OSSERVATORIO LETTERARIO
*** Ferrara e l'Altrove ***
Magyar nyelvű online melléklet
- Supplemento online in lingua ungherese
__________________________________________
Ferrara, 2005. március
20. Vasárnap
FELTÁMADÁS ÉS MENNYBEMENETEL
Ha Jézus halála a hit szerint nem
egy kudarcba fulladt élet szomorú lezárása, hanem - amint a keresztény hit
alapján az evangéliumok megfogalmazzák - a bűn váltságdíja és így egy új élet,
a megváltott élet kezdete, akkor ez a halál nem végződhetett a sírban. Ezért
mind a négy evangélium nagy gondot fordít a feltámadás elbeszélésére, ezek az
elbeszélések azonban - annak következményeképpen, hogy itt nem történeti
elbeszélésről, hanem hittanításról van szó - lényeges pontokon ellentmondanak
egymásnak.
Az üres sír
Abban mind a négy evangélium megegyezik,
hogy az ünnep elmúltával, a hét első napján, kora hajnalban asszonyok mentek
Jézus sírjához. A cél megfogalmazásában azonban már eltérően nyilatkoznak az
evangéliumok: Máté és János szerint csupán kegyeletből mentek oda, Márk és
Lukács szerint pedig azért, hogy megkenjék Jézus testét. (Mt 18,1; Mk 16,1; Lk
24,1; Jn 20,1)
A Márk-evangélium - a legrégibb
szöveg - a továbbiakat a következőképpen foglalja össze: mikor az asszonyok a
sírhoz értek, meglepődve tapasztalták, hogy a kő el van hengerítve a sír
bejáratától. Mikor beléptek a sírboltba, nem találták ott Jézus testét.
Megpillantottak viszont egy fehérruhás ifjút, aki közölte velük, hogy Jézus,
akit keresnek, feltámadott. Az ifjú felszólította őket, hogy a hírt vigyék meg
a tanítványoknak. Ők azonban annyira megrémültek, hogy elmenekültek a sírtól és
senkinek semmit nem mertek elmondani. (Mk 16,1-8)
Máté úgy tudja, hogy mikor az
asszonyok a sírhoz értek, nagy földindulás támadt, miközben egy angyal leszállt
az égből, elhengerítette a követ és ráült. Tekintete fényes volt, ruhája pedig
olyan volt, mint a hó. Az őrök ennek láttán, félelmükben halálra rémültek. Az
angyal itt is felszólította az asszonyokat, hogy vigyék meg a feltámadás hírét
az apostoloknak. (Mt 28,1-10) Lukácsnál két ifjút találnak az asszonyok a
sírnál, akik ugyanazt az utasítást adják, mint Máté angyala. (Lk 24,1-12) Míg
azonban Márk szerint elhallgatták azt, amit láttak, Máté és Lukács szerint
teljesítették a parancsot és megvitték a feltámadás hírét a tanítványoknak.
Jánosnál Mária Magdolna egyedül
ment a sírhoz s amikor észrevette, hogy a követ elmozdították, elfutott
Péterhez és a szeretett tanítványhoz azzal a hírrel, hogy Jézust ellopták és
nem tudni hová vitték. (Jn 20,l-3)
Máté elbeszélésében a
tanítványokhoz siető asszonyok az úton találkoztak Jézussal. Leborultak előtte,
átkarolták lábait. Jézus azt üzente a tanítványoknak, hogy térjenek vissza
Galileába, ott viszontláthatják őt. Lukácsnál a tanítványok nem hittek az
asszonyoknak, csak Péter futott a sírhoz, amelyben csak az ottmaradt lepleket
találta. Jánosnál Péter és egy másik tanítvány futva igyekezett a sírhoz.
Meglátván az üres sírt, megértették az Írást, amely szerint Jézusnak fel
kellett támadnia.
Máté arról is beszámol, hogy a
sír mellé kirendelt őrök közül néhányan jelentették a főpapoknak a történteket.
Ezek tanácsot tartottak, aztán sok pénzt adtak a katonáknak és meghagyták
nekik, hogy mindenkinek azt mondják: éjnek idején, amíg ők aludtak, eljöttek
Jézus tanítványai és ellopták a holttestet. A katonák elfogadták a pénzt és úgy
tettek, ahogy kioktatták őket. (Mt 28-11-15)
Az
ellentmondásos híradásokból nyilvánvaló, hogy azok nem tényeken alapulnak,
hanem a feltámadáshit szükségszerű következményei. Ha ui. Jézus a hit szerint
feltámadt, akkor sírjának is üresnek kellett lennie.
Jézus megjelenései és távozása
Az evangéliumok nemcsak az
«üres sír» elbeszélésével, hanem Jézus különböző megjelenéseinek a leírásával
is a feltámadás hitét akarják elmélyíteni, motiválni. Az üres sír ui.
egymagában még nem vezet szükségképpen a feltámadáshoz. (A testét pl. el is
lophatták, vagy az ideiglenes sírhelyből végleges temetkezőhelyére vihették.)
Ezért ha tanúskodni akartak Jézus feltámadásáról, fel kellett sorolniok azokat
a személyeket, akik találkoztak vele és szemléletesen kellett előadni ezeket a
találkozásokat.
