EZ IS, AZ IS…

ESZMECSERÉK A MAGYAR NÉP EREDETÉRŐL…

TÖRTÉNELMÉRŐL…

_______________________________________________________

                                                              Gondolatok a közelmúltról…

 

HÁTBORZONGATÓ… (V.)

VISSZHANG: EGY ÍRÓ EMLÉKEI…

 

Ferrara, 2004. május 06.

Kedves Gyuri!

 

Nézd csak, légy szíves, hogy mit állítottam össze az elmúlt napoban!

Hátborzongató tények  Vallomások   Gondolatrendőrség

Ha lenne hozzájuk gondolatod - biztos vagyok, hogy igenis lesznek! - nagyon szívesen venném, s betenném...

Szeretettel:

                    Melinda

 

 

Budapest, 2004. május 06.

Kedves Melinda!

 

Most csak a hátborzongató tényeket – futtában és csupán belekezdve – olvasottan írok, hogy legyen időm aludni is.

Debreczeni Tibor, miután barátja, D. Róbert előtt megnyertem a Nagy Októberi Szocialista Forradalom (NOSZF) 50. évfordulójára kiírt irodalmi pályázatot (olvasható pl. a Népszava 1967. július (kb.) 17-i számában, amit a KISZ, a SZOT és a Fővárosi Művelődési Ház írt ki. Debreczeni ennek „elismeréseként” kénytelenségből felkért, hogy írjak még ilyen irodalmi összeállításból és saját szövegekből álló valamit. Amikor megmondtam neki, hogy az általa ajánlott időpontban Szegeden leszek, az egyetemen, azt mondta, nem baj, akkor majd a reszliből írhatok.

   Megbeszélt időpontban ott voltam a „reszli” megbeszélése végett, de mivel – lám, mily érdekes – V. Ivánnak későbbi, Népművelési Intézetbeli irodájának előszobájában több, mint félórát váratott, eljöttem, mivel azon a nézeten voltam, hogy nem őriztünk együtt libát, előszobáztassa azt, aki fölnevelte.

   Én akkor már – egyetemista íróként – KISZ- és SZOT-díjas író voltam, és tudtam, hogy mennyit és mit ér, amire képes vagyok. (Azóta ezt néhány hazai és külhoni elismerés igazolta.)

   Arról volt szó, hogy darabomat (pódiumjáték) a Pinceszínház fogja bemutatni november 7-én. A Pinceszínház igazgatója akkoriban Bende Miklós volt.

   A júliusi eredményhirdetés és általános lelkesedés után, augusztus végén Bende sajnálkozva közölte, hogy a darabnak csak részleteit tudják bemutatni. Szeptemberben már „egyes” részleteiről értesített, októberre pedig azzal jelentkezett, hogy a november 7-ei bemutató bizonyos okok miatt késni fog.

   Akkor hívtam fel, mivel több érdeklődő is volt, S. Terézt, a Fővárosi Művelődési Központ ebben illetékes főtisztviselőjét, hogy bemennék hozzá néhány példányért.

   A megbeszélt időpontban megjelentem a határozottan rokonszenves főasszonynál, akivel megtisztelő, jó baráti viszonyba kerültem. Akkor ő ezt mondta:  „Sajnos nem adhatok belőle, elvitték.” Én akkoriban még nem értettem ezen a nyelven. Mondtam, annyira mégsem jó, hogy szétkapkodják. Erre S. Teréz ezt mondta: „Nem érti: elvitték.” Jó, mondtam, de hova, mert szükség lenne legalább néhány példányra. „Tényleg nem érti? ELVITTÉK!”

   Nagy nehezen felfogtam, hogy a zúzdába, meg elkobozták stb.

   Akkor találkoztam utoljára S. Terézzel, de abban biztos voltam, jobb, ha nem keresem.

   Debreczeni többé nem keresett, és a Tompa tiszteletes című, amatőr színjátszóknak készült darabomat sem vittem be hozzá. Tompa Mihályról kért tőlem „reszli” darabot, de amint hiába kerestem újra S. Terézt korábbi munkahelyén, biztos voltam abban, hogy az adott téma legalábbis provokáció. De ha nem is volt az, már éreztem, ez a játék nem tiszta. Huszonéves voltam akkoriban. Sírni valóan tiszta és naiv, de ebbe belegázolt az, hogy – igaz, büntetésként írt – darabomat néhány hónap alatt megértették. (Korábban ugyanis a lakásomról, szinte alig nyomot hagyva feltört zár mögül vitték el 1966-ban írt, Harlemi árnyak című hasonló műfajú darabomat. Ha nem ismerném magam, talán én sem hinném: szegény elnyomott és elrabolt négerekről szólt, akikre rabszolgasorsukban egy idegen kultúrát kényszerítettek. Nekem eszembe sem jutott, hogy 1966. éppen évtizedes évfordulója 1956-nak. 1957. január 23-án, amikor a „buli” éppen negyedéves volt, dühös kis tüntetést szerveztünk a gimnáziumban. Utána megtámadtak bennünket, akiket valamiért hivatalosan nem vittek el, a gimivel szemközti átjáróház kapualjában, és ránk szakadt a gumibotos ég. De annyira, hogy évekig azt sem tudtuk, mennyi lehet nyolcszor hét.

