SZENT KARÁCSONY - SANTO NATALE

                                   

Kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket

és áldásos, boldog új esztendőt!

 

Buon Natale e Felice Anno Nuovo!

 

«Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. ... Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. ... mindenek fölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl rá testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.» (Márai Sándor)

 

 

Ady Endre (1877-1919)

KIS KARÁCSONYI ÉNEK

 

Tegnap harangoztak
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt havat hoznak.
 
Szeretném az Istent
Nagyosan dícsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni.
 
Isten-dícséretre
Mégiscsak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok.
 
Én is mennék, mennék
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.
 
Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet                
Szépen igazolnám.
 

[…]

 

Előadja: Szitányi György

               (Link: Szigy)

 

 

Ady Endre (1877-1919)

KARÁCSONY - HARANG CSENDÜL…

 

I.

 

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

                

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

 

A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

 

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

 

 

II.

 

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

 

De jó volna mindent,  mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

 

 

III.

 

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.

 

Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.

 

Előadja: Szitányi György

           (Link: Szigy)

 

Tamás-Tarr Melinda

KARÁCSONYI ÁHITAT*

 

Mint egy édes végső akkord

az éjféli szentmisén karácsonykor

a szívemben visszhangoznak még mindig

az angyali hangok melódiái.

Szegény, ünnepélyes lelkemet

egy felfoghatatlan érzés lepi meg,

mintha valami Égi Sugallat lenne,

hogy hangosan kiáltsuk a földön mindenkinek:

«Megszületett a kicsi Szent Gyermek,

a mi Megváltónk, kit Jézus Krisztusnak neveznek!…»

 

Most is, mint kisleány koromban,

várom  Őt nagyon elmélyülve magamban,

számolván az órákat és minden egyes percet

melyek e nagy eseménytől válaszfalat jelentenek.

Minden évben Advent idejében

szüleim misztikus áhítattal elregélték

a  kisded Jézuska világra jöttét,

hogy e gonosz földünkre érkezett,

hogy megszabadítson bennünket

s egy napon Jó Atyánk elébe

a  Birodalmába vihessen.

Minden  esztendőben a Vigilián

ünnepeljük születése napját

a Három Királyok lelkületével

s mi is részesülünk szép meglepetésben.

Mikor hallani a dallamos csengettyűszókat

belépünk a szalonba, hol ragyog a karácsonyfa:

tele csillogó fénnyel és csodás díszekkel,

aljában a jászol s az ajándékok szeretteinknek.

 

Micsoda varázslat érződik lelkünkben

e  karácsonyfa ragyogó fényében

s pillantásunk  megpihen egy arcon,

az egyetlen ünnepelten: a kisded Jézuson.

Mindez egy elvarázsolt tündérvilág:

félünk még lélegzetet is venni,

hogy meg ne törjön  ez a varázs,

mely mindnyájunk lelkére rászállt,

és olyan érzésünk támad

mintha  ez a Mennyország lenne

az angyalok karával övezve…

 

Eljött most az imádság pillanata,

majd egy Szentének eldalolása,

mely dicsőíti a Szent Jézuskánkat…

«Eljött végre az éj, mit várva vártunk,

 s ott fenn csillagok fénye ragyog,

Jézuska fáját ím elhozták

az égbolton szálló angyalok.

Köszönjük Neked betlehemi Jézus,

A Te Szíved nagy szeretetét

s az angyalok  karával együtt

 a Te Szent Neved dicsőítjük!

És ha elmúlik a karácsony,

Te akkor is maradj velünk,

Kérjük, hogy e kis családot

szeresd , oh, édes Istenünk!»

 

 

 

(* Magyarra átdolgozta az eredetileg olasz nyelven írt «Fervore natalizio» c. verset, ld. lent © maga a szerző/Ideiglenes, tökéletlen változat 2003.12.21.)

