OSSERVATORIO LETTERARIO 

*** Ferrara e l'Altrove ***

Magyar nyelvű online melléklet - Supplemento online in lingua ungherese   

__________________________________________

Ferrara, 2005. március 20. Vasárnap

 

 

JÉZUS BEVONULÁSA JERUZSÁLEMBE

 

   Az evangéliumi elbeszélések szerint, miután Jézus elvégezte mindazt, amit a Messiásnak el kellett végeznie, Jeruzsálembe, szenvedésének és halálának a színhelyére ment. Mielőtt azonban halálra adta volna magát, még egyszer kimutatta messiási dicsőségét és végleg szakított a zsidó vallási vezetőkkel.

 

 

«Hozsanna Dávid fiának!»

 

   Jézus - húsvét közeledtével - Jeruzsálem felé tartott tanítványaival. Mikor az Olajfák hegyéhez értek, Jézus előre küldött két tanítványt a szemközti faluba azzal a megbízással, hogy az ott talált megkötött szamárcsikót, amelyen ember még nem ült, vezessék elébe. Mikor ez megtörtént, Jézus felült a szamárra és nagy tömeg kíséretében, szamárháton vonult be Jeruzsálembe. A tömegből egyesek ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról és azokat szórták elébe. Mindnyájan hozsannát kiáltottak neki, vagyis örömkiáltással üdvözölték őt, mint Dávid fiát, mint Messiást. Jeruzsálem lakói ámulattal tekintettek az ünnepélyesen bevonuló prófétára. (Mt 21,1-11)

Az eseménysorozat azért kezdődik az Olajfák hegyénél, mert a korabeli elképzelések szerint itt kell a Messiásnak megjelennie. A bevonulás pedig azért történt szamárháton, a sokaság ujjongásának közepette, mert Zakariás jövendölése szerint ezen a módon kell a Messiás-királynak megérkeznie.

A jeruzsálemi ünnepélyes bevonulásról szóló evangéliumi elbeszélések célja tehát nyilvánvalóan nem az, hogy pontos történeti leírást adjanak (egyébként is elképzelhetetlen, hogy a messiási forrongások és lázadások időszakában egy ilyen jellegű és mértékű tüntetést a rómaiak tétlenül szemléltek), hanem hogy a próféták messiási jövendölésének Jézusban való beteljesedését illusztrálják.

 

 

A templom megtisztítása

 

   Jézus, a szinoptikusok szerint, miután bevonult Jeruzsálembe, egyenesen a templomba ment. Kiűzte onnan azokat, akik adtak-vettek, a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait pedig fölforgatta. Nem engedte azt sem, hogy bármit is átvigyenek a templom területén. Tettét azzal magyarázta, hogy az Írások szerint az ő háza az imádság háza minden nép számára, és nem tűrheti, hogy rablók barlangjává  tegyék azt. Mikor a főpapok és az írástudók erről értesültek, tanakodni kezdtek, hogy hogyan pusztítsák el őt. Féltek ugyanis tőle, mert sokan hallgatták tanítását. (Mt 21,12-16)

   A templom megtisztításáról, arról, hogy Jézus kötélből ostort font és kiűzte onnan az árusokat, a János-evangélium is beszámol. János azonban nem Jézus működésének a végére, hanem fellépésének időszakára helyezi az eseményt. (Jn 2,14-16)

  A jeruzsálemi templom külső udvarán valóban folyt kereskedés és pénzváltás: itt árulták az áldozatokhoz szükséges állatokat és itt váltották át az idegen pénzeket zsidó pénzre, amellyel a templomadót megfizették. E kereskedők és pénzváltók jelenléte tehát szükséges és természetes volt, különösen húsvét előtt, amikor az ország minden részéről nagy számú zarándok érkezett Jeruzsálembe, az ünnepi áldozatokra. Ezek «kiűzése» a templomi szertartások rendjét zavarta volna meg oly föltűnő módon, amely beavatkozásra késztette volna a templom őrségét.

Vagyis úgy tűnik, hogy a templom megtisztításáról szóló leírások jelképes értelműek. Szembeszökő céljuk úgy bemutatni Jézust, mint Messiást, akinek hatalma van a templom fölött. De meghúzódik itt a korai kereszténységnek az a felfogása is, amely szerint a templomi áldozatok és az ótestamentumi szertartások kora Jézus megjelenésével lejárt. Az elbeszélések azt is kifejezik, hogy a Messiásként bemutatkozó és a kultusszal szakító Jézust a főpapok és a nép vallási vezetői nem ismerik el, hanem életére törnek. Végül abban az elrejtett gondolatban, amely szerint a nép vezetői féltek Jézustól, az a keresztény hit húzódik meg, hogy Jézus fölötte áll ellenségeinek és a következő tragikus eseményeket nem vereségként, hanem győzelemként kell értelmezni.  (Forrás: Gecse  Gusztáv, Bibliai történetek, Kossuth Könyvkiadó, 1981)

 

Kapcsolódó linkek:

 

Virágvasárnap = A pálmák vasárnapja (Vatikán, Olaszország, San Marino), Opus Dei

 Borbély Károly: Keresztút - Szitányi György: Világ Világossága - Keresztút az Eucharisztia évében

 Reményik Sándor: A kereszt fogantatása - Dsida Jenő: Nagycsütörtök

 Az utolsó vacsora - Jézus elítéltetése

 Jézus halála és temetése - Jézus feltámadása és mennybemenetele

 

Szerk.:  Dr. Bonaniné Tamás-Tarr Melinda

 

OSSERVATORIO LETTERARIO

***Ferrara e l'Altrove ***

©

 

TESTVÉRMÚZSÁK/MAGYAR NYELVŰ PORTÁL - IRODALMI GALÉRIA - FIGYELŐ

MEGJELENT SZÁMOK ARCHÍVUMA  -  UNGAROHOME - ARCHÍVUM-DGL - ARCHÍVUM-DGL1

 

HOME