Ferrara, 2004. március 23.
Kedves Olvasók!
A postás a mai napon hozott otthonról,
Magyarországról egy levelet. A borítékon a veszprémi Egyetem bélyegzője
látható, semmi más. De az ismerős kalligráfia elárulja a feladót: Dr. Paczolay Gyula professzor úr a «Magyar Nemzet - Magazin» ez év február 14-i számából Lőcsey Gabriella
«Költészet vagy amit akartok» c. cikkének fénymásolatát juttatta el nekem, amit ezúton köszönök meg
neki. Ebben a cikkben szereztem
tudomást arról, hogy a fenti napon, délelőtt 11 órakor a budapesti
Gellért Szálló gobelintermében adták át a Balassi-család ősi fegyverének a mintája szerint
kovácsolt két emlékkardot a kárpátaljai Vári Fábián
Lászlónak és az olasz
műfordítónak, a firenzei prof. Armando Nuzzónak. Olaszországban élvén és
tevékenykedvén irodalmi és kulturális vonalon első sorban az olasz
műfordítóra összpontosítok, az alábbi okok miatt… Mindenekelőtt már csak
azért is külön hálával tartozom Paczolay professzor úrnak, mert, egy árva
hangot sem lehetett erről a jeles irodalmi eseményről hallani sem
az olasz napisajtókban, sem az olasz interneten. Erről én is csak most,
e fenti küldeménynek köszönhetően szereztem tudomást. Keresgélésem eredményeként csak
egy nyomorúságos kis rövid olasz nyelvű közléssel találkoztam - egy
magyar szájton - a február 11-i keltezésnél: a «News - Febbraio 2004» oldalán: «Il Premio "La spada
commemorativa di Balassi" č stato aggiudicato a László Fábián, poeta, critico letterario e al traduttore italiano Armando Nuzzo». Semmivel sem
többet!!! Amint elnézem - keserűen kell tapasztalnom -, a világhálón a műfordítói
tevékenységéről sokkal jobban ismert a firenzei egyetem tanára
Magyarországon, mint saját hazájában! De még a kollégái részéről sem
található egy árva méltató, vagy gratuláló szó e kitüntetésével kapcsolatban.
S ez egyre inkább megerősít engem a belső szakmai intrikák,
féltékenységek világáról! Arról pedig ne is
ejtsünk szót, ha valakik ezen zárt berkeken kívül végeznek hasonló s
nem jelentéktelen tevékenységet! Ronda egy világ az egyetem, az irodalom és a
művészetek világa!… No de térjünk vissza a
tárgyhoz. Mivel e cikk alapján szereztem tudomást erről az
eseményről, most szeretném pótolni e mulasztást mind a magam nevében -
nem lévén időben tájékoztatott -, mind azok nevében, akik a mai napig is
hallgatnak róla. Armando Nuzzo tíz évvel
ezelőtt Carlo Camillivel együtt Balassi Bálint huszonöt versét, a teljes Júlia-ciklust ültette át olasz nyelvre s a
milánói Crocetti Kiadó jelentette meg.
