FELÜLETESSÉG VAGY FÉLREVEZETÉS?…
«...Ugyanakkor nagy a félreismerés lehetősége is, ez is az
ismeretlenségből ered. Valaki […] egyben kihasználja a jóhiszeműséget. Vannak olyanok is,
akik dérrel-durral elmentek körünkből, ugyanakkor olvassák továbbra is mindazt
amit írunk, sőt az is előfordult, hogy valaki szívesen írt volna valamit, de
mivel már eltávozott, nem tehette ezt meg. Egy MON-tag jóhiszeműségét kihasználva
mégis ”szót kapott” , a segítőszándékból betett linken közelebbi
megtekintésre már megint ott voltak a viták, ellentmondások és mindaz amit itt
kerülni szeretnénk. Lehet, hogy ez a MON sokaknak nem elég színvonalas, sokak
ambícióit nem elégíti ki. De vajon gondoltatok arra, hogy ez nem egy magasröptű
irodalmi fórum se nem egy esztétikai vagy filozófiai csatorna a világ felé. Ez
a MON, ahogy én értelmezem egy laza és nagy közösség, ahol minket egyesít az
anyanyelvünk, legyen az bármilyen, akár középiskolás fokon is. A másik ami
egyesít minket, remélhetőleg a felebaráti szeretet, ”Ha felebarátodat szereted,
nincs hátrálékod* ”....»
Vannak nehéz helyzetek az
életben. Ezek közé tartozik a gerincesség, a jellemesség megtartása a
legnehezebb, a legkritikusabb időszakokban. S ez egyből kiderül olyan
esetekben, amikor valaki a saját bőrét akarja menteni: ha elmulaszt valamit
felületességből, sietségből, legyen bátorsága elismerni, s ne azzal takarózni,
hogy kihasználták jóhiszeműségét.
De
igaz, könnyebb az elkövetett mulasztást nem elismerni, s másra hárítani a
felelősséget.
A
helyes, jellemes magatartás az lett volna: «figyelmetlen voltam», s nem az, hogy valakinek a jóhiszeműségét kihasználták!
(Manus manum lavat?) Igaz, így egyszerűbben lehet a saját bőrt menteni, mint
elismerni a felületes olvasást!
Egy jelzett linket, 3-4 napos
késéssel olvastak (publikálás: 2004. szeptember 26-án, jelzés: szeptember
29-én.) s nem olvastak el mindent: a linkekre nem kattintottak, amik a cikk
megjelenésétől kezdve ott voltak! De könnyebb félrevezetéssel tisztázni egy pozíciót egy jelzett kényes linkkel kapcsolatban...
|
||
|
Szép
Jóreggelt! |
||
|
|
Vannak személyiségek, akik őszintén, köntörfalazás
nélkül; pszeudoemberszeretet nélkül, úgy, ahogy gondolják, az álláspontjuk
szerint közlik a véleményüket! Akiknél nincs virtuális hazug világ és reális
mindennapok - hazug, igaz, pszeudoigaz, féligaz? - világa! Csak egyféle világ
létezik: a földünk világa; az, amiben kényszerülünk élni megszületésünk
pillanatától. Akik nem köpönyegforgatók s nézeteikért bátran
kiállnak!!!
A kommentár nélkül, az összegyűjtött dokumentációk
egy
oldalra hozatalával az olvasókra van bízva a konzekvencia levonása egy
nevetséges és abszurd felfüggesztést illetően: az olvasóknak jogukban van egyben
látni az egész történetet, ahol az is világos, hogy kik veszekedtek, vitáztak s
milyen céllal! Egyáltalán, hogy mi folyik a háttérben…
Ebben a sajnálatos
esetben az érdekelt személy ezért nem megy vissza a megszámlálhatatlan
könyörgő, kérő levelek után sem! Akik szerették írásait olvasni, tudják, hol
találhatnak rá!
Ami a vitát illeti, ha valami -
egészséges! - vita tárgya lehet: csakis egyenlő vitapartnerek között jöhet létre, egyébként primitív
szomszédasszonyos, piaci kofa stílusú acsarkodássá válik…
*
N.b.: Valamilyen díjnak vagy más befizetésnek elmaradásából keletkezett
hiányt nevezzük hátraléknak. Azzal hátralékban vagyunk, illetve lehetünk. A "hátrálék" a
"hátráltam" ige régies alakja. Egy financiális hiány és egy régies
igealak összetévesztése hiba. Arról nem beszélve, hogy a szeretetben hiány
lehetséges, de hátralék nincs: ez súlyos fogalomzavar.
2004. október 3.
OSSERVATORIO LETTERARIO
***Ferrara
e l'Altrove ***
©
TARTALOM
- ELŐZŐ SZÁM
- IRODALMI GALÉRIA - FIGYELŐ
- MEGJELENT
SZÁMOK ARCHÍVUMA
UNGAROHOME