OSSERVATORIO LETTERARIO 

*** Ferrara e l'Altrove ***

Magyar nyelvű online melléklet - Supplemento online in lingua ungherese   

__________________________________________

Ferrara,  2005. január 31. Hétfő

 

Itt a piros, hol a III/III.?

 

Kivételesen egyáltalán nem viccelek, ez a kérdés nem tréfadolog. Nem az a bajom persze, hogy hiányzik a rendőrállam, hanem azt nem értem, hol lehet. A keleti maffia nyilván a KGB-ből lett, legalábbis akkor árasztotta el a világnak főként innenső felét, amikor a cég megszűntnek nyilváníttatott.

  Pedig akkor már külön volt az orosz az ukrántól, ahogy mondták - nálam fiatalabbnak tessék mesélni ezt -, és lám, ahogy megszűntek, hipp-hopp, előkerült a maffia, felszabadította a magyar prostituáltakat a magyar futatók alól, friss erővel duzzasztotta fel a Rákóczi teret meg a többi frekventált placcot, és ha nem tisztelném jó okkal a ruszki (ejtsd: volt szovjet) szorgalmat, megérteném, ha az iskolákban ismét tanítanák az orosz nyelvet. Ezúttal nem mint kötelezőt, hanem mint nélkülözhetetlent. A világ errefelé általában úgy mozog, hogy aha egy üzlet menni kezd, nem lehet megállítani. Ezt úgy értem, hogy a csekélyebb tehetségű maffiózók kiszorulnának a jövedelmezőbb bűnterületekről, és kisebb balhékban lennének érdekeltek. Mondjuk lehetne belőlük zöldséges, vagy hasonló. Maszek, nyilván, jóllehet nem hiszek a kormány vállalkozópártiságában. Vagyis nem úgy, pláne nem annyira, ahogyan, illetve amennyire hirdeti.

  Végeredményben eljöhetne az idő, hogy a magyarul megtévesztő tökéletességgel beszélő oroszt arról lehetne felismerni, hogy ő a magánszektor.

  Mielőtt önellentmondást tetszene fölfedezni ebben az elmélkedésben, megismétlem: minél tehetségtelenebb egy ilyen bűnöző, annál silányabb a nyelvérzéke. Akikkel a köznép nap mint nap hivatalból összejönne (metróellenőrre, színházi ruhatárosra, vécésbábuskára gondolok), nem tanulnának meg magyarul. Ezekkel muszáj volna oroszul beszélni, ami különösen a vécésbábuska esetében kézenfekvő. Az ember rá lenne szorulva.

  Biztosan tudom, hogy itt azért (még?) nem tartunk.

  Nem is ez a pillanatnyilag távoli dolog izgat. Hanem az, hogy mit csinál a magyar III/III. Az fix, hogy ezúttal sem fog az ukránok és oroszok fejére nőni. Vagyis nem maffiózó, nem strici, talán nem is metróellenőr.

  Valahol léteznie kell pedig. Az ilyesmi nem vész el, és úgy tudom, átalakulni sem nagyon szokott, legfeljebb láthatatlanná lesz, ha a sors úgy hozza. Ezt egyes esetekben konspirációnak, más esetekben illegalitásnak nevezik.

  Amennyire tudom, ez a társaság részben nagy tudású, részben elismerten tehetséges. Mivel pedig az említett placcon nyomát sem sejthetni, közrendőrrel pedig - lévén titkosrendőr - nem keveredik, nyomaveszettnek mondható. Ha az olvasó akadékos, és azt mondja, a mostani honvédelmi miniszter feleségét is megfigyelték, tudatom, az egy másik cég volt. Egyelőre nincs bizonyítva, tehát így mondom: lehetett, ha volt ilyen. Nem tudom, mi figyelnivaló van egy szocialista képviselő feleségén, de nem is tartozik rám: még sorkatona sem voltam, nemhogy ezredes vagy ezredesné. Ebből szerintem az következik, hogy a katonai elhárítás meg én akár más bolygón is lehetnénk, nincs dolgunk egymással.

