OSSERVATORIO
LETTERARIO
*** Ferrara e
l'Altrove ***
Magyar
nyelvű online melléklet - Supplemento online in lingua ungherese
______________________________________________________
Ferrara,
2005. március 14. Hétfő
MÁRCIUS IDUSA
(Olasz cikkek: La primavera dei popoli 1848/Népek
tavasza 1848 , Quindici marzo)
Kapcsolódó
hangjáték:
Szitányi
György: Álmok kelhetnek valóra
(klikk a kokárdára)
Márciusi ifjak lapja helytállásra és a hazai konzervatívok
pozicióinak felszámolására buzdít.
Egy nappal a
forradalom előtt, 1848. március 14-én hangzottak el Vasvári Pál szavai: «Egész Európa
tengere forr, s a népek újjászületésének meg kell történni! Jajj a nemzetnek,
mely még most is közönnyel tudna tekinteni a nagyszerű világeseményekre. Azt én
egyenesen öngyilkossággal vádolnám. A francia kakas már harmadszor is
kukorékolt: a hajnal minden életrevaló nemzetnél kezdődik... Most vagy soha! Ha
a kedvező európai eseményeket elszalasztjuk, akkor ismét sínylődhetünk
századokon át... Amely nemzet önmagát elhagyja, az nem méltó a szabadságra.»
Ez az a nap volt, amikor az
Ellenzéki Kör gyűlésén elhatározták: csatlakoznak a tizenkét ponthoz, ahhoz az
első követelésváltozathoz, amelynek aztán tömörebb és határozottabb szövege
másnap nyomtatásban is a pesti néphez került. Szó esett arról, hogy március
19-én szabadságlakomát rendeznek, és ott megkezdik ennek a petíciónak az
aláíratását. Az Ellenzéki Kör ablakai alatt tömeg hullámzott. A zúgó éljenek
között mind több kiáltás követelte: cselekedjenek azonnal, küldjenek feliratot
a királyhoz vagy az országgyűléshez. Ekkor szólalt meg Klauzál Gábor, ügyesen,
ravasz javaslattal hűtve le a forrófejűeket: az egész országban köröztetni kell
a feliratot. «Amivel is sikerült a határozatot elhalasztatnia, s evvel
egyszersmind forradalmi értékétől és érvényétől megfosztania» - jegyzi meg
Hatvany Lajos.
Petőfi Sándor(1823-1849)
Barabás Miklós litográfiája , Budapesti
Magyar Nemzeti Múzeum
A XIX. század vége felé írott Thallóczy
Lajos monográfiája, így beszéli el az eseményeket: «A halasztás oly dolog volt,
mellyel senki sem elégedett meg. Kivált az ifjúság zajongott... Klauzált ugyan
szerették, becsülték, de a halasztásról tudni sem akartak. Este tömve volt a
Fillinger Kávéház. Ott volt az ifjúság színe-java, a fiatal írók mind.
Asztalokra ugrálva, harsogó beszédeket mondanak a késedelmezés ellen… Egyszerre híre terjed: Bécsben kiütött
a forradalom, Metternichet elűzte a nép… A kávéházban ember ember hátán.
Vasvári szól… Amúgy is éjfélre jár az idő, a lelkesedés fokonként nő… Éjfélkor
Vasvári újabb lelkesítő beszédére a kávéház ifjúsága tettekre szánta el
magát...» Thallóczy állítólag szemtanúk elbeszélése alapján állította össze
krónikáját. Egy másik, hasonlóképpen évtizedekkel később leírt emlékezésben,
Hamary Dániel ezt írja: «Petőfi, Jókai, Vasvári, Bulyovszky, Sükei és mások azt
javasolják: a követeléseket, a tizenkét pontot másnap nyilvánosságra kell
hozni. Voltak óvatoskodók: azt fontolgatták, mi lesz, ha Lederer, a budai
városparancsnok ágyúi, meg a Károly-kaszárnyában állomásozó katonák
közbelépnek? «Mi lenne akkor? - ismétli Petőfi, Jókai és többen a kérdést
pirító gúnnyal -, hát megküzdünk velük!» A lelkesek és a veszélyre nem gondolók
mind-mind ezt hangoztatták, a gyávák maradjanak! - szóltak közbe. A kétkedőket,
a veszélytől félőket részint gúnyosan kinevették. A pro és contra megbeszélések
után azt a határozatot mondta ki Petőfi: «Holnap 8 órakor itt a kávéházban a
"közvélemény asztala" körül gyülekezünk mindnyájan, s innen indulunk
tömegesen először a jogi egyetemhez, azután az orvosihoz megyünk...»
