OSSERVATORIO LETTERARIO

*** Ferrara e l'Altrove ***

Magyar nyelvű online melléklet - Supplemento online in lingua ungherese

__________________________________________

© SZITÁNYI GYÖRGY:

Tényállás

A szövetség nálunk a választottat Istenhez fűzi, ám Keleten hűbéri kapcsolat; a Szövetség utcai kórház pedig az Erzsébetvárosban van, és senkit sem érdekel, miről nevezték el.

A nővér jelentette az osztályos orvosnak, hogy az ismeretlen fiatal nő magához tért. Hogy hívják? Mi ez, ahol vagyok? Láthatja, kórház. Mi a neve? Madarász Andrea.

Miért nem hordja magánál a személyi igazolványát?, kérdezte a rendőrnyomozó, ez szabálysértés. A lány vállatvont. Miért akart öngyilkos lenni? Nem akartam. Akkor mit keresett a síneken? Milyen síneken? Ne játssza magát, én jót akarok, be kell látnia, nekem ez a munkám. Belátom, ásított a lány, de nem emlékszem semmire. Milyen síneken voltam?

Főhadnagy úr, a beteg valószínűleg még nincs egészen magánál. Dehogynem, bizonygatta a lány. Fáj a fejem, de mindent értek, csak azt nem, mi történik itt.

Mondja, Andrea, mit csinált este? Mire emlékszik? Buliban voltam, berúgtam, többet nem tudok. Valamire csak emlékszik. Elaludtam, az biztos, mert még ébren voltam, amikor átvittek a másik szobába, és lefektettek. Rohadtul vagyok. Pihenni akar? Nem, csak mondtam, mert szédülök. Jól van, Andrea, most azt mondja meg, mióta tudja, hogy terhes. Egy hete, azt hiszem. Milyen kábítószert szed? Semmilyet. Nézze, ebből nem csinálok ügyet...

Ezt tisztáznunk kell, szólt bele az orvos, nehogy félrekezeljük. Értem, de nem szedek semmit.

Miféle bulin volt? Tele van égési sebekkel, s rézdróttal volt összekötve a keze és a lába, akár egy áldozati állaté.

A lány szeme megrebbent. Dereng?, csapott rá a nyomozó. Nem!, csattant váratlanul élesen. Nem tudom, miről beszél.

Az orvos felkapta a lány lábait. Látja? Égési sebek, áramütéstől. A vérömleny pedig akkor keletkezett, amikor ugyanazokkal a drótokkal a vonatsínhez kötözték.

Vagy önmagát kötözte? Ide azonban mégis mérgezéses tünetek miatt hozták.

Nem tudok semmiről, állította Madarász Andrea. Másnapos vagyok. Hol a cuccom?

Semmije sincs. Meztelen volt, amikor megtalálták. Csak nem úgy akart öngyilkos lenni? Valamit beszedett, árammal kínozta, utána a sínhez kötözte magát, miközben tudta, hogy terhes. Így akarta a gyereket elcsinálni? Ezt egyedül nem tehette. Ki volt a társa?

Nem értenek semmit, ásított Andrea. Zsoltival voltam, aki a haverom de nem ő a gyerek apja. Aludni akarok.

Galambos Zsolt, huszonnégy éves. Ilyen szelíd névvel még nem is találkoztam, mondta barátságosan a nyomozó.

Buliba mentünk, mert szomorú volt. Kapcsolat? Csak amikor éppen ehhez volt kedvünk. Azt mondta, hogy terhes? Én nem tudtam, de nem tőlem, én vigyázok. Amikor láttam, hogy kikészült, átvittük aludni. Talán a terhesség miatt…, rohadtul érzékeny. Piálni még oké, de narkót nem. És gyereket sem. Ebbe a világba? Tudja, mi leszek, amikor befejezem a tanulást? Munkanélküli pályakezdő. Honnan vennék pénzt narkóra? Gyerek pedig nem kell.

Nem ment el a magzat. A kicsi érdekében kell megtudnunk az igazságot.

Az igazság maga a végtelen teljesség, ami megfoghatatlan, mondta erre az ifjú, és kiröppent az ablakon.

A SZERZŐ HONLAPJA

OSSERVATORIO LETTERARIO

***Ferrara e l'Altrove ***

©

IRODALMI GALÉRIA - FIGYELŐ - MEGJELENT SZÁMOK ARCHÍVUMA