diario2004a

OSSERVATORIO LETTERARIO

*** Ferrara e l'Altrove ***

Magyar nyelvű online melléklet - Supplemento online in lingua ungherese

_____________________________________________________

Ferrara, 2004. október 20. - Szerda

NYÁRI ÚTINAPLÓ - 2004

- Nem az olasz nyelvű cikk fordítása -

(olaszul)

- Dr. Bonaniné Tamás-Tarr Melinda -

A fáradságos és komoly izgalmakkal, végzetes tragédiákkal terhes - egyszerre, egyazon időben, ez év júniusában veszítettem el otthoni rokonomat, ifj. Kálló Gyulát (sz. 1936.), akivel nem régen izgalmas és szeretetteljes többszöri telefonbeszélgetést folytattam Juhász Gyula nagy költőnkkel való távoli rokonságunkat illetően, és anyósomat (sz. 1922.) - valamint munkás hónapok után végre Olaszország határain kívül tölthettem szabadságom nagy részét. A valamivel több, mint egy hetes (július 31 - augusztus 8.) adriai tengerparti, ez egyszer igazán jóleső, henyélő pihenés után egy év kihagyással ismét szülőhazámban tölthettem szabadságom kétharmadát: egyrészt aktív és konstruktív pihenés, másrészt szakmai és vallási célból.

Szülőhazámban, húgom kistarcsai otthonában eltöltött szabadságom első tíz napjában (augusztus 11-21.), a pihenés és kikapcsolódás - úszás, biliárdozás, DVD-s történelmi nagy mozifilmek nézése, olvasás, szabadtéri főzöcskézések - mellett az alábbi helyekre kirándultam: Szentendre, Martonvásár, Százhalombatta, Miskolctapolca, Lillafüred. Martonvásár és Százhalombatta kivételével nosztalgikus visszatérés volt. A következő tíz napot pedig Gödöllő-Máriabesnyőn, a Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Házban töltöttem szakmai- és vallási gyarapodás céljából. Ez utóbbit a máriabesnyői kegyhelyen, lelkigyakorlat keretében, amelynek vezetője Dr. Szitányi György volt.

SZENTENDRE — Nagy örömmel tértem vissza ebbe a bűbájos, a fővárosunktól 20 km-re fekvő, műemlékekben gazdag kis városkába.

Ez a terület az őskortól kezdve csaknem folyamatosan, állandóan lakott vidék. A Pilis-hegység barlangjaiból 15-25 ezer évvel ezelőtti, a régebbi kőkorszakból származó leletek kerültek elő. A későbbi időkben főként a folyamparti vidékekre húzódtak le a települések, itt tárták fel az újabb kőkorszak, valamint réz-, bronz- és vaskorszak leleteit. Szentedre környékén, Budakalászon került elő Európa legrégibb égetett anyagból készült kocsiábrázolása a rézkorból. Kr. e. 1000 körül illír néptörzsek, 350 körül földművelő kelták, eraviscusok éltek itt. A rómaiak Kr. u.-i kezdeti időszakban érkeztek erre a területre, és Ulcisia Castra néven erődöt, tábort építettek. A katonai célú építményeken kívül polgári lakóházak, villák alapjai is napvilágot láttak az ásatások során. A népvándorlás korából főleg avar leletek kerültek elő e városka környékén, ezek közül kiemelkedők a fejedelmi sírból származó arany- és ezüst ötvösmunkák.

Mint a környékbeli falu- és dűlőnevek mutatják, közvetlen a honfoglalás után már telephelyek alakultak ki ezen a tájon. Szentendre neve először egy 1146-ból származó latin nyelvű oklevélben bukkant fel.

Az első templom a XIII. században épült. A fejlődő malommal is rendelkező, főként gyümölcs- és szőlőtermelő települést a tatárjárás pusztította el. A középkori királyi székhelyek, Esztergom, Visegrád, majd Buda közelsége, az ezeket összekötő és Szentendrén áthaladó útvonal sokban hozzájárult a helység újjáépítéséhez, fejlődéséhez. Új fejezet kezdődik Szentendre életében a XIV. sz. végén, amikor az 1389-es rigómezei csata után nagyszámú menekült szerb érkezett ide és települt le. 1428 után újabb menekülő hullám érkezett s a délvidékről jövő telepesek építkezései, szokásai egyre jobban rányomták bélyegüket a városkára. Ezt a fejlődési hullámot a török hódoltság törte meg, amelynek idején Szentendre csaknem teljesen elnéptelenedett. A régi telepesek az őshonos magyarsággal együtt kipusztultak Szentendre területén, de a távoli északi telephely híre, emléke megmaradt a délvidéki lakosság körében, és miután Nándorfehérvár (Belgrád) 1690-ben újra a törökök kezére került, újabb hatalmas menekülő hullám érkezett dél felől. A Csernojevics Arzén pátriárka vezetése alatt álló, főleg szerb származású menekülők jó része Szentendrén és környékén települt le. Máig is látható «Lázár cár emlékkeresztje» az itt állott első fatemplom helyén.

A törökök kiűzése után a magyarok mellett szerb, dalmát, a szlovák, német és görög telepesek népesítették be. Ennek a felvirágzásnak az emlékeit mindmáig őrzik a város délies hangulatú, barokk stílusú polgárházai, templomai, macskaköves utcácskái, szűk sikátorai.

A XVIII. században pezsgő életű őstermelő és kereskedő városka alakult ki erőteljes délvidéki, főként szerb vonásokkal; pravoszláv püspökség működött itt, amelyhez csak a város területén kilenc parókia tartozott. A polgárosodó lakosság és a földesúr Zichyek között nemzedékekig elhúzódó ellenségeskedés dúlt Erre az időre esik a felvilágosodott gondolkodású II. József által Szentendrére küldött megbízottnak, Ráby Mátyásnak a működése, akit emigrációba kényszerítettek, s az ő történetét, valamint a korabeli helyi viszonyokat festi Jókai feledhetetlen regénye, a Rab Ráby.

Itt alakult ki messze környék legjobb leghíresebb bortermelő központja, korán kialakultak a céhek , fejlődött a szárazföldi és a vízi kereskedelem. Ekkor alakult ki Szentendre mai jellegzetes városképe, a korábbi faházak helyébe téglából, kőből emeltek mediterrán emlékeket ébresztő, török-délszláv jellegzetességeket mutató középületeket, lakóházakat.

A XIX. sz.-ban a szentendrei élet gazdasági hanyatlásnak indult, ehhez hozzájárultak az elemi csapások, tűzvészek, árvizek, járványok is. Kulturális szempontból Szentendre továbbra is megmaradt központja a közép-magyarországi szerbségnek. A gazdasági hanyatlás társadalmi-politikai elszigetelődéssel is párosult. Bár a XIX. sz. második felében kialakuló iparosodás a városkát érintette a lakosság főfoglalkozása továbbra is az őstermelés, különösen a szőlőtermelés maradt. AZ 1880-as filoxéravész éppen ezért katasztrofális hatással volt Szentendre életében. Az egykor virágzó és nagyhírű bortermelő hely sosem heverte ki ezt a csapást és helyette nagy erőfeszítésekkel alakította ki a lakosság a gyümölcskultúrát.

A kisváros elmúlt évszázadok folyamán kialakult sajátosan mediterrán hangulata sok látogatót vonz, a település dimbes-dombos utcáin és a Duna parton sétálva mindenkit magával ragad a város egyéni varázsa.