Az evangéliumok a feltámadás és a
mennybemenetel között Jézusnak nyolc megjelenését beszélik el. (Pál levelei még
további két mennybemenetel előtti megjelenésről adnak hírt és arról, hogy a
mennybemenetel után Jézus megjelent magának Pálnak is.) Az elbeszélések sokszor
lényeges pontokon is eltérnek egymástól, de nem egyeznek meg a jelenések
helyére és sorrendjére vonatkozóan sem.
Az evangéliumok szerint Jézus
megjelent a sírtól távozó asszonyoknak, Mária Magdolnának, aki előbb a
kertésznek vélte, az Emmauszba tartó tanítványoknak, Péternek, az apostoloknak
Tamás nélkül, az összes tanítványnak zárt ajtók mögött, az összes tanítványnak
a mennybemenetelkor, öt apostolnak és két tanítványnak Tibériás tavánál (azaz a
Genezáreti-tónál).
Az Emmauszba tartó tanítványokhoz
még a feltámadás napján csatlakozott Jézus, de azok nem ismerték föl, csak
este, amikor asztalhoz ültek és megtörte nekik a kenyeret. (Lk 24,13-35) Tamás
nem volt az apostolokkal, mikor először megjelent nekik és nem is hitte
elbeszélésüket. «Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és oldalába nem teszem
a kezem, nem hiszem» - mondta. Mikor Jézus nyolc nap múlva ismét megjelent
tanítványainak, akik közt a hitetlen Tamás is ott volt, Tamáshoz fordult és
felszólította, hogy nézze meg kezét és nyúljon az oldalába. Tamás erre
fölkiáltott: «Én uram és Istenem!» Jézus csak ennyit mondott: «Hittél mert
láttál. Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek.» (Jn 20-19-31) Az
elbeszélés szándéka nyilvánvaló: a föltámadás hitére sarkallja azokat, akik
csak a keresztény igehirdetésből értesültek az eseményekről. A János-evangélium
kifejezetten is megfogalmazza a jelenések leírásának célját: «Ezeket azonban
följegyeztem, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten fia, s hogy a hit által
életetek legyen benne.» (Jn 20,31)
A megjelenések másik
csoportjáról szóló elbeszélések már nem a feltámadás hitét akarják
feléleszteni, hanem az őskeresztény misszió képét, az egyházzá szerveződő és
világhódító útra induló kereszténységet akarják bemutatni. E misszióra az
evangéliumok szerint maga a feltámadt Jézus adott megbizatást: «Menjetek el az
egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és
megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik.» (Mk 16,16) A szerveződő
egyházban a pásztori hatalom Péteré, aki ugyan háromszor megtagadta Jézust, de
a feltámadás után háromszor ki is jelentette, hogy szereti őt, éspedig jobban,
mint a többiek. Jézus ezért meghagyta neki: «Legeltesd juhaimat!» (Jn 21-15,17)
Jézus feltámadása után negyven
napig tartózkodott a földön. a negyvenedik
napon megjelent Jeruzsálemben, ahova az apostolok visszatértek. Kiadta a
missziós parancsot, majd meghagyta tanítványainak, hogy maradjanak együtt
Jeruzsálemben, mígnem elküldi nekik a Szentlelket maga helyett. Aztán kivezette
őket az Olajfák hegyére és a szemük láttára fölemelkedett az égbe. A
tanítványok mind-addig merően nézték a távozó Jézust, míg egy felhő el nem
fedte őt tekintetük elől. (Mk 16,19-20; Lk 24,50-53; Csel. 1,4-11)
*
Arra vonatkozólag, hogy valaki
testestől eltávozhat az égbe, már az Ótestamentum is tartalmaz elképzeléseket
(pl. Illés). Ám a feltámadás (és a mennybemenetel) képzete sokkal inkább a
hellenisztikus vallások keleti eredetű meghaló és feltámadó isteneihez, pl. az
egyiptomi Oziriszhez és a kisázsiai Attishoz, a szíriai Adoniszhoz, a
mezopotámiai Tammuzhoz kapcsolódik. (A kereszténység hellenisztikus
környezetben való terjesztésénél - Pál apostol révén - ezért került előtérbe Jézus
halálának, feltámadásának és mennybemenetelének hirdetése.) Míg tehát a zsidó
tanítványok elsősorban messiási vonásokkal ruházták fel, addig az ún. pogány
környezetben missziózó keresztény prédikátorok egyre inkább a meghaló és
feltámadó istenekhez hasonló megváltónak mutatták be Jézust. (Forrás:
Gecse Gusztáv, Bibliai történetek,
Kossuth Könyvkiadó, 1981)
Link
:
Borbély Károly: Keresztút -
Szitányi György: Világ Világossága
Virágvasárnap
= A pálmák
vasárnapja (Vatikán, Olaszország, San Marino), Opus Dei
Keresztút az Eucharisztia
évében
Jézus
bevonulása Jeruzsálembe - Az utolsó
vacsora - Jézus
elítéltetése - Jézus halála és temetése
Szerk.: Dr. Bonaniné Tamás-Tarr Melinda
OSSERVATORIO LETTERARIO
***Ferrara e l'Altrove ***
©
TESTVÉRMÚZSÁK/PORTALE UNGHERESE DELLA RIVISTA - A
FOLYÓIRAT MAGYAR NYELVŰ PORTÁLJA
GALLERIA LETTERARIA - OSSERVATORIO - ARCHIVIO DEI FASCICOLI
UNGAROHOME