A Pilvax, a márciusi fiatalok «Forradalmi
Csarnoka»
Reggel - Petőfi naplójából tudjuk
- Petőfi és Jókai közös Dohány utcai lakásukból indultak el. A Pilvax
Kávéházban, amelyet tulajdonosáról néha Fillingernek is neveztek, már igen
sokan voltak. «Jókai a proklamációt olvasta fel, én a "Nemzeti dal"-t szavaltam el, mindkettő riadó
tetszéssel fogadtatott» - írja Petőfi. Ugyancsak tőle tudjuk a vers
születésének dátumát is - március 13-án írta, a proklamáció, a 12 pont is már a
nagy nap előtt született.
1. Kívánjuk a sajtó szabadságát,
a censura eltörlését.
2. Felelős minisztériumot Buda-Pesten.
3. Évenkénti országgyűlést Pesten.
4. Törvény előtti egyenlőséget polgári
és vallási tekintetben.
5. Nemzeti őrsereg.
6. Közös teherviselés.
7. Úrbéri viszonyok megszüntetése.
8. Esküdtszék. Képviselet egyenlőség
alapján.
9. Nemzeti Bank.
10. A katonaság esküdjék meg az
alkotmányra, magyar katonáinkat
ne vigyék külföldre, a' külföldieket
vigyék el tőlünk.
11. A politikai statusfoglyok szabadon
bocsáttassanak.
12. Unio.
S egy kortárs, egy másik költő, Vajda
János sok-sok évvel később azt is megírta, miként készítették elő az
eseményeket -elsősorban Petőfi és elvbarátai. «Talán Pesten is történtek volna
erőfeszítések, mint egész Európa minden nagy városában, az akkor oly szédítő
varázsú Páris forradalmának utánzására: de egyet mint szemtanú, bizonyosan
merek állítani, tudniillik, hogy Petőfi nélkül a március 15-i nap eseményei nem
történnek meg… A párisi forradalom hírének hatása alatt a közvélemény asztala
elhatározta, hogy tagjai járjanak szét az egész városban: vendéglők, kávéházak
polgárságát igyekezzenek fölvilágosítani a pillanat követelményei felől és
megnyerni a cselekvés céljának ... Ki voltak osztva köztünk a helyiségek,
kerületek, melyekbe el kellett járnunk előkészíteni a tömegeket» - írta Vajda
János, aki elmondta, hogy a diákság, az értelmiség, néhány földbirtokos
jelentette az akkoriban még túlnyomórészt német lakosságú Pesten «azt a
dynamitszerű elemet, melynek lelke mélyén forrott kohószerű hévvel a cselekvés
vágya, a gyors, azonnali, éspedig nagyszerű cselekvésre, mely egyszerre
letörülje arcunkról az általános lenézetés miatti szégyenérzet égető pírját,
mert szörnyű kimondani, de úgy volt, hogy Európa nem is tudott rólunk, vagy aki
tudott, mint kiváltkép a német, csak gúnyolódva, mint európai khinaiakról szólt
rólunk».
Népgyűlés a Nemzeti Múzeum előtt
Van az előkészítésnek egy másik nyoma
is. Ács Mihály nyomdász beszélt pályatársaival, akik annak idején ott dolgoztak
a nagy nap egyik talán legfontosabb színhelyén, a Landerer és Heckenast
nyomdájában. A beszélgetések legfontosabb része: «Mindenekfölött tagadták azt,
hogy a mozgalom mintegy meglepte s készületlenül találta az illető nyomdát.
Landerer a mozgalmat intéző ifjakkal, ha egyéb úton nem, a nála megjelenő Életképek útján, mint e vállalat
szerkesztőivel és dolgozó társaival szorosabb viszonyban állott és így nem
lehetetlen, hogy a történendőkre nézve előleges értesítést is kapott tőlük.
Gyanítható az már abból az intézkedésből is, mely szerint előtte való este az
összes munkásainak lelkére kötötte, hogy a zavaros idők mellett is, reggel
mindannyian helyükön legyenek, mert minden egyesre szükség lehet; s a mi az
akkori nyomdai állapotoknál lényeges dolog volt, már előre nagy mennyiségű
papírt is áztattak...»
