OSSERVATORIO LETTERARIO
*** Ferrara e l'Altrove ***
Magyar nyelvű online melléklet - Supplemento online in lingua
ungherese
____________________________________________________________________________________________________________
© SZITÁNYI GYÖRGY:
Karinthy Színház
Butaságom története
(Bemutató:
2005. október 28.)
Nem
először fordul elő, hogy Karinthy Márton filmet alkalmaz színpadra.
Ezúttal emlékezetes magyar filmet írt át színpadra. Sokan élnek, akik látták
Ruttkai Éva és Básti Lajos zseniális játékát, Mensáros Lászlót az író
rezonőrszerű szerepében, vagy éppen Kiss Manyit a méltán elfelejtett
vidéki tragikából Gizi nénivé, házvezetőnővé hanyatlott játékában.
Ilyen bemutatóval
nyitni saját színházban, bármily népszerű is az, a huszonnegyedik évadot,
két dolgot igényel. A sorrend nem biztos: tökéletes szaktudást és egy
védőháló nélkül négyesszaltót ugró artista bátorságát.
Azzal már nem is
érdemes foglalkozni, magam is többször megírtam, hogy a zsebkendőnyi
alapterületű színpadon III. Richárdot is kiválóan meg lehetett rendezni,
Karinthy tökéletesen érzi a játék terét, és rajta még nem fogott ki a
szűkös tér.
A színészválasztás
és -vezetés volt tehát a döntő kérdés olyan színházban, amelynek nincs
saját társulata.
Pápai Erikát nem
nyomasztotta Ruttkai emléke, fesztelenül eljátszotta Kata szerepét, és hiteles
volt. Kicsit másként, hiszen máskor, a játékban olyan szellemiséggel, aminek megértéséhez
nem szükséges a fiatalabb nézőnek semmiféle történelmi tanulmányokba
mélyednie. Az ő játéka biztos pontja az előadásnak.
A szinkronhangként
ismertebb Sörös Sándor merészebb választás volt, mögötte érezni lehetett
a színészóriást játszó igazi színészóriás Básti kísértetét. A kísértet
félelmetes volt, ám a közönség reakciói igazolták a választás helyességét:
akiknek nem adatott meg az akaratlan összehasonlítás lehetősége,
elfogadták a Mérei Lászlót alakító Söröst.
Forbáth László
íróként Cseke Péter nagyszerű volt. Nem vacakolt azzal, hogy a
szerepnek óriási előzményei vannak a színi irodalomban, azzal pedig
végképp nem, hogy ő most Mensáros szerepét kapta. Megragadta az
őstípust, a bátortalan fiatal írót, aki elmaradhatatlan táskájával és
halkszavúságával – aligha véletlenül – Vámos Miklósra hajaz, és természetesen
szerelmes a színésznőbe. Óvatosan kerülte, hogy a Molnár Ferenc-i nagyon
okos, kávéházfi írókra emlékeztessen, és végül, akár a Gyárfás Miklós megírt
furfangos író, egy jó darabbal mutatta meg Kabók Kata okosságát.
Schubert Éva komédiázása
remekül illett a darabba, és senki másra nem emlékeztetett, csak Schubert
Évára, amikor éppen nagyszerűen komédiázik. Hatalmas energiája és
játékkedve imponáló, humora pontosan ismeri a határt, és ki is használja.
A színház
hagyományaihoz méltó, magas színvonalú szórakozást adott a Gyárfás Miklós –
Karinthy Márton – Vajda Anikó – Vajda Katalin szerzőkvartett darabja,
amelynek a filmből átemelt, szürrealisztikus jeleneteit is kiválóan
alkalmazta színpadra a hosszú évek óta pályája csúcsán álló, már harminc éve
rendező Karinthy Márton.
OSSERVATORIO
LETTERARIO
***Ferrara e l'Altrove ***
©
TESTVÉRMÚZSÁK
- MAGYAR NYELVŰ PORTÁL - IRODALMI GALÉRIA - FIGYELŐ - MEGJELENT SZÁMOK
ARCHÍVUMA
UNGAROHOME - ARCHÍVUM-DGL - ARCHÍVUM-DGL1