A nyugodt kisvárosi élet a század eleje óta vonzza a művészeket. Több mint kétszáz képző- és iparművész, valamint író, költő, zeneművész és színész él és alkot a városban.

Az egyéni múzeumokban neves helybeli művészek egyéni gyűjteményes tárlatait és a Művészet Malom Képzőművészeti és Kulturális centrumban időszaki kiállításokat lehet megtekinteni.

A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum «időutazásra» invitálja a látogatókat: Magyarország népi építészetét és a hagyományos népi életmódot bemutató kiállítást tekinthető meg itt egy 46 hektáros területen. A kiállításokat kézműves bemutatók, folklór műsorok, színházi előadások egészítik ki.

Szentendrén mindig történik valami. A hagyományosan megrendezésre kerülő, minden alkalommal rengeteg új programmal bővülő fesztiválokon, szabadtéri színházi előadásokon vehetnek részt. Egyéb különleges kiállítások: Gyémántmúzeum, Marcipánmúzeum, Dobos Cukrászati Múzeum.

Nemhiába mondják: «Szentendre a művészetek városa a Dunakanyarban».

«A templomokra rávillan az alkony,

A kusza város csillag bíborában,

Csobban a Duna lassú vize halkan.»

(Vas István: Szentendrei elégia)

Blagovestenska (Angyali üdvözlet) szláv-ortodox templombelső (Szentendre).

Fotó © Dr. Bonaniné Tamás-Tarr Melinda

A Blagovestenska templom 1690 körül emelt fatemplom helyén 1752-1754 között épült Andreas Mayerhoffer tervei szerint. A templom ikonosztáza 1802-1804 között készült, Mihailo Zsivkovics (1776-1824) budai szerb ikonfestő alkotása.

Szentendrei részlet.

Fotó © Dr. Bonaniné Tamás-Tarr Melinda

MARTONVÁSÁR — Budapesttől kb. 30-32 km-re elterülő nagyközségbe életemben először most jutottam el. Igaz, hogy számtalanszor haladtam el mellette vagy vonattal, vagy gépkocsival, de sosem volt alkalmam itt megállni. Pedig hallomásból egyáltalán nem volt ismeretlen ez a sajátos szépségű és mezőgazdasági szempontból különösen értékes pannon föld, amely ősidők óta vonzza a letelepülni vágyókat. Az avar időkben is lakott hely volt, erről sírfeltárások tanúskodnak. Az államalapítás korában emelt templom freskótöredékeit is megtalálták. Villa Forum Martini, azaz Márton Vására falu már 1268-ban «vásáros hely» volt. Sajnos ezen virágzó piacközpont azonban a török időkben teljesen elpusztult. Annyira nem volt ismeretlen, hogy szinte még hírhedté is vált nekem, akkor 19 éves fiatal lánynak. Friss érettségivel a debreceni katolikus gimnáziumból hazakerülvén Veszprémbe nem volt ismeretségi köröm: a régiek, az egykori iskolatársak szétszéledtek. Mint akkori fiatal szívesen forgattam az IM-t (Ifjúsági Magazin), ahol a levelezési rovatban megjelent címemre tonnaszám jöttek a levelek, s így egyszerre számtalan levelező partnerre tettem szert, akik közül néhánnyal - lányokkal, fiúkkal -, így közülük egy székesfehérvári fiatal mérnökkel személyesen is megismerkedtem, aki itt, Martonvásáron töltötte kötelező katonai szolgálatát. Szép barátság - nem szerelem! - született, a kezdetekhez képest gyakran jött meglátogatni. Egyszer csak, pár hónapos levelezés után a kapcsolat megszakadt ezzel, az elváltoztatott kézírásával írt szöveggel, aminek minden egyes szava az emlékezetembe markánsan bevésődött: «Mély megrendüléssel közlöm Önnel, hogy barátom és csapattársam katonai szolgálat teljesítése közben hősi halált halt.» A levél advent tájékán, nem sokkal karácsony előtt érkezett. Az iromány tartalmának valótlanságát rá kb. három héttel, Székesfehérváron, az állítólagos temetési napon való megjelenésem alkalmával fedeztem fel… Kedves barátomnak hitt emlékére megrendelt gyászmisén már úgy vettem részt, hogy tudtam a galádságról, de már nem lehetett visszamondani. Így az összes addig elhunyt, vagy haldokló György nevű embertársaimért ajánlottam fel… Ez talán még borzalmasabb volt, mint az a pillanat, amikor állítólagos halálhíre jutott tudomásomra.

Szerencsére haláleset nem volt, csak a legelső kegyetlen pofon az emberi gonoszsággal megspékelt VALÓS ÉLETTŐL… Tehát Martonvásár ezzel vált számomra akaratlanul is hírhedté, s ahányszor közelébe vetődtem, vagy Székesfehérvárra jutottam, óhatatlanul eszembe jutott és jut ezen történet… Talán ezért sem kerestem soha az alkalmat, hogy ebbe a bájosan vonzó nagyközségbe eljussak… Harminckét évnek kellett eltelnie, hogy megtehessem…

Brunswick-kastély, Martonvásár. Fotó © G.O.B.

Martonvásár mai arculata a Brunszvik (eredetileg Brunswick) családnak köszönhető, melynek tagjai az 1700-es évek második felében igazi honfoglalói elszántsággal telepítették újra a kihalt falut, és teremtettek ismét civilizációt az elvadult, mocsaras és kopár pusztán. Ebből a XVIII. századi «honalapítás» idejéből való a Jung József által tervezett barokk katolikus templom - lásd lent - (1774-1776). Díszítésén a freskófestő J. Cimball, a szobrász A. Tabota és az oltárképfestő F. I. Leicher dolgozott), és az eredetileg szintén barokk kastély, amelyet 1870 körül építettek át neogót stílusban. A 18. századi angolkert mai, impozáns formáját az 1810-es években H. Nebbien tervei alapján nyerte el.

Brunszwick-kastélyhoz épített barokk templom

Fotó © Dr. Bonaniné Tamás-Tarr Melinda

Korszerű gazdálkodási módokat honosítottak meg. Természetesen mint zenekedvelők szereztek el nem múló hímevet.

Martonvásár, a haladó gondolkodású művészet-pártoló Brunszvik grófok egykori rezidenciális helye ritka értékű egyetemes zenetörténeti emléket őriz: a múlt század legelső éveiben itt vendégeskedett a halhatatlan szenei géniusz, Ludwig van Beethoven. Egyes vélemények szerint 1806-ban itt fejezte be a barátjának, Brunszvik Ferencnek dedikált híres Appassionata szonátát. A gróf nővérei, Teréz és Jozefin a zeneköltő tehetséges tanítványai voltak. Levelek egész sora tanúskodik arról a szenvedélyes szerelemről, amely Beethovent az «Halhatatlan Ked-ves»-hez Brunszvik Jozefinhez, gróf Deym József-néhez fűzte. Brunszvik Ferenc meghívására kétszer is kastélya vendége volt Ludwig van Beethoven (1800-ban és 1801-ben). Jozefin nővére, Brunszvik Teréz (1775-1861) a magyarországi «kisdedóvás» és nőnevelés úttörőjeként szerzett magának hírnevet. 1828-ban ő alapította meg Budán az első óvodát, az Angyalkertet.

