynek meg kell felelnie a bűntetőeljárásban rögzített formai és alaki előírásoknak. Maga az őrizetbe vett sem tudhatja, hogy mi miatt vették őrizetbe. Alkalmazható szervezés céljából.

Titkos kihallgatás

Konspirált formában végrehajtott kihallgatás, amikor a kihallgatott személyt figyelmeztetik a titoktartás kötelezettségre. A nyílt eljárásban tanúként újra kihallgatják. Információszerző lehetőségre használják.

A felsorolt módszereket külön terv alapján kell végrehajtani, amelyet magasabb vezető (állambiztonsági helyettes, önálló osztályvezető) engedélyezhet.

«T» lakás

Találkozó lakás. A biztonsági szerv tulajdonát képezi, lakója is a szerv tagja. Közönséges életet élnek lakói, így nem derülhet ki, hogy milyen célra szolgál.

(Hasonló «K» lakás dekonspirálódott a múltban is a Nagy Imre és társai ellen 1958-ban lefolytatott büntetőeljárás során. Méray Tibor műveiben (Nagy Imre élete és halála, Tisztító vihar) egyértelművé vált, hogy Nagy Imre és baráti köre előtt ismert volt, hogy a szemközti, Orsó utcai házban az ÁVH konspirált lakást tartott fenn.

A történelem fintora, hogy 1956. október 23-tól az ÁVH több tagja ebben a lakásban vészelte át a forradalmat és megbízatásukat tovább teljesítették. Az évek folyamán készített telefonlehallgatási anyagot, figyelési jegyzőkönyveket, hálózati jelentéseket, stb. használták fel ahhoz a kb. 80 oldalas összefoglaló jelentéshez, amelyet Biszku Béla adott át a vizsgálóknak. Ezt az anyagot kísérelte meg az 1958. június 9-én megkezdett tárgyaláson dr. Vida Ferenc elnök felhasználni, amikor a kívülálló kutatóknak utólagosan zavarosnak tűnő kérdéseket tett fel. Az operatív úton beszerzett adatokat a bírósági iratanyaghoz nem csatolták, a telefonlehallgatás, ügynöki jelentések, stb. külön dossziét azóta valószínűleg megsemmisítették.)

A totális belső elhárításra törekvő Belügyminisztérium az 1960-as évek elején hozta létre operatív nyilvántartásként az ú. KKA (=Központi Kémelhárító Adattár) részleget. Hozzávetőleg 150-200 ezer állampolgár adatait dolgozták fel, különösen a forradalomban részt vett, majd külföldre távozott személyeket és hazai kapcsolatait, rokonait. A nyilvántartás szolgáltatta az ún. «politikai priuszt», amit az állampolgár soha sem láthatott, de kíváncsi személyzetise megismerhette a vele kapcsolatban lévő állambiztonsági tiszt révén. Ma már nem állapítható meg, hogy ez a szabálytalan nyilvántartás és a még szabálytalanabb információkiszivárogtatás hány ember életében eredményezett negatív következményt (nem alkalmazás, útlevélkérelem nem támogatása, stb.).

A technika, a számítógép megjelenésével a nyilvántartások számítógépes feldolgozása megtörtént a Belügyminisztériumban is. Senki nem tudhatja, hogy a Gondolatrendőrségünk kit és milyen szempontok alapján dolgozott fel gépi nyilvántartásba. Csak remélhető, hogy az állampolgársági szolgálat átszervezése, depolitizálása után garantálják a gépi nyilvántartások, feketén létesített manuális és helyi nyilvántartások és felesleges dossziék megsemmisítését…

Forrás: «Kapu», 1990. február, Kazán László: Milyen is a Gondolatrendőrségünk? A III. Ügyosztály (Csoportfőnökség) bűvkörében.

Szlazsánszky Ferenc: Titkosszolgálati kislexikon

3) Folytatása következik

(2004. 05. 04-06.)

e-mail

Kapcsolódó témák:

Hátborzongató tények

Vallomások

Dokumentumok a vörös terrorról

Titkosszolgálati kislexikon

Sötétség 1984 delén

Elmaradt az egyházi rendszerváltás…