KRITIKA
_________________________________________
BEKÜLDTÉK - KÖZLÖM
Feladó |
|
szigy |
Postázva: 2004-05-05 22:58 Kedves Melinda! |
-----Messaggio Originale-----
Da: Dr. Szitányi György
A: Dr.
Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda
Data invio: sabato 8 maggio 2004 4.00
Oggetto: fordítás
Kedves Melinda!
Örömmel tudatom, hogy a
fennkölt műszaki-gazdaságtani, nemkülönben olaszi személy – némi
késztetettség következtében – hajlandó volt leereszkedni az irodalomhoz, amit
olvasószemüvegének kényszere előtt igen csak kedvelni méltóztatott.
Lényege: valóban igazam
volt, és Ady-fordításod a legmagasabb kalkulust vívta ki. Ezek után, jóllehet a
János nevű vitézből saját átültetésedet, sajnos,
nem lehetett szerencsénk olvashatni, az érett korú hölggyel arra az álláspontra
jutottunk, hogy a fordításod, amelyhez szerencsénk adatott, kiemelkedően jó, magas színvonalú munka.
Erre – természetesen
gonoszul – azzal reagáltam, hogy könnyű Neked, mivel anyanyelvileg magyar
vagy. Ám a hitvesi ellenvetés is a helyén volt: ő az olaszt olvasta, de
nyomban ráismert Adyra.
Ennél méltóbb elismerést –
hitvány fantáziámmal – elképzelni sem tudok.
Miáltal ennek figyelembe
vétele révén babérkoszorús szeretettel köszöntelek: Gyuri
szigy
-----Messaggio Originale-----
Da: Dr. Szitányi György
A: Dr.
Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda
Data invio: sabato 8 maggio 2004 16.06
Oggetto: fordítók
Kedves Melinda!
Elnevettem magam, amikor
megláttam, hogy Magadat fordítottad magyarra. Annyira jól szólt az olasz! A lírádról röviden annyit, hogy
úgynevezett objektív líra, ami tőlem kissé távoli. Viszont ennyivel
könnyebb felismernem az értékeit. Amikor Nemes Nagy Ágnes költészetéről írtam egy
évfordulós kiadványba, akkor éreztem hasonlót: t. i., hogy az objektívnek
mondott líra is lehet szép. Főleg akkor, amikor átsüt rajta a költő
szubjektuma. Nagyon tetszik, amit alkotsz.
Fordítás.
Mondok egy példát a bámulatba ejtésre. A példa az Arany felhő (Nuvola d'oro) második versszaka.
Nyilvánvaló, hogy nyelvi okokból nem tudtad rímeltetni az első sort az
utolsóval, az ötödikkel. Fogalmam sincs, mennyire kedvelt Olaszországban a
kancsal rím, és nem tudhatom azt sem, mennyi ebben a tudatos és mennyi a
született tehetség megnyilvánulása. Majd nézz utána, de az első sor cielo végére az ötödikben kancsal rím
felel: duole. Ez mestermunka.
A
fordításaidban a betarthatóság határaiig ragaszkodsz pontossághoz, ami ma már
ritka. Mint módszer, és mint teljesítmény. Úgy hallom, hogy a magyar eredeti szólal meg. Nagyon-nagyon korrekt
munka, akár elfogadásodra kérsz egy várost, akár más költőt fordítasz,
érezni benne a zenét. Veszteség lenne, ha nem foglalkoznál ezzel.
De
Bartolomeis úr úgyszintén – remélem, jól jegyeztem meg a nevét –
időnként bámulatba ejtett. Versfordításaiban puszta tudatlan beleolvasásommal
kihallom belőle a magyar eredetit. Érdekes, hogy szabad lélekkel, talán
játszva fordít, és úgy gondolom, hogy míg Te veszteség lennél, ha nem
művelnéd a fordítást, Barátod nyereség. Mi lenne, ha az Olasz
nagykövetséggel felvennétek a kapcsolatot? Giorgio Pressburger, a korábbi olasz
nagykövet, magyar. Ugyanabban a kerületben nőttünk fel. Biztosan tudna
ebben segíteni, már csak azért is, mert sok magyar író és költő barátja
van.
