OSSERVATORIO LETTERARIO

*** Ferrara e l'Altrove ***

Magyar nyelvű online melléklet - Supplemento online in lingua ungherese

__________________________________________

Ferrara, 2005. március 20. Vasárnap

AZ UTOLSÓ VACSORA

A keresztény hit szerint azért ment Jézus Jeruzsálembe a húsvéti ünnepekre, hogy «mint leölésre szánt bárány» föláldozza magát az emberek bűneiért és a mózesi törvényen alapuló vallás helyett új kultuszt teremtsen.

Jézus halálának előkészítése

Két nappal a zsidók húsvétja előtt a vallási vezetők összegyűltek és tanácsot tartottak, hogy miként tudnák Jézust csellel elfogni és korábbi elhatározásuk szerint megölni. Cselhez azért kell folyamodniok, nehogy zavargás támadjon az ünnepre összegyűlt és Jézussal szimpatizáló nép között. Ezért kapóra jött nekik, hogy a tizenkét tanítvány közül az egyik, karióti Júdás elment a főpapokhoz, hogy megtudakolja tőlük, mit kap, ha a kezükre adja Jézust. Azok harminc ezüstöt fizettek neki. Júdás ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy mesterét kiszolgáltassa nekik.

Mindez azonban az evangéliumok szerint nem Jézus tudtán és akaratán kívül történt. Hiszen egyidejűleg közölte tanítványaival, hogy a két nap múlva elérkező húsvéton kereszthalálra adják ellenségei. Halálát azzal is előkészítette, hogy megengedte egy asszonynak (János szerint Máriának, Lázár testvérének), hogy drága olajat öntsön a fejére és ezzel mintegy előre megkenje testét a temetésre. (Mk 14,1-11)

Vagyis az evangéliumok szerzői úgy mutatják be Jézust közvetlenül a szenvedése és a halála előtt, mint aki nem kiszolgáltatottja, hanem előre tudója és elrendezője az elkövetkezendő eseményeknek.

Pászkavacsora - búcsúvacsora

A zsidók minden esztendőben megülték az Egyiptomból való kiszabadulás emlékére a hét napig tartó pászkabárány és kovásztalan kenyér ünnepét, a húsvétot. Az ünnepi lakomán, amelyet Jeruzsálemben kel-lett megtartani, egy előzőleg a templomban leölt bárányt fogyasztottak el (húsvéti vagy pászkabárány) kovásztalan kenyérrel, keserű salátákkal és borral. E vacsorát, amelyet Lukács szerint Péter és János készített elő, Jézus elköltötte tanítványai körében. (Mk 14,12-21)

Vacsora közben Jézus egyszercsak fölkelt, levetette felsőruháját, maga elé kötött egy vászonkendőt, majd fogott egy mosdótálat és sorra megmosta tanítványainak a lábát, hogy példát adjon nekik az alázatosságra. A lábmosás a rabszolgák feladata volt a János-evangélium keletkezésének az idejében (amely egyedül beszéli el a történetet -13,1-11). Az evangélium szerzője ezzel az epizóddal arra akar rámutatni, hogy Jézus maga alázta rabszolgává magát, így elkövetkező keresztre feszítésén, amely a rabszolgák kivégzésmódja volt, senkinek nem szabad megbotránkoznia.

Vacsora közben Jézus közölte tanítványaival azt is, hogy egy közülük elárulja őt. A tanítványok ezen elszomorodtak és sorra megkérdezték: «Csak nem én vagyok az, Uram ?» Jézus ekkor felfedte az áruló kilétét. Az egyik tanítványnak, aki Péter biztatására nyíltan megkérdezte, hogy ki lesz az, így felelt: «Az, akinek a bemártott falatot adom.» Ezzel bemártotta a falatot és Júdásnak nyújtotta. Júdás ezután - az éjszaka leple alatt - nyomban eltávozott, hogy tervét végrehajtsa. (Jn 13,21-27)

Miután Júdás elment, Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, majd odanyújtotta tanítványainak ezekkel a szavakkal:

«Vegyétek és egyétek, ez az én testem!» Majd fogta a kelyhet, hálát adott és szintén odanyújtotta tanítványainak ezekkel a szavakkal:

«Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára.» (Mt 26,26-29)

