|
2004-10-24 06:57, gvirag:
-
Kedves Hunor, kedves ifjabb iskolatárs, nyelj egy nagyot és legyél nagyvonalú
- kérlek.
-
Reszemrol ez megtortent, es nem is volt nehez, hiszen amugysem nekem volt
cimezve. 
De tenyleg igazad van, lepjunk tovabb, vegyul ezzel nyilvanosan
lerendezettnek, es eppen az iskolatars emlitesehez fuzok hozza gondolatot -
milyen kicsi a vilag a MONon, legalabbis ez derul ki szamomra az alabbi
peldabol:
- Anri es Zsizel nagyon sok eve egy kollegiumban laktak, ez a MONon derult ki
szamukra sok ev utan,
- Susu egyik osztalytarsa irant anno en komoly erzelmeket taplaltam,
- Susu es Mary ismerik nagyapot (ha jol emlekszem), sot, talan tanitotta
oket,
- Gvirag es en (ha eltero evekben is) egy gimnazium padjat koptattuk.
Vannak meg ilyen esetek masoknal is? 
Udv,
Hunor
|
|
Jó reggelt, kezét csókolom a Hölgyeknek.
Kisült a harmadik tepsi rétes is ez most meggyes. Még meleg, tessék
fogyasztani! (fizetni nem kell érte még virtuálisan sem, ha csődbe megy a
vállakozás majd besegítek egy kazal arannyal, virtuálisan).
Jót aludtam, jöhet a kávé!
Azt álmodtam, hogy otthon az esővizes dézsa mellett mosakszom a lavórból. Fúj
a szél és tarajos hullámokat kelt benne. Tarajos hullámok a lavórban? Ez már
tenyleg komikus volt. Fel is ébredtem rá, még akkor is nevettem. Álomfejtők
előnyben, ezt mire véljem?
Helyzetkomikum. Burleszkbe illő jelenet. Eltűnik Melinda
képe Szígy bejegyzéséből. Na mondom ezt nem kellett volna. Mondjam, ne
mondjam, hogy mondjam? Még meditálok, amikor:
"munkás ököl vas ököl
Odacsap ahova köll"
Puffff! Mellé!
Kiderül ugyanis, hogy Hunor olyan ártatlan ebben mint a maszületett bárány. A
technika ördöge jól megtréfált bennünket.
Hunor jól tette amikor berekesztette a forumot ahol személyeskedésbe
torkollott a vita. Még jobban tette amikor lekapta az inkriminált mondatot.
Ezt tette a legjobban.
(Itt megjegyzem közbevetőleg, talán nem botránykoztatok meg senkit, nekem a
mondat egyes tartalmi elemeitől eltekinve tetszett. Irígykedve állapítottam
meg, hogy ha száz évig gondolkozom rajta sem jut ilyen eszembe. Roppant rövid
és kifejező, irodalmi értéke vitathatatlan. Heminway is használt vulgáris
kifejezéseket, de csak ott ahol a kifejezés tömörsége és hangulatfestése azt
indokoltá tette. Mégis, (vagy éppen ezért?) nóbeldíjat kapott).
A tévedés mindenki számára világos, Melinda Szígy nevében is bocsánatot kér.
Szép befejezés, nem?
Kedves Hunor, kedves ifjabb iskolatárs, nyelj egy nagyot és legyél nagyvonalú
- kérlek.
Ha egy krokiban látom a jelenetet, még akár nevethetnék is rajta.
|
|
Sokat
gondolkoztam és haboztam, hogy hozzászóljak-e, vagy inkább fogjam be a
lepcses számat . A föld
lakosságának csekély hányadát fogja érdekelni, amit mondok, de mégis
kimondom. Lehet, el kellene vándoroljak a Szeressük egymást, gyerekek! topikba.
De itt folyik valami, amihez hozzá kell szóljak, méghozzá rögvest. Lehet,
hogy a ma esti (vagy tegnapi?) szülinapi bulimon sok pezsgőt ittam.
Szerintem kihegyeződik egy olyan probléma, ami kis emberi megértéssel
megoldható lenne. Mit akarunk végülis? Mi választja el a két oldalt
egymástól? És miért van két oldal? Vagy menjek az Összetartás, széthúzás...
topikba?