A «Nemzeti dal» első
nyomtatott példánya a költő sajátkezű megjegyzéseivel:
«Az 1858-diki márczius
15-kén kivívott sajtószabadság után legeslegelőször nyomatott példány, s így a
magyar szabadság első lélekzete.»
A pesti forradalmat,
március idusának győztes történéseit tehát komoly előkészítés előzte meg; a
legkövetkezetesebb forradalmárok semmit sem bíztak a véletlenre. Vajda János
egyébként roppant érzékletesen eleveníti meg, mi történt az Újvilág utcában, az
orvosi egyetem épületében, ahová a forradalmárok elsőnek érkeztek: «…Az orvosi
egyetemen a tanár… eréllyel és ridegen tiltakozott a berontás merénylete ellen.
Egy szempillanatnyi csönd állott be: kínos, aggasztó csönd: az ifjúság habozni
látszott, mit tegyen. Ha a tanár mellé áll, vége a kísérletnek. Petőfi nélkül
talán ez történt volna. De bizonnyal volt néhány a növendékek közt olyan
Petőfi-bálványozó, aki örült az alkalomnak, hogy közelébe férkőzhet és talán -
vele eshetik el a harcban. Mert hogy ez őrületes merénylet, lőpor és golyó,
vagy szuronyhalál nélkül végződjék, arra ugyan senki sem mert fogadni eggyel a
száz ellen sem. Néhány ilyen magával ragadta az egész osztályt, rohantak ki az
udvarra, ahol Petőfi elszavalta a "Talpra magyar"-t, Jókai fölolvasta
a 12 pontot - azután már egy nagy tömeg rontott ki az utcára, a görgeteg
megindult, ellenállhatatlanul sodorva magával a lakosságot.» A bölcsészeti,
majd a jogi kar diákjai ugyanolyan lelkesen csatlakoztak, mint a medikusok.
Petőfi újra szavalt. Egy szemtanú, Hatala Péter így hallotta és látta:
«Hatalmas szavalás volt ez, a dal hat szakaszának utolsó verseit… mindannyiszor
az egész tér visszhangoztatta… A Károlyi-palota felől katonai őrjárat
közeledett, de a tömeg láttára visszafordult. Midőn Petőfi a magasból ismét a
földre leszállt: egy erős hang felkiáltott: Menjünk Budára! Irassuk alá a
cenzorral, és nyomassuk ki a "Nemzeti dal"-t!… Nem megyünk, nem
ismerjük el a cenzúrát! Nyomassuk ki cenzúra nélkül!… S a nagy emberáradat megindult
a Károlyi-palota irányában. Mi lejöttünk az emeletről s a sereg után haladtunk
egész a Hatvani utca torkolatáig, a szent ferenciek templomáig. Ott már
áthatlan volt a tömeg. A Szép utca sarkán, a hol a Kamon Kávéház van, volt a
Landerer és Heckenast könyvnyomdája. Itt állapodott meg az Egyetem térről
elvonult sereg. Kinyomatták a 12 pontot és a "Nemzeti Dal"-t és
szórták ki az utcán várakozó tömeg közé. Mi utunkban a Kuria épületén láttunk
egy kéziratos falragaszt e címmel: "Mit kíván a magyar nemzet?"
Nemsokára nyomott példányok helyettesítették az írott falragaszokat. Megeredt
az eső, de azért ott állottunk várakozva, láttam, hogy Európa naponkint
közeledik egy nagyszerű, erőszakos megrázkódáshoz...»
Aztán hajnalodott; már
március 16-a volt, egy nappal azután világosodott kelet felől, hogy győzött a
pesti nép.
Kapcsolódó hangjáték:
(Szitányi György)
Kapcsolódó Petőfi-versek:
Válogatás
Petőfi Sándor verseiből
Olasz cikk:
La primavera dei popoli 1848/Népek tavasza
1848
Szerk.: Dr. Bonaniné Tamás-Tarr Melinda
OSSERVATORIO
LETTERARIO
***Ferrara
e l'Altrove ***
©
TESTVÉRMÚZSÁK/MAGYAR NYELVŰ PORTÁL - IRODALMI
GALÉRIA -
FIGYELŐ
MEGJELENT
SZÁMOK ARCHÍVUMA - UNGAROHOME
-
ARCHÍVUM-DGL
- ARCHÍVUM-DGL1