A prózákról
csak
annyit, hogy ha ezt magyar tempóval olvassa fel valaki, együtt zeng benne a két
nyelv. Nagyon szép. Kötetben – így emlékszem, és ez jellemzően igaz –
1972-ben jelent meg Jókai Annától a Reims-i
angyal.* A kötet címadója, a Szeretteink, szerelmeink szerintem
Annának a legjobb kisprózája. Ajánlom. Meg tudnátok csinálni, ebben már biztos
vagyok, pedig próza létére eléggé furfangos a szellemi építkezése.
Örömet szereztetek.
Köszönöm.
Szeretettel köszönt: Gyuri
szigy
* Lásd a következő levél bekezdő mondatát. (A
levélíró még nem tudta, hogy 2001-ben már le lett fordítva és az «Osservatorio
Letterario» periodikában meg is jelent ugyanabban az esztendőben. Erre
vonatkozik a lenti levél első két mondata.)
-----Messaggio Originale-----
Da: Dr. Szitányi György
A: Dr.
Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda
Data invio: sabato 8 maggio
2004 23.09
Oggetto: vers
Kedves Melinda!
Ebbe jól beletaláltam. Viszont örülök neki. Pressburger,
amikor itt volt, engem meg-meghívogatott. Már nem tudom, íróként-e, vagy
újságíróként-e, de bejártam oda, csak nem mindig értem rá. Ez valahogy mindig
így jön ki.
[…] A
szerelem nevű elmeállapotban valóban nehéz (majdnem lehetetlen)
kiemelkedő szerelmes verset írni, ez bizonyított. […]
Hogy mondjak valami keményet
is: nagyon szívből és érzelemből írsz, így elmarad a szövegedből
a játék. Nemes Nagy, akivel együtt emlegettelek (hidd el, hogy ez legalább egy
rendes irodalmi díjat ér), abban tekinthető jobbnak (a legjobb költőnőnk volt!), hogy a külvilág
leírásába építette érzelmeit. Te tárgyiasítod (az is igazi vers), ő pedig
a tárgyakban látta meg a maga lelkiállapotát. Az Orpheus különszáma volt, amit neki szentelt
az irodalomtudomány. Ha semmi mást, az általam említett három verset és az
azokról írottakat jó volna megszerezned, ha ez, ahogy mondom, nem eléggé át-
vagy belátható. Mondjuk, szeretsz valamit, megírod, hogyan és miért. Ágnes
megírta, hogy (mondok ötletszerűen egy baromságot, hogy rikítson a példa:)
egy nyugágy szereti az uszoda vizét ugyanúgy, azért, annyira stb.
Nem nagy a különbség, de a Te tiszta vallomásod a
romantika jellemzője, és a romantika – ha van is, naná, hogy van – ma már
nem korstílus. Ez nem jelenti azt, hogy a posztmodern utáni időkben ne
lehetne jó egy ilyen vers. De valahogy azt kellene megírni, amit tudtommal még
senki, hogy a posztmodernek (mit tesz Isten, az idézőjelezett, azaz
idézetekből tákolt palimpszesztjeinek darabjai elsősorban a romantikából
eredtek) voltak, de „megszüntetve megőrizve” maradtak csak meg. Látod,
elméletileg tudom, mit kellene, de nem tudom, hogyan lehetne. Talán kellene
rajta agyalnom, összejöhetne.
Vagyis: lehet szerelmes verset írni, de már lefutott egy
nemzedék, amelyik szégyellte az érzelmeit, és elviccelte. Ezt a szemléletet
megőrizve, de túlhaladva lehetne olyat írni, ami …-nak biztosan tetszene.
Nem azért, mert ő a kádi, hanem azért, mert a helyieknél okvetlenül jobbat
és – főleg – újabbat kell írni, hogy elfogadjon.
Az azonban igaz, hogy nem feltétlenül ő a mérce.
Tőle égető kritikát még nem olvastam, de még a valóban tehetséges
Csaplár Vili is azzal jött be bő évtizede az ÉS-be, ahol Bodorral
beszélgettünk: „Hogy vagytok, írók rémei?” Izgultam, amikor Vili kötetét
megkaptam kritikára, hogy ebből mi lesz, de – hála Istennek – nagyon jó
volt a kötet.
