OSSERVATORIO LETTERARIO 

*** Ferrara e l'Altrove ***

Magyar nyelvű online melléklet - Supplemento online in lingua ungherese   

__________________________________________

Ferrara,  2005. január 31. Hétfő

 

Gazdmeh

 

Ez volt az 1968-ban bevezetett új gazdasági mechanizmus nevű agyrém közszájon forgó elnevezése. Nem becézés, hanem rövidítés, ami nem mindegy.

  Elsősorban piacosításról volt szó, amiből - az állampárt 1969-ben kiadott elvi nyilatkozatával - ki akarták hagyni a kulturális termékeket. Ha azt tetszik hinni, hogy ennek kiötléséhez igen zsenge elmék szükségeltettek, nagyon tetszik tévedni. A pártállam esze és kollektív bölcsessége mind ezen dolgozott.

  A kollektív bölcsesség lényege: ha egy embernek van valamennyi esze, akkor sok embernek sokszor annyi esze van, mivel az egyéni tudások összeadódnak. Ettől - így hirdették - igen nagy tudás jön létre. Ha pedig ez igaz, bizonyára az egyéni hülyeségek is összeadódnak. Néha úgy rémlik, hogy ez tényleg így van.

  A piacosítást akkor nem akarták kiterjeszteni a kultúrára. Csakhogy a nyilatkozat a színházi díszletekre mint asztalos, kárpitos, belsőépítész stb. által készült termékekre nem vonatkozott. Nem vonatkozott például a film-nyersanyag árára sem, mivel az gyári termék, ráadásul importálták, arról nem beszélve, hogy minden más, mozifilmhez való dolog szintén ipari termék. Nem vonatkozhatott a villanyáramra és a fűtésre sem, mivel világítani és fűteni akkor még nem volt művészet. A könyvek esetében a papírgyár, a nyomda stb. megint csak ipar volt, és így tovább.

  Ezen ellentmondások miatt a kultúrát külön Támogatták. Úgy értem, hogy azt, ami kultúra néven a nagy kollektív pártésznek ínyére volt. Ami nem volt ínyére, de nem támadta nyíltan a szocializmust, azt esetleg Tűrték. Aminek nem adatott irgalom, azt Tiltották. Ez volt a három  T  időszaka. E mögött Aczél György és a centralizmus állt.

  A dolog a kultúrában  így ment.

  Sokkal könnyebben ment a szocialista nagyüzemek varázslata, a trösztösítés, amit a demokratikus centralizmus egyik formájának találtak.

  A demokráciának azonban az a lényege, hogy nincs benne centralizmus, vagyis központosítás. A központosítás és általában a központi vezérlés abszolút hatalmat feltételez. Ennek lényege egyeduralom. Ilyen az iskolában tanult abszolút monarchia, vagyis az erős király által vezényelt ország, ilyen a fasizmus, aminek egyetlen, teljhatalmú vezére van, de ilyen a kommunizmus is, - ha még tetszik rá emlékezni. Ezek kézenfekvő különbözése a közember számára, hogy az erős királyoknak tekintélyük is volt, a diktátoroknak pedig csak hatalmuk.

  Amit a kommunista uralom adni látszott a felemás és félig sem igazi piacosítással, azt nyomban visszavették a termelés központosításával. A trösztösítéssel, az önállóság gyökerestül való kiirtásával.

  Gondolom, Olvasó, Ön is észleli az új szeleket: a fentiek bűzét hozzák felénk.

  Alacsony a fizetése a rendőri állománynak? Fizetésemelést ígérnek a rendőrségnek. Ugyanakkor létrehoznák a magyar FBI-nek elnevezett központi bűnüldözô szervet, a KBI-t.

  Ezt azonban a kisebbik koalíciós partner nem tűrheti. Nem azért, mert oly nagyon ellenére volna a központi irányítás, hanem sokkal inkább azért, mert így nem a pártelnök belügyminiszter, vagyis miniszterelnök-helyettes kezében lenne a bűnüldözés, hanem mert így egy része átcsúszna a miniszterelnök vagy valamelyik kliense kezébe.