 

 

 

Tamás-Tarr Melinda

KIVÁNCSI PALKÓ

 

A karácsony előtti időszakban, Advent idején édesanyám mesélte ezt a szép kis mesét, ami még most is tetszik nekem és most én mesélem ebben az időszakban a kis leánykámnak:

 

   Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiu akit úgy hívtak, hogy Kiváncsi Palkó. «Kiváncsi» volt a családneve, mert valóban mindig kiváncsiskodott, különösen Advent idején.

   Nem sikerült fékeznie a hatalmas kiváncsiságát és karácsony Vigiliáján titokban kisurrant otthonról, nem törődve a sűrű havazással. A városszéli fenyvesbe tartott. Már este tíz óra felé járt.

   Amikor Palkó megérkezett a fenyőerdőhöz, ugyancsak meglepődött: szeme-szája tátva maradt a nagy fényesség láttán…  A fenyvesben angyalok nagy serege sürgött-forgott: azoknak a gyerekeknek szánt karácsonyfákat díszítették, akik megérdemelték. A feldíszített fenyők alatt rengeteg játék volt: fehér pöttyös piros labdák, kicsi és nagy babák, bábúk, könyvek, és sok más temérdek játék… Micsoda gazdagág!… Micsoda ragyogás!… Micsoda pompa! Mindezek a játékok arra vártak, hogy a jó, szófogadó gyerekeknek legyenek eljuttatva…

   Kiváncsi Palkó alig hitt  a szemének, s hogy még jobban megbizonyosodjon, hogy nem álmodik, közelebb ment az egyik pompásan feldíszített fenyőfához. Nem akarta elvinni az ajándékokat, csak közelebrről akarta szemügyre venni a karácsonyfa aljában elhelyezett játékokat… Amint az egyik játék fölé hajolt a bal füle hozzáért egy fenyőághoz, de ügyet sem vetett rá.  Kézbe vett egy gőzmozdonyt, hogy  még jobban megcsodálhassa: «Hűha! Micsoda gyönyörűség! Mintha csak álom lenne!» - gondolta magában. Amint befejezte a csodálását, visszatette a helyére a mozdonyt és fel akart egyenesedni… De sehogy sem sikerült neki, ugyanis a fenyőág odaragadt a bal füléhez!  «Uramisten, most mit tegyek? Hogyan megyek haza?… Már éjfélre jár!… Az angyalok felfedeznek, ha még tovább maradok!…» - s egyre jobban kezdett kétségbe esni. A nagy félelemtől addig húzta-húzta, rángatta egyre vadabbul a fejét, de a fenyőág bizony nem engedett.  Egyszer egy hirtelen nagy rántással sikerült az ágat letörni, de egy fenyődarab csak ott maradt a fülén eltávolíthatatlanul. Amilyen gyorsan csak tudott a nagy hóesésben, futott haza lélekszakadtából. Szülei már mélyen aludtak mit sem sejtve. Palkó visszamászott ugyanazon az ablakon, amin keresztül elszökött otthonról… Ugyanolyan halkan tette, mint amikor eltávozott, nehogy bárki is felébredjen… Sietett egyenesen az ágyba… Remegett mint a nyárfalevél. Az izgalomtól, a kimerültségtől azonnal mély álomba zuhant.

   Másnap, karácsony első napján amint felébredt,  kétségbe esve és szomorúan vette tudomásul, hogy a bal fülén ott árulkodott egy darab fenyőág, s semmiképpen sem lehetett eltávolítani onnan. Az éjjel nem vette ezt észre, s mitöbb, ez a füle még ráadásul karácsony reggelre még nagyobb is nőtt.  Hát igen. Az angyalok számoltak számoltak a kiváncsiskodókkal, s éppen ezért bekenték az alsóbb ágakat tartósan ható enyvvel. Palkó beleesett a csapdába a kiváncsiskodása miatt. Emellett még nagyobb szomorúság érte: bizony a Jézuska nem hozott neki sem karácsonyfát, sem a levelében tőle kért ajándékokat… Így nem kapta meg a biciklit és a focilabdát… De nem is ez izgatta a legjobban, hanem a füle: mit mond majd a szüleinek, amikor meglátják? Nem volt más lehetősége, minthogy elmondani az igazat a szentestei kalandjáról. Nagyon elszomorodtak a szülők, hogy fiúk nem fogadott szót, mint ahogy megígérte…