[…]
Amiben
valóban extrának gondollak, az a fordítás. Mert ott mások érzelmeit kell
közvetítened, nem a sajátokat, és ebben nagyszerű vagy. Itt csodálatosan
működik az objektivitásod is, a kifejezőerőd is, az empátiád is.
Jó verseket sokan írnak, de extra jó műfordítás ritkán születik.
Az pedig,
hogy az MTA nem reagál, nem újdonság. Neki nem szokása reagálni.
Köszönöm,
amit küldtél, és hidd el, boldog vagyok, hogy – ha egyelőre nem személyesen
bár – ismerhetlek.
Nagy
szeretettel köszöntelek: Gyuri
szigy
-----Messaggio Originale-----
Da: Dr.
Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda
A: Dr. Szitányi György
Data invio: venerdě 14 maggio 2004 22.07
Oggetto: mai Ima és a Passió...
Kedves Gyuri!
[…]
Itt mellékelek egy kis rövid Vörösmarty-fordítást (Mario
műve), bekerül a júliusban megjelenő lapomba: egy hosszú, több hetes
értekezés-sorozat után itt a végleges változat. Szerintem ennél jobban nem
sikerülhetett volna! Te mit mondasz? Drága Barátomban megint csak nem
csalatkoztam!
Szeretettel:
Melinda
-----Messaggio Originale-----
Da: Dr. Szitányi György
A: Dr.
Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda
Data invio: sabato 15 maggio 2004
0.11
Oggetto: Passió
és elismerés
Kedves Melinda!
Ha …-ék megértik, amit írtál*, nagyon meg leszek lepve. Én
gratulálok hozzá.
…val azonban szerintem így nem lehet
beszélni, ez neki nagyon magas. Én, persze, élveztem.
[…]
[…] arra kérlek, ha még ébren és a
gépnél vagy, légy szíves nézd meg, mit írtam […] .
Szeretettel:
Gyuri
szigy
*Nota: ISTEN MISZTÉRIUMA
-----Messaggio Originale-----
Da: Dr. Szitányi György
A: Dr.
Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda
Data invio: domenica 16 maggio 2004
4.50
Oggetto: Idához
Drága Melinda!
Köszönet mindenért: Luciferért is.
Mit szólsz, […] ?
Most éjjel éppen itt vagyok.
A tárgyra térve: a küldött Vörösmarty-fordítás, azt hiszem, nem lehetne jobb,
mint amilyen. Örömet szereztél, hogy ezúttal valóban Barátod munkájáról
mondhatok jót. A második versszak, úgy találom, különösen remek megoldás. Te
biztosan jobban érzed, mint mi, hogy ezt én miért gondolom így. Volt szíve az
a-b-b-b rímelést Vörösmartynál következetesebben alkalmazni (nem semmi!), és
csak a harmadik versszakban vált keresztrímre. Mindemellett nagyon izgalmas a
textus zenéje. Kifogástalanul hozza a klasszikából a romantikába átnyúló, de
már szétfeszülő nyugat-európai időmértéket, lejtése így éppen annyira
szabadon jambikus, mint az eredeti (az sem klasszicista mintapélda), ugyanakkor
megőrizte a klasszicizmus bomlásának, illetve romantikába váltásának
nyugtalanságát, akár a magyar szöveg.
Szerintem, bár nálunk már szinte semmit sem tanítanak a középiskolákban, jó
lehetne olasz tankönyvekben, szöveggyűjteményekben a két korstílus
egymásba játszásának bemutatására. Már csak azért is, mert érezni benne a
mediterrán zeneiséget is, miközben a hangzók színeiben jelen van a romantika borongóssága.
Közömbös, hogy mennyi a munka benne, a végeredmény arra késztet, hogy
javasoljam, próbáld meg rávenni (ha ugyan már nem készült el vele), fordítsa le
A vén cigányt. Tudom, hogy anyanyelven megírni is óriási teljesítmény volt, nagyjából
ugyanakkora, mint igazán jól elmondani, amire két zseniális példát tudok, de
azt jól fordítani korona lehet egy műfordító pályáján, még ha posztmodern
kóficaink egyes szövegeinek átültetése is elképesztő teljesítmény lehetne.
