OSSERVATORIO
LETTERARIO
*** Ferrara e l'Altrove ***
Magyar
nyelvű online melléklet - Supplemento online in lingua ungherese
__________________________________________
Ferrara, 2005. január 31. Hétfő
Gazdmeh
Ez volt az 1968-ban
bevezetett új
gazdasági mechanizmus nevű agyrém közszájon forgó elnevezése. Nem
becézés, hanem rövidítés, ami nem mindegy.
Elsősorban piacosításról volt szó, amiből
- az állampárt 1969-ben kiadott elvi nyilatkozatával - ki akarták hagyni a
kulturális termékeket. Ha azt tetszik hinni, hogy ennek kiötléséhez igen zsenge
elmék szükségeltettek, nagyon tetszik tévedni. A pártállam esze és kollektív
bölcsessége mind ezen dolgozott.
A kollektív bölcsesség lényege: ha egy
embernek van valamennyi esze, akkor sok embernek sokszor annyi esze van, mivel az egyéni
tudások összeadódnak. Ettől - így hirdették - igen nagy tudás jön
létre. Ha pedig ez igaz, bizonyára az egyéni hülyeségek is összeadódnak. Néha
úgy rémlik, hogy ez tényleg így van.
A piacosítást akkor nem akarták
kiterjeszteni a kultúrára. Csakhogy a nyilatkozat a színházi díszletekre mint
asztalos, kárpitos, belsőépítész stb. által készült termékekre nem vonatkozott.
Nem vonatkozott például a film-nyersanyag árára sem, mivel az gyári termék,
ráadásul importálták, arról nem beszélve, hogy minden más, mozifilmhez való
dolog szintén ipari termék. Nem vonatkozhatott a villanyáramra és a fűtésre
sem, mivel világítani és fűteni akkor még nem volt művészet. A könyvek esetében
a papírgyár, a nyomda stb. megint csak ipar volt, és így tovább.
Ezen ellentmondások miatt a kultúrát
külön Támogatták.
Úgy értem, hogy azt, ami kultúra néven a nagy kollektív pártésznek ínyére volt.
Ami nem volt ínyére, de nem támadta nyíltan a szocializmust, azt esetleg Tűrték.
Aminek nem adatott irgalom, azt Tiltották. Ez volt a három „T” időszaka. E mögött Aczél György és a
centralizmus állt.
A dolog a kultúrában így ment.
Sokkal könnyebben ment a szocialista
nagyüzemek varázslata, a trösztösítés, amit a demokratikus centralizmus egyik
formájának találtak.
A demokráciának azonban az a lényege,
hogy nincs benne centralizmus, vagyis központosítás. A központosítás és
általában a
központi vezérlés abszolút hatalmat feltételez. Ennek lényege egyeduralom.
Ilyen az iskolában tanult abszolút monarchia, vagyis az erős király
által vezényelt ország, ilyen a fasizmus, aminek egyetlen, teljhatalmú vezére
van, de ilyen a kommunizmus is, - ha még tetszik rá emlékezni. Ezek kézenfekvő
különbözése a közember számára, hogy az erős királyoknak tekintélyük is volt, a
diktátoroknak pedig csak hatalmuk.
Amit a kommunista uralom adni látszott a
felemás és félig sem igazi piacosítással, azt nyomban visszavették a termelés
központosításával. A trösztösítéssel, az önállóság gyökerestül való
kiirtásával.
Gondolom, Olvasó, Ön is észleli az új
szeleket: a fentiek bűzét hozzák felénk.
Alacsony a fizetése a rendőri
állománynak? Fizetésemelést ígérnek a rendőrségnek. Ugyanakkor létrehoznák a
magyar FBI-nek elnevezett központi bűnüldözô szervet, a KBI-t.
Ezt azonban a kisebbik koalíciós partner
nem tűrheti. Nem azért, mert oly nagyon ellenére volna a központi irányítás,
hanem sokkal inkább azért, mert így nem a pártelnök belügyminiszter, vagyis
miniszterelnök-helyettes kezében lenne a bűnüldözés, hanem mert így egy része
átcsúszna a miniszterelnök vagy valamelyik kliense kezébe.
