KRITIKA

_________________________________________

                                                                   BEKÜLDTÉK - KÖZLÖM

 

Feladó

szigy


Üzenetek: 110
Teljes név:

Postázva: 2004-05-05 22:58   


Kedves Melinda!

Ha egyszer megcsípem azon feltehetően ifjú hackereket, akik ezt az újabb vírusinváziót kiagyalták, ha nem leszek eléggé ügyes, bekerülök a bűnügyi rovatba.
Szerettem volna válaszolni a fordításodra, de nem férek hozzá, mivel évekkel ezelőtti, más szolgáltatónál volt címemre (?!) bejött egy vírusos levél, és leállt ez e-mail.
Közben gratulál, hogy a tesztüzenetem milyen jó, éljen-éljen.
Szerettem volna bebizonyítani, miért jó a fordításod. Hát most várnunk kell. Ma már ösztökélésre sem írok kritikát (a jövőben újra fogok, mert a mostani kormány bravúrjait képtelenség anyagilag bírni). Amit nem tudsz: rémesen őszinte vagyok. Ennek következtében itthon a föld fölött jár, akinek munkájáról jót írok, de aki rosszat merészel - lásd Berkesi -, annak annyi.
Na most, mivel szöveghasználatod (parole - na, mit szólsz?) osztályon felüli, érzékeny füled is nyilvánvaló, igényességed szintén, egy pillanatra sem hiszem, hogy ne Neked volna igazad a honi gyökérrel szemben.
Kérlek, várd ki, amíg újra emilközelben lehetek, talán nem közömbös, hogy az ország második legkeményebb kritikusa tud jót a munkádról.
Az első Bodor Béla, de ő sportot űz abból, hogy mindenki minden munkájáról rosszat mondjon.

Szeretettel: Gyuri

 

-----Messaggio Originale-----

Da: Dr. Szitányi György

A: Dr. Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda

Data invio: sabato 8 maggio 2004 4.00

Oggetto: fordítás

 

Kedves Melinda!

 

Örömmel tudatom, hogy a fennkölt műszaki-gazdaságtani, nemkülönben olaszi személy – némi késztetettség következtében – hajlandó volt leereszkedni az irodalomhoz, amit olvasószemüvegének kényszere előtt igen csak kedvelni méltóztatott.

 

Lényege: valóban igazam volt, és Ady-fordításod a legmagasabb kalkulust vívta ki. Ezek után, jóllehet a János nevű vitézből saját átültetésedet, sajnos, nem lehetett szerencsénk olvashatni, az érett korú hölggyel arra az álláspontra jutottunk, hogy a fordításod, amelyhez szerencsénk adatott, kiemelkedően jó, magas színvonalú munka.

 

Erre – természetesen gonoszul – azzal reagáltam, hogy könnyű Neked, mivel anyanyelvileg magyar vagy. Ám a hitvesi ellenvetés is a helyén volt: ő az olaszt olvasta, de nyomban ráismert Adyra.

 

Ennél méltóbb elismerést – hitvány fantáziámmal – elképzelni sem tudok.

 

Miáltal ennek figyelembe vétele révén babérkoszorús szeretettel köszöntelek: Gyuri

 

szigy

 

 

 

-----Messaggio Originale-----

Da: Dr. Szitányi György

A: Dr. Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda

Data invio: sabato 8 maggio 2004 16.06

Oggetto: fordítók

 

 

Kedves Melinda!

 

Elnevettem magam, amikor megláttam, hogy Magadat fordítottad magyarra. Annyira jól szólt az olasz! A lírádról röviden annyit, hogy úgynevezett objektív líra, ami tőlem kissé távoli. Viszont ennyivel könnyebb felismernem az értékeit. Amikor Nemes Nagy Ágnes költészetéről írtam egy évfordulós kiadványba, akkor éreztem hasonlót: t. i., hogy az objektívnek mondott líra is lehet szép. Főleg akkor, amikor átsüt rajta a költő szubjektuma. Nagyon tetszik, amit alkotsz.

Fordítás. Mondok egy példát a bámulatba ejtésre. A példa az Arany felhő (Nuvola d'oro) második versszaka. Nyilvánvaló, hogy nyelvi okokból nem tudtad rímeltetni az első sort az utolsóval, az ötödikkel. Fogalmam sincs, mennyire kedvelt Olaszországban a kancsal rím, és nem tudhatom azt sem, mennyi ebben a tudatos és mennyi a született tehetség megnyilvánulása. Majd nézz utána, de az első sor cielo végére az ötödikben kancsal rím felel: duole. Ez mestermunka.