A vén cigány fordításához talán mindkét zseniális előadást meg lehetne
szerezni 33 fordulatos lemezen, bár azóta meglehet talán CD-n is. Gábor
Miklós előadása mérték és szándék szerint talán közelebb van a költői
szándékhoz, bár egyáltalán nem tudhatjuk, a bomló idegzetű Vörösmarty
tényleg nem csupán az ivó, hanem a folyamatos ivás közben kissé
lerészegedő beszélő (önmaga) mondandóját írta-e meg. Gábor Miklós a
végére kissé elázó embert játszik el. Azt
hiszem, Te nem találkozhattál a lemezzel. Főleg az irodalmár szól
belőlem, amikor kiemelem a színésznek a vershez való hűségét: „Kié
volt ez elfojtott sohajtás” – Gábor rövid o-val mondja, ahogy a versben
áll, és megrendítően gyönyörű.
A másik Latinovits Zoltánnak a hajdan híres szentesi előadóestjén
készült felvétel. Ő újraalkotta a verset, és a saját ivó temperamentumára
alkalmazta. Elképesztő erejű előadás: a felvételen hallani,
ahogy talpával mintegy őrjöngve veri egy ponton a ritmust. Kb. 30 éve,
hogy rádióban hallgattam az egész estet. Abban a korban nagyon hatásos volt.
Lázított. Csakhogy hallottam azóta is. Szabadabb világban is. Gábor Miklós, azt
hiszem, zseniközelien zseniális művész volt, Latinovits azonban zseni.
Úgy érzem ez a két előadás egyaránt hiteles, pedig Latinovitsnál sóhajtás
hangzik.
Mensáros László alkatilag nem volt erre a versre igazán alkalmas. Korrekt
az ő előadása, de ez önmagában, szerintem, nem volt elég. Ha Barátod
megpróbálná (szerintem képes rá, ha van ehhez kitartása és ideje), és
ebből, illetve a fordításokból összejönne egy kötet pl. a 19. század
magyar lírájából, vagy akármiből, ami neki tetszik, valami áttörést végre
el lehetne érni. Nagyköveteitek valamiért
nem azt az utat törik, amelyik a legjárhatóbb lehetne, pedig forradalmaink
romantikájára remekül fel lehetne fűzni egy olyan közösség gyöngyeit,
amely akár a reneszánszig – konkrétan az Itáliában Mátyás korában tanult magyar
költőkig és ottani kortársaikig – helyreigazítaná az ezredvég felé kialakult
méltatlan állapotot.
Már csak azért is, mert ennek nagyon érdekes maradványai találhatók még
holtfáradt agyamban is. De Amicis Szív című könyve, amit nyolcadik
születésnapomra kaptam szüleimtől, ugyanúgy ide tartozik, mint Ugo Betti
Bűntény a (na, hogyan is írták?) Kecske-szigeten című, a Nagyvilágban
a 60-as évek első felében megjelent darabja. De van egy csomó, ami a
magyar irodalmat (és általában művészetet) összeköti vagy összekötheti az
itáliaival. Nem akármi a csaknem hat évszázad. (A filmek terén történelmi
okoknál fogva, persze, gond van a szinkronitással, de az, hogy a reneszánsz
Európa gyönyörű egység az én szememben, talán nem a véletlen műve.
Annak okát pedig nem látom, hogy azt higgyük, a később fennmaradt, bár
hullámzó közösség nem jelent kontinuitást.
Ha nem olvastam-olvastuk volna ezt a
Vörösmarty-fordítást a Te jóvoltodból, talán nem hőzöngenék itt hajnalban
lelkesedve, de a két így-úgy rokon, bár más temperamentum nem szűnt meg
azzal, hogy itáliai tűzmesterek jöttek segíteni a török elleni harcok
idején.
Már csak(?!) az maradhatna kérdés, hogy napjaink pénzéhes és bunkó
világában néhány szegény bölcsészen kívül kinek van vagy lehet arra, ha nem is
pénze, de legalább szüksége, hogy egymás számára megmentsük értékeinket. Hiszen
talán lehet még olyan nemzedék, amelyik nem narkotikumra költi a pénzt, hanem
arra, hogy olvasson, színházba járjon stb.
