OSSERVATORIO LETTERARIO
*** Ferrara e l'Altrove ***
Magyar
nyelvű online melléklet - Supplemento online in lingua ungherese
__________________________________________
Ferrara, 2005. január 31. Hétfő
Állampolgár, te édes
Amíg nem szólítanak így bennünket, addig
legalább Irmának sem néznek
talán.
Nemrég
a nemzet legtürelmesebb polgára, a paraszt úgy döntött, hogy hazaküldi a
kormánytisztviselőket, mert szövetségeinek elnökei - bevett szokás szerint -
rangban megfelelővel, a kormány elnökével kívánnak tárgyalni.
Erre
a nemzet Gyulája úgy begurult, mint a róla elnevezett új százforintos a
kasszába, és megüzente, hogy több tárgyalás nincs. Ez még a legpufajkásabb
politizálók nyelvén is azt jelenti, hogy ezentúl a kormány nem áll szóba a
tüntetőkkel, hanem rendbontás esetén erőszakkal
csináltat rendet az útlezárók között. Akkor jutott eszembe - persze, hogy a
kivetkőzött pufajkásról - ez: A PARASZTOKAT LELÖVIK, UGYE?
De
nem: a kormány fejét valaki meggyőzte, hogy nem ez a legcélszerűbb kampány az
Európai Unióba és a jövő évi választásokhoz vezető diadalúton.
Mert
ez diadalút, ha nem tudná,
tisztelt Olvasó. A miniszterelnök rendes havi sajtótájékoztatójából tudtam meg.
Aranykorban élünk, amit, például mi ketten, Ön és én, észre sem veszünk, pedig
a Horn-kormány működését a nemzet történetébe aranybetűkkel fogják feljegyezni.
Ez
nem vicc! Ő maga mondta a pulpitusról a képünkbe, és a szeme sem rebbent. Itt
eddig nem látott modernizáció és fejlődés zajlik, amióta ez a kormány van
hatalmon. Erre nem tetszett gondolni, ugye?
Szóval
most az a helyzet, hogy a miniszterelnök tárgyalni vágyik a parasztság
képviselőivel. Hogy lássa a világ, milyen ez az arany ember.
A
magyar paraszt adózni kíván az ország javára,
de nem akarja, hogy bőre lenyúzása
után eladják talpa alól a hazát is.
A
törvény úgy szól, hogy csak állami és
szövetkezeti földet szabad eladni. Ahol nem megy a
szövetkezetesítés, ott tagosítanak, mert
- így mondta egy illetékes - nem lehet megengedni, hogy a jó minőségű földeket
szétparcellázzák. A magyar parasztok között, akiket ez megillet. Érdekes, nem?
A kisbirtokosokkal meg egyre inkább úgy bánnak, mint a kulákokkal, amikor az
volt a divat.
Most
előírnák azt is, mennyit ehet egy ember a saját kertjéből!
Egy
okos személy már megmondta a televízióban, hogy nehéz a magyar adóívet
kitölteni, de arra valók az adószakértők és a könyvelők, hogy megcsinálják ezt
a nehéz munkát.
Fogadjon
Mari néni könyvelőt, vagy sutty, megy a börtönbe. Jó, mi?
Mennyibe
kerülne az? Csak úgy általában kérdezem, mert Mari néni könyvelőjének fizetés
kell, de annyi, hogy abból személyi jövedelemadót is tudjon fizetni, és persze
tessék az alkalmazott után tébét
is fizetni!
Akkor
tisztességes adófizető lehet a Mari néni. Csak az a fontos, hogy a kerti
kisgéppel, amit valamikor régen vásárolt, szintén el tudjon számolni az
adóhivatal színe előtt, mert a kormánynak nagyon gyanús, hogy ennyi traktorféle
van az utakon tüntetéskor, és senki sem fizet ezért külön adót.
De
azért lehet, hogy amikor nyugati mintára a határ közelében is tüntetni fognak,
mégis csak rájuk eresztik a karhatalmat, ahogy diktatúrában szokták.
Európába
menet nincs megállás: megy, megy az arany miniszterelnök, és a hatalom vigyáz
útja zavartalanságára.
© Szitányi György
(1994)
OSSERVATORIO
LETTERARIO
***Ferrara
e l'Altrove ***
©
IRODALMI GALÉRIA
- FIGYELŐ - MEGJELENT SZÁMOK ARCHÍVUMA
UNGAROHOME