A fordításaidban a betarthatóság határaiig ragaszkodsz pontossághoz, ami ma már ritka. Mint módszer, és mint teljesítmény. Úgy hallom, hogy a magyar eredeti szólal meg. Nagyon-nagyon korrekt munka, akár elfogadásodra kérsz egy várost, akár más költőt fordítasz, érezni benne a zenét. Veszteség lenne, ha nem foglalkoznál ezzel.

 

De Bartolomeis úr úgyszintén – remélem, jól jegyeztem meg a nevét – időnként bámulatba ejtett. Versfordításaiban puszta tudatlan beleolvasásommal kihallom belőle a magyar eredetit. Érdekes, hogy szabad lélekkel, talán játszva fordít, és úgy gondolom, hogy míg Te veszteség lennél, ha nem művelnéd a fordítást, Barátod nyereség. Mi lenne, ha az Olasz nagykövetséggel felvennétek a kapcsolatot? Giorgio Pressburger, a korábbi olasz nagykövet, magyar. Ugyanabban a kerületben nőttünk fel. Biztosan tudna ebben segíteni, már csak azért is, mert sok magyar író és költő barátja van.

 

A prózákról csak annyit, hogy ha ezt magyar tempóval olvassa fel valaki, együtt zeng benne a két nyelv. Nagyon szép. Kötetben – így emlékszem, és ez jellemzően igaz – 1972-ben jelent meg Jókai Annától a Reims-i angyal.* A kötet címadója, a Szeretteink, szerelmeink szerintem Annának a legjobb kisprózája. Ajánlom. Meg tudnátok csinálni, ebben már biztos vagyok, pedig próza létére eléggé furfangos a szellemi építkezése.

 

Örömet szereztetek. Köszönöm.

 

Szeretettel köszönt: Gyuri

 

szigy

 

* Lásd a következő levél bekezdő mondatát. (A levélíró még nem tudta, hogy 2001-ben már le lett fordítva és az «Osservatorio Letterario» periodikában meg is jelent ugyanabban az esztendőben. Erre vonatkozik a lenti levél első két mondata.)

 

 

-----Messaggio Originale-----

Da: Dr. Szitányi György

A: Dr. Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda

Data invio: sabato 8 maggio 2004 23.09

Oggetto: vers

 

 

Kedves Melinda!

 

Ebbe jól beletaláltam. Viszont örülök neki. Pressburger, amikor itt volt, engem meg-meghívogatott. Már nem tudom, íróként-e, vagy újságíróként-e, de bejártam oda, csak nem mindig értem rá. Ez valahogy mindig így jön ki.

 

[…] A szerelem nevű elmeállapotban valóban nehéz (majdnem lehetetlen) kiemelkedő szerelmes verset írni, ez bizonyított.  […] 

Hogy mondjak valami keményet is: nagyon szívből és érzelemből írsz, így elmarad a szövegedből a játék. Nemes Nagy, akivel együtt emlegettelek (hidd el, hogy ez legalább egy rendes irodalmi díjat ér), abban tekinthető jobbnak (a legjobb költőnőnk volt!), hogy a külvilág leírásába építette érzelmeit. Te tárgyiasítod (az is igazi vers), ő pedig a tárgyakban látta meg a maga lelkiállapotát. Az Orpheus különszáma volt, amit neki szentelt az irodalomtudomány. Ha semmi mást, az általam említett három verset és az azokról írottakat jó volna megszerezned, ha ez, ahogy mondom, nem eléggé át- vagy belátható. Mondjuk, szeretsz valamit, megírod, hogyan és miért. Ágnes megírta, hogy (mondok ötletszerűen egy baromságot, hogy rikítson a példa:) egy nyugágy szereti az uszoda vizét ugyanúgy, azért, annyira stb.

            Nem nagy a különbség, de a Te tiszta vallomásod a romantika jellemzője, és a romantika – ha van is, naná, hogy van – ma már nem korstílus. Ez nem jelenti azt, hogy a posztmodern utáni időkben ne lehetne jó egy ilyen vers. De valahogy azt kellene megírni, amit tudtommal még senki, hogy a posztmodernek (mit tesz Isten, az idézőjelezett, azaz idézetekből tákolt palimpszesztjeinek darabjai elsősorban a romantikából eredtek) voltak, de „megszüntetve megőrizve” maradtak csak meg. Látod, elméletileg tudom, mit kellene, de nem tudom, hogyan lehetne. Talán kellene rajta agyalnom, összejöhetne.

