OSSERVATORIO LETTERARIO
*** Ferrara e l'Altrove ***
Magyar
nyelvű online melléklet - Supplemento online in lingua ungherese
__________________________________________
Ferrara, 2005. január 31. Hétfő
A piac és az ő értéktörvénye
Nem egészen biztos, hogy erről van szó, az
utóbbi időben ugyanis a fogalmak összekutyulódtak. Marxistának még könnyű volt
lenni, akkor tudta az ember, mi is a piac, s különösképpen az értéktörvény,
aminél lehetetlenebb dolgot senki sem teremtett, mivel az visszamenőleg
szabályozta a piacot. Na, ez az, ami egy kissé megkeveri mostanában a
gondolkodásra vetemedő embert. Példának okáért engem. Szóval, hogy szabályozza.
Mit mondjak, egyáltalán nem érdekel, hovamenőleg vor- vagy rückwerz.
Most
az a helyzet, hogy szeretnék lángost enni, közönséges össznépi sósat, minden
fakszni nélkül. Kapni is világpiaci áron, vagyis a dolog rendben levőnek
mondható. Két évvel ezelőtt azt mondtam a lángososnak, jó ötlet volt, hogy nem
emelte a lángos árát tizennyolcról húszra, mint más - a huszonkettőt nem
akartam emlegetni neki, nehogy vérszemet kapjon -, ugye, mondta erre, milyen
szép maradt a forgalom. És a következő délben máris huszonegyért adta.
Mi
történt a lángossal? Hatott rá a piac, és kész. Semmi más vagy több. Nyilván
ment hazafelé a lángosos, megéhezett, nézd csak, mondta az asszonyának itt a
konkurencia, nézzünk a körmére a kollégának, és ha van valami jó az árujában,
koppintsuk le. Nyilván az volt a jó az áruban, hogy - teszem azt - huszonkettőbe
került, amihez képest a huszonegy versenyképes.
Más
kérdés, persze, hogy minek versenyezniük egymástól kilométerekre árusító
lángossütőknek. Tényleg, minek, juthatott az én lángososom eszébe, mert két hét
múlva huszonkettőért adta ő is, és sietve visszatértem hozzá, mivel olcsóbbat
nem találtam, különben is a hot dog addigra már túl volt a negyvenen. mivel
arra is hatott a piac. Nem az értéktörvény, ami szerint mindennek annyiba kell
kerülnie, amennyiért újra elő lehet állítani. Más kérdés, hogy a piac már
korábban rászokott a sajtos-tejfölösre, és ennek következtében a sima sós
teljességgel érdektelenné vált.
A
piacot elkényeztették. Nem az árakkal, hanem a sóhajnyi termékkel a tészta
tetején. Mit szabályozott ekkor az értéktörvény visszamenőleg? A lángost. Nem
mondanám, hogy tervszerűen, de az sem igaz, hogy anarchikusan. A
sajtos-tejfölös, sőt a már-már eget ostromló virslis lángos úgy készül, hogy
vesz a lángossütő egy adag lángostésztát... satöbbi. Vagyis akármilyen lángos
az illető, a lényege szerint elsősorban lángos, a többi csak azután történik
vele. Anélkül, hogy a kapitalizmus törvényei visszamenőleg szabályoznák; mint
egy hülye, aki nekivezeti kocsiját a falnak, utána kiszáll, és megállapítja,
hogy bizony hamarabb kellett volna fékeznie, úgy olcsóbb lett volna a manőver.
Szóval
akárhogyan is van a dolog, mindenféle lángos a lángossal kezdődik, ez biztos.
Most éppen huszonötért kaptam a közönséges sósat, mert a boltosnak van esze,
látja, hogy az ilyen megátalkodott fickóból, aki csak a meztelen lángost
szereti, nem csinálhat sajtos-tejfölöst evőt hatvanért, mert akkor már inkább
hot dogot vesz, mivel az éppen csak ötven. Vagyis akinek effajta
szegényember-ízlése van, annak hiába mázgálja tele túrórudival a töltött
káposztát, nem kell neki, annak töltött káposzta kell, ha azt akart, és kész.
Olyan a gusztusa. Ha megszüntetnék a sós lángost valamiért, az ilyen ember
alighanem éhen halna.
Így,
immár lángossal a bendőmben, sokkal szebbnek látom a világot. Már csak azért
is, mert ennek a zsurnalisztikai megfelelőjét akarom. A lángossütő mellett ott
az újságos. Újságos van, Pest Megyei Hírlap nincs. - Elfogyott? - El - mondja
az ipse. - Sokan keresik? - kérdezem lazán. Az ember vállat von. - Kevesen? -
vállat von.
Két
azonos válasszal nem lehet mit kezdeni.
Ismeri
az értéktörvényt? - kérdezem erre.
Ettől
kezdve hülyének néz.
Nem
szeretem, ha hülyének néznek, és ezzel bizonyára nem vagyok magányos farkas.
Ezt általában sem szeretem, nemhogy a piacon, ahol én vagyok a vevő. Innen, az
Isten háta mögül. Pest megyéből. Olvasnék valami helyi érdekűt, de nem tehetem:
ha nem anarchikus az értéktörvény, nem hat a piacra.
Bár
- mint mondtam - lehet, hogy nem is piacról van szó, csak eltorzultak a
fogalmak, és eltolódtak az értékek. Lángos van, hírlap nincs: négy évtized
terheit nyögjük, hiába.
Sohasem
fogom megérteni a piacot és a törvényeit, csak akkor, ha lángos sem lesz. Akkor
halunk lesz: éhen halunk.
© Szitányi
György
(PMH 1994)
OSSERVATORIO
LETTERARIO
***Ferrara
e l'Altrove ***
©
IRODALMI GALÉRIA
- FIGYELŐ - MEGJELENT SZÁMOK ARCHÍVUMA
UNGAROHOME