OSSERVATORIO LETTERARIO
*** Ferrara e l'Altrove ***
Magyar
nyelvű online melléklet - Supplemento online in lingua ungherese
__________________________________________
Ferrara, 2005. január 31. Hétfő
Itt a piros, hol a III/III.?
Kivételesen egyáltalán nem viccelek, ez a kérdés nem tréfadolog. Nem az a
bajom persze, hogy hiányzik a rendőrállam, hanem azt nem értem, hol lehet. A
keleti maffia nyilván a KGB-ből lett, legalábbis akkor árasztotta el a világnak
főként innenső felét, amikor a cég megszűntnek nyilváníttatott.
Pedig akkor már külön volt az
orosz az ukrántól, ahogy mondták - nálam fiatalabbnak tessék mesélni ezt -, és
lám, ahogy megszűntek, hipp-hopp, előkerült a maffia, felszabadította a magyar
prostituáltakat a magyar futatók alól, friss erővel duzzasztotta fel a Rákóczi
teret meg a többi frekventált placcot, és ha nem tisztelném jó okkal a
ruszki (ejtsd: volt szovjet) szorgalmat, megérteném, ha az iskolákban ismét
tanítanák az orosz nyelvet. Ezúttal nem mint kötelezőt, hanem mint
nélkülözhetetlent. A világ errefelé általában úgy mozog, hogy aha egy üzlet
menni kezd, nem lehet megállítani. Ezt úgy értem, hogy a csekélyebb tehetségű
maffiózók kiszorulnának a jövedelmezőbb bűnterületekről, és kisebb balhékban
lennének érdekeltek. Mondjuk lehetne belőlük zöldséges, vagy hasonló. Maszek, nyilván,
jóllehet nem hiszek a kormány vállalkozópártiságában. Vagyis nem úgy, pláne nem
annyira, ahogyan, illetve amennyire hirdeti.
Végeredményben eljöhetne az
idő, hogy a magyarul megtévesztő tökéletességgel beszélő oroszt arról lehetne
felismerni, hogy ő a magánszektor.
Mielőtt önellentmondást
tetszene fölfedezni ebben az elmélkedésben, megismétlem: minél tehetségtelenebb
egy ilyen bűnöző, annál silányabb a nyelvérzéke. Akikkel a köznép nap mint nap
hivatalból összejönne (metróellenőrre, színházi ruhatárosra, vécésbábuskára
gondolok), nem tanulnának meg magyarul. Ezekkel muszáj volna oroszul beszélni,
ami különösen a vécésbábuska esetében kézenfekvő. Az ember rá lenne szorulva.
Biztosan tudom, hogy itt
azért (még?) nem tartunk.
Nem is ez a pillanatnyilag
távoli dolog izgat. Hanem az, hogy mit csinál a magyar III/III. Az fix, hogy
ezúttal sem fog az ukránok és oroszok fejére nőni. Vagyis nem maffiózó, nem
strici, talán nem is metróellenőr.
Valahol léteznie kell pedig.
Az ilyesmi nem vész el, és úgy tudom, átalakulni sem nagyon szokott, legfeljebb
láthatatlanná lesz, ha a sors úgy hozza. Ezt egyes esetekben konspirációnak,
más esetekben illegalitásnak nevezik.
Amennyire tudom, ez a
társaság részben nagy tudású, részben elismerten tehetséges. Mivel pedig az
említett placcon nyomát sem sejthetni, közrendőrrel pedig - lévén titkosrendőr
- nem keveredik, nyomaveszettnek mondható. Ha az olvasó akadékos, és azt
mondja, a mostani honvédelmi miniszter feleségét is megfigyelték, tudatom, az
egy másik cég volt. Egyelőre nincs bizonyítva, tehát így mondom: lehetett, ha
volt ilyen. Nem tudom, mi figyelnivaló van egy szocialista képviselő feleségén,
de nem is tartozik rám: még sorkatona sem voltam, nemhogy ezredes vagy
ezredesné. Ebből szerintem az következik, hogy a katonai elhárítás meg én akár
más bolygón is lehetnénk, nincs dolgunk egymással.
