OSSERVATORIO LETTERARIO
*** Ferrara e l'Altrove ***
Magyar nyelvű online
melléklet - Supplemento online in lingua ungherese
__________________________________________
Ferrara, 2005. március
20. Vasárnap
JÉZUS
HALÁLA ÉS TEMETÉSE
A keresztre feszítésről szóló
evangéliumi elbeszélések jelentik a szenvedéstörténet, sőt az egész
Jézus-életrajz csúcspontját. Az evangéliumok szerzői e halált úgy értelmezik,
mint ahol nyilvánvalóvá vált, hogy Isten megkönyörült a bűnös emberiségen.
Azáltal, hogy küldötte (fia), a kereszthalál vállalásával azonosult a bűn
következtében elesetté vált emberekkel, egyben fel is emelte az emberi nemet és
megszabadította az elesettségtől.
A
keresztre feszítés
A katonák, miután csúfot űztek Jézusból, levették róla
a bíbor palástot és saját ruhájába öltöztették. Aztán vállára tették a
keresztet és elvezették a Golgotára (latinul a Kálváriára), a kivégzés helyére,
hogy ott keresztre feszítsék. Vittek vele két kivégzésre ítélt gonosztevőt,
«latort» is. Útközben találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel, akit arra
kényszerítettek, hogy vigye a keresztet Jézus után.
A
menetet nagy tömeg követte. Az asszonyok siránkoztak és jajgattak, Jézus
azonban arra intette őket, hogy maguk és gyermekeik miatt sírjanak, mert közel
van isten ítélete, amely szörnyű borzalmakat hoz rájuk.
Mikor kiértek a Golgotára,
mirhával kevert bort kínáltak neki, amit csak megízlelt, de nem ivott belőle.
Aztán keresztre feszítették. Ugyanígy a két latort is - az egyiket jobbról, a
másikat balról. Ruháit a katonák szétosztották maguk közt, köntösét pedig,
amely egy darabból volt szőve és sajnálták eldarabolni, kisorsolták. A
keresztre -Pilátus parancsára - feliratot is erősítettek, amelyen héberül,
görögül és latin nyelven feltüntették kivégzésének az okát: «Názáreti Jézus, a
zsidók királya.» (Latinul: Iezus Nasarenus Re Iudaeorum, rövidítve: INRI.)
A nép bámészkodva állt ott, az
arra járók pedig fejüket csóválva káromolták őt. Arra biztatták, hogy ha
valóban isten fia, szálljon le a keresztről és akkor hisznek neki. A főpapok,
az írástudók és a nép vénei pedig gúnyosan azt kiáltozták, hogy másokat
megmentett, de magán nem képes segíteni. A gúnyolódásba a katonák is
bekapcsolódtak és elébe állva ecettel kínálták. Jézus csak ennyit mondott:
«Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.»
Az egyik megfeszített lator is
szidalmazta és azt kérte gúnyosan, hogy mint Messiás, szabadítsa meg magát és
őket is. A másik azonban feddő szavakkal illette a gyalázkodót, Jézust pedig
arra kérte, hogy emlékezzék meg róla ha elérkezik az ő uralma. Jézus megígérte,
hogy még azon a napon vele lesz a Paradicsomban.
A
kereszt alatt állt Jézus anyja és a szeretett tanítvány (János) is. Mikor Jézus
megpillantotta őket, mintegy végső rendelkezésül anyját a szeretett tanítvány
gondjaira bízta, aki ennek alapján házába fogadta Máriát. (Mt 27,31-44; Mk
15,20-32; Lk 23-26^3; Jn 19,17-27)
A
halál
A Jézus halálát leíró evangéliumi
részletek a világ végéről szóló apokaliptikus irodalom szimbolikus elemeinek a
felhasználásával adják elő mondanivalójukat, értelmezik az eseményeket. Célt
tévesztene, aki e leírások minden adata mögött hiteles közlést keresne vallási
tanítás, teológiai értelmezés helyett.
Mikor Jézust, a hatodik óra táján
(déli 12 óra) keresztre feszítették, sötétség borult az egész földre. (A
sötétség az apokaliptikában a világ végének és isten nagy ítéletének az
előjele.) Ez a sötétség a kilencedik óráig (du. 3 óra) tartott, amikor Jézus
meghalt. (Jézus halála tehát, legyőzve a bűnt, megmentette a világot ettől az
ítélettől.) A kilencedik órában Jézus hangosan felkiáltott: ,,Én Istenem, én
Istenem, miért hagytál el engem ?" (Sokan e zsoltárimában látják a
keresztelbeszélés egyik biztosan hiteles mozzanatát, amely egy csalódott, egész
életét és minden tevékenységét értelmetlennek ítélő ember végső
elkeseredettségét fejezi ki és így ellentétben áll a kereszthalál minden
későbbi értelmezésével.) Néhányan a körülállók közül azt hitték, Illést hívja
és várakozással figyelték, vajon eljön-e Illés, hogy megszabadítsa őt.
