OSSERVATORIO LETTERARIO
*** Ferrara e l'Altrove ***
Magyar
nyelvű online melléklet - Supplemento online in lingua ungherese
__________________________________________
Ferrara, 2005. január 31. Hétfő
Rh pluszmínusz
Az 1994-es
kormányváltás után írtam néhányszor arról a Pest megyei Hírlapban, hogy a történtek
ellenére is van remény, mivel az utódpárt parancsuralmi hagyományai egyáltalán
nem férnek össze a liberalizmussal, tehát a kormánykoalíció önmagában hordozza
a széthullását.
Arra nem gondoltam, hogyan is
gondolhattam volna, hogy a hajdani demokratikus ellenzék zöme a hatalomért
eladja magát. Ha tetszik érteni, mire gondolok. Arra, igen, és arra is, hogy
a neoliberalizmus - aminek a világon semmi köze a hajdanvolt széchenyista
gondolatokhoz - bolsevikabb lett a posztkommunistáknál.
Bizonyára felfigyelt arra, Olvasó, hogy
amint lazaság
mutatkozott a nagyobbik kormánypártban, a kisebbik nyomban kikelt a
pártfegyelem megsértése ellen.
Na most mi van? Szabadelvű-e a
neoszabadelvű, vagy sem?
Ne vacakoljunk elvekkel, azt mondom.
Keményebb vonalat képviselnek, mint szövetségeseik, és passz. Persze azt sem
tudhatni, mennyi ebben a rájátszás, a megalkuvás, a pápánál pápábbság, vagyis
az elvtelenség. Mondjuk, semennyi. Ezek ilyenek, illetve ilyenné lettek - tette
őket a hatalom -, kár foglalkozni a kérdéssel. Nem keresztényi magatartás, de
hogyan is lenne, hiszen világnézetileg semlegesek.
Szóval arról írtam, hogy ezek nem fognak
összeférni, mivel lényegük kizárja az együttműködést. Ha tetszik emlékezni, nem
egyszer kerültek válságba, ami persze a miniszterelnök, meg a kisebbik párt
elnöke szerint normális véleménykülönbség volt, krízishelyzetrôl csak az
ellenzék fecsegett felelőtlenül.
De azért oly nagyon mégsem fértek össze,
ami nem baj. Azonban ha nem a sajtóban üzengettek volna egymásnak, a kutya sem
tudta volna meg, hogy ezek tényleg ilyenek, de hát megtudtuk, és most van mire
figyelni. Szerintem elsők között arra, hogy miképpen maradnak ezek együtt. Tessék
belegondolni, még másfél évük van egymás kibírására. Kivált azért figyelemre
méltó a következő időszak, mert túl vagyunk a félidőn, és lassanként megkezdik
a pártok a kampányt. (Érdekelne, miből futja.)
A kampány a hatalomért folyik, ez
köztudott és természetes. Csakhogy a kormánypártok kampánya a hatalomban maradásért
folyik.
Ezért van most figyelni valónk.
Nyomban megváltozik együttélésük lényege.
Eddig olyan képet mutatott, mint egy rossz házasság, amelyikben a kikapósabb
fél híreszteli hangosabban, hogy ők mintaházasságban élnek, és amennyiben
mégsem, annyiban normális véleménykülönbségről van szó, hiszen az még sohasem
fordult elô, hogy önálló gondolkodású felek ugyanabban a pillanatban
ugyanarról ugyanazt gondolják.
Tud az Olvasó ellenkező példát? Én is, de
most nem rólunk van szó.
Más kérdés, mondták, amikor megtudták,
hogy illetlenség a hálószobatitkokat közrebocsátani, hogy valóban helyesebb
előbb egymás között megbeszélni a dolgokat, mint - bocsánat - kiröhögtetni
magukat. Mert a köznép, úgymint Ön és én, kárörvendő társaság, akik irigylik az
ő felhőtlen összhangjukat.
Utána elkezdtek titkolózni, de többek
között jött a Tocsik-ügy, meg a hazajáró pénzügyminiszter esete és
egy csomó minden, és persze ez a szószátyár ellenzék megint velük foglalkozik,
pedig igazán söpörhetne a saját ajtaja előtt, mert a legtöbb esetben ez a kormány
az előző kormány döntéseit hajtja végre.
Nem tudom, világos-e. Ez a
kormány azért hoz rossz döntéseket, mert amaz kitalálta, hogy nekik így kelljen
dönteniük.
Most akkor két dolog lehet. Vagy az van,
hogy ez a kormány az előzőnek egyenes folytatója és követője, vagy az, hogy az
előző kormánynak nem maradt ideje állítólagos döntéseit megvalósítani.
Ha véletlenül egyik állítás sem igaz,
amit egy abszolút becsületes - ők mondják magukról, és ők csak tudják -
kormányról feltételezni is megbocsáthatatlan, akkor azt nem értem, miért
küzdöttek annyira a hatalomért. Meglehet attól féltek, hogy a nem semleges
világnézetű kormány elmafláskodja valahol, amiért igazán kár lett volna.
Na de most mi lesz?
Van ez a két korrekt párt, és most megint
jön az osztozkodás.
Miközben kiderülni látszik, hogy a
nagyobbik az összes többi megosztására és felmorzsolására alapozta a taktikát.
Ebben félévszázados rutinjuk van, ezzel vigyázni kell. Ami pedig a
szövetségeseikkel való összeférhetetlenséget illeti, ugyan, tessék emlékezni:
őket is megosztották.
Bravó!
Nem azért mondom, de nekem úgy tetszik,
annyira belejöttek, hogy valamennyire önmagukat is szétzilálták.
Mégis másról van szó ilyentájt, a ciklus
félidejében. Arról, hogy a kisebbik kormányzópárt egyszeriben rájött, nem
szerencsés ez a nagy egyoldalúság, nyitni kívánnak jobbra is.
Gusztustalan lenne itt mindenféle
süllyedő hajókról és elhagyóikról szót ejteni, és túlságosan kézenfekvő is a
dolog. Ez a „nyitás” azt jelenti, hogy a kikapósabb fél válni
akar, ha érdekházassága többé nem jövedelmez. Vagyis felkínálja magát.
Új palit keres.
© Szitányi György
OSSERVATORIO
LETTERARIO
***Ferrara
e l'Altrove ***
©
IRODALMI GALÉRIA
- FIGYELŐ - MEGJELENT SZÁMOK ARCHÍVUMA
UNGAROHOME