Még nagyon kicsi voltál, amikor a Pécsi Balett előadásaira
inget-gatyát feláldoztunk. Amikor egy-egy előadóestre (akár prózai, akár
zenei) vagy jegyet szereztünk, vagy egyszerűen belógtunk például a
Zeneakadémia rejtett folyosóin. Nem tudhatsz arról, hogy a Károlyi kert zenei
estjeit a kerítésen kívülről hallgattuk tizenéves fejjel, mert sokan (ma
már elképzelhetetlen tömegben) szerettük az úgynevezett komoly zenét. Életemben
egyetlen egyszer telt arra pénz, hogy rácson belül és ülve hallgassak végig ott egy hangversenyt. Igen, azt is a hatvanas
évek elején, és még az évtized közepén is, fürtökben lógó tömegben, de az
eseményhez öltözve, nyakkendővel, csimpaszkodva a személyvonaton utaztunk
Martonvásárra a Beethoven-hangversenyekre.
Újabban itt-ott ma is akadna ilyesmire fiatal vevő, ha volna ilyen
esemény, illetve, ha az igazi érdeklődők meg tudnák fizetni az
időközben végtelenbe szabadult belépti díjat.
El tudod képzelni, hol élek, hogy a felsőoktatásban (igaz, hol
státuszban, hol óraadóként) lehúzott, összesen 31-32 év után máig sem tudtam
elmenni a közel két évtizede renovált magyar Állami Operaház egyik
előadására sem? Mert egész egyszerűen nem telik rá?
Igaz, ahogy hallom rádióban, televízióban az itthon maradt éneklőket,
hogy énekesnek mégse mondjam őket, hamisan énekelnek. Vagy több százan
elveszítettük a hallásunkat. Szívesen elhiszem akár azt is, de sajnos tudom,
hogy meszesedő dobhártyával is pontosan hallom, amit hallok. És külföldre
szerződött operisták is így vélekednek erről.
Itt valami vagy minden nagyon elromlott. Azt hiszem, máshol is.
Ha nem volnék ilyen reménytelenül fiatal, szépen hozzákezdenék a
megboldoguláshoz. Tudom, hogy a földi világ bomlása irreverzibilis, és eső
után köpönyeg a mostani rémület, hogy sietve tegyenek valamit. Ha tesznek, ha
nem, hiába. De amíg vagyunk még, Föld fölöslegei, addig legyünk, ha már Isten képmását ilyenné torzítottuk!
Mi, személy szerint, valószínűleg nem, de az egész ilyenné vált, és
méltó a pusztulásra. Van, aki (ami) megdöglik. Azonban lehet még, aki miattuk
vész el, talán tehetnénk ezt emelt fővel is, ha tiszták vagyunk.
Hallgatóim nagy hányadának már nem közömbös, hogy csúcsállatként döglik-e, vagy
Isten képmásaként kipusztul abból a világból, amelyikben nincs helye. (Saját
etikámat taníthattam a kormányváltásig, illetve 2003. júniusának végéig.)
Biztos, hogy kihalunk – innen. Ezzel talán részeiben megmenekül a teremtés
egy része.
Amíg vagyunk, helyes lenne úgy viselkednünk, ahogy azt a Teremtő
elgondolta.
Örömmel tölt el, hogy Barátodat a számomra legalkalmasabb módon
megismerhettem. Általad!
Látod, nem kell sok egy embernek, és ez a kevés is olyan csodálatos, hogy
belerendül a világ.
Már világos van, a kert madarai elénekelték a reggeli zsolozsmát, ideje
végre aludni.
Ha Bartók írta, ha Kodály, Istentől való: „Adjon Isten jó éjszakát”.
Nagy, talán ősi szeretettel: Gyuri
szigy
-----Messaggio Originale-----
Da: Dr. Szitányi György
A: Dr.
Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda
Data invio: martedě 18 maggio 2004 3.03
Oggetto: minden
Kedves Melinda!
