OSSERVATORIO LETTERARIO
*** Ferrara e l'Altrove ***
Magyar
nyelvű online melléklet - Supplemento online in lingua ungherese
__________________________________________
Ferrara, 2005. február 1. Kedd
Miniszterelnök, szemveszteség
nélkül
Amikor bevezettek a
kórterembe, azt hittem, hanyatt esem. Az első érzésem az volt, hogy
eltévedtünk. A második, hogy valami nem stimmel, mert a látvány egy hajdani
kollégámra emlékeztetett. A kollégám sorkatona volt, és szabadságra jött haza.
Magas, vékony fiú volt, túl a két
méteren, persze nem lehetett rá megfelelő méretű kincstári kimenőruhát találni. Azonban, mert járt neki a
kimenő, megkapta a laktanya legnagyobb egyenruháját, ami majdnem eléggé hosszú,
azonban túlságosan
bő volt.
A hasonlóság nem volt tökéletes: Laci
egyenruhája túlságosan
bő volt, a terem pedig túlságosan szűk. Ez egész egy Lilliput nevű helyre
hasonlított, ahol is a normálishoz képest minden kicsi.
Befeküdtem a frissiben megürült és
áthúzott ágyba, mire úgy éreztem, ahogy egy hajdani táborozás után, amiről
máskor szeretnék mesélni: megnőttem!
Ez az életút felén túl meglehetősen
valószínűtlen.
Talpamat az ágy egyik, fejemet a másik
vége nyomta. Úgy vagyok vele, hogy utálom, ha a fejtetőmet egy vaságy rúdja
nyomja. Gyanakodva szemléltem a búbnyomó rudat, mígnem észleltem a
függönymintákat is: csupa kis elefánt, meg zsiráf és majmocskák, meg léggömbök,
amiket újabban kötelező lufinak becézni. Nemcsak azért, mert a
magyar léggömb szó olyan prolisan műveletlen, hanem azért is, mert a barbie-zó
becézgetés, ami legalább annyira oroszos, mint amerikaias, napjainkban olyasmi,
mint hajdan a Békekölcsön, vagy a Tervkölcsön. Felfigyelnek arra, akinek nem
tetszik. Mintegy három évtizeddel ezelőtt vált illendővé és praktikussá a
szürkeség. Csak nem kilógni! Mert a farmert viselő politikailag gyanús lett,
akinek rövid, úgynevezett hülyegyerek frizurája volt, szemet szúrt, aki pedig a
Beatles hatására növeszteni merészelte a haját, kész ellenforradalmár volt, az
annak megfelelő eljárási következményekkel és bánásmóddal.
Kétféle majmocska volt a fejem fölött:
kétlufis, meg háromlufis, és rögtön látszott, hogy a csóró kétlufis olyan
földhözragadt, mint egy közpolgár, de a mázlista háromlufis tud repülni, azt
fölemelik a léggömbök. (Lufik, bocs.)
(Azaz bocsi.)
Hogy tetszik?, kérdezte az 58 éves
Miklós, aki az enyémmel szemközti ágyon feküdt. Erre édeskéző bábfilm-hangon
válaszoltam, hogy nekem nagyon tetszik, és nekik bezzeg odaát, az ablaknál semmi
sincs, én meg gazdag vagyok, mert nemcsak elefántocskám-zsiráfocskám van, hanem
kétféle majmocskám is, kék meg piros lufis, és a gazdagabbik repülni is tud.
Ez végre színt hozott az orvos és
műtőszemélyzet híján halogatott műtétek okozta feszült hangulatba. Baráti
társasággá alakultunk, s máig fájlalom, hogy a varratkiszedésre nem kellett
visszautaznom, és ezért a fiúkat nem láthattam többé.
Nem hiányzó értékünkről, az igazi
közösségről
és, lappangó igényéről szándékozom szólni, inkább arról hogy azért lettem a
többiekkel, közöttünk egy súlyos gerincműtétessel, együtt Gulliver a törpék országában, mert gyermekkórteremben
feküdtünk.
Nem volt más szabad hely. Még a
futballedző is félig kilógott a folyosóra, pedig neki protekciója volt.
Ebben azt tartom a legsúlyosabbnak, hogy abban a
kórházban még nem hajtották végre a már eldöntött ágyszám-csökkentést.
És közben betegágyakat kerülgetünk a
folyosón, mert kevés a kórházi ágy! Ez a lényeg, és ezt csak az nem képes
előre látni, akinek semmi esze sincs, vagy csak éppen nem akarja látni.
Ugyanarról a szociálisan érzékeny kormányról szólok, amelyik nyakra-főre
hangoztatja, hogy a népjóléti tárca lehetetlen helyzetben van, mert a lakosság
öregszik, miáltal kevés a költségvetés jövedelemadóból származó bevétele, mert
a nyugdíjasok nem adóznak (eleget), de egyre magasabb nyugdíjra áhítoznak.
Csakhogy, kormánypárti elvtársak, ahol
egyre több az öreg, egyre több a beteg is, ha tetszik szakérteni az összefüggést.
Ezt akármelyik háziasszony tudja, ehhez nem kell szociáldemokrata értékek
képviselőinek állítani magukat.
Olvasó, most ne tessék azt kérdezni, hogy
ha mi elfoglaltuk a gyermekosztály ágyait, hova tették a beteg gyerekeket.
Fogalmam sincs.
Egy arcátlan a képernyőről a szemembe
mondta, hogy alaposan csalatkoztak azok, akik azt hitték, az újonnan megállapított
társadalombiztosítási járulék miatt sokan visszaadják majd a vállalkozói
igazolványukat, a vállalkozók száma idén január 1-je óta hatezerrel nőtt.
Egyetlen nappal ez után meg azt mondják ugyanott, hogy tömegesen adják vissza a
vállalkozói igazolványokat, mert akár fő-, akár mellékállásban vállalkozik
valaki, a havi kötelező társadalombiztosítási járulék a hivatalosan
megállapított, majd nyomban felemelt minimálbér fele. Ha esik, ha fúj, több
mint 8000 forint. Ne tessék
elfelejteni, a jövedelemadó csak ezután következik!
Ezzel egy időben jelentették ki, hogy a tej
árát nem emelik, mert az károsan csökkentené a keresletet, mivel az embereknek
nincs pénzük. Másnap reggel már 80-90 forint volt egy liter tej ára. Egy újabb
nappal később persze tényleg csökkenteni kellett, mert ennyiért
valóban nem tudták eladni.
És most meg azt mondja a miniszterelnök,
hogy a bolgár és a szerb szocialisták azért kerültek nehéz helyzetbe, mert nem
tagjai a Szocialista Internacionálénak, és nem tartották be, amit a népnek ígértek.
Tessék figyelni a képernyőt: nem sült ki
a szeme. Nem is fog.
© Szitányi György
OSSERVATORIO
LETTERARIO
***Ferrara
e l'Altrove ***
©
IRODALMI GALÉRIA
- FIGYELŐ - MEGJELENT SZÁMOK ARCHÍVUMA
UNGAROHOME