            Vagyis: lehet szerelmes verset írni, de már lefutott egy nemzedék, amelyik szégyellte az érzelmeit, és elviccelte. Ezt a szemléletet megőrizve, de túlhaladva lehetne olyat írni, ami …-nak biztosan tetszene. Nem azért, mert ő a kádi, hanem azért, mert a helyieknél okvetlenül jobbat és – főleg – újabbat kell írni, hogy elfogadjon.

            Az azonban igaz, hogy nem feltétlenül ő a mérce. Tőle égető kritikát még nem olvastam, de még a valóban tehetséges Csaplár Vili is azzal jött be bő évtizede az ÉS-be, ahol Bodorral beszélgettünk: „Hogy vagytok, írók rémei?” Izgultam, amikor Vili kötetét megkaptam kritikára, hogy ebből mi lesz, de – hála Istennek – nagyon jó volt a kötet.

            […]

 

Amiben valóban extrának gondollak, az a fordítás. Mert ott mások érzelmeit kell közvetítened, nem a sajátokat, és ebben nagyszerű vagy. Itt csodálatosan működik az objektivitásod is, a kifejezőerőd is, az empátiád is. Jó verseket sokan írnak, de extra jó műfordítás ritkán születik.

 

Az pedig, hogy az MTA nem reagál, nem újdonság. Neki nem szokása reagálni.

 

Köszönöm, amit küldtél, és hidd el, boldog vagyok, hogy – ha egyelőre nem személyesen bár – ismerhetlek.

 

Nagy szeretettel köszöntelek: Gyuri

 

szigy

 

 

 

-----Messaggio Originale-----

Da:  Dr. Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda

A: Dr. Szitányi György

Data invio: venerdě 14 maggio 2004 22.07

Oggetto: mai Ima és a Passió...

 

Kedves Gyuri!

 

[…]

 

 Itt mellékelek egy kis rövid Vörösmarty-fordítást (Mario műve), bekerül a júliusban megjelenő lapomba: egy hosszú, több hetes értekezés-sorozat után itt a végleges változat. Szerintem ennél jobban nem sikerülhetett volna! Te mit mondasz? Drága Barátomban megint csak nem csalatkoztam!

Szeretettel:

Melinda

 

 

-----Messaggio Originale-----

Da: Dr. Szitányi György

A: Dr. Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda

Data invio:  sabato 15 maggio 2004 0.11

Oggetto:  Passió és elismerés

 

 

Kedves Melinda!

 

Ha …-ék megértik, amit írtál*, nagyon meg leszek lepve. Én gratulálok hozzá.

…val azonban szerintem így nem lehet beszélni, ez neki nagyon magas. Én, persze, élveztem.

[…]

[…] arra kérlek, ha még ébren és a gépnél vagy, légy szíves nézd meg, mit írtam [] .

Szeretettel:

                      Gyuri

                     

szigy

 

 

*Nota: ISTEN MISZTÉRIUMA

 

 

-----Messaggio Originale-----

Da:  Dr. Szitányi György

A: Dr. Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda

Data invio:  domenica 16 maggio 2004 4.50

Oggetto:  Idához

 

 

Drága Melinda!

 

Köszönet mindenért: Luciferért is.

Mit szólsz, […] ?

 

Most éjjel éppen itt vagyok.

A tárgyra térve: a küldött Vörösmarty-fordítás, azt hiszem, nem lehetne jobb, mint amilyen. Örömet szereztél, hogy ezúttal valóban Barátod munkájáról mondhatok jót. A második versszak, úgy találom, különösen remek megoldás. Te biztosan jobban érzed, mint mi, hogy ezt én miért gondolom így. Volt szíve az a-b-b-b rímelést Vörösmartynál következetesebben alkalmazni (nem semmi!), és csak a harmadik versszakban vált keresztrímre. Mindemellett nagyon izgalmas a textus zenéje. Kifogástalanul hozza a klasszikából a romantikába átnyúló, de már szétfeszülő nyugat-európai időmértéket, lejtése így éppen annyira szabadon jambikus, mint az eredeti (az sem klasszicista mintapélda), ugyanakkor megőrizte a klasszicizmus bomlásának, illetve romantikába váltásának nyugtalanságát, akár a magyar szöveg.

