OSSERVATORIO LETTERARIO
*** Ferrara e l'Altrove ***
Magyar
nyelvű online melléklet - Supplemento online in lingua ungherese
__________________________________________
Ferrara, 2005. január 31. Hétfő
Önkormányzók
Furcsán jönnek össze a különféle dolgok. Éppen
az a szó jutott eszembe, hogy polgármester, amikor először figyeltem fel
rá: az új képviselők között van belőlük egy csomó. Ez szép, gondoltam, a nép
annyira szereti a polgármestereit, hogy még a parlamentbe is őket küldi, hadd
képviseljék az érdekeit.
Ezután
arra is gondoltam - bár ez bizonyára csak valami visszaköszönő régi reflex -,
hogy a polgármester irányít, szervez, menedzsel, vagyis főnök. A képviselő
pedig képviseli az érdekeket. Végeredményben tehát fantasztikus, hogy milyen jó
ötlet egyazon személlyel végeztetni a kétféle munkát: a polgármester tudja a
világon a legjobban, mi az általa gondozott terület polgárainak érdeke. Vagyis,
okoskodtam, már amennyire ilyen melegben az ember képes okoskodni, a
polgármester mint képviselő, a lehető legszerencsésebb árukapcsolás. Az ilyen
ember mindent tud, és nem kell a polgármestert zaklatnia különböző
információkért.
Tehát
a polgármester-képviselő a lehetséges legjobb kapcsolatban lesz a
képviselő-polgármesterrel: a törvényhozó a törvényalkalmazóval, a pártdelegátus
a függetlenként dolgozó szervező-irányító személlyel, nemkülönben a központi
hatalom a helyi függetlenséggel.
Megszűnik
minden viszály örökre, ha a hivatalnok és a pártember ugyanaz a személy leend. Még
szép, hogy megszűnik: az ultiban nincs gól, bár három szöglet egy dominópöttyöt
jelent, és akkor a mattot is ki tudja védeni a biliárd. Remélem, világos.
A
véletlen úgy hozta hogy megismerkedtem egy különös polgármesterrel a
közelmúltban. Azért különös, mert valószínűleg páratlan és megismételhetetlen:
annak idején az MDF és az MSZP közösen javasolta erre a tisztsége. Ez az ember
- létező személy - maga a megtestesült nemzeti egység.
Amit
elmesélek, a hozzájárulásával teszem, bár a lelkemre kötötte, hogy csak név
nélkül említhetem. Nehogy megbántsam a községet, vagyis inkább az
önkormányzati testületet, mondta rezzenéstelen arccal.
Ma
este hétre összehívtam az önkormányzati testületet, közölte. Azért hétre, mert
előbb nem érnek rá, meg „egyébként is” meleg van. Most itt ülök este nyolcig. Utána hazamegyek,
mert félnyolc és nyolc között mind a tizenegy emberrel beszélek telefonon, és
mindegyik azt mondja majd, hogy nem jön. Egy későbbi időpontra megint kitűzöm a
testületi gyűlést, utána pedig azt kell tennem, amit kénytelen voltam a múltkor
is.
Majd
fél esztendeig nem volt hajlandó összeülni a testület - magyarázza. - Akkor
három lehetőséget kínáltam: jöjjenek el a következő gyűlésre, vagy ha nem
jönnek, nyilatkozzanak, mikorra jönnek, ha nyilatkozni nem akarnak, akkor
hatalmazzanak fel, hogy távollétüket igen szavazatként értelmezhessem. Nem
értem ezeket az embereket, rám bízták, hogy inkább egyedül döntsek, csak otthon
maradhassanak. Hiába magyaráztam, hogy ez semmiben sem különbözik a diktatúrától,
nem érdekli őket. Nem is ez a legszomorúbb, hanem az, hogy ugyanezeket fogják
újraválasztani ősszel.
Ma
például - folytatja - olyan tárgyban kellene dönteniük, ami a község életét évtizedekre
meghatározza, és milliárdos költség felhasználását jelenti. Mégsem
fognak jönni. Az lesz a vége, hogy kénytelen leszek a már bevált módon
felhatalmazást kérni tőlük, mert ha nem döntünk ebben a hónapban, az egész
lehetőséget elveszítjük. Amikor felvetettem, hogy hívjuk össze a falugyűlést (az
két hónappal ezelőtt volt), leszavaztak. Azt már nem, hogy a lakosság
közvetlenül döntsön a sorsáról.
Úgy
volt, ahogy mondta, senki sem jelent meg.
Na,
szóval már csak ezért is jó, ha most nem csak a fizetésüket szavazzák meg a
képviselők, hanem hogy polgármesterek is lehetnek. Nem azért, mert a képviselői
alapfizetés ötszörösét is meg lehet keresni a különböző pótlékokkal, és nyilván
nem is azért, mert a polgármesteri fizetés nem sokkal kevesebb, mint egy
miniszteré, és a kettő együtt kisebbfajta beruházást ér. Hanem azért, mert -
mint mondtam - ez így praktikus.
A
leendő törvényváltoztatás egyik lelkes apostola a napokban azt mondta a
tévében, hogy ez nagyon helyes, már csak azért is, mert így a polgármesterek
teendőiből többet fognak átvállalni helyetteseik.
Jellemző,
hogy az előző parlamentnek ez nem jutott eszébe. Hát persze, dolgozzanak többet
a helyettesek, amit pedig már nem tudnak elvégezni, azt vegye át vállaikról az
önkormányzati testület.
Na
de ki helyettesíti, amikor dönteni kell, ám nem lehet összehívni, mert
tagjainak szintén két állása van, vagy - mint az említettek - csupán lusta?
Akkor leáll az ország?
Erre
természetesen nem tudok felelni, azonban tovább kérdezek: így talán működni
fog?
© Szitányi György
(PMH, 1994. július 05., kedd)
OSSERVATORIO
LETTERARIO
***Ferrara
e l'Altrove ***
©
IRODALMI GALÉRIA
- FIGYELŐ - MEGJELENT SZÁMOK ARCHÍVUMA
UNGAROHOME