   A téli vakáció végetért, s Palkó bizony nagyon kétségbe volt esve a füle miatt: mindenképpen valahogy el kellett neki valahogy takarenia, senkinek nem volt szabad meglátnia a megnőtt fülét a hozzáragadt fenyőággal. Uramisten! Mit szólnának a tanító néni és az osztálytársai?!… Kitalálta, hogy az osztályban is sapkával fog ülni, kitalálva, hogy nagyon megfázott s ezért a fejét sapkával be kell takarnia egy ideig… De meddig? Egy darabig sikeres volt ez a megoldás, senki sem vette észre a megnagyobbodott fenyőágas fülét. A napok múltával Palkó erősen megfogadta, hogy soha többet ilyet nem tesz, s karácsonykor nem fog kiváncsiskodni. Ezennel nagy örömmel fedezte fel, hogy a nagy füle visszafejlődött čpp olyan picike kis fülecskévé, mint a jobb füle, s az odaragadt fenyőágdarab is nyomtalanul lehullt róla.

   … Aztán elérkezett a következő karácsony és Kiváncsi Palkó nem leselkedett többet. Ez alkalommal a Jézuska megjutalmazta, s megkapta a levelében kért ajándékokat: a biciklit, a focilabdát és egy csodálatos, és egy impozásan feldíszített, hatalmas csillogó-villogó karácsonyfát. Nem is a gyertyalángoktól tündöklött ilyen nagyon a karácsonyfa, hanem inkább az általuk megvilágított angyalhajaktól! Mindezt Palkó a szüleivel együtt egy imával köszönte meg a Jézuskának:

 

«Mennyországból az angyalkák

meg is érkeztek immár

a mi emberi világunkba

mindenkinek hírül hozva:

«Királyunk megszületett

mindannyiunknak Ura lett.

A betlehemi kicsi gyermek

minden népnek Messiása:

Jézus Krisztus, Isten Fia!

Pásztorok, gyertek, gyertek!

Keressétek fel e kisdedet,

a Szent Gyermeket imádjátok

kit e jászolban csodálhattok…»

 

   Ettől a karácsonytól kezdve Palkó, mivel szófogadó kisfiú lett, minden alkalommal megkapta a kiérdemelt ajándékokat…

 

(Magyarra átdolgozta az eredetileg olasz nyelven írt mesét  © maga a szerző)

 

 

Melinda Tamás-Tarr

PALKÓ CURIOSO

 

 

    Prima del Natale, nel periodo dell’Avvento la mamma mi raccontň questa bellissima favola che mi piace ancor’oggi ed ora anch’io, in questo periodo la narro alla mia bambina:

 

    C’era una volta un ragazzino che si chiamava Palkó* Curioso. Aveva il cognome “Curioso”, perché egli era veramente un gran curiosone, particolarmente nel periodo dell’Avvento.

 Egli non riuscě a frenare la sua enorme curiositŕ ed alla Vigilia di Natale uscě di nascosto da casa, sotto la neve insistente, per raggiungere la foresta di pini che circondava la sua cittadina. Erano giŕ le dieci di sera.

