EZ IS, AZ IS…
ESZMECSERÉK A
MAGYAR NÉP EREDETÉRŐL…
TÖRTÉNELMÉRŐL…
_______________________________________________________
Gondolatok a közelmúltról…
HÁTBORZONGATÓ… (V.)
VISSZHANG: EGY ÍRÓ EMLÉKEI…
Ferrara, 2004. május 06.
Kedves Gyuri!
Nézd csak, légy szíves, hogy
mit állítottam össze az elmúlt napoban!
Hátborzongató tények Vallomások Gondolatrendőrség
Ha lenne hozzájuk gondolatod
- biztos vagyok, hogy igenis lesznek! - nagyon szívesen venném, s betenném...
Szeretettel:
Melinda
Budapest, 2004. május 06.
Kedves Melinda!
Most csak a hátborzongató
tényeket – futtában és csupán belekezdve – olvasottan írok, hogy legyen
időm aludni is.
Debreczeni Tibor, miután
barátja, D. Róbert előtt megnyertem a Nagy Októberi Szocialista Forradalom
(NOSZF) 50. évfordulójára kiírt irodalmi pályázatot (olvasható pl. a Népszava
1967. július (kb.) 17-i számában, amit a KISZ, a SZOT és a Fővárosi
Művelődési Ház írt ki. Debreczeni ennek „elismeréseként”
kénytelenségből felkért, hogy írjak még ilyen irodalmi összeállításból és
saját szövegekből álló valamit. Amikor megmondtam neki, hogy az általa
ajánlott időpontban Szegeden leszek, az egyetemen, azt mondta, nem baj,
akkor majd a reszliből írhatok.
Megbeszélt időpontban ott voltam a „reszli” megbeszélése
végett, de mivel – lám, mily érdekes – V. Ivánnak későbbi,
Népművelési Intézetbeli irodájának előszobájában több, mint félórát
váratott, eljöttem, mivel azon a nézeten voltam, hogy nem őriztünk együtt
libát, előszobáztassa azt, aki fölnevelte.
Én akkor már – egyetemista íróként – KISZ- és SZOT-díjas író
voltam, és tudtam, hogy mennyit és mit ér, amire képes vagyok. (Azóta ezt
néhány hazai és külhoni elismerés igazolta.)
Arról volt szó, hogy darabomat (pódiumjáték) a Pinceszínház fogja
bemutatni november 7-én. A Pinceszínház igazgatója akkoriban Bende Miklós
volt.
A júliusi eredményhirdetés és általános lelkesedés után, augusztus
végén Bende sajnálkozva közölte, hogy a darabnak csak részleteit tudják
bemutatni. Szeptemberben már „egyes” részleteiről értesített, októberre
pedig azzal jelentkezett, hogy a november 7-ei bemutató bizonyos okok miatt
késni fog.
Akkor hívtam fel, mivel több érdeklődő is volt, S.
Terézt, a Fővárosi Művelődési Központ ebben illetékes
főtisztviselőjét, hogy bemennék hozzá néhány példányért.
A megbeszélt időpontban megjelentem a határozottan
rokonszenves főasszonynál, akivel megtisztelő, jó baráti viszonyba
kerültem. Akkor ő ezt mondta:
„Sajnos nem adhatok belőle, elvitték.” Én akkoriban még nem
értettem ezen a nyelven. Mondtam, annyira mégsem jó, hogy szétkapkodják. Erre
S. Teréz ezt mondta: „Nem érti: elvitték.” Jó, mondtam, de hova, mert szükség
lenne legalább néhány példányra. „Tényleg nem érti? ELVITTÉK!”
Nagy nehezen felfogtam, hogy a zúzdába, meg elkobozták stb.
Akkor találkoztam utoljára S. Terézzel, de abban biztos voltam,
jobb, ha nem keresem.
Debreczeni többé nem keresett, és a Tompa tiszteletes című,
amatőr színjátszóknak készült darabomat sem vittem be hozzá. Tompa
Mihályról kért tőlem „reszli” darabot, de amint hiába kerestem újra S.
Terézt korábbi munkahelyén, biztos voltam abban, hogy az adott téma legalábbis
provokáció. De ha nem is volt az, már éreztem, ez a játék nem tiszta.
Huszonéves voltam akkoriban. Sírni valóan tiszta és naiv, de ebbe belegázolt
az, hogy – igaz, büntetésként írt – darabomat néhány hónap alatt megértették.