A grófnő Pestalozzinál tett látogatása és Wilderspin

óvodájának megtekintése után határozta el magát a szegény nép gyermekeinek nevelésére.

A martonvásári birtok a Brunszvik család kihalása után József főherceg, majd a sörgyáros Dreherek tulajdonába került. A kastélyhoz tartozó park mindennap látogatható. Magában a kastély baloldali szárnyában találhatjuk a Beethoven-múzeumot, s a parkban kissé távolabb egy külön épületben az Óvodamúzeumot. Hazánkban az egyetlen, amely bepillantást enged a látogatóknak 1828-tól a magyar kisdedóvás történetébe. Tárgyai, könyvei, fotói, dokumentumai és játékai elénk tárják a régmúlt, s a közelebbi múlt óvodáinak életét, a szemléltető- és foglalkoztató eszközök a honi kis-gyermeknevelés fejlődését, útkeresését, s a jobbra való törekvéseket. Itt szerezhetünk tudomást Brunszvik Teréz óvodai nevelésünk megteremtőjének tevékenységéről, aki egyben a magyar nőnevelés lelkes harcosa volt, a magyar reformkor egyik nagy alakja. Neki köszönhetően ma már természetes az, hogy gyermekeink az édesanya munkába állásától kezdve az iskolakezdésig (3-7 éves korig) az óvoda falai között tölthetik idejüket, s részesülhetnek az életkoruknak megfelelő oktatásban, nevelésben.

Martonvásár nevezetessége ugyancsak a kastélyban helyet kapott Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézete is. A 68 hektáros angolpark különböző pontjain lévő épületekben is találhatók a részlegei. A kutatóintézet a község, mint agrár-kutatóbázis nevét a határokon túl is ismertté tette.

SZÁZHALOMBATTA — Általában erről a településről, amely 1970-ben nyerte el a városi rangot, nem sokat, vagy egyáltalán semmit nem lehet találni a régi útikönyvekben, pedig bizony volt tudnivaló elegendő, már akkor is.

Képeslap

Már a korai bronzkorban laktak ezen a területen. Bronzkori-vaskori földvára a téglagyár fölötti fennsíkon magasodik. Tell-telepét a kora bronzkorban a nagyrévi kultúra népei (i. e. 1800), a középső bronzkorban a vatyi kultúra népei (i. e. 1500) lakták. Utóbbiak kézzel megmunkált használati tárgyai, kerámiái, bronzeszközei, lakásai egy gazdag kultúra emberléptékű és emberközpontú világáról vallanak. A régészek által feltárt rétegekből lakóházak, kerámia- és bronzöntő műhelyek, gazdag tárgyi leletanyag, növényi és állati ételmaradványok kerültek elő. A bronzkori Tell-telep élete a halomsíros kultúra (i. e. 1300) hódítása után szűnt meg, őket az urnamezős kultúra népei (i. e. 1100) követték. Az új népesség állattenyésztő, pásztorkodó életet élt; települései rövidebb életűek, nyíltszíni telepek voltak. Az i. e. VII-VI. században új korszakot nyitó, vaseszközöket használó, új eszméket és a mykénei civilizáció jegyeit tükröző Hallstatt-kultúra jelent meg. A földvárat kiszélesítették, s (ma is ép) földsánccal vették körül. A gazdag halotti kultúra emlékét, a tőle nyugatra fekvő, halomsírmező örökítette meg. Az európai hírű leletegyüttes régészeti értékei, növény- és állatvilága védelem alatt áll.

A rómaiak a település déli részén, a Duna partján húzódó limes mellett építettek palánk- majd kőtábort. (Területén Napóleon korabeli földsáncok is vannak.) A közelében létesített csatorna mellett római kori fürdő került elő. A feltárt falak felett védőtető van. Matricának nevezett városuk az első század közepétől a Római Birodalom bukásáig lakott volt. A rómaiak kelta eredetű eraviscusokat és pannonokat találtak itt, később az avarok lakták. Anonymus Gesztájában említést tesz Százhalomról, Kézai Simon ide helyezi a tárnok-völgyi csatát. Őseink a római tábor köré telepedtek le. Az Árpád- kori lakott település, Báté a középkorban kettéválik Alsó és Felső Bátéra. A középkortól lakott a harmadik település, a mai Óváros helyén fekvő Százhalomfalu. Középkori temploma mindegyik településnek volt.

A török kor pusztításai után szerb, magyar és német népesség érkezett. A katolikus rácság a németekkel együtt beolvadt a magyarságba. Az ortodox szerbek viszont ma is őrzik nyelvüket, hagyományaikat, szokásaikat. A szerbek Batának hívják a települést. A város barokk stílusú szerb ortodox temploma az Óváros főutcájában található A település első temploma fából készült 1720-ban. A jelenlegi barokk kőtemplomot 1750-ben szentelte fel Dionisije Novakoviæ budai püspök. A templom az ortodox előírásoknak megfelelően kelet-nyugati tájolású, ikonosztáza, szertartástárgyai eredetiek. Az ikonfal a festményeivel együtt 1770 táján készült, az 1800-as évek végén restaurálták őket. Készítőjük ismeretlen.

Százhalombatta paraszti-polgári hagyományait, a XX. század 60-as éveiben, felváltotta az iparosítás által kialakított városiasodó élet. Átalakult a település arculata; jellemzővé vált a lakótelep; hangsúlyt kapott a két ipari üzem, az Olajfinomító és a Dunamenti Hőerőmű. A lakosság számának gyarapodása maga után vonta a közintézmények fejlődését is.

A százhalombattai Régészeti park Magyarország első és eddig egyetlen őskori szabadtéri múzeuma. 6 hektár területen - a településnek nevet adó vaskori halmok tövében - épültek a bronzkorból és vaskorból feltárt épületek hiteles rekonstrukciói. A házak körüli veteményes kertben korhű növények - cicor-lencse, lóbab, borsót - termesztenek.

A Régészeti Park bejárata, bronzkori ház rekonstrukció, Kr. e. II. évezred. Fotó © Internetről és képeslap /© Dabasi András

A Kr.e. 7-6. Századból származó halmok alatt a Hallstatt kultúra előkelőségei nyugszanak, akiket haláluk után máglyán elégettek. A hamvakat urnába, vagy előre megépített sírkamrába helyezték. A temető déli részén, a legépebben megmaradt halom-sírt – a 115. számút – a helyszínen, «in situ» mutatják be.

Ez a halomsír különleges szenzáció. Sikerült konzerválni és helyreállítani az eredeti tölgyfagerendából épített sírkamrát, ahol a látogató közelről ismerkedhet meg egy addig soha nem látott világgal, a kor temetési szertartásaival.

Halom. Fotó © Internetről

A helyszín egy koravaskori halomsíros temető, amely mellett egy sövénykerítéssel elválasztott őskori/bronzkori «falu» (Nagyrévi és Harangedényes kultúra) házai találhatók. A folyamatosan bővülő őskori élettér (meglévő és épülő bronzkori, vaskori házak, kerámia és bronzöntő kemencék) bemutatása során figyelemmel kell lenni a helyszínen található koravaskori sírhelyekre.