Szerintem, bár nálunk már szinte semmit sem tanítanak a középiskolákban, jó lehetne olasz tankönyvekben, szöveggyűjteményekben a két korstílus egymásba játszásának bemutatására. Már csak azért is, mert érezni benne a mediterrán zeneiséget is, miközben a hangzók színeiben jelen van a romantika borongóssága.

Közömbös, hogy mennyi a munka benne, a végeredmény arra késztet, hogy javasoljam, próbáld meg rávenni (ha ugyan már nem készült el vele), fordítsa le A vén cigányt. Tudom, hogy anyanyelven megírni is óriási teljesítmény volt, nagyjából ugyanakkora, mint igazán jól elmondani, amire két zseniális példát tudok, de azt jól fordítani korona lehet egy műfordító pályáján, még ha posztmodern kóficaink egyes szövegeinek átültetése is elképesztő teljesítmény lehetne.

A vén cigány fordításához talán mindkét zseniális előadást meg lehetne szerezni 33 fordulatos lemezen, bár azóta meglehet talán CD-n is. Gábor Miklós előadása mérték és szándék szerint talán közelebb van a költői szándékhoz, bár egyáltalán nem tudhatjuk, a bomló idegzetű Vörösmarty tényleg nem csupán az ivó, hanem a folyamatos ivás közben kissé lerészegedő beszélő (önmaga) mondandóját írta-e meg. Gábor Miklós a végére kissé elázó embert játszik el. Azt hiszem, Te nem találkozhattál a lemezzel. Főleg az irodalmár szól belőlem, amikor kiemelem a színésznek a vershez való hűségét: „Kié volt ez elfojtott sohajtás” – Gábor rövid o-val mondja, ahogy a versben áll, és megrendítően gyönyörű.

A másik Latinovits Zoltánnak a hajdan híres szentesi előadóestjén készült felvétel. Ő újraalkotta a verset, és a saját ivó temperamentumára alkalmazta. Elképesztő erejű előadás: a felvételen hallani, ahogy talpával mintegy őrjöngve veri egy ponton a ritmust. Kb. 30 éve, hogy rádióban hallgattam az egész estet. Abban a korban nagyon hatásos volt. Lázított. Csakhogy hallottam azóta is. Szabadabb világban is. Gábor Miklós, azt hiszem, zseniközelien zseniális művész volt, Latinovits azonban zseni.

Úgy érzem ez a két előadás egyaránt hiteles, pedig Latinovitsnál sóhajtás hangzik.

Mensáros László alkatilag nem volt erre a versre igazán alkalmas. Korrekt az ő előadása, de ez önmagában, szerintem, nem volt elég. Ha Barátod megpróbálná (szerintem képes rá, ha van ehhez kitartása és ideje), és ebből, illetve a fordításokból összejönne egy kötet pl. a 19. század magyar lírájából, vagy akármiből, ami neki tetszik, valami áttörést végre el lehetne érni.  Nagyköveteitek valamiért nem azt az utat törik, amelyik a legjárhatóbb lehetne, pedig forradalmaink romantikájára remekül fel lehetne fűzni egy olyan közösség gyöngyeit, amely akár a reneszánszig – konkrétan az Itáliában Mátyás korában tanult magyar költőkig és ottani kortársaikig – helyreigazítaná az ezredvég felé kialakult méltatlan állapotot.

Már csak azért is, mert ennek nagyon érdekes maradványai találhatók még holtfáradt agyamban is. De Amicis Szív című könyve, amit nyolcadik születésnapomra kaptam szüleimtől, ugyanúgy ide tartozik, mint Ugo Betti Bűntény a (na, hogyan is írták?) Kecske-szigeten című, a Nagyvilágban a 60-as évek első felében megjelent darabja. De van egy csomó, ami a magyar irodalmat (és általában művészetet) összeköti vagy összekötheti az itáliaival. Nem akármi a csaknem hat évszázad. (A filmek terén történelmi okoknál fogva, persze, gond van a szinkronitással, de az, hogy a reneszánsz Európa gyönyörű egység az én szememben, talán nem a véletlen műve.

Annak okát pedig nem látom, hogy azt higgyük, a később fennmaradt, bár hullámzó közösség nem jelent kontinuitást.