Az utolsó vacsora e jelenete nem Jézus és a tanítványok húsvéti lakomájának a pontos leírása, hanem az őskeresztény liturgiának a visszavetítése. E liturgiát az evangéliumok szerint maga Jézus alapította, egyben azt is világossá téve, hogy a zsidók pászkavacsorájának nincs tovább értelme és létjogosultsága. Jézus ui. a zsidó pászkavacsorát a saját halálát meghirdető búcsú és emlékező vacsorává alakította át. («Ezt tegyétek az emlékezetemre.» - Lk 22,19)

A János-evangélium szerint Jézus az utolsó vacsorán hosszadalmas búcsúbeszédet mondott, amelyben megvigasztalta és bátorította tanítványait. Közölte velük, hogy bár egy kis időre el kell távoznia, ahová most nem követhetik őt, de majd vissza fog jönni és magával viszi őket, hogy ismét együtt lehessenek. Addig is más vigasztalót küld maga helyett, a Szentlelket, aki elvezeti a tanítványokat a teljes igazságra. Végül lehetővé teszi tanítványai számára, hogy a szeretet révén vele misztikus módon egyesüljenek és így egy szeretetközösséget alkossanak. Ennek azonban az lesz a következménye, hogy amint Jézust üldözték, a vele közösségben levő tanítványait is üldözni fogják, a Szentlélek azonban majd erőt ad nekik. (Jn 14,1-16,33)

Ezután Jézus imádkozni kezdett. Előbb saját megdicsőülését kérte, majd tanítványaiért fohászkodott és azokért, akik az ő szavukra hinni fognak benne. (Jn 17,1-26)

A vacsora végeztével dicséretet énekeltek, majd kimentek az Olaj-fák hegyére. Útközben Jézus arról beszélt, hogy az elkövetkező nehéz órákban tanítványai megbotránkoznak benne és cserbenhagyják őt. Péter azonban erősködött, hogyha mindnyájan megbotránkoznak is benne, ő nem teszi, Jézus ekkor megjövendölte, hogy mielőtt a kakas kétszer szól, Péter háromszor is megtagadja őt.

*

Az utolsó vacsora időpontját eltérő módon közlik az evangéliumok. A szinoptikusok szerint húsvét első napján (amely Nizán hónap 15-én, este 6 órakor kezdődött) történt az utolsó vacsora, majd Jézus elfogatása és keresztre feszítése, - míg János egy nappal előbbre, az előkészület napjára (Nizán 14) helyezi az eseményeket. Az ellentmondás az evangélium-szerkesztők eltérő céljával áll összefüggésben. A szinoptikusok azt hangsúlyozzák, hogy az új korszakban a húsvéti bárány-vacsora helyébe a Jézus szerezte (Úr-)vacsora lépett, ezért ők a húsvéti vacsora rendes idejével kapcsolják össze az eseményeket. A János-evangélium ezzel szemben azt tanítja, hogy Jézus az igazi húsvéti bárány, az igazi áldozat, ezért egy nappal előbbre helyezi az utolsó vacsorát, hogy Jézus halála az előkészület nap délutánjára essék, amikor a pászkabárányokat a templomban levágták és föláldozták. (Forrás: Gecse Gusztáv, Bibliai történetek, Kossuth Könyvkiadó, 1981)

Kapcsolódó linkek:

Virágvasárnap = A pálmák vasárnapja (Vatikán, Olaszország, San Marino), Opus Dei

Borbély Károly: Keresztút - Szitányi György: Világ Világossága - Keresztút az Eucharisztia évében

Reményik Sándor: A kereszt fogantatása - Dsida Jenő: Nagycsütörtök

Jézus bevonulása Jeruzsálembe - Jézus elítéltetése

Jézus halála és temetése - Jézus feltámadása és mennybemenetele

Szerk.: Dr. Bonaniné Tamás-Tarr Melinda

OSSERVATORIO LETTERARIO

***Ferrara e l'Altrove ***

©

TESTVÉRMÚZSÁK/MAGYAR NYELVŰ PORTÁL - IRODALMI GALÉRIA - FIGYELŐ

MEGJELENT SZÁMOK ARCHÍVUMA - UNGAROHOME - ARCHÍVUM-DGL - ARCHÍVUM-DGL1

HOME