Régészeti Park. Fotó © Internetről

Ezek egyikét, a 115. sz. halmot néhány évvel ezelőtt feltárták és később rekonstruálták. Jelenleg fény- és hangeffektusokkal kísért multimédia show segítségével mutatják be a látogatóknak a koravaskori Hallstatt-kultúra (Kr.e. 7-6. sz.) temetkezési szokását. Nem lévén olasz nyelven, s hogy kis családom minden egyes tagja értse a mondandókat, a spanyol nyelvű változatot néztük meg. A közelben található még feltáratlan «százhalmok» közül néhányat közvetlenül is meg lehet tekinteni a Régészeti Parkban, ahol három nyelvű információs táblák is segítik a tájékozódást.

A Parkban felépült őskori házak az ún. kísérleti/rekonstrukciós régészet részét képezik. Az 1. sz. ház érdekessége, hogy nem hiteles régészeti lelőhelyen talált házat mintáz, hanem a kísérleti régészet során elkészített őskori eszközök felhasználásával készült.

A 2. és 3. sz. házak korabronzkori háztípusok, az eredeti régészeti lelőhelyeken talált alaprajzok figyelembe vételével épültek fel.

Folyamatban van a Parkban 2 koravaskori ház építése is. Ezek a későbbiekben melléképületekkel bővülnek majd.

A házak berendezése szintén a kísérleti régészet részét képezik. Főként kerámia, de csont, kő és fémtárgyak rekonstrukciós másolatait is láthatjuk a házakban. A szövés-fonás jelentőségére az 1. sz. házban elhelyezett szövőszék és a 2. Sz. házban található két ruharekonstrukció hívja fel a figyelmét a látogatónak. (Forrás: Matrica Mízeum és Régészeti Park)

Az ilyen házak egyikében találkozunk Ötzivel is. Európa legősibb múmiája teljes ruházatának és felszerelésének rekonstrukciója Eőry Béla (sz. 1940. 10. 10) nevéhez fűződik.

Éppen a napokban - 2004. október 18-án az olasz Rai TV-híradóban volt róla szó a múmia megtalálójának financiális elismerésével kapcsolatos polgári perével kapcsolatban -: 1991-ben találták meg Ötzit az Alpokban, s a tudományos kutatások anyagaiból számos szakkönyvben olvasott adatok, méretek alapján Eőry Béla rekonstruálta ruházatát, felszereléseit. Elsőként a korabeli eszközök, szerszámok rekonstrukcióit készítette el, amelyekkel a ruházatot és a fegyverzetet tudta rekonstruálni.

Eőry Béla Ötzi teljes eszköztárát, ruházatát és fegyverzetét saját kezűleg a korabeli technika színvonalán álló eszközökkel elkészítette. Dokumentálta minden munkafázisát és a készítés időtartamát. Az egyértelmű a kutatásokból, hogy már abban a korban is voltak, akik a különböző mesterségeket gyakorolták, a ruhakészítéstől a fegyverek gyártásáig, csupán a javítgatásokon látszik a gyakorlatlanabb kéz beavatkozása. A kiállítás a kész rekonstrukciókon kívül a munkafolyamatok leírásába is betekintést enged.

A ruházatában, köpenyében kimutatott gabona, fenyőfa és magas arzéntartalom egy melegebb vidéken élő, gabonatermelő, fémfeldolgozó közösséget sejtet. Kőeszközei 30-50 km-es körzetből valók. A megtalált kökénymag bizonyítja, hogy ősz elején indult el a hágó felé. (Forrás: Ötzi, az 5300 éves hegylakó - kiállítás ) Ötzi történetéből még musical is született…

Kemenceépítés, kerámia égetés. (Képeslap - Matrica Múzeum)

Vaskori 115. sz. halom belső; Kr. e. VIII. sz., részlet - rekonstrukció (Képeslap - Fotó © Dabasi András)

MISKOLCTAPOLCA ÉS LILLAFÜRED — Utolsó, nem szakmai jellegű nyári kirándulásaim helyei, ahová szintén visszatértem. Miskolctapolcára ugyancsak hosszú évek után, hiszen mostanáig először és utoljára harmadéves tanárképzős koromban voltam évfolyamkirándulás keretében, az 1976/77-es tanévben, tehát 28 évvel ezelőtt… Azóta, emlékeimhez viszonyítottan lényeges változást tapasztaltam a barlangfürdőt illetően. Kellemes lubickolási pár órás program volt. Mivel az évek felettem is veszedelmes gyorsasággal múlnak, nyavalyáim - mint ahogy szokott lenni - sokasodnak, csikorgó-nyikorgó porcikáimnak határozottan jót tett ez a kis lubickolás, annak ellenére, hogy még mindig a sportuszodai vízhőmérsékletű vízben szeretek úszkálni. Az alábbi ismeretek maradtak meg bennem a barlangfürdővel kapcsolatban:

Egyik különlegessége, az ún. «dögönyöző» zuhany maradt meg bennem leginkább. Nos, az idén sokkal több ilyen kellemesen vagy kissé még erősebben is dögönyöző zuhanyt próbálhattam ki, s nem is volt olyan veszélytelen: az óvatlan dögönyözésre vágyó fürdőző bizony egy szempillantás alatt fürdőruha nélkül találhatja magát az erős vízsugártömeg «galádkodásai» következtében. Leányomnak eltörte a fürdőruha felső részének kapcsát, egy mellettem álló fiatalembert majdnem fürdőnadrágjától szabadította meg. Szerencsére mindkét kiszemelt áldozat résen volt, s meg tudták előzni az akaratlan sztriptíz-bemutatót.

A barlang levegője orvosi megállapítások szerint kitűnő hatású hurutos légzőszervi bántalmak ellen. A tapolcai források vize egyébként is gyógyító hatású, nagyszerűen bevált a vegetatív idegrendszer megbetegedései, a szívműködés ideges zavari, vérnyomásemelkedés, ideges eredetű gyomorpanaszok és kimerültség ellen. Mint szívzűrösnek s egyéb más idetartozó nyavalyákkal küszködőnek, határozottan «szalutáris» volt számomra ez a pancsikolás. Ha rendszeresen lehetne beiktatni ezt a programot, talán még valóban élvezhetném jótékony hatását. Így meg kellett elégednem néhány órás, pillanatnyi gyógyfürdői gyönyörökkel…

Egyéb információkat a barlangfürdőről és minden más ezzel kapcsolatos fontos egészségügyi információt A barlangfürdő történetével és Miskolctapolcai Barlang- és Gyógyfűrdővel kapcsolatos oldalakon lehet szerezni. Ezekkel most nem kívánom szaporítani a szót.

LILLAFÜREDEN a Palota szálló környékén sétálgattam, majd a barlangjai közül a Palota Szálló függőkertjei alatt, a Színva vízesése közelében, a szállót körülvevő stilizált várfal kapuja mellett nyíló Petőfi-barlangot - ha emlékezetem nem csal, valamikor Forrás-barlangnak, Anna-barlangnak nevezték - tekintettem meg. Jellegzetességei a mésztufa-képződmények, amelyek úgy jönnek létre, hogy a vízben oldott mész a víz széndioxid tartalmának csökkenése következtében - pl. ha a víz élő növényzettel érintkezik - cseppkő vagy mésztufa alakjában lerakódik. A barlang szeszélyes alakú díszítményei néhol szinte anatómiai pontossággal mutatják az egykori növényzet megkövesedett gyökereit, hajdani fűszálakat, moharészeket, levelek lenyomatait, állati maradványokat. A legjellegzetesebb képződményeket itt is, mint sok más barlangban, különféle nevekkel látták el a barlang látogatói: Északi fény, Angyalok- és Ördögök kapuja, Szent Szívbarlang vagy Szív-kápolna - itt még katolikus esküvőt is tartottak - Szomorúfőz, Orgonaterem, stb. A barlangot csak villanyfényben lehet bejárni kb. fél órás sétával.