A kötetben a versek mellett az olvasók megismerhették Balassi, a kalandos életű reneszánsz költőnk életrajzát, s verseinek kiadásával kapcsolatos ugyancsak kalandos
történeteket. A könyv, amely bőséges filológiai adalékokat is tartalmaz,
Balassi Bálint születésének 440-ik évfordulója tájékán jelent meg. (Kár, hogy a legjobb
világháló keresővel - google - sem lehet rábukkanni erre a
könyvre.) A fent említett cikkben szerzek
tudomást arról, hogy a firenzei egyetem professzora a római La Sapienza
Tudományegyetemen szerzett magyar
szakos diplomát, s a doktori és a kandidátusi értekezését természetesen
Balassiról írta. Szerinte reneszánsz költőnk verseiből az olasz
nagy reneszánsz képviselői közül Dante és Petrarca költészetének hatása érződik ki: «Petrarcához feltehetően a
neolatin, a humanista költők révén jutott Balassi Bálint. Jól tudott
latinul és olaszul, Castelletti "Amarilli"-jét fordította,
Petrarca műveit minden bizonnyal könnyedén olvashatta. Volt is
miből: a XVI. sz. elején Basileában (N.B.: Bázel) kiadták az olasz poéta összes műveit.» Armando Nuzzo Balassin kívül szívesen fordít Janus Pannonius, Zrínyi Miklós, Kazinczy Ferenc, Kisfaludy Sándor és Ady Endre alkotásaiból. A magyaron kívül beszél törökül, szlovákul, románul,
azokon a nyelveken amelyeket a mi Balassink is ismert. A mai magyar
költészetről a következő a véleménye: «A mai magyar költészet
szerintem válságban van, miként a kortárs olasz költészet is. A minimalizmus
és a nyelvi virtuozitás között ingadozik, az egyensúlyt azonban nem találja
meg. Azt azért el kell mondanom, hogy a mai magyar költők közül Petri György, Tandori Dezső és Marno János költészete jelentős hatást gyakorolt rám.» Az újságírónő arra
a megállapítására, hogy Magyarországon, de talán egész Európában válságban
van a kulturális élet, s hogy kevesebben olvasnak, egyre többen választják a
színvonalas irodalom helyett a film és a televízió kínálta felszínes
örömöket; s arra a kérdésére, hogy miben bízik e sivár világban az akinek az
irodalom, a műfordítás a szenvedélye így válaszol: «A felületesség korát
éljük, csakugyan. (Szerk./N.B.: erre és az analfabétizmusra én már többször utaltam cikkeimben - «Analfabétizmus» -
mind a jelenben, mind az elmúlt esztendőkben 1997-ig
visszamenőleg!) Olaszországban,
például, egy nemrég közreadott
felmérésből is ez derül ki, a lakosság harminc százaléka analfabéta.
Honfitársaim még nagyobb százaléka pedig félanalfabéta. A művészet
szónak, az ars fogalmának teljesen elveszett az értelme. A rejtelme is. A
technika korában nincsen helye a gondolatnak, az arányoknak, a költészet,
vagy amit ma annak neveznek, mint megáradt folyó, úgy ömlik ránk a
számítógépből, mérték nélkül. Talán még föl sem fogjuk igazán, hogy
mekkora veszedelem ez.» Armando Nuzzo a díj átvételét
követően elmondta - olvashatjuk
a gondola.hu oldalán - «Az alkotás teremtő erejével kell a
békét szolgálni» c. képes beszámolójában,
hogy Balassi úgy tekintett Olaszországra, mint a szerelmi költészet hazájára.
Lánglelkű költő volt, a szerelem volt életének szentélye. Balassi azért
fordított olasz nyelvből, mert ezzel szerette volna ápolni a magyar
nyelvet. Roberto
Ruspanti, az udinei egyetem magyar tanszékének vezetője
mindezt azzal egészítette ki, hogy olasz fordításai, és olasz nyelvtudása
nyomán hazája úgy tekint Balassi Bálintra, mint olasz költőre. A
közelgő EU-csatlakozásra is utalva elmondta, hogy az olaszok számára
Magyarország mindig is Európához tartozott, és «testvérnemzetnek tekintik
Magyarországot». (Szerk./N.B.: érvényes sajnos ez a megállapítás csak igen szűken
korlátozott hányadára az olaszoknak: a magyar irodalom és kultúra
szerelmeseire, azoknak
ismerőire s a magyar szakokon tanulókra, vagy ott végzettekre,
akiknek száma ugyancsak elenyésző az aktív összlakossághoz viszonyítva;
s sajnos nem örömteli tény az, hogy hányan vannak még - lásd analfabéták és
félanalfabéták - akik még azt sem tudják, hogy földrajzilag hol helyezkedik
el Magyarország: az Ansa egyenesen a balkáni államok közé
sorolja hazánkat 2000 óta s a figyelemfelkeltés ellenére sem korrigálta e
tévedését s nem egyedüli ezen tévhitben ez az ország egyik legnagyobb
sajtótájékoztató irodája - nemhogy azt tudnák, hogy ki volt Balassi
Bálint!...) Ugyancsak szívből jövő gratuláció a kárpátaljai
magyar költőnek, Vári Fábián Lászlónak, akiről mind a
magyarországi, mind az azon túli magyar nyelvű sajtó az olasz díjazottal
együtt méltó cikkekben értesítették az olvasó közönséget. Sajnos az olaszországi
médiák nem tartották fontosnak a hírt. De ami a legszomorúbb - a fent idézett
rövid hír kivételével -, hogy az olasz műfordító és egyetemi tanár
honfitársai mellett még az ebben az országban élő és dolgozó magyar származású illetékesek sem. Ez
bizony szégyen, nagyon-nagy szégyen. Hogy kikre? Gondolom, mindenki tudja!… Most elköszönök, a viszonthallásig a legközelebbi levelemig! NOTA: a «Heti Válasz» egyik újságírójától kaptam egy
értesítést, hogy a Balassi-kard diplomáciai kamionnal érkezik Olaszországba.