   Quando Palkó arrivň nella boscaglia vide con grande stupore un’enorme luce accecante... Nel bosco tanti angeli stavano decorando gli alberi di Natale da portare ai bambini che li meritavano. Sotto gli alberi c’erano tantissimi giocattoli: trenini, automobiline, palle da calcio, palle rosse con grandi pois bianchi, bambole piccole e grandi, pupazzi, libri e tante altre cose, i giochi piů belle... Che ricchezza!... Che splendore!... Che pompa!... Tutti questi giochi erano destinati ai bambini buoni, obbedienti... Palkó Curioso non volle credere ai suoi occhi, cosě si avvicinň ad un albero di Natale giŕ decorato.  Voleva  guardare  piů da vicino i  giocattoli sistemati sotto. Non voleva prenderli per portarli via, soltanto voleva toccarli, ammirarli... Mentre si piegň sopra uno di essi, il suo orecchio sinistro toccň un ramo di pino, ma non diede alcuna importanza a ciň. Prese in mano una locomotiva per guardarla: “Che meraviglia! Sembra un sogno!” - pensň dentro di sé. Dopo averla ammirata la ripose sotto l’albero nel posto da cui l’aveva presa e cercň di rialzarsi... Ma non riuscě: il ramo di pino era attaccato al suo orecchio sinistro! “Dio mio, cosa farň ora? Come andrň a casa?... E giŕ mezzanotte!... Gli angeli mi scopriranno se rimarrň qua!...” - si disperň. Dalla gran paura tirň-tirň sempre di piů, agitň con sempre maggiore violenza la testa, ma il ramo non volle cedere. Poi facendo un movimento piů brusco, aiutandosi anche con le sue mani, il ramo si ruppe, ma un pezzetto di esso rimase attaccato al suo orecchio. Corse il piů veloce che poté a casa. I suoi genitori dormivano giŕ profondamente e non si erano resi conto della sua mancanza. Palkó Curioso rientrň attraverso la finestra della camera che era sita al pianoterra... Fece tutto in gran silenzio, come alcune ore prima al momento della sua uscita segreta. Non ebbe coraggio di guardare in salotto se Gesů era arrivato o no a casa loro... Andň direttamente a letto... Tremava come una foglia di pioppo. S’addormentň immediatamente.

    Il giorno dopo, Natale, si svegliň e scoprě con gran dolore che il suo orecchio s’era ingrandito: era tre volte piů grande. La notte precedente non se ne era accorto, il suo orecchio era cresciuto mentre cercava di distaccarlo dai rami di pino. Gli angeli che decoravano gli alberi avevano spalmato i rami piů bassi con una colla potente per punire gli eventuali curiosoni. Palkó era caduto nella trappola. Oltre questo gran dispiacere scoprě amaramente che Gesů Bambino non era arrivato, non gli aveva portato né l’albero di Natale, né i giochi chiesti nella sua letterina... Cosě non ricevette la bicicletta e la palla da calcio... Poi si preoccupň di piů del suo orecchio: cosa avrebbe potuto dire ai suoi genitori? Non aveva altra scelta, doveva raccontare la sua avventura della notte precedente. I genitori divennero tristi perché il loro figliolo non aveva obbedito come aveva promesso...

    Le vacanze natalizie finirono e Palkó Curioso si disperň perché era arrivato il giorno del ritorno a scuola. Non poteva far vedere il suo orecchio ingrandito ai suoi compagni e alla maestra!... Cosě decise d’indossare un berretto anche durante le lezioni con la scusa d’essere molto raffreddato. Riuscě in tal modo a nascondere il suo orecchione. Passando i giorni egli promise di non essere mai piů curioso nella sua vita. Cosě scoprě con gran gioia che il suo orecchio era ritornato come prima e il ramo di pino s’era distaccato definitivamente!...

    …Arrivň di nuovo il Natale e Palkó Curioso non fece piů il curioso. Questa volta Gesů Bambino lo premiň portandogli i doni che sognava: la bicicletta, la palla da calcio e un bellissimo grande albero di Natale riccamente decorato ed illuminato. Per ringraziare insieme ai suoi genitori recitň una bella preghiera, poi cantň una canzone natalizia sacra:

 

                   «Gli Angeli del Cielo

                   son giŕ arrivati

                   al nostro mondo

                   per annunciarci:

                   Č nato il Re del Mondo,

                   il Messia dei popoli,

                   Gesů Cristo,

                   il Bimbo di Betlemme!...