Ha nem olvastam-olvastuk volna ezt a Vörösmarty-fordítást a Te jóvoltodból, talán nem hőzöngenék itt hajnalban lelkesedve, de a két így-úgy rokon, bár más temperamentum nem szűnt meg azzal, hogy itáliai tűzmesterek jöttek segíteni a török elleni harcok idején.

Már csak(?!) az maradhatna kérdés, hogy napjaink pénzéhes és bunkó világában néhány szegény bölcsészen kívül kinek van vagy lehet arra, ha nem is pénze, de legalább szüksége, hogy egymás számára megmentsük értékeinket. Hiszen talán lehet még olyan nemzedék, amelyik nem narkotikumra költi a pénzt, hanem arra, hogy olvasson, színházba járjon stb.

Még nagyon kicsi voltál, amikor a Pécsi Balett előadásaira inget-gatyát feláldoztunk. Amikor egy-egy előadóestre (akár prózai, akár zenei) vagy jegyet szereztünk, vagy egyszerűen belógtunk például a Zeneakadémia rejtett folyosóin. Nem tudhatsz arról, hogy a Károlyi kert zenei estjeit a kerítésen kívülről hallgattuk tizenéves fejjel, mert sokan (ma már elképzelhetetlen tömegben) szerettük az úgynevezett komoly zenét. Életemben egyetlen egyszer telt arra pénz, hogy rácson belül és ülve hallgassak végig ott egy hangversenyt. Igen, azt is a hatvanas évek elején, és még az évtized közepén is, fürtökben lógó tömegben, de az eseményhez öltözve, nyakkendővel, csimpaszkodva a személyvonaton utaztunk Martonvásárra a Beethoven-hangversenyekre.

Újabban itt-ott ma is akadna ilyesmire fiatal vevő, ha volna ilyen esemény, illetve, ha az igazi érdeklődők meg tudnák fizetni az időközben végtelenbe szabadult belépti díjat.

El tudod képzelni, hol élek, hogy a felsőoktatásban (igaz, hol státuszban, hol óraadóként) lehúzott, összesen 31-32 év után máig sem tudtam elmenni a közel két évtizede renovált magyar Állami Operaház egyik előadására sem? Mert egész egyszerűen nem telik rá?

Igaz, ahogy hallom rádióban, televízióban az itthon maradt éneklőket, hogy énekesnek mégse mondjam őket, hamisan énekelnek. Vagy több százan elveszítettük a hallásunkat. Szívesen elhiszem akár azt is, de sajnos tudom, hogy meszesedő dobhártyával is pontosan hallom, amit hallok. És külföldre szerződött operisták is így vélekednek erről.

Itt valami vagy minden nagyon elromlott. Azt hiszem, máshol is.

Ha nem volnék ilyen reménytelenül fiatal, szépen hozzákezdenék a megboldoguláshoz. Tudom, hogy a földi világ bomlása irreverzibilis, és eső után köpönyeg a mostani rémület, hogy sietve tegyenek valamit. Ha tesznek, ha nem, hiába. De amíg vagyunk még, Föld fölöslegei, addig legyünk, ha már Isten képmását ilyenné torzítottuk!

Mi, személy szerint, valószínűleg nem, de az egész ilyenné vált, és méltó a pusztulásra. Van, aki (ami) megdöglik. Azonban lehet még, aki miattuk vész el, talán tehetnénk ezt emelt fővel is, ha tiszták vagyunk. Hallgatóim nagy hányadának már nem közömbös, hogy csúcsállatként döglik-e, vagy Isten képmásaként kipusztul abból a világból, amelyikben nincs helye. (Saját etikámat taníthattam a kormányváltásig, illetve 2003. júniusának végéig.)

Biztos, hogy kihalunk – innen. Ezzel talán részeiben megmenekül a teremtés egy része.

Amíg vagyunk, helyes lenne úgy viselkednünk, ahogy azt a Teremtő elgondolta.

Örömmel tölt el, hogy Barátodat a számomra legalkalmasabb módon megismerhettem. Általad!

Látod, nem kell sok egy embernek, és ez a kevés is olyan csodálatos, hogy belerendül a világ.

Már világos van, a kert madarai elénekelték a reggeli zsolozsmát, ideje végre aludni.

Ha Bartók írta, ha Kodály, Istentől való: „Adjon Isten jó éjszakát”.