Itt is volt egy váratlan és meglepő kalandom: a barlanglátogatás során alkalmilag összeverődött kis csoportban volt egy magas, olyan 35-40 körüli szőke varkocsos férfiú, akire egy érdekes epizód hívta fel a figyelmemet. Ez történt, amikor az egyik barlangteremben körbe összekuporodva figyelmesen hallgattuk az idegenvezető rendkívül élvezetes tájékoztatását. A barlang legmagasabb pontján álltam, s mindenkinél magasabban, még a majdnem két méteres sógoromat is lepipálva a 155 cm-mel. E magaslati levegőn tanyázva azt vettem észre, hogy ez a magas, szőke, meglehetősen impozáns külsejű ember felém irányítja fényképezőgépének lencséjét. Gondolván, hogy valami érdekes falfelületet takar el «kimagasló» személyiségem, hol jobbra, hol balra húzódtam el, hogy ne legyek neki útban. De nem, mert ez a jobbra-balra hajlongós játék néhány másodpercig még eltartott, míg egy megfelelő pillanatban nem kattant a gép, nem villant a vaku telibe találva szemeimet. No, volt nagy meglepetés nemcsak jómagam részéről, hanem a mellettem lévőkéről is nagy derültséget kiváltva. Hát nemhogy itt is a figyelem központjába kerültem?! Pedig semmit nem tettem ezért. Nos, akaratom ellenére fotómodellé léptem elő. No, majd meglátjuk melyik barlang- vagy bányarém magazinban jelenik meg egy csöppet sem hamvas pofázmányom… Ezt pedig záróakkordként az az epizód követte, hogy ismeretlenül és ösztönösen a három barlangkapu közül, a középsőn, tehát az angyalok kapuján haladtam át. A többség az ördögökén. Így megúsztam az itteni Szent Szív kápolnában való gyónást. Hm… Én és az angyalok… Ha angyal lennék, akkor valójában mennyire lehet ijesztő és félelmetes az ördög?!…

Lillafüredre már többször visszatértem, az ideit megelőzően legutóbb a 1993-ban, 11 évvel ezelőtt az egri- és miskolci kórustagokkal együtt, amikor Ferrara város «Vittore Veneziani» Vegyeskórusának szerveztem magyarországi turnét, ahol a koncerteken magam is felléptem egy személyben mind énekesi, mind tolmács- valamint konferáló - lásd a mellékelt újságcikken - szerepben (itt még sötétbarna, majdnem feketébe hajló, hosszú hajam volt), valamint az ezt követő két három esztendőben egri- és miskolci kórusbeli barátainkat is meglátogattuk. Az egri dalos barátaink az idén májusban voltak nálunk átutazóban villámlátogatáson…

A fentiekkel be is fejeződött szabadságom kimondottan pihenésre és szórakozásra szánt időszaka, távol mindenféle számítógépes cselekedettől és internetes kapcsolattól.

II.

MÁRIABESNYŐ, A MAGYAR LORETO — 2004. augusztus 21-31.

Baloldalt a kegytemplom belseje Fotó © Gáspár József

Dr. Szitányi György OFS a Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Ház bejáratánál

Fotó © Dr. Bonaniné Tamás-Tarr Melinda (2004.)

«Óhazai nyárvégi szellemi építkezésnek augusztus 21-e és 31-e közé eső szakasza» volt a szakmai találkozók, fórumok mellett az a máriabesnyői lelkigyakorlat, amit Dr. Szitányi György, - hogy szavait idézzem - OFS, a Ferences Világi Rend tagja vezetett. Ide is életemben először jutottam el, a lelkigyakorlatot megelőzően augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén, a szomszédos kistarcsai szállásomról átugorva. Itt volt alkalmam először és személyesen találkozni virtuális, nemzetközi fórumokon megismert honfitársammal, akivel több szakmai rokonságban vagyok.

Az alábbi gazdag programot állította össze az általa vezetett lelkigyakorlatra:

Lelkigyakorlat Máriabesnyőn 2004. augusztus 21-étől

21. Szombat (Szent X. Pius pápa napja.)

A környék bemutatása az érkezéstől függő tartamban.

17.30-tól litánia és zsolozsma a templomban

18.00-tól mise.

Beszélgetés Máriabesnyőről.

Közös ima.

22. Vasárnap (Bold. Szűz Mária kir.)

Évközi 21. vasárnap.

Délelőtt: Örvendetes rózsafüzér.

Beszélgetés a Nagyboldogasszony ünnepről.

A Szűzanya szerepe Magyarország kultúrájában.

Délutáni szilencium és meditáció után felkészülés a misére.

Az aktuális olvasmány, szentlecke és evangélium szövegének feldolgozása

Litánia és zsolozsma, mise.

Mise után a homília átgondolása.

Közös ima.

23. Hétfő

Reggeli zsolozsma.

Látogatás a kegyhelyen és a Grassalkovich-kriptában.

Az első gróf Grassalkovich Antal és a gödöllői barokk emlékek

Napközi imaóra.

Délutáni szilencium és meditáció után a délelőtt megismertek megtekintése városnézés keretében.

17.30 Litánia és zsolozsma (Szitányi - T. Tarr duó).

18.00 Mise

Mise után az olvasmány (vagy szentlecke) és az evangélium értelmezése

Közös ima.

24. Kedd

Reggeli zsolozsma.

Beszélgetés a tanítványság értelméről, az apostoli küldetés és a XXI. század kapcsolatáról.

A hatvani Grassalkovich-kastély megtekintése.

Visszatérés azon az útvonalon, amelyen a Máriabesnyői kegyhely építésének gondolata született.

Napközi imaóra.

Délutáni szilencium és meditáció után Gödöllő templomainak megtekintése.

A gödöllői egyházi iskolák.

A mise olvasmányának és evangéliumának értelmezése.

17.30 Litánia és zsolozsma.

18.00 Mise.

A nap tapasztalatainak megbeszélése.

Közös ima.

25. Szerda (engesztelőnap)

Reggeli zsolozsma.

A máriabesnyői temető érdekességei.

Gróf Teleki Pál sírjának meglátogatása.

A budapesti Szent István Bazilika meglátogatása.

Tisztelgés Teleki Pál padja előtt, ahol életétől is búcsúzott.

A Szent Jobb megtekintése a kápolnában.

Napközi imaóra.

Rövid délutáni szilencium és meditáció.

14.30-kor helyfoglalás a kegytemplomban.

15.00 Az engesztelőnap kezdete. A végén:

18.00-kor mise.

A tapasztaltak megbeszélése, értékelése.

Közös ima.

26. Csütörtök

Reggeli zsolozsma.

A gödöllői Művészház meglátogatása.

Beszélgetés Istennek az esztétikumban való jelenlétéről.

Mi köze van Istennek a rút fogalmához. Lehet-e az Abszolútum rút is?

Napközi imaóra.

Délutáni szilencium és meditáció.