                   Venite Pastori,

                   venite a trovare

                   il nostro piccolo

                   Santo Bambino!...»

 

  Da allora a Natale egli ricevette i regali desiderati perché diventň un bravissimo ragazzo...

 

*Palkó: nome diminutivo del Pál (Paolo), corrisponde circa  all’italiano Paolino, Paoluccio.

 

(I^ classifica al Concorso «Natale a Vada 1995» dell'Accademia Italiana «Gli Etruschi», 1995)

 

Dalle pp. 232-233 dell'Antologia «La gatta sul divano», Edizione Lisi, 1996 e dalle pp.76-79 del I. vol. della raccolta di fiabe e leggende popolari magiare «Da Padre a Figlio» di Melinda Tamás-Tarr Bonani, C.Q.L.N., Ferrara, 1997.)

 

 

 

 
Endre Ady (1877-1919)

CANZONCINA DI NATALE

 

Ieri hanno suonato le campane,

Domani suoneranno le campane,

Gli angeli posdomani mattina

Neve porteranno adamantina.

   

Il Divino vorrei tanto lodare

Come solo un'adulto sa fare,

Ma fanciullo io sono ancora,

Comincio a vivere solo ora.                                                              
 

Ad intessere lodi a Dio

Mi cimento comunque io,

Felici sono intanto i pastori

Ed i tre Magi signori.     
 

Anch'io andrei, io andrei,

Ad innalzare canti io andrei, 

Tra i grandi per Gesů infante

Di belle cose ne farei tante.

      

In stivali nuovi mota calcherei,               

Lordi cento volte li ridurrei

Pur di poter dare al Signore

Segno tangibile del mio amore.

 

(Traduzione di © Melinda Tamás-Tarr e Mario De Bartolomeis)

 

Interpreta/Előadja:

 A fordító

 

 

Endre Ady (1877-1919)

NATALE - CAMPANA SUONA…  

 

I.

 

Suona campana,

Risuona  canto,

Lontano vola l'inno di lode,

Nel mio amato paesino

A Natale

Guarda in sé ogni cuore.

 

Ogni uomo

Con amore

Si prosterna per pregare,

Nel mio amato paesino

Il Messia

Suol portare felicitŕ.

 

Verso la chiesa

In lunga fila

Piccoli e grandi partono,

Nel mio amato paesino

Grati sono

Al Dio dell’universo.

 

Quaggiů č come se

La santa grazia di Dio

Sussurrasse, volasse,

Nel mio amato paesino

In ogni cuore

Oggi discende l’amore.

 

 

II.

 

Al mio animo fa male

L’aspro rumore della grande cittŕ,

Che bello sarebbe festeggiare

Lŕ, a casa.

Che bello sarebbe col cuore puro

- Come allora -

Pregare,

Placarsi, che bello sarebbe.

 

Che bello sarebbe

Scordare tutto, tutto

Che bello sarebbe

Essere bimbo  giocoso.

Con vera fede e cuore bambino

Fare pace

Col mondo,

Amando andare in Paradiso.

 

 

III.

 

Se questa bella leggenda

Diventasse fede pura

Che felicitŕ grande

Sul mondo scenderebbe!

Quest’uomo peccatore

Nuovamente uomo diventerebbe,

Talismano sarebbe

Nella tristezza del cammino.

 

Questa vita terrena

Non sarebbe un calvario,

Una gran forza agirebbe

Sull’universo immane.

Non vi sarebbe altra fede

Se non questa soltanto:

Adorare Iddio

Ed amarsi l’un l’altro…

La leggenda di Natale

Se diventasse realtŕ

Vera felicitŕ

Sul mondo stenderebbe.