Természetes, hogy ennyi ember, karakter, náció, mentalitás között különbségek
vannak. Néha kiömlik olyasmi is, amit az ember megbán. De ez mindenkivel
elöfordul, mivel mindannyian emberek vagyunk és tévedni emberi dolog. Ha nem
tévednénk, istenek lennénk. Most
nyújtsa fel a kezét, aki sose tévedett. Komolyan mondom, tessék jelentkezni!
Van egy moderátorunk, aki abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy mindenki
kedvére kell táncoljon. A többség dönt alapon. Gondoljunk bele, mi mit
tennénk? Hogy lehet ennyi embert egy födél alá hozni, közvetíteni,
reklamációkat komolyan vennni, stb.
Minden nap kerül egy helyzet, ahol valaki túllö a célon. De jelent ez
valamit, a pillanatnyi konfliktuson kívül? A föld forog tovább, a mi dolgunk,
a problémát megoldani.
De hogy? Ti mit szóltok? Találunk egy közös nevezöt? Vagy találunk egy közös
ellenséget? Általánosítunk, vagy úgy látjuk, ahogy van: felindulásból
történhet baj, feltéve, ha az ember talál céltáblát. Aki céltáblának érzi
magát, nem könnyü szemet hunyni. De nem lehetne lezserebbnek lenni és azt
mondani: „ez engem nem érint”?
Miért vagyunk ilyen görcsösek?
A másik oldalról, természetesen, kell kis belátás, hogy az életben csak
civilizált módszerekkel haladunk elöre (de melyikünk nem felejtette el
ideiglenesen a civilizációt, legyünk öszinték, ti nem akartok senkit bokán
rúgni stb.gondolatban?)
Mi lenne, ha az emberi gyengeségeinket végiggondolnánk és rájönnénk, mi sem
vagyunk különbek. Ilyenformán lehet megbocsátani.
Vissza a konkrétumhoz: ha Melinda valamit üzenni akar, biztosan megteheti
itt, mert nincs eltiltva, csak felfüggesztve. Én fontosnak tartom a
megkülönböztetést. Melindának nincsen szüksége szócsőre, ő eddig is maga beszélt,
ha kellett és ha akart. Üzenetei mindig fontosak, jó volna, ha személyesen
küldené.
Szigy egy drága jó ember,akit a világ lehetetlenségei könnyen kihoznak a
sodrából. Nincs annyi megértésünk iránta, hogy azt mondjuk, istenem, kissé
elveszítette a „contenence”-ot, majd helyrejön? Mi nem vagyunk ugyanilyenek?
Hol van a tolerancia?
Mi lenne, ha nem személyes okok vezérelnének, ha elfogadnánk, hogy minden
ember más, hogy néha kirohanunk mi is, ha nem a fórumon, akkor máshol.
Mi a fontos? Személyes (képzelt vagy valós) sebeink ápolgatása, vagy a
pillantás a közös jövőbe: összefogunk, vagy széthúzunk? Személyesen
megsértettek minket (valóban?) és ezért ragaszkodunk bocsánatkéréshez, vagy
ami ingünk nem vesszük magunkra. Vagy behunyjuk egyik szemünket?
Közös célunk kellene legyen a MON, és ennek fennmaradása. Mindenki jól jön,
ha szellemi tőkét hoz magával. Ehhez képest a kis mindennapi viták semmik.
Mindenki fontos, a maga módján. Fogadjuk el a „maga módját”, mert minden
ember más.
És kire dobjuk az első követ?
Nem akarok a vallásosságban elsüllyedni, de Jézus maga mondta, hogy az dobja
az első követ, aki bűntelen. Egy sem volt.
Követ dobni könnyű.
Megbocsátani nehéz, de mindannyian gyarlók vagyunk, ez a helyzet.
Én nem tudom, ti hogy vagytok, de nekem nagyon kellemetlen, ha valaki
bocsánatért esedezik nálam. Erre semmi szükségem nincs. De ha ismerek
valakit, akkor valamennyire tudom, mit miért csinál. És van bennem elnézés,
megbocsátás, tolerancia ingyen.
Hogy van ez itt?
P. S. A fent írottak (szkeptikus társaimnak), a saját véleményem, nem bújtott
fel senki és általában nem hagyom magam manipulálni. Ezt csak az érthetöség
kedvéért írom.
|
Egyszeruen
nem jon, hogy en irjam be... 