A kegytárgyak és az esztétikum (a délelőtti világszemléleti program folytatása.)

Szemlélődés: a gödöllői dombvidék mint a teremtett világ szépségének példája.

17.30 Litánia és zsolozsma.

18.00 Mise

Az olvasmány és az evangélium szövegének megbeszélése

Közös ima.

27. Péntek

Reggeli zsolozsma.

A gödöllői Városi Múzeum meglátogatása.

A Juhász Gyula Információs Központ és Könyvtár megtekintése

A Hamvay- kúria

Napközi imaóra.

Délutáni szilencium és meditáció.

Gödöllő néhány művészének meglátogatása.

17.30 Litánia és zsolozsma.

18.00 Mise

28. Szombat

Reggeli zsolozsma.

Kirándulás Pannonhalmára.

A bencés apátság és környéke.

(Napközi imaóra.)

17.30 zsolozsma.

18.00 Mise

A nap élményeinek hitélményként való értelmezése.

Közös ima.

29. Vasárnap Ker. Szt. János vértanú emléknapja

(Évközi 22. vasárnap)

Reggeli zsolozsma.

A győri székesegyház. Boldog br. Apor Vilmos püspök sírjának meglátogatása.

Szent László király hermájának megtekintése

A bencés gimnázium és a rendház.

A móri kapucinus-rendház.

Déli mise a móri templomban

Napközi imaóra.

A látottakról való beszélgetés út közben.

Szemlélődés, meditáció.

Az élmény feldolgozása a visszaúton és utána.

Közös ima.

30. Hétfő

Reggeli zsolozsma.

A tapasztaltak összefoglalása és értelmezése.

A máriabesnyői Mária-múzeum megtekintése.

Napközi imaóra.

Délutáni szilencium és meditáció.

Beszélgetés a Ferences Világi Rendről, annak Parzhami Szent Konrádról elnevezett máriabesnyői közösségéről.

A világi ferencesek munkájáról, az evangéliumi életről.

17.30 Litánia és zsolozsma.

18.00 Mise

Az olvasmány és az evangélium szövegének értelmezése.

Közös ima.

31. Kedd

Reggeli zsolozsma.

Beszélgetés az elmúlt napok hitélményéről.

Emléktárgy-vásárlás

A kegytárgyak megáldása Máriabesnyő plébánosa által.

Napközi imaóra

Délutáni szilencium és meditáció.

A világosság rózsafüzére.

15.00-16.00 Indulás a buszpályaudvarra.

Lelkigyakorlatvezető Dr. Szitányi György OFS a Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Ház udvarán tartott szemáriumának szünetében.

A rendkívül nagy tudású Dr. Szitányi úrnak köszönhetően, többek között - dióhéjban -, az alábbi ismeretekkel gazdagodtam - még külön az alábbi képekkel illusztrálva írásban is átadta nekem emlékeztetőül -, amit szeretnék Tisztelt Olvasóimmal megosztani:

A képeslapon a kétszintes barokk kegytemplom homlokzata látható. Ebből az irányból az altemplom bejárata látszik.

A templom I. gróf Grassalkovich Antal feleségének, gróf Klobusiczky Teréziának meggyógyulásáért, hálából épült a Magyar Loreto köré. 1759-ben készült el. A háttérben a grófnő által a kapucinus szerzetesek számára építtetett, 18 cellából álló kolostor részlete látható.

A szabadtéri keresztút első stációja takarja a felső templom bejáratát, amely oldalirányból, a szabadtéri szentmisék helyszínéül szolgáló térről közelíthető meg.

A kegytemplomot 2000-ben, a szentévben II. János Pál pápa a világ három kiemelt kegytemploma közé emelte. A másik két ezzel egyenrangú kegyhely a római és a jeruzsálemi.

A templom belsejeét megörökítő képeslapon - lásd fent, ezen ismertető elején - A háttérben a szentély , előtte az asztal, amin a II. Vatikáni Zsinat óta a szertartás zajlik. Mögötte a főoltár. Eredetileg márvány. A nézőnek balra Szent István, jobbra Szent László király szobra látható.

Az oltárkép különlegesség. A szokott festménytől elérően szobor, amit I. gróf Grassalkovich Antal, a templom kegyura hozatott Itáliából, Loretóból, az aszódi kapucinusokkal. A kapucinus testvérek a rend szellemének megfelelően mezítláb, gyalog mentek a szoborért télen-nyáron két év alatt tették meg az utat. A szobor az idők során megfeketedett.

A kor szokásának megfelelően díszes ruhába öltöztették. A ruha csaknem kizárólag aranyszállal (skófium) van kihímezve, és drágakövekkel gazdagon díszítve.

A Ferences Világi Rend máriabesnyői közösségéneke védőszentjének, Parzhami Szent Konrád, ereklyéjét kis szentségtartóban őrzik a templomban. Alatta márványtáblán olvasható rövid ismertető a kapucinus szentről. A szentnek a templomon belül látható kis szobra nem fért a képre.

Csontból faragott kegyszobor (fent és balra)

A Magyar Loreto (Loretói Ház) csont kegyszobra. A 9-10. századból származó csont szobrocska (11 cm) megtalálásának hiteles történetéről korabeli dokumentumok számolnak be.

A mai kegytemplom alapja a loretói mintára készült, I. gróf Grassalkovich Antalné (gróf Klobusiczky Terézia) által építtetett kápolna. Ennek helyén a honfoglalás idején premontrei templom állt. Annak romjai között, ásás közben találta meg Fridl János építőmester és Tóth Márton, a napszámosok vezetője a kis szobrot. Fridl álmot látott, amelyben egy angyal kijelölte azt a helyet azzal, hogy ha ott ásni fog, szép tárgyat talál.

Ezt a szobrot találta meg Fridl János Tóth jelenlétében. A szobrot, amely Máriát ábrázolja a gyermek Jézussal karján, Grassalkovich által készíttetett csiszolt gyémánt öv és a fejeken ugyancsak csiszolt gyémánt korona ékíti. A gróf saját kezűleg helyezte a szobrot az általa készíttetett ezüst szekrénykébe, amit azonnal leforrasztottak. Ezt a szekrénybe vésett szöveggel a kegytemplomot 1763-ban a kapucinusoknak adományozó és felszentelő Migazzi Kristóf váci püspök, bécsi érsek (akiről a váci székesegyház terét elnevezték) igazolja.

Az 1841-ben kihalt gróf Grassalkovich család a templomban, saját kriptájában nyugszik.

Cédrusból faragott kegyszobor

Az öltöztetett loretói cédrus kegyszobor, ahogyan a látogató közelről láthatja. Előtte a frigyszekrény és az ősi gyertyatartók, amelyek ma már villanyégővel világító gyertyákat tartanak.

A főoltárban Szent Maximilian ereklyéje van.

Az oltár eredetileg márvány. Amikor Magyarországon újraszerveződhettek a szerzetesrendek, a templomot ismét a kapucinusok vették birtokba. Az oltár rekonstrukciója a változások utáni első máriabesnyői kapucinusrendi plébános, Nagy László Tamás munkája. Tamás atyát még titokban vették fel már felszentelt világi papként a rendbe a ’80-as években. Asztalosként kezdte. Kiváló szobrász és festő volt. Utolsóként szerzett segédlevele szerint borbély. Erre azért volt szüksége, hogy a rendházban dolgozó szerzetesek haját szakszerűen és ingyen vághassa. Segédlevele révén senki rosszakarója sem vádolhatta kontársággal.