Később azt mondta Jézus:
«Szomjazom!» Valaki erre nádra tűzve egy ecetbe mártott szivacsot nyújtott fel
neki. Jézus megízlelte az ecetet, majd így szólt: «Beteljesedett!» Aztán ismét
hangosan felkiáltott: «Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!» (A hangos kiáltás az
apokaliptikában a győzelem kifejezése, annak a hangsúlyozása, hogy Jézus halála
legyőzte a bűnt.) Aztán lehajtotta fejét és kilehelte a lelkét.
Ekkor a templom kárpitja
kettéhasadt, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, a sírok megnyíltak és
sok elhunyt feltámadt. (Ezek ismét apokaliptikus vonások, amelyeknek a
jelentése az, hogy vége a templomi kultusznak és vele a megelőző, a bűn rabsága
alatt nyögő érának.) A keresztnél álló százados a történtek láttára így szólt:
«Ez az ember valóban az Isten Fia volt!» A jelenlévők közül sokan mellüket
verve tértek vissza a városba. (Mt 27,45-56; Mk 15,33-41; Lk 23,44-49; Jn
19,25-47)
A
temetés
Mivel mindez készület napján, azaz ünnep előtti napon
történt, a zsidók arra kérték Pilátust, hogy töresse meg a keresztre
feszítettek lábszárcsontjait és vétesse le őket a keresztről, hogy a holttestek
ne maradjanak a kereszten szombaton. A katonák így is jártak el a latrokkal,
mikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték el a
lábszárát, hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, ahonnan
azonnal vér és víz folyt ki. (Jn 19, 31-37)
Estefelé arimateai József, egy
tekintélyes tanácsos, Jézus titkos tanítványa, bement Pilátushoz és elkérte
Jézus testét. Pilátus miután értesült a századostól Jézus haláláról,
odaajándékozta a holttestet Józsefnek, József halotti leplet vásárolt, levette
Jézus testét, fűszerekkel együtt begöngyölte a lepelbe és egy közeli
sziklasírba helyezte. A sírbolt bejárata elé követ hengerített. A temetésnél a
szintén titkos tanítvány, Nikodémus segédkezett neki. A Jézus kíséretéhez
tartozó asszonyok figyelték, hogy hogyan és hová temették Jézust. Hazatértükben
illatszereket és fűszereket vásároltak, hogy ünnep után - amelyet nyugalomban
kellett tölteniök - elvégezhessék Jézus testének a zsidóknál szokásos
megkenését.
Másnap a főpapok és a farizeusok
elmentek Pilátushoz és arra kérték, hogy őriztesse a sírt harmadnapig, nehogy a
tanítványok ellopják a holttestet és azt mondják, feltámadott, amint előre
megmondotta. Pilátus azonban megtagadta kérésüket. Ezért saját őrségüket
állították a sírhoz, miután a követ lepecsételték. (Mt 27,57-66; Mk 15,42-47;
Lk 23,50-56; Jn 19,38-42)
A temetés e részletes leírása azzal
a korai keresztény irányzattal száll szembe, amely szerint Jézusnak csak
látszólagos teste volt, így halála is csak látszólagos lehetett.
A keresztelbeszélés nem hiteles,
történeti leírás Jézus haláláról, hanem keresztény hitvallás e halál jelentőségéről
és értelméről. Ezért az elbeszélést jórészt az Ótestamentum messiási
jövendölésnek felfogott szavaival fogalmazták meg, hogy kidomborodjék: Jézus
tragikus sorsában isten örök és sokszorosan megjövendölt végzése teljesedett
be. A Messiás áldozati bárányként feláldozta magát a bűnös emberiségért és
ezzel helyreállította az ember és Isten között a bűn által megbontott rendet. (Forrás:
Gecse Gusztáv, Bibliai történetek,
Kossuth Könyvkiadó, 1981)
Link
:
Borbély Károly: Keresztút - Szitányi
György: Világ Világossága
Virágvasárnap
= A pálmák
vasárnapja (Vatikán, Olaszország, San Marino), Opus Dei
Keresztút az Eucharisztia
évében
Jézus
bevonulása Jeruzsálembe - Az utolsó
vacsora -
Jézus
elítéltetése
Jézus
feltámadása és mennybemenetele
Szerk.: Dr. Bonaniné Tamás-Tarr Melinda
OSSERVATORIO LETTERARIO
***Ferrara e l'Altrove ***
©
TESTVÉRMÚZSÁK/PORTALE UNGHERESE DELLA RIVISTA - A
FOLYÓIRAT MAGYAR NYELVŰ PORTÁLJA
GALLERIA LETTERARIA - OSSERVATORIO - ARCHIVIO DEI FASCICOLI
UNGAROHOME