(Korábban ugyanis a lakásomról, szinte alig nyomot hagyva feltört zár mögül
vitték el 1966-ban írt, Harlemi árnyak
című hasonló műfajú darabomat. Ha nem ismerném magam, talán én sem
hinném: szegény elnyomott és elrabolt négerekről szólt, akikre
rabszolgasorsukban egy idegen kultúrát
kényszerítettek. Nekem eszembe sem jutott, hogy 1966. éppen évtizedes
évfordulója 1956-nak. 1957. január 23-án, amikor a „buli” éppen negyedéves
volt, dühös kis tüntetést szerveztünk a gimnáziumban. Utána megtámadtak
bennünket, akiket valamiért hivatalosan nem vittek el, a gimivel szemközti
átjáróház kapualjában, és ránk szakadt a gumibotos ég. De annyira, hogy évekig
azt sem tudtuk, mennyi lehet nyolcszor hét.
Érdekes, az amatőröknek írott darabjaimmal a
későbbiekben is baj volt. Amikor a drága Bertha Bulcsú az ÉS-ben
megjelentette Kesudió című írását, amitől „pártunk és
kormányunk” dührohamot kapott, én abból átemeltem egy mondatot az I. kerületi
Művelődési Ház számára írott darabomba. (A névmemóriám a
Berzsenyiből tett vizsgám következtében megromlott. Csetri Lajos, a
nagyszerű irodalomtörténész (T. Dezső elvtársnak, az MSZMP Központi
Bizottsága mellett működő irodalmi (talán) főosztálynak
vezetőjének az akkoriban híres Vörösmarty-vitabeli ellenfele) elvárta,
hogy minden szerzőnek minden művét fejből elemezni tudjuk. Nem
tudom, hányan, de én biztosan úgy jártam, mint a túltöltött akkumulátor: azóta
a nevek és a verscímek megjegyzésével komoly gondjaim vannak. (A vizsga után
fél órán belül megszűnt ez irányú, lemerített memóriám.)
A Kesudió ihletését is felhasználó darabot, ami egyébként
arról szólt – ógörög mítoszok köntösébe rejtve –, hogy a Prométheusz által
elcsent tüzet hiba volt az embereknek átadni, mert az ember csak bajt csinál,
ha tömegpusztító dolgot ad neki valamelyik isten, kihallgató belügyi tiszteim
egyike személyesen vette el tőlem. Amikor visszakaptam a szinopszist, a
rendező már nem volt az I. kerületi Művelődési Központnál
állásban.
Drága Melinda! Ez csak egy
töredék, valamelyik, futtában megpillantott részletedre. Kezdek aggódni, mi
lesz, ha az – úgy látszik, jól – elfojtott múltbeli csodás élményeimről
lecibáljuk a leplet. Ez az ország olyan iszonyú mocskot leplez zsíros
rongyaival, hogy egyre inkább elriadok.
Hiba volt itthon maradnom, de mai korommal végképp nem kezdhetek
odakint SEM semmit. Pláne a tudatom alatt megbúvó, előbb-utóbb talán
jórészt feltáruló múlt ismeretében.
Csak töredékeket mondtam el
a felfakadó emlékekből, és mindössze egy (két?) név eszembe juttatása
miatt. Én nyugodt vagyok, azóta ők is hősök, mint lassan az egész
ország minden hóhányója.
Én pedig megyek, hogy az igazak
álmát aludjam.
Szeretettel:
Gyuri
szigy
5.) Folytatása következik
© Szerk. Dr.
Bonaniné Tamás-Tarr Melinda
(2004. 05. 06.)
Kapcsolódó témák:
Dokumentumok a vörös terrorról
Elmaradt az egyházi rendszerváltás…
Mediakutató:
Egy tartalomelemzés…
Novák
Attila: Ügynökök halála…
Kenessey
Csaba: Bűn-e
a nemzeti gondolkodásmód?
Feljegyzések a kádári kultúrpolitikáról
Az igazi vétkesek érinthetetlenek…
Az Alkotmánybíróság és az ügynöktörvény
A magyar nép történelméről 1. 2. 3. 4. 5. oldal
Dr. Bonaniné Tamás-Tarr Melinda /
Prof.ssa Melinda Tamás-Tarr
©
GALLERIA LETTERARIA - OSSERVATORIO
- ARCHIVIO DEI FASCICOLI
UNGAROHOME