  Hanem ez a III/III., a belső elhárítás, ami civilek megfigyelésére és felderítésére szakosodott, mégis csak a polgárra tartozik szerintem. Azonban nincs. Azaz nem látszik. Merthogy a rendőrség ezentúl úgynevezett titkosszolgálati módszerekkel is dolgozhat, ha szüksége van rá, sőt fizetett besúgókat is alkalmazhat, mi több: lehetőség lesz vádalkura, amit eddig csak nyugati filmekből ismer a köznép, az egyáltalán nem azt jelenti, hogy a rendőrség állományát dúsították fel a szakemberekkel. Más kérdés, hogy valakiktől meg kell tanulni ezeket a módszereket, meg a beszervezést, szóval, amit kell.

  Mégsem értem, hol ez a titkos állomány.

  Mert azt ugye nem hihetjük, hogy a mindenfajta szocialista államrend biztonsági szervezetét szélnek eresztették. Erről is volt szó. De azt nem hihetjük józan ésszel, hogy az egykori belügyesek jelenleg is a belügyminiszter keze alá tartoznak. Ez nemcsak hatalmi és stratégiai kérdés a jelen helyzetben, hanem józan paraszti ész kérdése is: az egykori állampárt anyagi utódja nem őrült meg az egykori demokratikus ellenzék kezére játszani saját belbiztonságának garanciáját és eszközét. Hiszen a sok kínos pont közül éppen ez az egyik. Hogy akik a leglátványosabban idegesítették a vörös hatalmat, és ennek következtében állandóan a belbiztonság személyre szóló vegzatúrájának voltak kitéve, egyszer csak, hipp-hopp, akár a mesében a hétmérföldes csizmát, megkaparintották az apparátust.

  Az, ugye érthető, hogy egy párt - amelyik elődjének csak anyagi hasznaival vállalja a közösséget, minden mást megtagad, ami őt önnön gyökereihez köti -, ezt a csapatát soha az életben nem fogja kiadni a kezéből. Pláne akkor nem, ha teljesen jogszerűen birtokolhatná is ezt a testületet, mint abszolút győztes. A belbiztonsági szolgálat egész egyszerűen jár az MSZP-nek.

  Hol van tehát a sok belügyes, mert a Belügyben aligha.

  Na?

  (A helyes megfejtők között kisorsolok egy információt.)

  Nekem fogalmam sincs, és egy kissé zavar is, hogy nem tudom. Nem mintha hiányoznának, vagy hasonló, de így azt sem tudom, hogyan kerüljem őket. Mert dolgoznak ma is, az fix, és egyáltalán nem vigasztal, hogy mostanában talán legfőképpen a belügyminisztert és baráti körét figyelik, és semmi röhejest nem látok abban, hogy - akár csak a szokott arcok miatt - pártjuk koalíciós partnerét teszik tűvé, nem szervezkednek-e az államrend megdöntésére, vagy valami felforgató demonstrációra.

  Mindössze attól tartok - remélem, ok nélkül -, hogy a szakértői kormány, amelyik (legalábbis látszólag) kiengedte a kezéből a belügyminisztériumot, egyszer csak megfeledkezik a KGB magyar testvérintézményéről, és az is elszabadul, kivonja magát mindenféle felügyelet alól. Ez a világ nem szép, de igazán csúnyává akkor válik, ha ez bekövetkezik.

  Azt szeretném tudni, ki vigyáz arra, hogy ez ne következzék be.

© Szitányi György

(PMH, 1994. okt. 7. péntek)

 

A SZERZŐ HONLAPJA

 

OSSERVATORIO LETTERARIO

***Ferrara e l'Altrove ***

©

 

 IRODALMI GALÉRIA - FIGYELŐ  - MEGJELENT SZÁMOK ARCHÍVUMA

   UNGAROHOME - ARCHÍVUM-DGL - ARCHÍVUM-DGL1

 

HOME