MIKRONÉZIAI ŐSMONDA
Ena és a csodás sziget
A világ végtelen óceán volt, s az Égben három isten uralkodott: TAGAOLA a NEMES, TAGAOLA a MUNKÁS, aki később föltalálta a hajóépítő bárdot, és TAGAOLA a HATALMAS TEREK HALLGATAGJA, aki már létrejöttük előtt látja a világot.
Mindhárman szerették volna tudni, hogy van-e valahol egy darabka föld az óceánban, ezért megbízták Hallgatag Tagaolát, hogy szálljon alá az égből, és keresse meg.
- Te vagy közülünk az egyetlen, aki azt is látja, ami mindenki számára láthatatlan!
Hallgatag Tagaola jégmadár képében hosszan siklott a hullámok fölött, de nem bukkant rá egyetlen apró szilárd pontra sem. Végül feltűnt neki egy fehérlő folt a víz színén. Vajon ez a folt, amelyet rajta kívül senki nem vehet észre a Föld születését, jövendöli meg?
- Várjunk HÉT napig, s aztán térjünk vissza, és vizsgáljuk meg- - határozták el az istenek.
Eltelet a hét nap s a jégmadár másodszor is útnak indult. Ez alkalommal az óceán visszahúzódott, s a víz színe alatt már látni lehetett a földet, de még ahhoz kicsi volt, hogy egy madár leszálljon rá. Munkás Tagaola ekkor habkövek görgetegét zúdította le az égből, s ezekből alakult ki a folt közelében ENA a világ első szigete!
Miután az istenek megteremtették az első földet, Hallgatag Tagaola többször elrepült a folthoz, amelyből lassanként fövenyes földdarab bontakozott ki a hullámok fölött. Nőtt, nődögélt, míg végül ATA lett belőle, a FÖLDANYA.
- NAGY EZ A FÖLD, DE NEM NŐ RAJTA EGY SZÁLL FA SEM - - MONDTA A FELFEDEZŐ A KÉT MÁSIK ISTENNEK.
Ekkor Nemes Tagaola adott neki egy gyümölcsöt, azt elültette ATÁN. Kis idő múlva a növény indái egészen benőtték a szigetet.
- Már csak a szigetlakók hiányoznak - mondta Hallgatag Tagaola.
- Menj és vágjál le egy darabot az indából - válaszolta Nemes Tagaola.
Tagaola így is tett, s a növénydarab nemsokára átalakult, életre kelt, és világra hozta az embereket, a Polinéziai szigetvilág első lakóit.
MEGFEJTÉSEK
Nézzük Mikronéziát. Aki idáig eljutott, biztosan azonnal észrevette, hogy a végtelen óceánban...
"A világ végtelen óceán volt, s az Égben három isten uralkodott: TAGAOLA a NEMES, TAGAOLA a MUNKÁS, aki később föltalálta a hajóépítő bárdot, és TAGAOLA a HATALMAS TEREK HALLGATAGJA, aki már létrejöttük előtt látja a világot. "
három isten uralkodott, akiknek ugyanaz a neve. Ez azt jelenti, hogy ugyanarról van szó, ugyanannak a struktúrának három különböző aspektusáról. Ráadásul a harmadik, már létrejöttük előtt látja a világot. Mit lehet az ami még nem jött létre, igen a JÖVŐ. Mivel időforrásokról van szó, ez talán az idő jövő részével kapcsolatos.
Az óceánban ( időóceán ) keresetek, egy pontot. Az egyik isten elmegy, és visszajön, tehát csinál egy időciklust...
"Hallgatag Tagaola jégmadár képében hosszan siklott a hullámok fölött, de nem bukkant rá egyetlen apró szilárd pontra sem. Végül feltűnt neki egy fehérlő folt a víz színén. Vajon ez a folt, amelyet rajta kívül senki nem vehet észre a Föld születését, jövendöli meg?
- Várjunk HÉT napig, s aztán térjünk vissza, és vizsgáljuk meg- - határozták el az istenek.
Eltelet a hét nap s a jégmadár másodszor is útnak indult. Ez alkalommal az óceán visszahúzódott, s a víz színe alatt már látni lehetett a földet..."
Ekkor még csak egy foltot talál. Ezután várnak hét napig.
A Szibériai ősmondában Isten a búvármadarat küldte, hogy hozzon földet az óceánból. A madár hat nap után tér vissza, de éppen nem érte el. Ezután a sarkvidék madarát küldte, ő a hetedik napon tért vissza és hozott földet. Tehát a hatos ciklus kevés, a hetes, viszont már jó a világ megteremtéséhez.
Noé szintén egy madarat ( hollót ) küld földet keresni, de az nem talált és visszatért. Hét napot várt és elküldte a galambot, de az is visszatért. Megint hét napot várt, kiengedte a galambot, ekkor már olajfaággal tért vissza. Megint várt hét napot, kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza.
Hét nap alatt teremti Isten a világot a Héber ősmondában. Hét isten tanácskozik a Közép-Amerikai ősmondában. Hét fia van Kronosznak a Görög ősmondában ( krono- görögül az idővel való kapcsolatot jelenti ). Hét tojásról van szó a Finn ősmondában. Hét nap alatt hozta fel a madár a földet a Szibériai ősmondában.
Másodszor is visszamegy ( második ciklus ), ekkor már föld is van, tehát ciklusonként egyre nagyobb a rendszer. Ezután többször visszarepül, egyre nagyobb lesz, végül Földanya lesz belőle.
Valami nagy titkot súg nekünk a világ kialakulásáról ez a jelenet. Valamilyen időciklusról, idővisszacsatolásról lehet szó, ami elindítja a világ keletkezését. Minden egyes ciklus után, pedig egyre nagyobb, és nagyobb rendszer alakul ki.
A legtöbb mondában észrevehetjük, hogy magukból teremtik az istenek a világot. Ez pedig azt jelenti, hogy ha az első kialakuló rendszer egy idővisszacsatolás, akkor a belőle kialakuló nagyobb rendszerek, idővisszacsatolások fraktális láncolatai.
A következő Polinéziai ősmondában érdekesen indít...
"...még idő sem létezett... "
Ennél mélyebbre, ha jól meggondoljuk nem lehet menni.
Ezután megjelenik egy illat Keleten és fölszakadozott a sötétség. Ezután mozgás és anyag is lett. Itt sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy semmi sem szó szerint értendő, hiszen még idő sem létezett. Így az illat, a Kelet, az anyag mind kódszavak.
Ezután már a szokásos elemek következnek: Föld és Ég, amelyek itt külön léteznek és valami erő egymás felé hajtotta őket. Ezután összefonódnak és istenek születtek közöttük, akik egyre nőttek. Az istenek elválasztják őket, igy megteremtik a kettősséget, az ellentéteket, amely a világ kialakulásához elengedhetetlen.
A Közép-Amerikai ősmondában négyszer történik teremtés, ami el is pusztul, ezután "... a világegyetem törvényének értelmében meg kellett teremteni az ötödik világot..."