OSSERVATORIO LETTERARIO
*** Ferrara e l'Altrove ***
Magyar
nyelvű online melléklet - Supplemento online in lingua ungherese
__________________________________________
Ferrara, 2005. február 1. Kedd
Különbség egy veréb között
Ha nem ismerős, amit
mondok, kérdezd a szüleidet, hátha emlékeznek.
„Magától értetődik,
hogy a polgárság elleni támadás »leállításáról« csak idézőjelben, vagyis képletesen lehet
beszélni. Arról van szó, hogy megváltoztatjuk gazdasági és politikai munkánk
súlypontját.” (Jól figyelj!) „Most a nyilvántartás és ellenőrzés
megszervezése került előtérbe, mert a proletár nyilvántartás és ellenőrzés
megszervezésére irányuló munkák nyilvánvalóan, minden gondolkozó ember számára
szemmel látható módon, elmaradt kisajátításra irányuló munkánktól.”
Na, tetszik? Engem elbűvöl. Lenin írta
ezt A
szovjethatalom soron levő feladatai cím alatt (pod zaglavijem),
amikor pártja megszerezte „a hatalom
ötven-hatvan százalékát”.
Most mit bámulsz? Mi az, hogy éppen
olyan, mintha?
Ha elszaporodnak a betűszavak, mindig
nagy baj van. Ha valamelyik párt egyik szárnyának képviselői ragaszkodnak
teljes nevükhöz, még lehet velük beszélni. Később ez a szárny leválik, mintha
egy rosszul konstruált repülőgépé volna. Az ilyesmi csak idő kérdése. Amikor az
MSZMP-ben megjelentek az úgynevezett reformkommunisták, már nyilvánvaló volt,
hogy a reform azt jelenti: volt.
Alig fél évtizede, hogy a bőrét vásárra vivő demokratikus ellenzék -
amiből végül nem egyetlen párt lett - „de” néven elkülönülni látszott, majd el is
sikkadt. A betűszóval ellentétben megjelentek az észhez tért volt kommunisták,
az egykori tüntető ellenzék pedig, amint betűszóvá zsugorodott, szétoszlott.
Nem tudom, kár-e érte; talán így volt
helyes, bár akkor, amikor magad is úgy találod, hogy ez éppen olyan, mintha,
talán nem egészen hasznos hogy a parancsuralom ellen lázadók elváltak, s mint
dühödt, régi házastársak egymás ellen fordulnak, miközben közös ellenségük
röhög a markába.
Mondd, nem ismersz véletlenül olyan
elvált emberpárt, amelynek válása valaki másnak volt az érdeke?
Nem?
Jolán néni, aki bölcsen kiszámította,
hogy öregségére nem marad támasza, addig ügyeskedett, amíg szép lányának minden
fiú ismerősét elriasztotta. Erről a lányról - neked néni - csak jót mondhatnék,
ha nem lett volna leigázható a lelkiismeretére való hivatkozás révén.
Kérdezheted, hogy Éva néni öccsével mi
lett. Mi lett volna? Házasságba menekült önző anyja elől, és isteni csoda, hogy
ez a férfi - neked persze bácsi - nagyszerű házasságban él. A menekülés ritkán
ér ennyire szerencsés véget.
Jól látod, Jolán néni önzése ápolónőt
csinált egyetlen lányából, aki elhitte, hogy édesanyjának ápolása fontosabb
számára, mint kettétört saját élete.
Te most azt mondod, az öregasszony önző,
a lánya pedig hülye volt. Lehet, hogy igazad van. Már csak azért is, mert Éva
néni - a szüleid ismerik - nemcsak a maga életét, tudományos pályáját is
feláldozta. Íme egy hülye tudós.
Szerintem nem is ez a legnagyobb baj,
számomra az ember elveszítése a tragédia: Éva (neked néni) már túl volt az
ötvenen, amikor elvesztette édesanyját, és azt vette észre, hogy, öccsének
családján kívül senkije sincs. A tudományba visszatérnie késő, családja már nem
lehet. Ne gondold, hogy ettől a Dunának ment. Keresett célt, talált: amíg
nyugdíjba nem megy, öccse gyerekeiért dolgozik.
Ennyi.
Utána mással múlatja az időt, amíg meg
nem hal.
Nem példálózásnak szántam. Aki eltűri,
hogy az életét mások határozzák meg, későn ébred rá, hogy marhaságot csinált.
Ez biztos, tapasztalat mást nem bizonyít.
Ha pedig tényleg úgy látod, hogy az orosz
szocialisták hatalomra jutása a maguk államvezetésében tényleg éppen olyan,
mintha a mai magyar valóságot látnád, akkor jól gondold el, miféle lépések
alkotják a következő feladatot a szocialista létet építők számára.
