NYÍLT LEVÉL SIMON HUNORNAK
Da:
Dr.
Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda
A:
MagyarOnline.net
Szerkesztőség
Data
invio: martedě 26 ottobre 2004 14.36
Oggetto:
Válasz
Kedves Hunor!
Az alábbiakban
olvasható a válaszom.
-----Messaggio Originale-----
Da: Simon
Hunor
A: melinda.tamas-tarr@osservatorioletterario.net
Data invio: sabato
23 ottobre 2004 12.13
[…]
Nem történt semmi:
engem nem zavar a rám való hivatkozásod. Tudtommal nem
tettem semmi olyat, ami miatt a nevem említése kellemetlen lehetne. Amit
mondok, írok, azért vállalom a felelősséget.
[…]
Szigy nem mindenkit
köcsögözött le, Hunor! Csak azokat, akik felelősek lehettek az én fényképem eltűnéséért. Ez nem ugyanaz. Én,
amit illett, megtettem helyette, és ez – hiszen miattam fakadt ki – ugyanolyan
érvényű, mintha ő maga tette volna, aki az akkori kritikus - attól
rettegtem, hogy az élete megy rá!!!! - egészségi állapota miatt meg sem tehette
volna. […] Amíg azt az egyetlen mondatot beírta, a felindultságtól többször
leesett a székről. Ezzel a gesztusommal, azt hiszem még többet is
tettem, sőt mindent megtettem, ami egyáltalán elvárható lett volna tőlem!
És azt hiszem, akár tőle is.
[…]
Mint ahogy fent írtam: ez a beírás
engem egyáltalán nem zavart.
Ha megkapom a pontos
postai címet a kiadott hivatalos telefonszámlát, a 6000 Ft-nak megfelelő Eu-t
postai nemzetközi utalvánnyal megküldhetem!
[…]
Nem neheztelek,
azonban a felfüggesztés nem egyenlő a kizárással. Én pedig
nem tettem semmi olyat, ami miatt akár felfüggesztéssel is kellett volna engem
sújtani. Senki sem köteles az írásaimat olvasni, különösen nem magára venni!
[…]
Amikor van időm, az
engem érdeklő témaköröket figyelemmel kísérem. Mindenből lehet okulni, még a
legostobább megnyilvánulásokból is!
Olvasom, hogy
sértegettem a MON-tagokat. Ez nem igaz. Ezzel szemben bizonyos MON-tagok ugrottak nekem, ők személyeskedtek, ők sértegettek
engem! Nekik kellene inkább engem megkövetni, s nem fordítva. Nálam együtt van elmentve az egész anyag, így abból
bárki levonhatja magának az azokból levonható következtetéseket. Szakmai
rangom és méltóságom megcsorbítására irányuló törekvéseik nyilvánvalók. Hogy mi ezzel a szándékuk, nem érdekel, de a
sértegetést nem tűröm el. Még a tudományban velem egyenrangúaktól sem tűrném,
de olyanokban van tisztesség.
Nekem nincs, nem is volt miért
elnézést kérnem. Azoknak azonban volna, akik nekem ugrottak B.-vel az élen. Ő kezdte.
Ezzel kapcsolatban
egy hosszú tanulmánnyal reagáltam a saját
oldalaim egyikén, állításaimat tényekkel bizonyítva.
Miért nem reagáltak erre
érdemben és személyesen? NEM IGAZ, hogy az oldalaimon mások számára nincs
védekezési vagy válaszadási lehetőség.
Ahogy eljutottak szándékosan félreértett
és félremagyarázott oldalaimhoz, eljuthattak volna a főoldalra is, ahonnan nem
is egy e-mail címen el lehet küldeni a véleményt. Legalább 7-8 címem aktív! Az
állítólagos megsértettek egyike sem vette a fáradságot, hogy írjon és
tiltakozzon. Vajon miért nem?
Én közöltem volna az ő reakcióikat minden moderálás és helyesírási korrekció nélkül, hogy lehessen látni, ki kicsoda. Ez természetes: a stílus maga az ember.
Tehát
bármikor, bárki reagálhatott és reagálhat, mégsem
tette meg senki! MIÉRT? MERT LEÉGTEK VOLNA?
Nem
elgondolkoztató, hogy egyetlen, rövid, távirati stílusú helyesírási
észrevételem miatt ők előidézték a
jelenlegi helyzetet? Ez csak ürügynek szolgált eltávolításomhoz, amire
tapasztalhatóan már régen készültek.
Ez nyomon
követhető a MON-on: miattuk egyre ritkábban nyilatkoztam meg, és ők egyre lihegtek a nyomomban.
Ugyanúgy,
ahogy 24-én Szigy nyomában, nyilvánvaló provokatív szándékkal hirtelen
megjelent R. és E. Nem árt tudni, hogy az utóbbinak eddig még
szava sem volt Szigyhez. Csak nem R. bujtotta fel? A MON-on néhányan nem képesek békében elviselni mások
egyéniségét és méltóságát.
[…]
Köszönöm, nincs
szükségem a banneres reklámra. Vagy feloldod a felfüggesztést, vagy nem. A többi
teljesen mellékes.
Az elmúlt nyári
eseményeket tekintve nem nekem kell elrendezni a dolgokat. Amit én tehettem,
megtettem. Nem haragszom senkire, de nem engedem meg az ilyen primitív,
szomszédasszonyos acsarkodásokat.