 

(Traduzione di © Melinda Tamás-Tarr )

 

Interpreta/Előadja:

 A fordító

 

 

 

Melinda Tamás-Tarr

FERVORE NATALIZIO

 
Le melodie delle voci angeliche
risuonan ancora nel mio cuore
come un dolce accordo finale
a mezzanotte della messa di Natale.
Nel mio povero animo festoso
nasce un inspiegabile sentimento
come se fosse un sussurro del Cielo
per gridar fortemente al Mondo intero:
«Č nato il piccolo Bambino Santo
il Salvatore nostro: Gesů Cristo…»
 
Come da piccola, anche adesso
L'aspetto con gran raccoglimento
calcolando le ore ed ogni minuto
che mi separano dal grande evento.
In tutti gli anni nel periodo d'Avvento
i miei genitori raccontavan col mistero
la  storia della nascita di Gesů Bambino
che venne al nostro mondo cattivo
a liberarci e portarci un giorno
dal Buon Padre Eterno nel Suo Impero…
Alla notte della Vigilia in ogni anno
festeggiamo il Suo compleanno
con lo stesso spirito dei Re Magi
ed anche noi riceviamo alcuni doni.
Quando si sente il melodico tintinnio
s'entra nella stanza in cui splende l'albero
ch'č pieno di luci e tante decorazioni,
sotto c'č il Presepe con i nostri regali.
 
Che magia si sente nel nostro animo
davanti a questo splendido albero
ed i nostri occhi si fermano sul viso
dell'unico festeggiato: Bambin Divino…
Tutto questo č un bel mondo fatato:
s'ha paura anche a prender un respiro
per non rompere quest'incantesimo
che ha assediato il nostro spirito,
si ha l'impressione del Gran Paradiso
d'esser circondati d'un coro angelico…
 
Č arrivato il momento della preghiera
poi recitare una sacra canzoncina
in cui lodiamo il piccolo Bimbo Santo…
«Č arrivata finalmente l'aspettata notte,
ed in alto splendono le luci delle stelle,
l'albero del nostro Gesů bambino
l'hanno portato gli Angeli del Cielo.
Ti ringraziamo Bambino di Betlemme
per il grand'amore del Tuo Cuore
e con il coro d'Angeli del Cielo
il Tuo Santo Nome oggi lodiamo.
Anche se passerŕ questo natale
Resta sempre con noi, per favore,
Ti ringraziamo d'amare ancora
questa nostra piccola famiglia!…»
 
                                        (1995)

 

(II^  classifica al Concorso «Natale a Vada 1995» dell'Accademia Italiana «Gli Etruschi», 1995)

 

Dalla p. 233 dell'Antologia «La gatta sul divano», Edizione Lisi, 1996.

 

 

KARÁCSONY FÉNYEI, KARÁCSONYI ÁGAK

 

 

 

Egyéb karácsonyi ajánlat:

 

EGYÉB KARÁCSONYI ELBESZÉLÉSEK ÉS VERSEK

 

KARÁCSONYI DALLAMOK

 

KARÁCSONYI ÜSTÖKÖS (olaszul)

 

 

 

Altre offerte natalizie:

 

ALTRI RACCONTI E POESIE NATALIZI   TRADIZIONI E SIMBOLI NATALIZI 

 

LA STORIA DELL'ALBERO    LA STORIA DEL PRESEPE


LA STORIA DI BABBO NATALE   NATALE ED EPIFANIA

 

FIABE DI NATALE    MUSICHE NATALIZIE    LA STELLA DI NATALE

 

Foto: 2003. KarácsonyFoto: Natale 2003

 

 

 

OSSERVATORIO LETTERARIO

***Ferrara e l'Altrove ***

©

 

 IRODALMI GALÉRIA - FIGYELŐ  - MEGJELENT SZÁMOK ARCHÍVUMA

   UNGAROHOME - ARCHÍVUM-DGL - ARCHÍVUM-DGL1

 

HOME