OSSERVATORIO LETTERARIO
*** Ferrara e
l'Altrove ***
Magyar nyelvű online melléklet - Supplemento online in lingua
ungherese
MAGYAR GALÉRIA - GALLERIA UNGHERESE
BORBÉLY KÁROLY: KERESZTÚT
Foto: Ravazd Honlapjáról
A képre kattintva
olvashatnak munkásságáról.
Világ
Világossága
Imádunk
téged, Krisztus, és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a
világot.
A
keresztút állomásai örökre emlékezetesek, de hogy miképpen adja át azok
egységét és végső értelmét az újrateremtő közvetítő, az Isten
áldotta művész, mind a korra, mind az alkotóra jellemző. A
legősibb ábrázolások szemléleti tisztaságához és mély bölcsességéhez nyúlt
vissza Borbély Károly, amikor megalkotta eddigi életének főművét. Mi
köti össze a szemlélet számára a szenvedés útjának állomásait? Az, ami magát a
szenvedést is annak végső értelmével, a Megváltó feltámadásával. Ennek
jelképe a nagyszombati szertartásban a fény, Krisztus világossága.
Ez a világosság ragyogja be ezt a csodálatos
keresztutat az arany fényével, amit az első ikonfestők hagyományoztak
ránk. A művész ezt a világosságot vezeti végig a keresztúton. Az, hogy
Krisztus világossága beragyogja a szenvedést is, jelzi, hogy bármi
szörnyűség történik is, annak célja Isten elbitangolt nyájának megváltása
a halál legyőzése által.
Az első
stáció címe közismert: Pilátus halálra ítéli Jézust. Itt a már elítélt
Emberfiának elvonszolását láthatjuk. A nézőnek jobbra, a főalak háta
mögött, mintegy az ítélet következtében felvilágló fény, jelenik meg az arany,
hogy a gyalázkodó tömeg mögött és fölött a kapun túli világban mindenütt
jelenvaló fénnyel való kapcsolatát mutassa meg. E kép lényege az első
lépés. Amint Jézus vállára kerül a kereszt, felragyog a háttér:
megkezdődik a legdicsőségesebb kínszenvedés, és Isten jelen van a
ragyogásban, hiszen beteljesedik, amit a próféták jövendöltek. Amikor Jézus
először esik el a kereszttel, a keresztfa villog a vállán, és az Atya
fénye hívja, segíti a keserves úton. Ez a fény mindvégig irányítja és kíséri a
halálba menőt. Amikor szent Anyjával találkozik, a fény a szenvedő
anya mögött – akár a mózesi lángoszlop – mutatja az utat, hogy a feladatot
teljesíteni kell, a méltatlanná vált választottak helyett az egész világot kell
megváltani. Az ötödik állomás, amikor az éppen hazafelé tartó cirenei Simont
kényszerítik a kereszt cipelésére,
csoda történik, ami megmagyarázza, hogy az eleinte ellenkező
Simonnak mi oka volt egyszer csak szeretettel segíteni. Jézus arcán átfénylik
keresztjének sugárzása. Amikor Veronika kendőt nyújt, hogy a Mester
megtörölhesse arcát, földöntúli fénnyel ragyog sovány vállán a súlyos gerenda,
és Jézus véres arca aranyszínben tündököl. Midőn Jézus másodszor esik el a
kereszttel, és arca ismét halálosan kimerült emberarc, mintha már a halál
békéje venné körül. A válláról hátára csúszott keresztfa szinte lángol, akár
hajdan a csipkebokor: Isten jelen van, és a harsogó fényben szinte feloldódó
pribékek rángatják talpra Jézust. „Ne miattam sírjatok…” – szól Jézus az
asszonyokhoz, és a nyolcadik stáció képén nem csupán a keresztfa és az ő arca
ragyog, felragyog a fény az asszonyok s a gyerekek feje fölött is. És a
harmadik eleséskor, akárha napba néznénk, világlik a keresztgerenda az egyik
pribék karjában, miközben másikuk ágas korbács ólmos végével veri a fekvő
Jézust. Megfosztják ruháitól. Goromba haramiamarok tépi le ruháját, és a
megalázott, megkínzott emberalak mögött felragyog a mindenség: a véres test
elérkezett a földi lét határához. Letépett leplén visszfény ragyog. A
keresztrefeszítés előtti pillanatokban a végsőkig elcsigázott test és
a borongó, sötét földi világ fölött a mennybolt arany fényben tündököl:
egymásra néz az ég és a kereszt. A művész kifogástalan dramaturgiával
építette fel képsorát, amin egyre gyorsulnak és súlyosbodnak az események.
Jézus meghal a kereszten, a világ elsötétedik, a kereszt villámcsapásként
ragyog, és körötte kavarog az arany tűzoszlop. Isten szeretett fia
beteljesíti a jóslatokat. Testének keresztről való levétele sem
szokványos. Nem pietŕ: a tündöklő keresztről csurog a vér, tövében
kis csoport indul a letakart testtel, hogy eltemessék.
A tizennegyedik stáció az előzőkön
fölül is megkülönböztetett figyelmet érdemel. Nem a sírba helyezés képe ez,
hanem a feltámadásé; a nyitott sírba egy római katona lép be hátrahőköl,
és szeme elé kapja kezét, mert elvakítja a világosság. Isten beragyogja a
sírboltot, de a testet nem látni: feltámadt.
Borbély
Károly megfestette azt a keresztutat, amely Isten örök jelenlétéről és
Jézus szenvedésének értelméről, a feltámadásról szól.
Gödöllő, 2004. október 17-én
© Dr. Szitányi György
I II
III
IV
V VI
VII VIII
IX X
XI XII
XIII XIV
Foto: © Dr. Bonaniné
Tamás-Tarr Melinda
Helyszín: A ravazdi
plébánia katolikus temploma
Borbély
Károly és Dr. Szitányi
György a
ravazdi templomban a XIV. Stáció előtt; oltár a plébánossal.
A
festőművész műtermében:
Műterem a Kálvária befejezendő
képeivel Borbély Károly és Dr.
Szitányi György
Borbély Károly a
képeihez használt technikákról magyaráz.
Borbély Károly
Foto: © Dr. Bonaniné
Tamás-Tarr Melinda
Idő közben elkészültek
a grafikai vázlatok képei is, maga a
festőművész juttatta el:
VI VIII X
XI XII
XIII
Borbély Károly
festőművész a
Győr-Moson-Sopron megyében rendezett Őszi Tárlaton a Föld
sorozatának két darabjáért megkapta a Magyar Alkotóművészek Országos
Egyesületének a díját. (2004.
11. 24.)
Link:
Borbély Károly:
Újragondolt képek Bálványos Huba kiállításáról
Dr. Bonaniné Tamás-Tarr Melinda / Prof.ssa Melinda
Tamás-Tarr
©
TARTALOM - ELŐZŐ SZÁM - IRODALMI GALÉRIA - FIGYELŐ
MEGJELENT SZÁMOK ARCHÍVUMA - UNGAROHOME