Én sosem szóltam bele
abba, ami számomra ismeretlen témakör volt, vagy netán az én színvonalamon
aluli!
Itt viszont látszik -
mint most is - hogy mindig ott vannak egyesek ugrásra készen, azt lesvén, kinek
lehet nekiugrani! Akár értenek
annak témájához, akár nem. Többnyire nem. Kedves Hunor, akinek van egy
kis sütnivalója, nagyon jól látja, hogy mi megy itt egyesek/sokak részéről!
Olvasom a kávézóban, hogy Szigy milyen
feltételek mellett hajlandó bocsánatot kérni, vagy megmagyarázni inkriminált
beírását - nekem megvan ez is, elmentettem.
A BBC alapelve, hogy „a hír szent, a vélemény szabad”. Ez
általánosan elfogadott sajtóetikai alapelv. Én nem a levegőbe beszéltem, amit
állítottam igaz, a vele kapcsolatos véleményem pedig minden tisztességes
országban az én szabadságom.
Egy nyilvános fórum
nem hírközlő eszköz. Az azon elhangzottak pedig kivételesen szabadok.
Ezúton üdvözlök mindenkit. Mint említettem,
nem haragszom senkire, de nem is kérek elnézést, mert nekem nincs kitől, és
nincs miért. A MON fórumozói tanulják meg nem magukra venni az általános
érvényű megállapításokat, de ha azok netán valakinél személy szerint célba
találnak, acsarkodás helyett jobb lenne inkább elgondolkodniuk az olvasottakon.
Az én lapomban van
helyük a szerkesztőségétől eltérő véleményeknek is, közlöm
is azokat. Ezt minden valamire való sajtótermék megteszi. Az
igazságot csak részletekben elviselni pártlapok tulajdonsága.
Szívélyes üdvözlettel:
Dr. Bonaniné Tamás-Tarr Melinda
(Névjegy)
OSSERVATORIO
LETTERARIO
(Irodalmi és
Kulturális Kiadvány)
http://www.osservatorioletterario.net
http://xoomer.virgilio.it/bellelettere/
http://xoomer.virgilio.it/bellelettere1/
________________________________________________
KIEGÉSZÍTÉS
N.B. Az itt
csokorba szedett dokumentációhoz nem kívánok többet hozzátenni, de belőle
elvenni sem. Így kerek egész, így hiteles a történet. Természetesen az
érdekeltek részéről beküldött ezzel kapcsolatos reagálásokat kivétel- és
moderálás nélkül feltettem volna, de ez idáig még egyikük sem reagált.
Magam részéről a
MON-ügyet ezennel mindenkorra lezártam!
(2004. október 28.)
________________________________________________
Mivel más lehetőségem nincs, itt közlök a legutóbbi válaszlevemből egy
részletet:
-----Messaggio
Originale-----
A: MagyarOnline.net Szerkesztőség
Cc: szigy@www.enevjegy.radio.hu
Data
invio: martedě 4 gennaio 2005 20.19
Oggetto: Hunornak válasz/Hiv.: Re: Levél Simon Hunornak
[…] […] […] […] […]
[…] […] […] […] […] […] […] […] […]
Megragadom az
alkalmat s megkövetlek, hogy a személyeddel kapcsolatban
erős kételyeim voltak. E… vetette fel annak idején, s Te nem
tisztáztad azonnal. A nyelvi helytelen értelmezés - három névadás - s a titkolózásod gyanút keltettek. A
három névadás (=keresztnév, utónév) gyakorlatát pontosan I… adta tudtomra
priviben, ami tulajdonképpen a nevek elrománosítása elleni harc eszköze volt.
Te is három nevet említettél következetesen (de a családnevet/vezetéknevet és
utónevet/keresztnevet nem különítetted el, csak a három névről beszéltél,
mondván kb. így: három nevem van: ezt a keresztnévre szokás érteni/Nekem is
három nevem van: a védőszentem és a bérmanevemmel együtt/). A fényképpel
több mint egy évet várattál, amit csak most nemrégen küldtél. S most
összehasonlítván a Te fényképedet a Kelemen Hunoréval most már evidens, hogy
ezzel törököt fogtam. De mint ahogy annak idején F… megjegyezte: ha nem folytattad volna
továbbra is a bújkálást, s azonnal megmagyaráztad volna az E… által
felvetett félreértést - amit viszont nyilvánosan amúgy is elmulasztottál, mert
nem magyaráztad meg egyértelműen, mi volt az alapja a félreértésnek -
elkerülhető lett volna.
Az újabb
MON-viharok miatt elfelejtettem bocsánatodat kérni, amit most pótolok.
Nekem már hosszú
ideje semmi közöm a MON-hoz, tehát kérlek, hogy hagyj ki ezekből a
MON-intrikákból, amelyek nem-tagságom óta továbbra is folynak!!! Nekem ezekhez
semmi közöm.
Dr. Bonaniné
Tamás-Tarr Melinda
Link:
OSSERVATORIO
LETTERARIO
***Ferrara e l'Altrove ***
©
TESTVÉRMÚZSÁK/MAGYAR
PORTÁL - IRODALMI GALÉRIA -
FIGYELŐ -
MEGJELENT SZÁMOK ARCHÍVUMA
UNGAROHOME