Mondhatnám én is, hogy mindegy, ki adja a
kenyeret, csak biztos legyen az a kenyér, és így a húszadik század végén
lehetőleg jusson is rá valami, de nem mondom. Az a baj velem, hogy nem jól
tűröm azt a „proletár nyilvántartást
és ellenőrzést”, amit a szocialista
közigazgatás jelent, vagyis éppen azt, ami a helyhatósági választások tárgya.
Hogy ismét tanács- (oroszul: szovjet) rendszer lesz-e itt, vagy nem.
Láttam egy rendőrnőt, aki, ahogy illik,
cigarettával a szájában, gumibottal - egyelőre a saját - tenyerét ütögetve
ordított Budán, a Moszkva téren, hogy ne pofázzon, akit igazoltat, itt ő a
rendőr.
Van neked fogalmad, mi a rendőrállam? Mi
a parancsuralom lényege? Milyen, ha a hatalom tudni akarja és meg is tudja, kivel
beszéltél, és azt mondja, ha még egyszer rajtakap, autóbaleset ér? Hogy a
hóhérával nem felköttet, mert ahhoz puha a diktatúra, hanem elgázoltat? Volt rá
eset elég.
Kérdezd meg apádat, hogy járt, amikor
nemzetiszín kokárdát tűzött magára - nem október 23-án, egészséges lelkű ember
nem mert ilyesmit, csak - március 15-én, ami fekete betűs nemzeti ünnep volt a
népköztársaság naptárában.
Te nem emlékszel, ezzel tisztában vagyok:
a tiéd olyan nemzedék, amelyik semmit sem tud, még azt sem, amit tanítottak
neki.
Kérdezd meg apádat. Ha jól emlékszem, ott
menekült mellettem, amikor az uralkodó „emberarcú
szocializmus” rendőrei szétverték
a Petőfi-szobor lábához virágot tevő tömeget. Mert mi átkozott nacionalisták
voltunk, a szocializmus pedig
napjainkban nemzetközi.
Tudod mit? Felejtsd el, amit eddig
mondtam. Olvasd a Nagy Klasszikust: ha a kommunisták a szocialista hatalom
útján az egész államban meg fogják szervezni a nyilvántartást és az
ellenőrzést, vagy legalábbis ennek alapjait, akkor nem lesz szükségük
kompromisszumokra.
Hát persze.
József Attila így írt erről:
Számon tarthatják,
mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktába írják, miről
álmodoztam,
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor
lesz elég ok
előkotorni azt a
kartotékot,
mely jogom sérti
meg.
Többek között ezért fasiszta a
kommunizmus: alapvető emberi jogaidat veszi semmibe, hogy uralkodjon fölötted.
És nagyon szereti a betűszavakat. Kérdezd
őseidet, mi volt a KMP, az MKP, az ÁVO, az ÁVH, az MDP, a KIMSZ, a MAKISZ, a
DISZ, a KISZ, az MNDSZ, az MSZBT, az MHK, a MEO, az MSZMP KB, a PB, a KNEB, a
KGST, miből lett a RÖLTEX, a FÜSZÉRT, a KELTEX, a BÁMÉRT, a BARNEVÁL, a HÚSÉRT,
a GYÜMÉRT, a TÜZÉP, a MEZŐKER, a MEZŐBER, a GÖCS, a GPU, az NKVD, a KGB, az
ÁPISZ, a KÖZÉRT; vagy például a FŐVGYIVI, ahol a családból nem mindig értelmes
okkal kiragadott gyerekeket: leendő hajléktalanok tömegét idomították a rendre.
Látom, hogy unod, abbahagyom. Nagykorú
vagy végre, felnőttnek számítasz, választó és választható vagy, tied a világ,
nesze, vidd.
Válassz magadnak önkormányzatot és
polgármestert.
Azután magadra vess.
Ha pedig nem akarod, hogy elbánj
magaddal, mint Jolán néni Éva nénivel, tartsd eszedben, hogy mindannyiunk sorsa
a kezedben.
Mielőtt hozzáfognál, hogy elmagyarázd,
csakis neked van igazad, megmondom, mi a különbség egy veréb között: mind a két
szárnya egyforma, különösen a bal.
Értsd, ahogy akarod.
© Szitányi György
(PMH, 1994.)
OSSERVATORIO
LETTERARIO
***Ferrara
e l'Altrove ***
©
IRODALMI GALÉRIA
- FIGYELŐ - MEGJELENT SZÁMOK ARCHÍVUMA
UNGAROHOME