A máriabesnyői kapucinusok és a környékbeli hívek szegénysége miatt az oltár mai állapotában csaknem kizárólag a kiváló fiatal plébános, ház- és tartományfőnök kezének munkája. (Lásd az alábbi fényképet.) Fával egészítette ki az erősen megcsonkított márványt, és a csaknem egészében fává lett főoltárt maga festette a megtévesztésig márványszerűvé.

A 44 éves korában, 1999-ben elhunyt plébános teste a templom kriptájában nyugszik. A kripta ajtajában még sosem fogytak ki a virágok, és állandóan mécsesek, gyertyák égnek. A hívek által összegyűjtött pénzből e sorok írásakor márvány emléktábla készül, hozzá vízzel tölthető virágtartó tartozik majd.

A hívek nagy része a kriptánál, de másutt is imában mint szenttől kéri Tamás atya közbenjárását, segítségét. Ennek eredményességéről már hallani, de hivatalos megerősítése vagy elutasítása csak a távoli jövő kérdése lehet. ( © Dr. Szitányi György)

Nagy László Tamás (1955-1999) OFM Cap. minister provintialis

Nagyon érdekelt a szeplőtelen fogantatás dogmatikája: tulajdonképpen mit is jelent, hogyan kell értelmezni? Kérésemre az alábbi választ, magyarázatot kaptam:

«SZEPLŐTELEN FOGANTATÁS

Szűz Mária szeplőtelen fogantatása azt jelenti, hogy Szűz Mária – Jézus Krisztus megelőző megváltói kegyelme jóvoltából¹ – létezésének kezdetétől mentes volt az eredendő bűntől ², és így létezését³ a megigazulás kegyelmével (mint Jézus Krisztus kegyelmével) kezdte meg.

Ez nem tévesztendő össze Jézusnak Máriától való szűzi születésével ⁴, és nem értelmezhető úgy, mintha maga Szűz Mária szűzi születéssel született volna. Ez úgynevezett definiált hitigazság (dogma).

Magyarázata. Isten általános üdvözítő akarata miatt Jézus Krisztus kegyelme mindenkinek felkínált kegyelem, vagyis az eredendő bűn ellenére mindenkiben megvan. Ezért Isten mindenkit eleve Jézus testvérének, tehát nem csupán Ádám fiának tekint.

Mária Jézussal való megbonthatatlan (anya és fia) kapcsolata miatt részesül a legtökéletesebben a megváltásban, mivel ez a kapcsolat Máriának hitben kimondott, szabad beleegyezése által lehetett létezővé.

Szűz Máriát így eleve üdvösségre jelölte istenanyasága, az, hogy Jézusnak édesanyja.

Isten üdvözítő akarata ezért eleve kegyelmi hatást fejtett ki rá. Mária Istentől eleve elrendelt anyasága, amit szabadon vállalt, megfelelője annak, amit a gyermekkeresztség jelent mások számára: Jézus Krisztus kegyelme, amely kiküszöböli az eredendő bűnt⁵, és mindig megelőzi az ember saját, szabad, üdvösséges cselekvését.

________________

¹ „Született az idők kezdete előtt” Jézus, aki nem teremtmény (Konstantinápoly-niceai hitvallás), akit értelemszerűen meg kellett előznie leendő földi édesanyja Isten által való kijelölésének.

² Nem terhelheti az első emberpár bűne, hiszen személyét Isten a teremtés előtt jelölte ki.

³ Ez rokon az én filozófiai rendszeremmel: a végtelen létezésnek csupán része a véges (földi) lét. Mária létezése így ugyanúgy öröktől való, mint Istené, illetve a megtestesült Igéé, tehát eleve a megváltottság állapotában van.

⁴ A szűzi születés vallástörténeti szakkifejezés. A római katolikus hitben reálisan azt fejezi ki, hogy Jézus egyrészt a valóság történelmének (nem pedig az ideológiának!) abszolút újrakezdése, másrészt a múlt megmentő elfogadása. (A szüzesség itt nem szexuális érintetlenséget vagy házasság nélküli állapotot jelent, hanem azt a megvalósított elhatározást, hogy valaki állandó nemi megtartóztatásban él a „mennyek országáért”.

⁵ A hit keresztség általi, illetve a (felnőtt) keresztségben való megvallása oldoz fel az eredendő bűn alól. Mária esetében az eredendő bűntől való mentesség önmagából adódik.»

A szobrocska és máriabesnyői kegytemplom freskója: A szobrocska megtalálása

A máriabesnyői kegytemplom barokk gyontatószéke

Máriabesnyői kegytemplom szabadtéri oltára

2004. augusztus 15. Nagyboldogasszony ünnepén

Máriabesnyői emlékbe kapott kegytárgy: nyakba való feszület…

Az egyik eszmecsere során az emberi gyarlóságokról, az erkölcsi kérdésekről, értékmérőről beszélgetve az alábbi konklúzióval zajlott le a társalgás György testvér és én közöttem:

«György testvér: Nem baj, ha vannak indulataid, azokkal csak még színesebb vagy, de ezek mellett vagy velük szemben is észnél kell lenni, hiszen egymással beszélünk.

Én: Igen, igazat adok Neked!, hogy észnél kell lenni. Van egy másik negatív (?) tulajdonságom: az, hogy túl kritikus vagyok! Igaz, csak az én erkölcsi értékeim szempontjából, amelyek szerint élek...

György testvér: Ebben lesz még vitánk. Mindent csak a saját mércéje szerint szabad mérni. Jónak mondod, hogy túl kritikus vagy, láttál már kritikust? Hm? KÖZELRŐL? No, csak azért, hogy tudd, nem szabad semmit sem a saját erkölcsöddel mérni, csupán Magadat, és azt, akit Magadhoz tartozónak fogadsz el. De azt is csak erkölcsileg. Ennek két oka biztosan van. 1. Minden csak a számára való értékmérővel mérhető hitelesen. 2. Erkölcsi mércével nem erkölcsöt mérni a hétköznapi tudattal bíró, jellemzően a giccsember tulajdonsága, és mivel nem erkölcsöt, hanem valami mást mér vele, legyen az akár másnak erkölcse vagy tette, ami a magunkéval mérve kizárólag keresztényietlen ítélkezéshez vezet, az ítélet nemcsak önmagában véve erkölcstelenség, hanem hamis is.

A másénak a mi magunk erkölcsével való megítélése akaratlanul is hibás lesz. Ennek a magyarázata az erkölcs meghatározásában eleve adva van. A marxisták igyekeztek valami értelmes definícióhoz eljutni, amiből csak marhaság lett. SZERINTÜK AZ ERKÖLCS A MÁSOKKAL VALÓ KÖZLEKEDÉS ÍRATLAN SZABÁLYAINAK ÖSSZESSÉGE. Ha ez igaz volna, hogyan értelmezhetnénk Cicero közismert felkiáltását: "O tempora, o mores!". Ezt a magyar igen jól fordítja, nem szolgaian, de a lényegét tekintve: "Mily idők, mily erkölcsök!" - Vagyis az erkölcsök adottak. Olyanok, amilyenek, és ez nekünk vagy tetszik, vagy nem. De az erkölcs AZ, AMI VAN. Ez implicite adott Cicero szövegében. A legokosabb meghatározás, mivel ebből ki lehet indulni. És ha gondolkozunk, s elfogadjuk, hogy az erkölcs valóban valamiféle társadalmi termék (amennyiben létező), el kell fogadnunk, hogy AZ ERKÖLCS AZ ÉN RENDSZEREMBEN AZ EMBEREKNEK ÖNMAGUKHOZ, EGYMÁSHOZ, SAJÁT KÖZÖSSÉGEIKHEZ, MÁSOK KÖZÖSSÉGEIHEZ ÉS A KÜLÖNBÖZÕ KÖZÖSSÉGEKNEK EGYMÁSHOZ VALÓ VISZONYA.