Dr. Armando Nuzzo mit sem tudott erről (jelen sorok írásakor május 24-ét
mutat a naptár), a római Magyar Akadémia a mai napig nem válaszolt - mint
szokása általában nem reagálni az egyszerű halandóknak - ez irányú
kérdésemre. Szívesen adtam volna hírt az eseményről! © Dr. Bonaniné Tamás-Tarr Melinda Frissítés:
2004. 06. 18 (Ezidáig válasz nélkül maradtam!) |
Ferrara, 23 marzo 2004 Cari Lettori, Oggi il postino mi ha portato una lettera
dalla mia casa natia, dall'Ungheria. Sulla busta si vede il timbro
dell'Universitŕ di Veszprém al posto del mittente e nient'altro. Ma la
calligrafia mi č familiare tanto da farmi scoprire il mittente: il prof. Gyula Paczolay; mi ha inviato una fotocopia del
quotidiano nazionale «Nazione Ungherese - Magazzino») del febbraio 14
contenente l'articolo intitolato «La
poesia oppure quello che volete» di Gabriella Lőcsey. Qui
ringrazio il professore per la
gentilezza d'avermelo inviato per mia conoscenza. In questo articolo vengo a sapere che nel
giorno sopraccitato, alle ore 11 di mattina nella Sala degli Arazzi
dell'Hotel Gellért di Budapest sono state consegnate le due spade
commemorative di Balassi al poeta magiaro subcarpatico - territorio odierno
non appartenente all'Ungheria d'oggi -
László
Vári Fábián e al traduttore letterario italiano Armando
Nuzzo. Dato che vivo e lavoro in Italia
nel campo della letteratura e della cultura mi concentro sul traduttore
italiano, anche per i motivi che dirň
in seguito. Prima di tutto sono particolarmente grata
al professor Paczolay per
l'invio dell'articolo perché qui in Italia non si sentiva e leggeva alcuna
voce a proposito né nei quotidiani, né in internet. Anch'io grazie a questo
articolo ho appreso notizia soltanto ora.
Avendo ora queste notizie ho fatto delle ricerche in internet per
trovare qualche notizia italiana, ma ho trovato solo una misera breve notizia
riportata su una pagina delle «News - Febbraio 2004»
- in un sito ungherese -: «…Il Premio "La spada commemorativa di
Balassi" č stato aggiudicato a László
Fábián, poeta, critico letterario e al traduttore italiano Armando
Nuzzo». Niente di piů!!! Navigando sulla rete devo
amaramente constatare che dell'attivitŕ di traduttore letterario del
professore universitario fiorentino si ha maggiore conoscenza in Ungheria che
in Italia! Non c'č alcuna riga a proposito di questo prestigioso
riconoscimento letterario ungherese neanche da parte dei suoi colleghi!