Hanem ez a III/III., a belső
elhárítás, ami civilek megfigyelésére és felderítésére szakosodott, mégis csak
a polgárra tartozik szerintem. Azonban nincs. Azaz nem látszik. Merthogy a rendőrség
ezentúl úgynevezett titkosszolgálati módszerekkel is dolgozhat, ha szüksége van
rá, sőt fizetett besúgókat is alkalmazhat, mi több: lehetőség lesz vádalkura,
amit eddig csak nyugati filmekből ismer a köznép, az egyáltalán nem azt
jelenti, hogy a rendőrség állományát dúsították fel a szakemberekkel. Más
kérdés, hogy valakiktől meg kell tanulni ezeket a módszereket, meg a
beszervezést, szóval, amit kell.
Mégsem értem, hol ez a titkos
állomány.
Mert azt ugye nem hihetjük,
hogy a mindenfajta szocialista államrend biztonsági szervezetét szélnek eresztették.
Erről is volt szó. De azt nem hihetjük józan ésszel, hogy az egykori belügyesek jelenleg
is a belügyminiszter keze alá tartoznak. Ez nemcsak hatalmi és stratégiai kérdés
a jelen helyzetben, hanem józan paraszti ész kérdése is: az egykori állampárt anyagi
utódja nem őrült meg az egykori demokratikus ellenzék kezére játszani
saját belbiztonságának garanciáját és eszközét. Hiszen a sok kínos pont közül éppen
ez az egyik. Hogy akik a leglátványosabban idegesítették a vörös hatalmat, és
ennek következtében állandóan a belbiztonság személyre szóló vegzatúrájának
voltak kitéve, egyszer csak, hipp-hopp, akár a mesében a hétmérföldes csizmát,
megkaparintották az apparátust.
Az, ugye érthető, hogy egy
párt - amelyik elődjének csak anyagi hasznaival vállalja a közösséget, minden
mást megtagad, ami őt önnön gyökereihez köti -, ezt a csapatát soha az életben
nem fogja kiadni a kezéből. Pláne akkor nem, ha teljesen jogszerűen birtokolhatná
is ezt a testületet, mint abszolút győztes. A belbiztonsági szolgálat egész
egyszerűen jár
az MSZP-nek.
Hol van tehát a sok belügyes, mert a Belügyben aligha.
Na?
(A helyes megfejtők között
kisorsolok egy információt.)
Nekem fogalmam sincs, és egy
kissé zavar is, hogy nem tudom. Nem mintha hiányoznának, vagy hasonló, de így
azt sem tudom, hogyan kerüljem őket. Mert dolgoznak ma is, az fix, és
egyáltalán nem vigasztal, hogy mostanában talán legfőképpen a belügyminisztert
és baráti körét figyelik, és semmi röhejest nem látok abban, hogy - akár csak a
szokott arcok miatt - pártjuk koalíciós partnerét teszik tűvé, nem
szervezkednek-e az államrend megdöntésére, vagy valami felforgató
demonstrációra.
Mindössze attól tartok -
remélem, ok nélkül -, hogy a „szakértői kormány”, amelyik (legalábbis látszólag) kiengedte a kezéből a
belügyminisztériumot, egyszer csak megfeledkezik a KGB magyar
testvérintézményéről, és az is elszabadul, kivonja magát mindenféle felügyelet
alól. Ez a világ nem szép, de igazán csúnyává akkor válik, ha ez bekövetkezik.
Azt szeretném tudni, ki
vigyáz arra, hogy ez ne következzék be.
© Szitányi György
(PMH, 1994. okt. 7. péntek)
OSSERVATORIO
LETTERARIO
***Ferrara
e l'Altrove ***
©
IRODALMI GALÉRIA
- FIGYELŐ - MEGJELENT SZÁMOK ARCHÍVUMA
UNGAROHOME