Ha ebből indulunk ki, nemcsak az erkölcs társadalmi (szociológiai) voltára kapunk magyarázatot, hanem arra is, hogy az erkölcs miért és hogyan lehet történelmileg és társadalmi csoportonként változó. Ugyanakkor magyarázatot kapunk arra, hogy a történelmileg változó erkölcs az embernek önmagához és különböző közösségekhez való viszonyában felismeri a változhatóságot, de felismeri a közösségeknek tagjaikhoz való viszonyát is.

Ebben az a döntő, hogy amíg a mineműségi gondolkozásban az ember nem független a maga közösségétől, vagyis nélküle akár meg sem élhet (pl. ősközösség),a saját közösségétől független, gondolkozó ember nem pusztul el, ha eszével szembe fordul eredeti közösségével. (Pl.: autonóm polgár.)

Mi tehát az erkölcsi viszony? Az, ami ezekben e rendszerekben adott. Csakhogy ezek között is van minőségi eltérés, mégpedig hierarchikus, ami elsősorban a közösséghez való viszonynak mint rendező elvnek függvényében értelmezhető. Aki már elvan a maga természetes közössége nélkül, mennyiségi (struktúrába szervezett) tudása révén meg is él nélküle, az autonóm EGZISZTENCIA, saját döntésével határozza meg közösségéhez, illetve más közösségekhez való viszonyát, és ezért önmaga és lelkiismerete előtt felelősséget is vállal. Nem istenhit jellemzi a történelemnek ezt a korszakát, hanem a mennyiségi erkölcs. Ennek jellemző példája a piaci tisztesség. Ugyanakkor az önmagáért és közösségeiért való felelősség is.

Csakhogy a piacnak van egy specifikus törvénye, ami megkerülhetetlen: a mennyiség, ami ebben az értelemben egyrészt anyagi, másrészt emberi (lélekszámi) felelősséget is jelent. Vagyis mintegy önmagától lesz jelenvaló a verseny folytán kialakuló háborúbeli felelősség is. A vezető felel a beosztottakért. Felel az iparban, de - elsősorban - felel a piacért folyó háborúban.

Miközben értelmessé vált az a szemlélet, amely szerint az ember és közössége viszonya az erkölcs alapértéke, a háború abszurditása létrehozza a magányos, elvileg halálra ítélt egyének sorsának bármikori kicserélhetőségét is, hiszen nem lehet tudni, és a háborús szerencsén kívül nem lát a közember mást, ami meghatározná az ő uniformizált sorsát, ami bárkiével kicserélhető. Az ember arra ébred, hogy a piacért vívott háborúban az élete és a sorsa esetleges, tehát ő maga is csereszabatos, vagyis kicserélhető bárki mással. Elvész tehát a polgári öntudat, ezzel szemben marad a hétköznapi ágyútöltelék védtelensége. Ennek háttere a nihil.

Másfelől azonban a gondolkodó és öntudatos polgár tagadja ezt a világképet, és azt vallja, hogy jóllehet kicserélhető az én sorsom bárki máséval, ezzel szemben áll az én egyéni akaratom és tudásom, amivel jogom van megvédeni önmagam létét (egzisztenciáját) bármilyen eszközzel, ami mások egzisztenciáját, létét nem sérti. A többi már pusztán lelkiismeret kérdése, hiszen nem lehet embernek nagyobb bűne, mint megszüntetni más, vele azonos értékű és jellegű egzisztenciát. Ezek után már csak az a kérdés marad, hogy miképpen értelmezhetjük ebben a megzavart szerkezetben a piaci és a polgári tisztességet. Egy lehetőség kínálkozik: úgy gyarapodni a piacon - bármiben -, hogy azzal egyrészt ne pusztítsunk el más egzisztenciát (figyelem, etikus magatartásról van szó!), és ne okozzon nekünk, magunknak problémát az, hogy a magunk gyarapodása egyszersmind közösségünk gyarapodásával is jár. Ez az erkölcsnek már nem mennyiségi, hanem minőségi foka. Szép lenne ezt ráfogni a kommunista törvények álságaira, de míg az a nomenklatúra boldogulását célozza, ez tulajdonképpen más szintű visszatérés a korai kereszténység életelveihez.

Én: Ez egy remek, szakmádba vágó, jó kiadós - etika? - lecke volt nekem! Nagyon-nagyon szépen köszönöm! Rengeteget tanultam belőle! Szem előtt fogom tartani a számomra megszívlelendőket!

György testvér: Most azután megkérdezheted, mi a frász volt a baj velem, amikor etikát tanítottam.

Én: Nem kérdezem, mert nagyon is világosan látom! Még egyszer nagyon szépen köszönöm!»

Dr. Szitányi György OFS, a fent rögzített beszélgetés alkalmával a Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Ház udvarában

Sajnos az utolsó napokra tervezett kirándulásból csak a ravazdi plébános és Borbély Károly festőművész urakkal való találkozás valósult meg, ugyanis a legutóbbitól távozván súlyos autóbalesetet szenvedtünk. Az eleve beiktatott pannonhalmi és győri program sajnálatosan módosult: a baleset következtében a mentős rohamkocsiban a győri kórházban kötöttünk ki. Hogy szerencsésen túléltük, nem lehet véletlen…Nyakunkban volt a besnyői kereszt, s a gépkocsiban Pio atya és Szt. Kristóf szobrocskája. Indulás előtt a besnyői kegytemplom altemplomában meglátogattuk Tamás atya koporsóját, ahol gyertyát gyújtva imádkoztunk hozzá…

A festőművésszel való találkozásról egy képes tudósításban számolok be Borbély Károly: Keresztút címmel. E főművének ünnepélyes tárlatbemutatására november 11-14-e között kerül sor, amelynek alkalmából megjelenő képzőművészeti könyvének előszavát Dr. Szitányi György írta, amely ezen a Web-oldalon máris olvasható.

Felhasznált forrás:

Balassa M. Iván: Magyarország múzeumai, Vince Kiadó 2001
Múzeumi prospektusok, tájékoztatók, internetes oldalaik

Ferrara, 2004. október 20-án

Szerkesztette:

OSSERVATORIO LETTERARIO

Link:

Borbély Károly főművéről

Dr. Szitányi György Honlapja

Károly Borbély, il pittore magiaro

OSSERVATORIO LETTERARIO

***Ferrara e l'Altrove ***

TARTALOM - ELŐZŐ SZÁM - IRODALMI GALÉRIA - FIGYELŐ

MEGJELENT SZÁMOK ARCHÍVUMA - UNGAROHOME - ARCHÍVUM-DGL - ARCHÍVUM-DGL1

HOME