TOLNAI BÍRÓ ÁBEL VERSEI ©
IGAZ MAGYAR KELL
|
IGAZ MAGYAR KELL Bűnös kiárusítás, ami itt folyik Bokros piacterek sötét zugaiban: Eladnak gyárakat, bankokat és földet Eltorzult piaci versenygazdaságban. Mindent valutáért - mondják az "okosok"
- Így jön be külföldről a "működő" tőke, De azt nem tudhatod elkábított magyar, Hogy amire kilépsz az még magyar föld-e? Magyar csokoládét sem lehet már enni, Csak silány Stollwerket, de többszörös áron, Ám leértékelt áron másé lesz a gáz. Ha ez így megy, nem lesz magyar áru az országban. Totális agymosás kezdődik el újra: Felejteni, hajdan mi is volt magyar. Iskolákban kezdik ismét szovjet módra, S magyar értékeket irt sok gyilkos agyar. Csendben települ be sok idegen népség, Kiknek van hely mindjárt, állás és lakás is, Míg sok magyar talpára útilaput kötnek, Ezért kölcsönt sem kap, s koldussá lesz máris. Sajnálják a gyógyszert szegény betegektől. Árat emelnek hát és nem adják olcsón. Hasznos kormányprogram: beteg ember nem kell, S az ő halálukkal nyernek sok koporsón. Kapitalista öntetű diktatúra ez, Melyet ha ki is bír e megtizedelt nép, Arra ébredhet, hogy nem más, mint csupán egy Magyarul suttogó őslakos kisebbség… Ébredj fel időben, s ne légy szolgalelkű! Támadjon fel benned a magyar tudat! Térj le a népcsalók s hazugok útjáról S keresd az egyetlen igaz magyar utat! Azon majd eljuthatsz ismét olyan sorsba, Amikor nem rettegsz, mit eszel majd holnap, Ahol nem lesz hajléktalan és kitaszított, Lesz kenyér, orvosság, s a beteg gyógyulhat. Ám, ehhez Te kellesz radikális tettel: Jól képzett magyar kell, bátor, erős szívű, Ígéretek helyett tettekre hajlandó, Derék s igazmondó és nem kétszínű. Ne ígérgess, ámíts üres tarisznyával! Politikád legyen bölcs szellemi erő: Tárd fel szegénységünk, s tolvajait űzd el! Szeretett szép hazánk így tán megmenthető. 1995. december 5. Forrás: EDIZIONE O.L.F.A.,
2002, FERRARA, 40 old. € 4,58 A BORDÓ-VÖRÖS ING Szeretem a színes ingeket szép öltönyökhöz Ízléses és finom nyakkendővel hordva Amikor úgy zenél szinte – miként egy hegedű – A több szólamú, halk színharmónia. Azt hittem, fehérek mellett minden színű van már. – Ám az emlékezet időnként már megcsal – Figyelmes, szép feleségem egy hiányt pótolva, Inget adva lepett meg egy bordó-pirossal. Fel is vettem nagy örömmel kord házi zakómhoz. Csak az atléta fehér volt alatta. Este mikor levetkőztem szomorúan láttam: Atlétámat egy nap alatt vörösre fogta. De ez semmi! Mert más is ért meglepetésemre: A mosdóvizem is szinte vérvörös lett, Belevette bőrömbe is magát a vörös szín. Hiába volt szappan, mit hypo követett. És hiába dörzsölgettem két puszta kezemmel, Körömkefe kellett kádsúroló porral. Órák hosszat nyögdécselve magamat súroltam, Míg végre mondhattam: Hál' Istennek jól van. Agyam furcsa hangulatra mutatott rá, kérem: Fene furcsa ez az élet – megállapítottam –, Ajándékba kaptam én is vörös inget S úgy jártam, mint szegény Hazám a vörös Átokkal. Beleivódott ez a vörös az agyakba mélyen – Gyökereket is eresztve, s szerteágaztával – Megmérgezi életünket gyilkos gyümölcsével… … Alig lehet kiirtani csákánnyal, kapával… 1995. január 10. |
1994. MÁJUS 8. Gyilkosok kezébe jut ismét az Ország Szabadon választva népünk, e csúf sorsát Hogy ismét rab legyen sok ezer hazafi, S hazaszeretetet, vallást irtva ki… Sok hamis próféta hetet-havat ígért, Rövidlátó népünk nem tudta, hogy miért? Rőt kutyák ugattak, (- gyalázva ki magyar -) Kiknek a becsület és a munka fanyar… …Pártütő volt mindig kevert génű népünk. Hát megpecsételtetett magyarként itt élnünk. Igaz, már Koppány is lázadt István ellen, Nem akarván Krisztust - élvén pogány hitben -. Később is így volt ez, majd ezer év óta. Ezért taposhatta szent földünk sok horda. Nem csoda hisz' népünk ma már olyan kevert, Nem tudni: ki magyar, német, tót, oláh, szerb. Állampolgár helyett sovén kisebbségi, Ki e minőségtől hatalmát reméli… Istentelenséget valló torzult elmék Szavazataikat hasonlókra tették. …És mindig volt köztünk kapzsi, ingyenélő, Sok pénzért besúgó és egyéb henyélő. Sok magyar is hajlott a korrupcióra, Ezért is szavaztak sokan árulókra. Pedig, ha negyven év terrorjára gondol, Hazaárulókra egy magyar sem voksol… …A szavazás titkos… ki tudhatja most már, Melyik érdekcsoport örvend HAZÁNK sorsán. …………… …………… …………… Néhány igaz magyar! Ne próbáld menteni! Sok idegen csahos hamar elföldeli… És ha a sírdombra állít egy keresztet, Örömmel írja rá: "ÉLT EZEREGYSZÁZ