  A központosítás arra is jó, hogy az egyre nyomorultabb helyzetben tengődő, közsorsú lakosság zsebének terhére újabb vállalatokat hozzanak létre. Akik létrehozzák, beléjük ültetik a maguk embereit. Új céghez új elnök-vezérigazgató, néhány helyettes vezérigazgató, valahány vezérigazgató-helyettes is kell, alattuk újabb igazgatók igazgatnak, akiket igazgatóhelyettesek helyettesítenek, mindegyikük alá új főosztályvezetők tartoznak a maguk helyetteseivel, hozzájuk osztályok tartoznak osztályvezetőkkel és helyetteseikkel, alosztályok és főcsoportok vezetőkkel és helyetteseikkel, akik alatt csoportvezetők és helyetteseik tevékenykednek, hogy mindazon szerencsések, akik pártprotekcióval jól fizetett állásokhoz jutottak egy-egy ilyen új intézménynél, ellenőrizzék azokat a cégeket, amelyeknek fejére telepítették őket.

  Púp a háton? Az: pártpúp, demokratikusnak mondott centralista.

  De azért nem csak itt lóg ki a központi ló lába. A miniszterelnök-helyettes belügyér jogerős bírói ítélettel szemben rendelkezett bizonyos székesfehérvári lakások ügyében a lakásra türelemmel és jogszerűen várakozók kárára. Most pedig meg van bántva, hogy a sajtó (már megint a média!) őt szidja, holott - mint azt december 7-én a tévében mondta, a miniszterelnök keze van az egészben.

  Részben bizonyára.

A volt kommunisták pártja valóban nem képes kibújni a bőréből, a liberálisok pedig - bár egyfolytában veszekedve - mégis egy ágyban maradtak velük mindmáig.

  Ennek három oka is lehet:

  - a hatalom és a vele járó jövedelem kellemesebb a becsületnél;

  - mindkét párt nemzetközi (a kommunisták téveszme-hűségükben, a szabad demokraták pedig a nemzetközi tőkének mint Mammon-Ábrahámnak kebelén);

  - a koalíció liberálisai valójában kommunisták.

Ez előbb-utóbb tisztázódik.

  De ne nagyon tessék legyinteni az SZDSZ jelenlegi 4,5%-os választási esélyéről értesülvén: az MSZP-nek most valamivel több mint 16%-os a népszerűsége. Ilyen négy év után, amely rombolásban felér a négy évtizeddel! Csoda, ha hülyének nézik a nemzetet?

  De így van ez hazán belül is.

  Mostanában sok a szöveg a Németh-kormány nagyszerűségéről. Egyik minisztere, aki a legemberibbnek tetszett a kabinet tagjai közül, ma a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.

  Íme egy újabb kilógó lóláb: az MTA elnöke levelet intézett a Magyar Szociológiai Társaság elnökségéhez. (Nem a tagjaihoz.) A szociológusok idei közgyűlésén, november 28-án ismertette az elnökség - mivel demokrata - a kommunista exminiszter, akadémiai elnöki levelét.

  Ennek lényege: ha a Magyar Szociológiai Társaság nem lép be egy társadalomkutatással foglalkozó intézményeket tömörítő, akadémiai (párt)irányítású szervezetbe, amely beleszólhatna a legbensőbb ügyeibe, a Magyar Tudományos Akadémia (elnöke) megvonja a Magyar Szociológiai Társaság törvényes évi támogatását.

   A nyilvánvaló exminiszteri szándék szerint a támogatás hiánya lehetetlenné tenné a magyar valóság szomorú tényeit kutató tudósok szervezetének fennmaradását. E tudós társaság szervezetileg is, tagjai egy része pedig egyénileg is tagja a Nemzetközi Szociológiai Társaságnak (ISA) is. El tudom képzelni, hogy nemcsak központosítási kísérlet volt ez, hanem esetleg a szociológusok világszervezetének belső dolgaihoz is hozzá akartak férkőzni.

  Glatz Ferenc azóta megkapta a választ. Nem kell a pénze, a függetlenség többet ér.

  Az idei kétnapos vándorgyűlésnek praktikusan egyik napirendi pontja volt az idei közgyűlés. Ennek második napján már megvolt a megoldás is, hogyan pótolható az Akadémia nélkül a fennmaradáshoz szükséges pénz. A hatalom a füle mellé tűzheti szándékait.

  Idén szinte hírt sem adtak a vándorgyűlésrôl. Kunczénak igaza lehet: már megint a média! Az elhallgatás nyilvánvaló oka, hogy ez az eset példabeszédnek is megfelel.

                             

© Szitányi György

 

A SZERZŐ HONLAPJA

 

OSSERVATORIO LETTERARIO

***Ferrara e l'Altrove ***

©

 

 IRODALMI GALÉRIA - FIGYELŐ  - MEGJELENT SZÁMOK ARCHÍVUMA

   UNGAROHOME - ARCHÍVUM-DGL - ARCHÍVUM-DGL1

 

HOME