   Érdekes, az amatőröknek írott darabjaimmal a későbbiekben is baj volt. Amikor a drága Bertha Bulcsú az ÉS-ben megjelentette Kesudió című írását, amitől „pártunk és kormányunk” dührohamot kapott, én abból átemeltem egy mondatot az I. kerületi Művelődési Ház számára írott darabomba. (A névmemóriám a Berzsenyiből tett vizsgám következtében megromlott. Csetri Lajos, a nagyszerű irodalomtörténész (T. Dezső elvtársnak, az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő irodalmi (talán) főosztálynak vezetőjének az akkoriban híres Vörösmarty-vitabeli ellenfele) elvárta, hogy minden szerzőnek minden művét fejből elemezni tudjuk. Nem tudom, hányan, de én biztosan úgy jártam, mint a túltöltött akkumulátor: azóta a nevek és a verscímek megjegyzésével komoly gondjaim vannak. (A vizsga után fél órán belül megszűnt ez irányú, lemerített memóriám.)

   A Kesudió ihletését is felhasználó darabot, ami egyébként arról szólt – ógörög mítoszok köntösébe rejtve –, hogy a Prométheusz által elcsent tüzet hiba volt az embereknek átadni, mert az ember csak bajt csinál, ha tömegpusztító dolgot ad neki valamelyik isten, kihallgató belügyi tiszteim egyike személyesen vette el tőlem. Amikor visszakaptam a szinopszist, a rendező már nem volt az I. kerületi Művelődési Központnál állásban.

 

Drága Melinda! Ez csak egy töredék, valamelyik, futtában megpillantott részletedre. Kezdek aggódni, mi lesz, ha az – úgy látszik, jól – elfojtott múltbeli csodás élményeimről lecibáljuk a leplet. Ez az ország olyan iszonyú mocskot leplez zsíros rongyaival, hogy egyre inkább elriadok.

   Hiba volt itthon maradnom, de mai korommal végképp nem kezdhetek odakint SEM semmit. Pláne a tudatom alatt megbúvó, előbb-utóbb talán jórészt feltáruló múlt ismeretében.

 

Csak töredékeket mondtam el a felfakadó emlékekből, és mindössze egy (két?) név eszembe juttatása miatt. Én nyugodt vagyok, azóta ők is hősök, mint lassan az egész ország minden hóhányója.

 

Én pedig megyek, hogy az igazak álmát aludjam.

 

Szeretettel:

                           Gyuri

szigy

5.) Folytatása következik

 

© Szerk. Dr. Bonaniné  Tamás-Tarr Melinda

 (2004. 05. 06.)

e-mail

 

Kapcsolódó témák:

 

Hátborzongató tények

Gondolatrendőrség

Dokumentumok a vörös terrorról

 

Elmaradt az egyházi rendszerváltás…

Mediakutató: Egy tartalomelemzés…

Novák Attila: Ügynökök halála…

Magyarok Világszövetsége

Kenessey Csaba: Bűn-e a nemzeti gondolkodásmód?

 

Feljegyzések a kádári kultúrpolitikáról

Ebben a korban éltünk?…

A Cég árulója

Az igazi vétkesek érinthetetlenek…

Új moralisták, farizeusok…

D-209-es ügynök…

 

Az Alkotmánybíróság és az ügynöktörvény

Stasi-múlt, III/III-as múlt

Beépített MSzP-ügynökök?

 

 

Kapcsolat

 

Google

 

 A magyar  nép történelméről                                                                                   1.  2. 3. 4. 5. oldal

Dr. Bonaniné  Tamás-Tarr Melinda / Prof.ssa Melinda Tamás-Tarr

 Névjegy/Biglietto da visita

©

 

GALLERIA LETTERARIA -  OSSERVATORIO - ARCHIVIO DEI FASCICOLI

 UNGAROHOME - ARCHIVIO-DGL - ARCHIVIO-DGL1

 

  O.L.F.A