ÉVET…" 1994. május 14. Forrás: EDIZIONE
O.L.F.A., 2002, FERRARA, 40 old., € 4,58 ÚJ GOLGOTA Krisztust megölte Saját vére Kiválasztottsága Ellenére. Mosta
a kezét A római, Mert nem akarta Vérét ontani… Majd kétezer éve Nincs változás: Most is csattan a hátán Sok ostorcsapás. És megfeszítve őt Naponta Nem egyszer, de százszor Elvadulva… Ám most nincs kézmosó Hős római, Ki mer a zsidóknak Ellentmondani… Krisztus népe! Ne hagyd Eloltani A szeretet lángját, Mely isteni! Mondj ellent tettekkel A sok "másnak": Krisztus gyalázó Hazugságnak! 1996. július 11. |
ÉLETKÉPEK
|
NAGY KINCS – SZOMORÚ NINCS Vasárnap délelőtt, szentmise
után Ballagott haza egy öreg
házaspár. Megadva a módját szépen
felöltöztek, Így adva meg jelét a
tiszteletüknek. Ruhájuk nem volt új, ámde
gondozott, Kopott volt tán kicsit, de
nem foltozott. "Mackó" cukrászda
van az egyik sarkon, Ahol nem volt drága sem
torta, sem mignon. – Gyengeséged miatt nem
tudtál ma sütni. – Nézzünk be, hogy van-e kis
olcsó valami. Bent elcsodálkoztak az
árakat látván, Nem is jutott többre két
kicsi mignonnál. Kis anyóka motyog: – E
drágaság riaszt. Ámde erre apóka mondja már a vigaszt: – Egyszer megtehetjük… ne
légy búba esve, Egyet délben felezünk, egyet
pedig este. …És már mosolyognak, s
viszik a nagy "kincset". Pedig mit is visznek? A
szomorú "nincset"… … 1995. január 23. FÁRADTAN BOTOZVA Milyen fáradtan mennek botozva, meggörbült háttal a boltba. Ütött-kopott szatyor kezükben, és filléres gondok fejükben… Tej fél liter, kenyér fél kiló. Tétován áll és néz egy Anyó, s gondolja, jó lenne – óh, de jó vasárnap egy kis hús, tán fél kiló… Erszényét böngészi, számolgat és örömmel kér… négy csirkeszárnyat. Aztán tovább botoz: egy szappan, néhány szem krumpli, s lassan a pénztárhoz ér el és figyel. Mondják az összeget, s megretten: nem jól számoltam – szól – Kedvesem! A szárnyakat vegye ki, azt nem viszem… Mögötte egy úr állt, s lehajolt. Néni – szólt – elvesztette, mikor pakolt. S egy százast adott át ilyetén… és kész volt a fizetés könnyedén… …hálálkodott szegény: lám, ilyen egy öreg… …köszönöm… … …
… A férfi már elment. A néni még lassacskán pakol, s nézi a kicsi erszényét, s az ajtót is nézi… fejét csóválja… …sehogy sem érti… 1995. január 23. |
MAI ÉLETKÉP Egyre többen járnak Meggörnyedt gerinccel Aszott, sovány arccal Réveteg szemekkel. Ételhordót visznek Tán azon töprengve Milyen löttyöt adnak Ma ismét ebédre?… Ám az éhség nagy úr: Egy igen nagy fenség Testvére egy állapotnak Úgy hívják: szegénység. Nem jut már jobb étek Morzsányi nyugdíjból El kell hát tűrniük Az ebédosztótól: Eszi vagy nem eszi? Mit akar? Nem kap mást! … S inkább eszi, mert nem akar Kínzó éhenhalást… … … … … …Egyre többen járnak Korgó éhes hassal, S csak belesnek a konyhába Jóllakni a szaggal. 1996. május 26. EGY KEFIR, EGY KIFLI Fővárosi metrókocsi Egyik szögletében Ül egy elcsigázott asszony Kicsi gyermekével. Nagy, réveteg szemeivel Vajon mit kémlelhet? A régmúltat vagy a jövőt, 'hol sok élelmet? Horpadt melle, sovány arca Tanúja az éhnek – Mintha épp egy része volna Egy
Radnay-képnek. Kicsi szatyra épp ily sovány – Nem bőséges szaruja – Nem rejteget sok élelmet: A nyomor tanúja. Eres, sovány kis kezével Kiemel egy kiflit, Mit megfelez gyermekével, Ahogyan ez illik. Kivesz egy pohár kefirt is, Gonddal fel is bontja. – Egyél kicsim, megfelezzük, Edd meg felét, – mondja. Gyorsan elfogy a fél kifli, Vele a fél kefir is. Üres poharat ad vissza. Anyja mosolyog is, sír is. Megeszi hát a fél kiflit – Neki ez a mérték – S lenyalja a pohárzáró Kefires födélkét. 1996. július 4. |
Dr. Bonaniné Tamás-Tarr Melinda / Prof.ssa Melinda
Tamás-Tarr
©
GALLERIA LETTERARIA - OSSERVATORIO
- ARCHIVIO DEI FASCICOLI
UNGAROHOME - ARCHIVIO-DGL - ARCHIVIO-DGL1