OSSERVATORIO LETTERARIO
*** Ferrara e l'Altrove ***
Magyar
nyelvű online melléklet - Supplemento online in lingua ungherese
__________________________________________
Ferrara, 2005. február 1. Kedd
Haza
kisebbségben
F. P., aki nem
hatalmazott fel neve közlésére, jó közepes dalszöveg-író és nem jó közepes költő.
Írt egy publicisztikát, vagyis olyasmit, mint ez, amit éppen olvasni tetszik.
Írása arról szól, hogy a miniszterelnök mi mindent tesz, ami méltatlan már-már
pártjához is. F. P. az írását több lapban is megpróbálta elhelyezni. Hiába.
Igaz, hogy a hivatalos szakszervezeti (szaktanácsi) lap majdnem közölte a szerintem
kissé hosszú, de jó írást, azonban ott közbejött egy vezetőcsere, miáltal az
írás kimaradt abból a lapból.
Az egyik cigányszervezet vezetője elkérte
az írást, ők közlik, nem félnek a miniszterelnöktől.
A miniszterelnök egy bányászvárosi
kampánylátogatásán azzal akarta elterelni a helyiek tényleges gondjairól a
figyelmet, hogy azokban a bányászvárosokban, amelyeknek közelében a települések
lakosságának nagy része cigány nemzetiségű, több a bűnözés, mint máshol.
Hirtelenjében nem is tudom, mily rengeteg magyar bányászváros van, de ha
cigányok laknak a közelében (vajon melyiknek nem?), ott..., ugye tetszik érteni.
P. - hogy utónevén nevezzem - felhívta
a miniszterelnök figyelmét arra, hogy cigányozik. Más, hasonló fogalmazásáról
kézenfekvő logikával bizonyította, hogy zsidózik a szocialista miniszterelnök, míg
a románokkal kapcsolatban, amikor „a román”, a szlovákokkal, amikor „a szlovák” politikáról beszél, - akárhogyan csavarja is
- oláhozik,
tótozik és így tovább.
A férfiú, kinek utónevét P-vel jelölöm,
panaszkodott, hogy a sajtóban kormánypárti cenzúra van, és a kormány
mindenféle vele nem azonos nézetű személlyel vagy csoporttal szemben
megkülönböztet, kirekeszt, vagyis mindig valamilyenezik.
Ebben rutinja van, hiszen korábban (ugye
még ismerős a fogalom?) „a mi kutyánk kölyke” elvén rekesztette ki
jogelőd pártja azokat, akik másként merészeltek gondolkozni.
Megkérdeztem, próbálkozott-e már ennél a
lapnál. Nem próbálkozott, és ő nem is fog olyan lapba írni, amelyhez Pongrátz
Gergelynek köze van.
Fájdalom,
nem sikerült tisztáznom vele, vajon ötvenhatosozik-e, magyaroz-e, netán
keresztényez-e. Csak azt mondta, nem, mert a Pongrátzcal nem akar semmiféle
kapcsolatba kerülni.
Hogy P. ezek szerint különbözik-e Gy-től,
és ha igen, miben, pontosan nem tudni. Mindössze az biztos, hogy gyűlölködnek,
és ennek következtében hátrányosan megkülönböztetnek. A fasizmus akkor is fasizmus, ha vörösre
vagy kékre van pingálva. Gy. és P. testvérek a gyűlölködésben. Ebben
az a bizarr, hogy e testvérek egymást gyűlölvén egyszersmind velünk sem
vállalnak közösséget. Kevésbé finoman: Önt ugyanúgy utálják, mint engem.
Kirekesztettségünk alapja ez a kiadvány, amit olvasni tetszik. Egy kirekesztett
sajtótermék, egy médium, amely többes számban média.
A többes számmal azonban egyre inkább baj
van. Aki nem a kormány nótáját fújja, az nem fújhat semmit, legföljebb a
megélhetését. Ha csak közbe nem jön egy kormányváltás tavasszal.
Tényleg, Ön mit gondol erről? Hiszen Gy.
meg akarja nyerni a nyugdíjasokat 19,5%-os nyugdíjemeléssel. Elképedve
hallottam több nyugdíjastól, hogy ez bizony rendes dolog. Szerintem nem az: kötelesség. Mégpedig
azért, mert a
legkevesebb 19%-os évi nyugdíjemelés még az Antall-Boross kormány által előterjesztett
törvényi kötelezettség.
A kormány hátrányosan különbözteti meg a
nyugdíjasokat: önmagát okosnak, amazokat hülyének nézi.
A közvetlen tapasztalat mégis Gy.
kormányát igazolja, rendesnek tartják, hogy kivételesen betartja a törvényt. Ehhez mit tetszik szólni? Hát ahhoz, hogy 1995 és 1997 között a
nyugdíjak reálértéke 22%-kal csökkent? Két év alatt a negyedével! Ha most a Horn-Kuncze kormány betartja
kötelezettségét, még mindig 16%-kal kevesebb lesz a nyugdíj vásárlóértéke, mint
1994 elején.