Elsőször az Őszi Sanzonról*. Barbár dolgot mondok,
sokan kapásból fejemet vennék, míg el nem olvassák a Te fordításodat. Így éjjel
és röviden: jobb, mint Szabó Lőrincé, ez biztos. Hogy Tóth
Árpád-fordításához hogyan viszonyul, nem tudom kapásból megmondani, mert
emlékszem ugyan, de mintha az jobb lenne az eredetinél. Igaz, Szabó
Lőrincé hívebb, de hangzásban nem az igazi.
A nagyon-nagyon jónál nehéz jobbat készíteni, de csupán a
hangzás miatt összegereblyézném a négy változatot eggyé. A harmadik változat
utolsó sora szenzációs. Mindegyikben van olyan sor, amelyiket felhasználva,
akár az említett utolsó sorra visszafelé, föl lehetne építeni a legeslegjobbat.
Különben darabonként sem világ-, hanem magyar
műfordítói színvonalon is a csúcson jár. Ha nem ellenzed, és Neked nincs
kedved hozzá, amint használható leszek, összehuzigálom a négyből az
ötödiket.
Nagyon magas színvonalú munkát művelsz, egyre jobban
örülök, hogy összeszaladtunk.
A Passió. […]
A Te beírásodra elkezdtem válaszolni, de töröltem.
[…] Különben is hülyén vette volna ki magát, ha az előzmények után
elmegyünk tudományosba. Hiszen ott van a szöveged alatt a belekérdező,
hogy melyik filmről van szó. Ha valamibe beszállok, legalább a topik
elejét elolvasom, hogy tudjam, hogyan kezdődött.
Gecse nagyon jó forrás, kiugrott pap, aki az ELTE
bölcsészkarán volt tudományos munkatárs. Ez a volt nemcsak a korát jelzi, hanem az idők változását. Nagyon
vigyázott, nehogy érezni lehessen a reverendát, ezért sok, bár helyes a
körítés. Amikor kitaláltam 1977-ben a zsidó-keresztény világkép kifejezést, a
Népművelési Intézetben az 1978-as tavaszi kutatói értekezleten zsidó
szociológusokkal szemben kellett megvédenem. Sikerült. A jó-rossz ellentétpár,
amit jó helyen piszkál Gecse, valóban elsősorban
Mezopotámiához köthető, de a ma Közel-Keletnek nevezett területen
általános volt annyira, hogy az egyistenhit előtti időkben az
ősi zsidó vallás is két istent fogadott el. Van humora a dolognak. A Rossz
istenük az volt, aki tilalomtáblákat állított (a Tóra elődjét), a Jó pedig
az volt, amelyikük mindent megengedett. Az ószövetségi istenkép ezért
büntető és szigorú. Ez Gecsénél elsikkad. De Te legalább pontosan tudod a
forrásaidat, nekem pedig utána kellene néznem, mert emlékszem ugyan, azonban
nagyon nem szeretek tévedni.
Nagyon szerencsésen állítottad össze a szöveget […].
Van egy Mérleg című katolikus folyóirat, abban Neked
való írások olvashatók. Némelyik szédületes. Ha van időd azt is olvasni,
szívből ajánlom. Ha érdekel, megnézem, hol terjesztik.
Mivel Te állsz hozzám a legközelebb abból a társaságból
egy csomó dologban, merem ajánlani Karl Rahner munkáit is. Elsősorban a
Teológiai kislexikont. Rahner az egyik legkiemelkedőbb hittudós.
Kislexikona szintén borzasztóan tudományos, erős és nagy figyelmet igényel,
de már negyedik évtizede a csúcs. A lényegben nem nagyon tér el Gecse
tudásától, azonban nem hivatkozik megélhetési okokból a marxizmus látszatát
keltve a társadalmi változásokra.
Lelki asszisztensünk azt mondta, ha újra kezdené, megint
ferences és pap lenne, de a teológia tanulását valahogy elsinkófálná, mert
egyetlen rossz emléke a szemináriumból a négy év teológia.
Ezt csak azért írom, hogy ha ingadozol, vedd figyelembe,
hogy Rahner nagy tudós, és idegölően alapos. Én tőle tanultam a
legtöbbet. Ez érthető is, mert Gecse a II. Vatikáni Zsinat előtt
ugrott ki, és ebből vannak kisebb hiányai. Szerintem nem döntők.