 

Nagy, talán ősi szeretettel: Gyuri

 

szigy

 

 

-----Messaggio Originale-----

Da:  Dr. Szitányi György

A: Dr. Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda

Data invio: martedě 18 maggio 2004 3.03

Oggetto: minden

 

Kedves Melinda!

 

Elsőször az Őszi Sanzonról*. Barbár dolgot mondok, sokan kapásból fejemet vennék, míg el nem olvassák a Te fordításodat. Így éjjel és röviden: jobb, mint Szabó Lőrincé, ez biztos. Hogy Tóth Árpád-fordításához hogyan viszonyul, nem tudom kapásból megmondani, mert emlékszem ugyan, de mintha az jobb lenne az eredetinél. Igaz, Szabó Lőrincé hívebb, de hangzásban nem az igazi.

            A nagyon-nagyon jónál nehéz jobbat készíteni, de csupán a hangzás miatt összegereblyézném a négy változatot eggyé. A harmadik változat utolsó sora szenzációs. Mindegyikben van olyan sor, amelyiket felhasználva, akár az említett utolsó sorra visszafelé, föl lehetne építeni a legeslegjobbat.

            Különben darabonként sem világ-, hanem magyar műfordítói színvonalon is a csúcson jár. Ha nem ellenzed, és Neked nincs kedved hozzá, amint használható leszek, összehuzigálom a négyből az ötödiket.

            Nagyon magas színvonalú munkát művelsz, egyre jobban örülök, hogy összeszaladtunk.

 

A Passió. […]

 

A Te beírásodra elkezdtem válaszolni, de töröltem. […] Különben is hülyén vette volna ki magát, ha az előzmények után elmegyünk tudományosba. Hiszen ott van a szöveged alatt a belekérdező, hogy melyik filmről van szó. Ha valamibe beszállok, legalább a topik elejét elolvasom, hogy tudjam, hogyan kezdődött.

            Gecse nagyon jó forrás, kiugrott pap, aki az ELTE bölcsészkarán volt tudományos munkatárs. Ez a volt nemcsak a korát jelzi, hanem az idők változását. Nagyon vigyázott, nehogy érezni lehessen a reverendát, ezért sok, bár helyes a körítés. Amikor kitaláltam 1977-ben a zsidó-keresztény világkép kifejezést, a Népművelési Intézetben az 1978-as tavaszi kutatói értekezleten zsidó szociológusokkal szemben kellett megvédenem. Sikerült. A jó-rossz ellentétpár, amit jó helyen piszkál Gecse, valóban elsősorban Mezopotámiához köthető, de a ma Közel-Keletnek nevezett területen általános volt annyira, hogy az egyistenhit előtti időkben az ősi zsidó vallás is két istent fogadott el. Van humora a dolognak. A Rossz istenük az volt, aki tilalomtáblákat állított (a Tóra elődjét), a Jó pedig az volt, amelyikük mindent megengedett. Az ószövetségi istenkép ezért büntető és szigorú. Ez Gecsénél elsikkad. De Te legalább pontosan tudod a forrásaidat, nekem pedig utána kellene néznem, mert emlékszem ugyan, azonban nagyon nem szeretek tévedni.

            Nagyon szerencsésen állítottad össze a szöveget […].

            Van egy Mérleg című katolikus folyóirat, abban Neked való írások olvashatók. Némelyik szédületes. Ha van időd azt is olvasni, szívből ajánlom. Ha érdekel, megnézem, hol terjesztik.

            Mivel Te állsz hozzám a legközelebb abból a társaságból egy csomó dologban, merem ajánlani Karl Rahner munkáit is. Elsősorban a Teológiai kislexikont. Rahner az egyik legkiemelkedőbb hittudós. Kislexikona szintén borzasztóan tudományos, erős és nagy figyelmet igényel, de már negyedik évtizede a csúcs. A lényegben nem nagyon tér el Gecse tudásától, azonban nem hivatkozik megélhetési okokból a marxizmus látszatát keltve a társadalmi változásokra.

            Lelki asszisztensünk azt mondta, ha újra kezdené, megint ferences és pap lenne, de a teológia tanulását valahogy elsinkófálná, mert egyetlen rossz emléke a szemináriumból a négy év teológia.