Ebbe akkor bele lehetett bukni, most
ragyogó kampányfogás.
Oszd meg, és uralkodj!
Az alsóbb néprétegeket a jelenlegi
kormány bámulatra méltó arcátlansággal hagyta dél-amerikai szintű nyomorba
süllyedni. A nyomorgók nagy része cigány, és jelentős hányada a családjából
kommunista elvekkel kiragadott, magányra és hajléktalanságra ítélt egykori
állami gondozott is.
A hatalomra veszélyes tömeg - együtt. Ha
a miniszterelnök cigányoz, abból még nem lesz baj. Hét évszázada élnek nálunk,
négy év hecckampány meg sem kottyan. Csakhogy az okosabbik kormánypárt elnöke a
székesfehérvári önkormányzatnak jogerős bírói ítélettel megerősített határozata ellen
parancsuralmi diktátorként lépett fel. A szabad demokrata
miniszterelnök-helyettes belügyminiszter november 3-án rendőrökkel verette szét
a haza termőföldjének védelmében békésen tüntetőket. Velük szemben az önkényes
lakásfoglalóknak - nyolcszáz, a lakhatásra türelemmel várakozó
családtól pozitív „diszkriminációval” megkülönböztetve - bőkezűen osztotta a milliókat, hogy
házat vehessenek maguknak.
Ez szép gesztusnak látszik messziről, de
lényege szerint cigánygyűlölet keltése, aminek faji megkülönböztetés az alapja. Mert
ez a választási kampányfogás a törvénytisztelő többség hátrányos
megkülönböztetésén alapul.
Amonnan nézve: a belügyminiszter magyaroz. Legalább
is tettben. A hatalmon maradásért.
Remélem, látják ezt azok a cigányok is,
akiknek gyerekei kukákból és konténerekből kapirgálják össze azt, ami megóvja őket
az éhenpusztulástól és a fagyhaláltól.
A szociálpolitika híján leszakadt
többségnek ma már szinte minden megfizethetetlen. A fővárosi önkormányzat lázas
kirekesztő kampányt folytat a szegényebb autósok ellen. Aki nem képes kétüteműnél drágább autóval
járni, vagy megszokik, vagy megszökik. Mint lángpallossal felfegyverzett
angyal, maga a főpolgármester fogja kiűzni a fővárosból. Ez is megkülönböztetés: a műszaki vizsgához
és a zöldkártyához kötelező kipufogógázösszetétel-beálítás és -mérés
mindenképpen kizárja a közlekedésből az ártalmasan közlekedő gépkocsikat. Akkor
is, ha ezek történetesen kevesebbet szennyeznek, mint a fővárosi
tulajdonban levő buszok, amelyek
használatára kényszeríteni akarják a lakosságot. Ez is a szegényeket
sújtja, pedig a dízelolaj kipufogógáza bizonyítottan rákkeltő. De hova
jutnánk a dízelmercik és tulajdonosaik nélkül?
És az ingyen repülés akárhova. Még ha
igaz lett volna is ez az arcátlan, sértő kampányduma. Vajon mit csinált volna
egy magyar átlagnyugdíjas,
ha így eljut valahova? Mondjuk, beszéli a nyelvet, amitől annak
idején - lévén az imperializmus szálláscsinálója - gondosan elzárták. Akkor mi
van? Tud koldulni, hogy addig is, amíg indul a visszajárat, ehessen valamit?
Mert az alig hihető, hogy a nagylelkű miniszterelnök intézkedett volna a
nyugdíjasok szállodai elhelyezése felől.
Emelik a benzinárakat, átlagosan
több mint 11%-kal (tessék utánaszámolni), miáltal mindennek automatikusan
emelkedik az ára, a gyógyszeráraknak nem lesz felső határuk, és akkor jönnek
ezzel a pimaszsággal, hogy ezúttal törvényesen járnak el a nyugdíjak kötelező
emelésekor. A most záruló négy év (csak a nyugdíjasokról beszélek) akkor
lehetne végső elszámolásban nullszaldós, ha legalább 35%-kal emelnék a
nyugdíjakat, és az árakhoz egyáltalán nem nyúlnának. Különben anyagilag tiszta
veszteség. A lelkiekről nem is beszélve.
Sok király emléke úgy maradt fenn, hogy
uralkodása alatt a nép biztonságban élt, országa gyarapodott és felvirágzott. Ez a kormány
nem átallja a saját népét nyomorulttá zsákmányolni, hogy külföldi megbízói
elégedettek legyen vele. ODAÁT - Európában?!
© Szitányi György
OSSERVATORIO
LETTERARIO
***Ferrara
e l'Altrove ***
©
IRODALMI GALÉRIA
- FIGYELŐ - MEGJELENT SZÁMOK ARCHÍVUMA
UNGAROHOME