A központosítás arra is jó, hogy az egyre
nyomorultabb helyzetben tengődő, közsorsú lakosság zsebének terhére újabb
vállalatokat hozzanak létre. Akik létrehozzák, beléjük ültetik a maguk
embereit. Új céghez új elnök-vezérigazgató, néhány helyettes vezérigazgató,
valahány vezérigazgató-helyettes is kell, alattuk újabb igazgatók igazgatnak,
akiket igazgatóhelyettesek helyettesítenek, mindegyikük alá új főosztályvezetők
tartoznak a maguk helyetteseivel, hozzájuk osztályok tartoznak
osztályvezetőkkel és helyetteseikkel, alosztályok és főcsoportok vezetőkkel és
helyetteseikkel, akik alatt csoportvezetők és helyetteseik tevékenykednek, hogy
mindazon szerencsések, akik pártprotekcióval jól fizetett állásokhoz jutottak
egy-egy ilyen új intézménynél, ellenőrizzék azokat a cégeket, amelyeknek fejére
telepítették őket.
Púp a háton? Az: pártpúp, demokratikusnak
mondott centralista.
De azért nem csak itt lóg ki a központi
ló lába. A miniszterelnök-helyettes belügyér jogerős bírói ítélettel szemben
rendelkezett bizonyos székesfehérvári lakások ügyében a lakásra türelemmel és
jogszerűen várakozók kárára. Most pedig meg van bántva, hogy a sajtó (már
megint a média!) őt szidja, holott
- mint azt december 7-én a tévében mondta, a miniszterelnök keze van az
egészben.
Részben bizonyára.
A volt kommunisták
pártja valóban nem képes kibújni a bőréből, a liberálisok pedig - bár
egyfolytában veszekedve - mégis egy ágyban maradtak velük mindmáig.
Ennek három oka is lehet:
- a hatalom és a vele járó jövedelem
kellemesebb a becsületnél;
- mindkét párt nemzetközi (a kommunisták
téveszme-hűségükben, a szabad demokraták pedig a nemzetközi tőkének mint
Mammon-Ábrahámnak kebelén);
- a koalíció liberálisai valójában
kommunisták.
Ez előbb-utóbb
tisztázódik.
De ne nagyon tessék legyinteni az SZDSZ
jelenlegi 4,5%-os választási esélyéről értesülvén: az MSZP-nek most valamivel
több mint 16%-os a népszerűsége. Ilyen négy év után, amely rombolásban felér a négy
évtizeddel! Csoda, ha hülyének nézik a nemzetet?
De így van ez hazán belül is.
Mostanában sok a szöveg a Németh-kormány
nagyszerűségéről. Egyik minisztere, aki a legemberibbnek tetszett a kabinet
tagjai közül, ma a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.
Íme egy újabb kilógó lóláb: az MTA elnöke
levelet intézett a Magyar Szociológiai Társaság elnökségéhez. (Nem a
tagjaihoz.)
A szociológusok idei közgyűlésén, november 28-án ismertette az
elnökség - mivel demokrata - a kommunista exminiszter, akadémiai elnöki
levelét.
Ennek lényege: ha a Magyar Szociológiai
Társaság nem lép be egy társadalomkutatással foglalkozó intézményeket tömörítő,
akadémiai (párt)irányítású szervezetbe, amely beleszólhatna a legbensőbb
ügyeibe, a
Magyar Tudományos Akadémia (elnöke) megvonja a Magyar Szociológiai Társaság
törvényes évi támogatását.
A nyilvánvaló exminiszteri szándék szerint a támogatás hiánya
lehetetlenné tenné a magyar valóság szomorú tényeit kutató tudósok
szervezetének fennmaradását. E tudós társaság szervezetileg is, tagjai egy
része pedig egyénileg is tagja a Nemzetközi Szociológiai Társaságnak (ISA)
is. El tudom képzelni, hogy nemcsak központosítási kísérlet volt ez, hanem
esetleg a szociológusok világszervezetének belső dolgaihoz is hozzá akartak
férkőzni.
Glatz Ferenc azóta megkapta a választ. Nem
kell a pénze, a függetlenség többet ér.
Az idei kétnapos vándorgyűlésnek
praktikusan egyik napirendi pontja volt az idei közgyűlés. Ennek második napján
már megvolt a megoldás is, hogyan pótolható az Akadémia nélkül a fennmaradáshoz
szükséges pénz. A hatalom a füle mellé tűzheti szándékait.
Idén szinte hírt sem adtak a
vándorgyűlésrôl. Kunczénak igaza lehet: már megint a média! Az elhallgatás nyilvánvaló oka, hogy ez az eset
példabeszédnek is megfelel.
© Szitányi
György
OSSERVATORIO
LETTERARIO
***Ferrara
e l'Altrove ***
©
IRODALMI GALÉRIA
- FIGYELŐ - MEGJELENT SZÁMOK ARCHÍVUMA
UNGAROHOME