Neanche una nota professionale a proposito!… Neanche una voce di
congratulazioni! Questo fatto
purtroppo rafforza la mia opinione negativa su quest'ambiente in cui
regnano rivalitŕ spietate, intrighi e
invidie! L'ambiente universitario,
letterario, artistico č un mondo
tanto brutto. Non parliamo del fatto se letterati, traduttori, artisti
ottengono riconoscimenti prestigiosi per la loro attivitŕ al di fuori del
loro ambiente … Ma, torniamo al nostro argomento
originario. Avendo avuto notizia di questo premio prestigioso vorrei recuperare
la mancata informazione sia da parte mia che da quelli che avrebbero
obbligatoriamente dovuto darne
informazione! Armando Nuzzo, dieci anni fa, assieme a
Carlo Camilli ha trascritto, tradotto in italiano le 25 poesie del Ciclo di
Julia di Bálint Balassi pubblicato poi dalla casa editrice
milanese Crocetti. Oltre alle liriche i lettori potevano leggere notizie
dettagliate della vita avventurosa
del poeta rinascimentale magiaro assieme
alle storie pure avventurose delle pubblicazioni delle sue liriche. Il libro
- secondo le informazioni - č ricco di dati filologici e venne pubblicato
intorno al 440° anniversario della nascita di Balassi. (Che peccato che anche con
il migliore motore di ricerca - il google - non si riesca a rintracciare
alcuna notizia del volume!) Dall'articolo sopraccitato vengo a
conoscenza che il professore si era laureato di lingua e letteratura
ungherese all'Universitŕ di Roma «La Sapienza» scrivendo le tesi di laurea e
di dottorato naturalmente su Bálint Balassi. Secondo lui le liriche di Balassi vennero influenzate
soprattutto dalle opere di Dante e di Petrarca. Balassi conobbe molto bene
il latino e l'italiano, tradusse l'«Amarilli»
di Castelletti, quindi poté leggere con facilitŕ gli scritti di Petrarca:
«Balassi venne condotto da Petrarca
probabilmente tramite i poeti neolatini, umanisti.» Ebbe anche
materiali da leggere: all'inizio del Cinquecento a Basilea avevano pubblicato
tutte le opere del poeta italiano. Armando Nuzzo accanto al Balassi ha
tradotto anche le liriche di Janus Pannonius, Miklós Zrínyi, Ferenc Kazinczy, Sándor Kisfaludy, ed Endre Ady. Il professore oltre
all'ungherese parla il turco, lo slovacco, il romeno, lingue che conobbe anche il nostro
Balassi. Della poesia ungherese ha la seguente opinione: «Secondo me la
poesia contemporanea ungherese č oggi in crisi come quella contemporanea
italiana. Si vacilla tra il minimalismo e virtuositŕ linguistica non trovando
l'equilibrio. Perň devo dire che tra i poeti magiari contemporanei le liriche
di György Petri, Dezső Tandori e János Marno mi hanno influenzato
notevolmente.» La giornalista ha affermato che in Ungheria e forse in
tutt'Europa la vita culturale č in crisi, che leggono sempre meno e piů
persone scelgono le offerte senza qualitŕ
della TV e dei cinema invece
delle opere letterarie di alta qualitŕ e per un letterato e traduttore appassionato in questo mondo desolato
rimane ben poca fiducia… A tutto questo il professor Nuzzo ha risposto cosě:
«Oggi viviamo in un'epoca della superficialitŕ. (N.d.A.: Ho piů
volte ho parlato nei miei articoli di questo fatto e dell'analfabetismo
citato in seguito, sia nel passato fino al 1997 che nel presente; ad. es.:
nello scritto ungherese intitolato «Analfabétismo» ! ) In Italia
ad. es., secondo una recente indagine emerge che il 30 % della popolazione č
analfabeta. I miei compatrioti in maggiore percentuale sono semianalfabeti.
La parola arte/ars ha completamente
perso il senso, anche il suo mistero.
Nell'era della tecnica non ha posto il pensiero, la proporzione, la poesia;
oppure la poesia che viene chiamata tale uscendo dal computer come un fiume
in piena ci travolge senza misura.