            Ezt csak azért írom, hogy ha ingadozol, vedd figyelembe, hogy Rahner nagy tudós, és idegölően alapos. Én tőle tanultam a legtöbbet. Ez érthető is, mert Gecse a II. Vatikáni Zsinat előtt ugrott ki, és ebből vannak kisebb hiányai. Szerintem nem döntők. Sokkal zavaróbb, hogy a pártirányítású bölcsészkaron dolgozott (a bölcsészdiploma nem csupán szaktanári stb. képesítést adott, hanem felsőfokú politikai végzettséget is). Nekem két helyről is van felsőfokú bolsevik politikai végzettségem. Ezt csak úgy mondom, mert én ezek révén nagyon alaposan megtanultam, mivel állok szemben.

            […] 

Kiegészítésül: Pázmány Péter még keresztyénnek mondta a keresztényt, de a többségi katolikus népnyelv beletört a Krisztus-hit ilyetén kimondásába, inkább a keresztet hallotta ki belőle, ami mégis központi tárgy, és a könnyebben kimondható alakot választotta.

 

Megyek, mert pillanatokon belül kifekszem.

 

Mély szeretettel:

                             Gyuri

 

 szigy

 

* (NN. 33/34 2003) lapomban, az «Osservatorio Letterario»-ban jelent meg Tóth Árpád és Szabó Lőrinc hűtlen fordításaival együtt.

 

 

---------- Initial Header -----------

From   : Fredi

To : Melinda Dr.Bonaniné-Tamás-Tarr
Cc :
Date : Sat, 15 May 2004 13:06:28 +0200
Subject :
E-Névjegy

Kedves Melinda,
 
gratulálok a sok jó kritikához, amit versfordításaidért kaptál.  […]

Szeretettel:

Frédi

 

 

---------- Initial Header -----------

From   : Fredi

To : Melinda Dr.Bonaniné-Tamás-Tarr
Cc :
Date : Wed, 19 May 2004 07:11:42 +0200
Subject : R: R:
E-Névjegy

 

Kedves Melinda,


ez igen, egy sorban a klasszikusokkal !

Nos a ragyogó kritika olvasása után alig volt türelmem megtalálni a kritika tárgyát és akkor láttam, hogy az nem túlzott.

Már maga a tény, hogy négy variánsára is tellett tehetségedből kiemelkedő. Én nem vagyok szakember, így csak laikus magánvéleményemet mondhatom el. Figyelmesen elolvastam az eredetit (már amennyire tudtam), mint a Tóth Árpád- és Szabó Lőrinc-féle fordításokat, meg persze a Tieidet. Ami a ritmikát illeti, a Tóth Árpád fordítása tetszett a legjobban, de ami a szöveg- és főleg hangulathűséget illeti a Te első variánsodat találom a legjobbnak. Szívből gratulálok!
Most mi következik? Talán Baudelaire, esetleg Les Fleurs du mal, vagy valami Villontól ?
Szeretettel üdvözöllek:

Frédi

 

 

 

-----Messaggio Originale-----

 

Da: Ferencz Zsuzsanna

A: melinda.tamas-tarr@osservatorioletterario.net

Data invio: sabato 7 agosto 2004 16.32

 

Kedves Melinda, kösz. Most kerültem haza a tehenek közül.

Amennyire értek olaszul, a fordítás kiváló. És ez a Chi nagyon jó tolmácsolás.

Puszillak, Zsuzsa

 

_____________________________

 

Kapcsolódó témák:

 Le voci magiare (Magyar hangok)

Jászay Magda - Jókai Anna levele

Versek - Poesie

Próza - Prosa

Da padre a figlio : Fiabe e leggende popolari magiare

 

N.B.: Ebben a füzetben közölt   János vitéz-fordítás a legelső - s talán  felelőtlen - fordítás-kísérlet. A revíziós, valamint a teljes mű fordítása  folyamatban van, amelyből az első négy strófa már elkészült…

N.B.: In questo quaderno la traduzione dell'Eroe Giovanni č una versione sperimentale ed č una delle primissime  traduzioni - č forse  anche irresponsabile - . La versione revisionata e la traduzione dell'intera opera č in corso,

le prime quattro strofe sono giŕ pronte…

Dr. Bonaniné  Tamás-Tarr Melinda / Prof.ssa Melinda Tamás-Tarr

 Névjegy/Biglietto da visita

©

 

 

GALLERIA LETTERARIA -  OSSERVATORIO - ARCHIVIO DEI FASCICOLI

 UNGAROHOME - ARCHIVIO-DGL - ARCHIVIO-DGL1

 

 

  O.L.F.A