intestazionenuova

EZ IS, AZ IS…

ESZMECSERÉK A MAGYAR NÉP EREDETÉRŐL…

TÖRTÉNELMÉRŐL…

_____________________________________________________

1. 2. 3. 4. 5. oldal

SUMEREK

A sumerekről az alábbi ismereteim vannak a főiskolai tanárképzős tanulmányaimra támaszkodva:

Mezopotámia első név szerint ismert lakói ők, akik országukat «Kengir»-nek, «művelt föld»-nek, «nemes föld»-nek nevezték . A Kr.e. IV. évezred közepe táján jelentek meg Dél-Mezopotámiában, nem tudni, honnan jöttek, nyelvük nem sorolható az ismert nyelvcsaládokba.

Történetük - valamivel több, mint egy évezred - területe a Tigris és az Eufrátesz alsó folyása és az Arab-öböl (korábban Perzsa-öböl) közötti föld, itt épültek városaik: Eridu, Ur, Larsza, Uruk, Suruppak, Nippur, Lagas, Girszu, stb. A földművelést, az állattenyésztést az előttük lakók is ismerték, a sumerek tőlük vették át e foglalkozások neveit. A csatornaépítés, az öntözéses földmű fölfedezésének, a földművelés e «forradalmasításának» dicsősége a sumereket illeti. A sumerek földjén az alapvető fontosságú nyersanyagok, mint a fémek, a fa hiányoztak. Az öntözéses gazdálkodás azonban jelentős terményfölösleget adott, lehetővé tette, hogy a hiányzó nyersanyagot csereúton megszerezzék. E sumer cserekereskedelem lényeges szerepet játszott egész Elő-Ázsia fejlődésében, mert az öntözéses gazdálkodás termelékenysége szabta meg a csere mértékét is; ezáltal a sumer cserekereskedelembe bekapcsolódó területek fejlődésének ütemét is.

A sumer civilizációt tekinthetjük ebben az időben Elő-Ázsia fejlődése motorjának. A IV-III. évezred fordulóján a legfontosabb sumer települések városokká fejlődtek, amelyek lakosságszáma - legalábbis a jelentősebbeké - elérte az 50.000-60.000 főt. Az élet minden megnyilvánulásának középpontjában a templom (zikkuratu) állott, s a templom papjai, a város főistene helytartójának (enszi, pateszi) vezetésével vezetésével irányították a közös munkát, begyűjtötték a termés egy részét és gondoskodtak a termékcseréről.

A sumer város társadalomszervezetének jellegzetes formája a templomgazdaság, amelyet a földközösségek szervezeti utódjának tekinthetünk a legjobb földek tulajdonosának. Klasszikus formájában a templomgazdaság a vezető testület kollektív tulajdona (formálisan, mivel a templomgazdaság a vallási élet központja is, a város főistenének tulajdona), megélhetést ad a lakosság nagyobbik részének , és egyben kizsákmányolja a természetben fizetett «bérmunkásokat», napszámosokat. A hadifogoly rabszolgák elenyésző számban dolgoztak a földművelésben. Egy-egy templomgazdaság zárt gazdasági egységet (görög szófal oikosz) alkotott, amely minden szükségletét maga állította elő: az élelmiszereket a bérlők szolgáltatásai adták, a templomhoz tartozó kézművesek állították elő a szükséges ipari termékeket, főként a fegyvereket és a fémeszközöket. A papság bonyolította le a kereskedelmet, a behozott ipari nyersanyagot ők adták át földolgozásra a kézműveseknek, akik a kész terméket a templomnak szolgáltatták be. Bérüket a kézművesek is természetben kapták. Ez a zárt templomgazdaság (ill. oikoszgazdaság) az ókori Kelet gazdaságának legelterjedtebb típusa. E gazdaságban mindenki (pap, paraszt, kézműves) az isten szolgája, s az istenség szolgálata adja életük tartalmát, célját. A kizsákmányoláshoz is "gondoskodó hatalom" képzete fűződött: az istenek atyailag gondoskodnak az emberekről, és tőlük csak munkát várnak.

A III. évezred első harmadából és a következő századokból származó régészeti leletek (egyes sírok gazdag arany-ezüst leletei mellett sok a szegényes sír is) vagyoni-társadalmi differenciálódásról tanúskodnak. A kizsákmányoló osztály a papság és a hivatalnok arisztokrácia volt, a szabad közösségi parasztok-bérlők és a kézművesek alkották a kizsákmányoltak osztályát ( a rabszolgák számarányát csak találgatni tudnánk; de kétségtelen, hogy a termelőmunkát nagyrészt a szabad dolgozók végezték). A paraszti bérlők között is vagyoni különbségek alakultak ki, voltak, akik apró földön - mai mértékegységben 2-3 holdon -, mások 50-60 holdon gazdálkodtak.

A társadalmi elégedetlenség, a belső ellentét több alkalom vezetett népi megmozduláshoz. Lagasban Kr. e. 2400 körül robbant ki a mozgalom, amelynek eredményeként új enszi, Urukagina jutott hatalomra, aki reformokat hajtott végre és a közrendű közösségi tagokra, a papság alsó rétegére támaszkodva igyekezett a kiváltságos papság és a világi arisztokrácia önkényét, hatalmaskodását visszaszorítani.

A sumer városok egymástól függetlenek voltak, gazdaságilag is, politikailag is, annak ellenére, hogy közös volt nyelvük és kultúrájuk. A gazdasági élet, az öntözőgazdálkodás fenntartása sem tette szükségessé hosszú ideig a nagyobb politikai, területi egység megteremtését. Amikor egyik vagy másik város vezető szerepet vívott ki magának (Lagas, Ur, Kis), a városok akkor is megtartották autonómiájukat. A megműveltethető földekért azonban szinte állandó volt a háborúskodás a városok között. A XXIV. század közepén már úgy látszott, hogy Umma királyának, Lugalzaggiszinak sikerül létrehozni a sumer városok egységét, de a «birodalma» csak rövid ideig állott fenn; Mezopotámia egyesítését a sémi akkádok végezték el.

Szerkesztette*:

Dr. Bonaniné Tamás-Tarr Melinda

e-mail

Forrás

Dr. Polányi Imre: Az ókori világ története, Tankönyvkiadó, Budapest, 1973, 368. old.

_____________

Link:

Magyar Nyelvészet

Magyarságismeret mindenkinek - Nem vagyunk finnugorok?

Etruszk rokonaink?…

Sumér-magyar rokonság

Nyelvészeti tanulmányok