Sokkal zavaróbb, hogy a pártirányítású bölcsészkaron dolgozott (a
bölcsészdiploma nem csupán szaktanári stb. képesítést adott, hanem felsőfokú
politikai végzettséget is). Nekem két helyről is van felsőfokú
bolsevik politikai végzettségem. Ezt csak úgy mondom, mert én ezek révén nagyon
alaposan megtanultam, mivel állok szemben.
[…]
Kiegészítésül: Pázmány Péter
még keresztyénnek mondta a keresztényt, de a többségi katolikus népnyelv
beletört a Krisztus-hit ilyetén kimondásába, inkább a keresztet hallotta ki
belőle, ami mégis központi tárgy, és a könnyebben kimondható alakot
választotta.
Megyek, mert pillanatokon
belül kifekszem.
Mély szeretettel:
Gyuri
szigy
* (NN. 33/34 2003) lapomban, az «Osservatorio Letterario»-ban jelent meg
Tóth Árpád és Szabó Lőrinc hűtlen fordításaival együtt.
---------- Initial Header -----------
From : Fredi
To : Melinda Dr.Bonaniné-Tamás-Tarr
Cc :
Date : Sat, 15 May 2004 13:06:28 +0200
Subject : E-Névjegy
Kedves Melinda,
gratulálok a sok jó kritikához, amit versfordításaidért kaptál. […]
Szeretettel:
Frédi
---------- Initial Header -----------
From : Fredi
To : Melinda Dr.Bonaniné-Tamás-Tarr
Cc :
Date : Wed, 19 May 2004 07:11:42 +0200
Subject : R: R: E-Névjegy
Kedves Melinda,
ez igen, egy sorban a klasszikusokkal !
Nos a ragyogó kritika
olvasása után alig volt türelmem megtalálni a kritika tárgyát és akkor láttam,
hogy az nem túlzott.
Már maga a tény, hogy négy variánsára is tellett tehetségedből
kiemelkedő. Én nem vagyok szakember, így csak laikus magánvéleményemet mondhatom
el. Figyelmesen elolvastam az eredetit (már amennyire tudtam), mint a Tóth Árpád- és Szabó Lőrinc-féle fordításokat, meg persze a
Tieidet. Ami a ritmikát illeti, a Tóth Árpád fordítása tetszett a legjobban, de
ami a szöveg- és főleg hangulathűséget illeti a Te első
variánsodat találom a legjobbnak. Szívből gratulálok!
Most mi következik? Talán Baudelaire, esetleg Les Fleurs du mal, vagy
valami Villontól ?
Szeretettel üdvözöllek:
Frédi
-----Messaggio Originale-----
Da: Ferencz Zsuzsanna
A: melinda.tamas-tarr@osservatorioletterario.net
Data invio: sabato 7 agosto 2004 16.32
Kedves Melinda, kösz. Most
kerültem haza a tehenek közül.
Amennyire értek olaszul, a
fordítás kiváló. És ez a Chi nagyon jó tolmácsolás.
Puszillak, Zsuzsa
_____________________________
Kapcsolódó témák:
Le voci
magiare (Magyar hangok)
Jászay Magda - Jókai Anna levele
Da padre a
figlio : Fiabe e leggende popolari magiare
N.B.: Ebben a füzetben közölt János vitéz-fordítás a legelső
- s talán felelőtlen - fordítás-kísérlet.
A revíziós, valamint a teljes mű fordítása folyamatban van, amelyből az első négy strófa már elkészült…
N.B.: In questo quaderno la
traduzione dell'Eroe Giovanni č una versione sperimentale ed č una delle
primissime traduzioni - č forse anche irresponsabile - . La versione
revisionata e la traduzione dell'intera opera č in corso,
le prime quattro strofe sono giŕ pronte…
Dr. Bonaniné Tamás-Tarr Melinda / Prof.ssa Melinda
Tamás-Tarr
©
GALLERIA LETTERARIA - OSSERVATORIO
- ARCHIVIO DEI FASCICOLI
UNGAROHOME