Forse non ci rendiamo conto ancora del pericolo che questo fenomeno ci sta
nascondendo.» Armando Nuzzo dopo il premio ricevuto ha
detto - come si legge sulla pagina della gondola.hu sul servizio
illustrato, dal titolo «Si deve servire la
pace con la forza creativa del pensiero» -: Balassi guardň l'Italia come la
patria della lirica dell'amore. Egli fu un poeta dallo spirito di fuoco,
l'amore fu per lui il santuario della vita. Balassi ha tradotto dall'italiano
perché cosě volle coltivare la lingua ungherese. Poi cosě ha concluso: «La
spada commemorativa di Balassi per me non č soltanto il riconoscimento del
mio impegno, ma anche un incoraggiamento per continuare un lavoro iniziato.» Roberto
Ruspanti il direttore del Dipartimento della Lingua e Letteratura
Ungherese all'Universitŕ degli Studi di Udine a tutto questo ha aggiunto che
la sua patria, a causa delle traduzioni in lingua italiana ed a causa della
sua conoscenza dell'italiano, considera Balassi come un poeta italiano. Facendo riferimento all'imminente entrata nell'EU l’Ungheria č
sempre stata considerata un paese appartenente all'Europa, e per l'Italia č
come un «paese fratello». (N.d.A.:
Quest'affermazione č purtroppo valida per una minoranza molto limitata della
popolazione: lo pensano soltanto le persone
conoscenti ed ossessionate dell'Ungheria, per gli studenti della
materia e non č un fatto positivo che esistano tante persone - basta pensare
agli analfabeti e agli semianalfabeti - che geograficamente non sanno neanche collocare l'Ungheria in
Europa! Ecco un esempio sconcertante a questo proposito dell'Ansa, una delle maggiori agenzie
di stampa italiane: dal 2000 colloca l'Ungheria tra i paesi balcanici e
nonostante la correzione dei colleghi giornalisti ungheresi non hanno
corretto il colossale errore!…Se non conoscono la situazione geografica
dell'Ungheria, figuriamoci se sapranno chi era mai Bálint Balassi!…) Anche se finora non ho potuto conoscere le
trascrizioni italiane delle liriche di Ballassi, perň conoscendo le
difficoltŕ della traduzione letteraria,
esprimo le mie piů sincere congratulazioni per il dr. Nuzzo - sia in nome mio che in nome dei miei colleghi - a
proposito del suo prestigioso riconoscimento letterario in Ungheria! La stessa congratulazione viene dal cuore
anche per il compatriota magiaro László Vári Fabbri di Subcarpazia. La cosa
triste č che i quotidiani italiani ed i Media non hanno fatto alcun cenno a
proposito, mentre gli organi di stampa e dei Media ungheresi hanno dedicato
un ampio spazio per questi premiati! Salvo la piccola, misera notizia
sopraccitata… Purtroppo anche i Media d'Italia non hanno considerato questa
notizia degna di essere riportata per informare il popolo italiano! Questo
fatto č veramente una grandissima vergogna. Ma a chi pesa questa vergogna?
Presumo che tutti lo sappiano!… Ora vi saluto, a risentirci alla
prossima! NOTA: Ho
ricevuto l'informazione da un giornalista del periodico ungherese «Heti
Válasz» che la spada di Balassi sarebbe stata portata tramite un camion
diplomatico in Italia. Il Dr. Armando Nuzzo finora (nel momento della
scrittura di queste righe ne abbiamo il 24 maggio) non sa di concreto niente,
l'Accademia d'Ungheria fino ad oggi - come di consueto nel riguardo dei
comuni mortali! - non si č degnata di rispondermi in proposito. Avrei
volentieri dato notizia dell'avvenimento. Aggiornamento: 18.06. 2004 (Fino adesso sono rimasta senza
risposta!) |
OSSERVATORIO
LETTERARIO
***Ferrara e l'Altrove ***
©
GALLERIA LETTERARIA - OSSERVATORIO
- ARCHIVIO DEI FASCICOLI
UNGAROHOME
