AFRIKAI ŐSMONDA

A világ magtára

Amikor AMMA isten megteremtette a földet, hosszasan meggyúrt egy maroknyi agyagot, majd a világűrbe vetette, ahol az szétterült keletről nyugatra és északról délre.

A csillagokat is hasonlóképpen készítette, de ehhez kisebb golyócskákat használt, amelyek nyomban tündökölni kezdtek, mihelyt szétszórta őket minden irányba.

A Nap és a Hold megformálásakor tökéletesítette módszerét. E hatalmas agyaggolyókra izzó vörös és sárgaréz szalagokat tekert csigavonalban.

A föld sivatagos volt és sivár. Amma esőt bocsájtott rá, hogy termékennyé tegye. Aztán egyesült az új bolygóval, hogy élőlények szülessenek, amelyek majd benépesítik azt.

Első gyermekük egy gonosz sakál volt, másodjára pedig egy félig ember, félig kígyó alakú ikerpár jött a világra.

Amma csalódásában visszatért a fazekas mesterséghez. Négy férfit és négy asszony formált agyagból, s a földre küldte őket. Az első nyolc ember küldetése egyszerű volt. Számos utódot kellet létrehozniuk, és megtanítani nekik a mesterségeket. Az ősöknek örökéletűnek kellett volna lenniük a Földön, de Amma kis idő múltán magához rendelte őket. Fölmentek hát az Égbe, ahol az isten megtiltotta nekik, hogy találkozzanak egymással, mert attól félt, hogy majd veszekedni fognak szeme láttára. Azért, hogy éhüket csillapítani tudják, nyolc tápláló növény magvait osztotta szét közöttük, például kölest, rizst, babot és utolsóként mannakölest, amelynek olyan kicsi volt a magja, hogy alig lehetett belőle ételt készíteni.

A nyolc ős közül az egyik megfogadta, hogy ebből ugyan soha sem fog enni. Csakhogy az történt, hogy minden elfogyott az apró mannaköles kivételével. Ígyhát az első ős elhatározta, hogy mégiscsak elfogyasztja az utolsó magocskát. Ilymódon azonban megszegte fogadalmát, és méltatlanná vált arra, hogy az Égben lakjék. Vissza kellett térnie a Földre.

Az első ős emlékezett rá, milyen nyomorúságosan éltek az emberek, amikor elhagyta őket. Föld alatti vájatokban laktak, mint a hangyák, nem voltak szerszámaik, nem ismerték a tüzet, és ráadásul dolgozni sem tudtak, mert, miként őseiknek nekik sem volt könyökük se térdük. Karjuk és lábuk kígyóként ide-oda hajlott.

Az első ős mielőtt elhagyta volna az Eget, összegyűjtött mindent, amire szerinte szüksége lehet az embereknek. Mindenek előtt egy-egy párt a Földön ismeretlen állatokból, tyúkot és kakast, birkát, kecskét, macskát, kutyát, de még egeret és patkányt is s a vadállatok közül antilopot, hiénát, vadmacskát, majmot, elefántot, sőt a madarakra, rovarokra és a halakra is gondolt. Nem feledkezett meg a növényekről sem, kezdve a baobabbal, és természetesen a nyolc ehető magról sem, amelyet már oly jól ismert. El akart még vinni az embereknek egy fújtatót, egy kalapácsot és egy üllőt is, hogy megtanítsa őket, szerszámokat kovácsolni.

Csakhogy mindez nagyon sok volt és súlyos, ám szerencsére támadt egy jó ötlete. Az " Ég földjéből " emelt egy építményt, amelynek az alapja kerek volt, de a teteje négyszögletű. Belsejében nyolc rekeszt alakított ki, ahová a nyolc tápláló növény magvait helyezte el. Az építmény falaiba négy lépcsőt mélyített, s ezekre állította az állatokat és a növényeket. A tető közepébe nyílvesszőt állított, amelyre kötelet tekert. A kötél másik végét egy másik nyílvesszőhöz kötötte, s azt belőtte a mennyboltba.

Ezután következett csak a legveszélyesebb feladat: el akarta lopni a Nap egy darabkáját a mennyei kovácsoktól, hogy levigye a tüzet az embereknek. Besurrant a műhelyükbe, és egy kampósbot segítségével megkaparintott egy kis parazsat és egy izzó vasdarabot, s mindezt elrejtette a fújtatóba. Végül egy szivárvány mentén beletaszította különös építményét a semmibe, s míg a kötél, mint egy tekercsről legönygyölödött, az ős a tetején állt készen arra, hogy megvédje a világűr veszélyeitől.

A támadás az Égből indult meg. A két kovács, lángoló szalmafáklyákat hajigált dühödten a tűztolvaj után, aki úgy védekezett, hogy betakarta egy bárány bőrével a fújtatót. Közben a gúla egyre gyorsabban ereszkedett lefelé, szikracsóvát hagyva maga után.

Nagy zökkenéssel értek földet. Az ős elveszítette egyensúlyát, s a kalapács és az üllő eltörte hajlékony végtagjait, így alakultak ki az izületei, amelyek, eddig hiányoztak neki. Ebben a pillanatban az emberek teste is ugyanígy átalakult. Az ős kijelölte az első mező határát, megépítette az első falut és az első kovácsműhelyt. Aztán megtanította rá az embereket, hogy kapával megműveljék a földet. A másik két ős meglátogatta őt, s mindegyik magával hozta egy mesterség, mint például a lábbelik vagy hangszerek készítésének titkát.

ELŐZŐ LAP:                                                KÖVETKEZŐ LAP:      

 START LAP: