EZ IS, AZ IS…
ESZMECSERÉK A
MAGYAR NÉP EREDETÉRŐL…
TÖRTÉNELMÉRŐL…
SZERKESZTŐI MEGJEGYZÉS
2004. április 16-án, hajnalban kaptam egy ismeretlen
távoli Kálló rokonomtól egy e-mailt, aki olvasván a neten Kálló-Juhász
Gyula-rokonsággal kapcsolatos gondolataimat, éppen az ebben jelzett rokonsági
kapcsolatunk apropójából keresett fel. Ugyanezen napomat arra áldoztam fel,
hogy tovább folytattam családfa-kutatásomat s a google keresőn bukkantam
rá - tavaly még nem volt jelen - egy újabb Kálló-rokonomra. Őróla sem
hallottam soha, tehát még hallomásból sem ismertem. Az «Elfelejtett kopjás
akció 1944-ben» c. írásában az alábbi utalása megerősített rokoni
feltételezésemet: «Számtalan
becsületes magyar ember hagyta itt az életét, többek között nagybátyám Kálló Ferenc tábori esperes is.» S mint ahogy a kopjások történetének bemutatásában mondja, az rám is
vonatkozik történelem szakos tanár létemre is: «Az átlagos
olvasottságú magyar ember csak alig hallott, de szinte semmit sem tudott - és
nem is tud - egy nagyon háttérben mozgó szervezetről a Kopjás
Szövetségről. » Bennem is csak a Berkesi-Kardos féle fogalom derengett…
Mivel ez is történelmünk jobb megismeréséhez tartozik, lévén szó a családi
vonatkozáson kívül magyar történelmi és irodalmi nagy személyiségekről
(Kálló Ferenc tábori esperes és Juhász Gyula egyik nagy magyar költőnk)
belinkeltem a címoldalra egy-két írást, amit újonnan felfedezett, de még
számomra teljesen ismeretlen rokonom honlapján találtam… A jelzett honlapon
olvasottakkal, a fájlok tartalmával nem azonosulok, de az ott olvasható
ismeretek adalékok lehetnek mindenkinek - ugyanúgy nekem is - a múltban és a
jelenben való helyes eligazodáshoz, a pozitívumok avagy a negatívumok
levonásához… (2004. április 16, 23:27 )
_________________________________________
VISSZHANG
-----Messaggio Originale----
Da: Dr. Szitányi György
Data invio: martedě 13 aprile 2004 5.52
Oggetto: Látod?
Kedves Melinda!
Láthatod, megint éjszaka
van. Nem, reggel. Csak azért zavarlak ezen a címen is, hogy lásd, megismeréseddel vagyok elfoglalva.
Köszönöm nagyon kedves
válaszodat. Illendően visszaigazoltam, ahogyan én is elvárom, mert én nem
bízom a hálóban.
Nahát! Hogy Te oldalt is tudsz készíteni! Ezzel verve
vagyok, és egyre inkább az a gyanúm, jobb, hogy akkor sem próbáltam volna meg,
ha találtam volna időt ilyen kísérletre.
Egyelőre ennyi, mert ugyan félig ülve bóbiskoltam tévé
ürügyén (miatt?) 2-3 órát, három óra múlva kelek, mert dolgozni és tanulni
valóm van.
Nagyon-nagyon örülök a találkozásnak, nemkülönben a
szakmai rokonságnak.
[…]
Én is őszinte, bár becsszó nem gonosz vagyok: mivel
férjhez menni nem vagyok alkalmas, abszolút bizonytalanság elleni szerrel nem
bírván, vagyok itthon. És itt élem át mindazt, amit napjaink politikai
hercehurcái közé vetve – elsősorban mint öregnek – át kell vészelnem. Ehhez képest szerencse, hogy a
tudomány és a felsőoktatásban dolgozók egy hányada jól visel.
A jól viselésnek, hogy könnyebben cipeld, ami a vállaidat
nyomja, itt sajátos vetületei vannak.
Legalább is számomra, és ne hidd, hogy ezen nem nevetek sokkal többet, mint
amennyit … hm … szedtevettézek. (Jó, ha az ember igazi írók kifejezéseire is
emlékszik.)
[…]
Már világosodik, akár József Attila elméje a Kései
siratóban, fogyóban az alvásra szánt idő. Szóval, bennem a szeretetnek
nyomokban bár, de megtalálható az igazi ellentéte,
a közöny.
Most megyek végre aludni.
Úgy tűnik jobban ismersz máris, mint a családom.
Egyre mélyebb szeretettel:
Gyuri
szigy
-----Messaggio Originale----
Da: Dr. Szitányi György
A: Dr.
Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda
Data invio: giovedě 15 aprile 2004 1.26
Oggetto: ma folytatom
Kedves Melinda!
Örömmel vettem leveledet, és
megint elbűvöltél, hogy mi mindent tudsz művelni a programmal. Ezt megpróbálom
én is, bár nem most, mert máris fáradt vagyok. Nagyon hosszú volt az elmúlt
néhány hét.
Álmélkodom a rendbe rakott
füldugókon is. Én úgy alszom, amikor hagyom magam, hogy ki lehet lopni alólam
az ágyat, ott maradok a levegőben, és nyugodtan alszom tovább. Most
kénytelen leszek kicsit aludni, mert a hétvégém is küzdelmes lesz: holnap
indulok gyakorlati foglalkozásra (riportra, úgynevezett mestermunkára, a
végzős újságíró-hallgatókkal), és hétfőn jövök vissza.
Ha valami közbe nem jön.
[…]
Sok levelet, sms-t e-mailt kapok volt hallgatóktól, és
éppen Húsvétkor kért az egyik, hogy látogassam meg, ha Győr felé járok
[…], többen nagyon örülnének, ha
mennék. Nagyon jó a kapcsolatom a hallgatókkal, a régebbiekkel is. Pedig nálam
mindig tanulni kell, nem sétagalopp a nálam való vizsgázás.
Megyek, és ha van notturno, ha nincs, ha zajong még a
tévé, ha nem, én álomba ájulok, és kivételesen világosban folytatom.
Addig is muzsikátlan, nyugalmas éjszakát kívánok
szeretettel: Gyuri
szigy
-----Messaggio Originale----
Da: M&B
A: Dr.
Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda
Data invio: giovedě 15 aprile 2004 4.34
Oggetto: R: Kukkants ide be!...
Kedves Melinda,
Most olvastam végig mindent,
még azt is újra olvastam, amit én írtam a veled való levelezés során a
M…-n.
Melinda, hogy micsoda nagy
anyagot dolgoztál te fel, hát én ezt nem is tudtam, hogy neked ennyi anyagod van.
A finnugorizmussal, aztán a cáfolatokkal, Marácz stb... Nagyszerű. Melinda
a drága Jó Isten áldjon meg a munkádért, és nagyon jó erőt és
egészséget kívánok neked, mert ezt olyan szépen elkezdted, hogy ezt sokáig kell
folytatnod, és ahogyan te összerakod a dolgokat, hát az csodálatos. És aztán a
lap végén, még bementem az összes többi őstörténelmi oldalra, ott is
mennyi információ van, nem is tudtam hogy te ezeket ennyire tudod már, illetve
hogy ennyi anyagod volt erről, sumér-magyar rokonság oldal tele van
információval, a nyelvészeti tanulmányok is stb., stb., stb., egy nagy
kincsesbánya az egész 
.
Az Ég áldjon meg érte, és áldja a 10 ujjad is, meg azt az okos fejed, és
nyelvtudásod, meg gyönyörű magyar nyelvezeted is. Mert manapság
sokan úgy beszélik a magyar nyelvet, hogy azt el kell olvasni többször,
hogy valamit meg lehessen érteni belőle. Most mindjárt küldöm is Lengyel Alfonz, levelét, amit ma írt nekem, a
tegnapi «Világörökség lesz a hun főváros» című cikkre. Ez az Alfonz
is már idős úr, aki Kínában tanít minden évben júniustól egészen
őszig. Minden a cikkben írt információt ismer, de mindjárt meglátod mit
írt nekem vissza.
Amilyen őstörténelmi
anyag van azt úgy is tovább küldöm neked, s nyugodtan tedd ki az oldalra, hadd
legyen egy hiteles oldal nálad úgy ahogy ezt megérdemli az őstörténelem,
ha azt máshol nem engedték meg nekem, így örülök hogy nálad ez bekerülhet.
Tudd meg, hogy könnyes is
lett a szemem mire befejeztem az olvasást, mert ez akkora munka lehetett neked,
de olyan nagyon szép és tiszta érthető, hogy rögtön arra gondoltam hogy
így másnak is kedve telik majd ebben és a gyönyörűséges nagy múltunk
ezzel is előbbre megy, ami nagyon, de nagyon fontos és megérdemli a neki
szánt tiszteletet és ezt te meg is tetted, nem mint a M…-n, ahol mindenütt
csak lenézték az ilyet, talán engem hülyének is néztek ezért az
"okosok".
A Jó Isten segítsen minden
ilyen munkádban, és persze a többiben is tiszta szívből kívánom neked.
Ezeket az oldalakat el is védem,
mert itt fogod gondolom folytatni, és amikor erre az oldalra megyek akkor csak
látni fogom a folytatást.
Minden jót kívánok
Husi
-----Messaggio Originale----
Da: M&B
A: Dr.
Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda
Data invio: lunedě 19 aprile 2004 4.31
Oggetto: Re: Szenzáció!...
Köszönöm Melinda a többi
linket is.
Melinda éppen ezen a hun
főváros néven gondolkoztam el. A cikk, amit küldtem azt mondja, hogy a hun
fővárost Tongwacheng-nek hívják. De én ezt elkezdtem szótagolni, és
magyarul olvasni: tong-va-cseng. Valami cseng, gondoltam magamban. Aztán a
kezdő betűt a "t" betűt az ábécé mássalhangzóival
kezdtem behelyettesíteni (Dr. Baráth Tibortól tanultam): bong-va-cseng,
cong-va-cseng, csong-va-cseng....stb.
Egyik mássalhangzó sem ad
normális kifejezést, csakis a bong-va-cseng azaz bongva-cseng, azaz Bongvacseng.
Ha valami bongó, csengő, avagy mondjuk éppen magyarul azt hogy csengő
bongó! Hát nem nagyszerű??
Ezért gondolom, hogy a hun
főváros gyönyörű lehetett, ha ilyen nevet adtak neki. Fogalmam sincs,
hogy ez így lehet-e vagy sem, de tudjuk, hogy a magyar nyelvben a
különböző mássalhangzók, azok fedik egymást, mint a T meg a D betű,
azt mondjuk: "maradt", de ez úgy hangzik, mintha azt mondanánk hogy
"maratt". Ennek alapján gondolom, hogy itt megint az angol
fordításban van a hiba, elképzelhető, nem tudom, de érdekes hogy ez is,
mint sok-sok minden más, értelmes magyarul, ha a megfelel
mássalhangzót/magánhangzót behelyettesítjük. Dr. Baráth Tibor az egyiptomi
hieroglifákat, a helytelenül fordított angol hangok helyett behelyettesíti a
kellő magyar hangokkal és minden érthető lesz egyszeriben, mint
például a mindenki által hibásan tudott Tutankamen, az tulajdonképpen Tudónk a
Mén írástudó pap neve volt. A régi mén szó, férfit jelent, minden férfi
neve mellé majdnem a Mén szó ott szerepel.
Ezért játszottam el a
szóval. Van nekem egy könyvem, A «Hunok Három Birodalma» címmel, és azt
még nem volt időm elolvasni, de hátha abban említést tesznek a
fővárosra is.
Ég áldjon
Husi
Ferrara, 2004. április 19.
Kedves Husi!
Köszönöm soraidat, érdeklődéssel olvastam! Érdemben nem
tudok hozzá szólni, mert nem régen kezdtem ezekre felfigyelni, tehát eddigi olvasmányélményeim
alapján nem vagyok hivatott bármiféle érdemi kijelentést tenni. Csak annyit
tudok mondani, hogy csak ámulok és bámulok, s valóban idő kell ahhoz, hogy
kikristályosodjon bennem valami…
De nagyon is
elgondolkoztató, amiket írsz. Hiszen a magyar nyelv az olvasó-kulcs Alinei
etruszkológus professzornál az etruszk írás megfejtésében…
Azt írod: «a magyar nyelvben a különböző mássalhangzók,
azok fedik egymást, mint a T meg a D betű, azt mondjuk:
"maradt", de ez úgy hangzik, mintha azt mondanánk hogy
"maratt".» Ezt a jelenséget kiejtésbeli teljes hasonulásnak
nevezzük, még pedig a zöngétlenedés irányába: ugyanis a zöngés "d"
mássalhangzó hasonul a zöngétlen "t"-vé, s ezért a kiejtésben
megkettőzött "t"-nek ejtjük. Tehát ebben az esetben - mint sok
más hasonlóban - azt tapasztaljuk, hogy a két találkozó mássalhangzó közül az
egyik mássalhangzó - esetünkben a "d" - nem hangzik, a másikat - azaz a "t" mássalhangzót -
pedig hosszan ejtjük. Tehát kiejtésbeli
változásról van szó, s ez abban áll, hogy egy mássalhangzó minden tekintetben
(nemcsak a zöngésség vagy a képzés helye tekintetében) teljesen
hasonlóvá válik a mellette levőhöz: "d +
t" --> "tt". Tehát a teljesen hasonult
mássalhangzó a kiejtésben eltűnik, az a mássalhangzó pedig, amelyikhez teljesen
hasonul, hosszan hangzik. Ezt a kiejtésbeli változást írásban nem jelölt - mint
ahogy fent az elején rámutattam - teljes hasonulásnak nevezzük.
Kíváncsian várom további gondolataidat.
Szeretettel köszöntelek:
Melinda
-----Messaggio Originale----
Da: B.K.
A: Dr.
Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda
Data invio: mercoledě 21 aprile 2004 16.24
Oggetto: válasz Károly bácsitól
Kedves Melinda asszony!
Nagyon köszönöm a figyelmet
és elnézését kell kérjem, hogy nem jelentkeztem korábban, de nem voltam
számítógép közelben, hogy válaszolhattam volna. "Bekukkantottam" a
megadott linkre, és nagy örömömre szolgált, amit találtam. Nagyon jó anyag van
máris rajta, felér egy fórummal, ha nem jobb nála. Találó a cím is, "Ez
is, az is", mert benne foglalt, hogy ellentétes véleményeknek is
helyet ad, ha gondolatok vannak mögötte.
Én személy szerint csak
olvasó és érdeklődő vagyok, de szívesen kalandozom a hozzáértők
linkjeire, így az Ön által közöltekre is. Volt, amit nem tudtam felnyitni, de
nagyon érdekesnek találtam az Ön itáliai személyes tapasztalatairól írottakat:
hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nyugaton minden előbbre van, mint nálunk,
aztán jön a meglepetés. Társadalmi téren a csodás Itáliában is vannak még
korrigálni valók, a magyar nők legalább dolgozhatnak, ahogy mondják
megvalósíthatják magukat. Őszintén gratulálok a sikereihez, amit
kitartásával és tehetségével ért el. Nem lehetett könnyű, de megérte.
Feltétlenül fel fogom hívni
a figyelmet a Web-oldalaira a magam kis körén belül és természetesen én
is visszatérő olvasója leszek. Még egyszer gratulálok és minden jót
kívánok:
Károly
bácsi
-----Messaggio
Originale-----
Da:
zs.mesterhazy
A: Dr.
Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda
Data invio:
martedě 1 giugno 2004 21.34
Oggetto: Re:
Web-oldalak
Drága Melinda!
Bekukkantottam...
Ez az éltető közeg,
amikor ismeretlenek beleírják érzéseiket, örömüket, bánatukat a nagy semmibe,
hátha meghallja valaki. Melinda, ezt én is ismerem, nekem a kitalált lap
vendégkönyvébe írogatnak meg haza is. Van este, hogy nem bírok válaszolni
nekik. Ilyenkor oldalakat írok, és biztosan helyesen cselekszem.
Ma Alinei Budapesten adott
elő a Magyarok Világszövetségének VI. kongresszusa nyitónapján
díszvendégként etruszk könyvéről. Megismerkedtünk szerencsésen - a
kollégák már tájékoztatták létezésemről, - és a kezébe nyomtam egy Magyar
ókort. Riadtan kérdezett vissza, mit fog ő ebből megérteni?
Azt mondtam neki, hogy e könyv egy nagyszerű ferrarai magyar irodalmár
asszony könyvtárában is megvan, ha részletek érdekelnék, forduljon bizalommal
Kegyedhez.
25 vetíthető fóliába
sűrítve hozta előadását a professore. Leszámítva a semmiről
semmit sem sejtő bugyuta tolmácsot én letisztult és koherens anyagot
láttam a vetítőn. Az indogermán nyelvészek sem találhatnak benne sok
kifogást, de most már látom, hogy Alinei miért nincs
mégsem körbehordozva.
Hát, hogy is mondjam... Amit
a primitív, találgatós ún. "kombinatorikus" etruszk nyelvészet eddig
összehozott, azt ő elegánsan átlépte és nagyságrenddel magasabb
értékű etruszk-magyar azonosításokat végzett el. Mamma mia, hogy mondják
olaszul, hogy le a kalappal? Akinek átlépett a "tudományán", nyilván
nem lelkesedik érte.
Kimondta a sztyeppei nép
egységét és egységes nyelvét! Anyám, ez az ember tönkretette az indogermánok
álmait, vigyázzatok rá ezután a háza előtt strázsálva!
Csak érdekességként:
Felsina-Felső, Bolsena
(Volsinii) - Belső, Alium - Alsó az észak, közép és dél (Etrúria)
megjelölésére. Mi meg ülünk itt mint a hülyék és nézünk: ez TÉNYLEG ennyire
pofonegyszerű? Ha ezt az ELTÉ-n valaki elhinti, biztos
azonnal kirúgják.
De ne aggódjon kedves
Melinda, Varga Csaba
barátom
szerint a helyzet rövidesen fokozódni fog, ugyanis gyökös szófaggató módszerét
kialakítva már nagy tételben zuhannak lábai elé a latin, görög és mindenféle
párhuzamok, gyökök, szószármaztatási modellek és a gyakorlat.
Jó éjszakát
Zsolt
-----Messaggio
Originale-----
Da: Dr.
Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda
A:
zs.mesterhazy
Data invio: martedě 1 giugno
2004 23.45
Oggetto: Re: Web-oldalak
Kedves Zsolt!
De nagy örömmel olvastam
sorait! Sajnos csak nem régóta figyeltem fel ezekre a témákra - hála az internetnek! -, s mint
egy egykori általános iskolai, felső tagozatos magyar-történelem szakos
tanár, aki 20 évvel ezelőtt gyakorolta rendszeresen e foglalkozását, s aki
a finnugor-elméleten, stb. nőtt fel, nem rendelkezem azokkal az
ismeretekkel, amikkel Ön és kollégái, de hála az internetnek betekintést
nyerhettem e téma- és problémakörbe, s ösztöneimre hallgatva valami azt súgta
és súgja, hogy amit eddig tanultam és tanítottam nem stimmel... Valami sántít.
Valóban, csak laikusként - talán egy hajszállal több mint laikus, de semmi
esetre sem ehhez értő és felkészült szakember - érdeklődöm,
olvasgatok hozzá. Az eddigi élettapasztalatom azt sugallja, hogy merjek csak az
ösztönös belső sugallataimra hallgatni, s eddig még nem fogtam mellé,
amelyek mellett ösztöneimre hallgatva voksoltam - természetesen figyelembe véve
az összegyűjtött felszínes ismereteimet -...
Ugye róla, erről a
Varga Csabáról lenne szó a sok közül, akit barátjaként emleget: http://www.varga.hu/ ?
Bevittem a levelét a Visszhang-oldalra a fenti Varga-honlapot
belinkelve.
Természetesen, ha Alinei professzor úr megtisztelne azzal, hogy hozzám
fordulna segítségért, minden tehetségem szerint szívesen állok rendelkezésére.
(Azért sikerül megbirkóznom nehéz szövegekkel is. Egyébként hazánk második
legrettegettebb, legkeményebb kritikusa az alábbi véleménnyel - legfrissebb,
pár nappal ezelőtti - van munkámról: Kritika...)
Igazán nagyon örültem a
híreinek! Nem tudtak találni egy olyan tolmácsot, akinek legalább lett
volna valami fogalma a nyelvészetről, egyáltalán a szóban forgó témáról?!
Hiszen, még annak sincsen könnyű dolga a fordításkor, akinek valamiféle
halvány fogalmai vannak minderről!
Jó éjszakát Önnek is!
Melinda
-----Messaggio Originale-----
Da: zs.mesterhazy
A: Dr.
Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda
Data invio: mercoledě 2 giugno 2004 10.56
Oggetto: Re: Web-oldalak
Kedves Melinda!
Amikor a szép magyar nyelvezetét méltatják a kollégák, kérem gondoljon arra,
miből is lett a nyelv. Megkíséreltem valamiféle hátteret rajzolni nyelvünk
születéséhez 40000 év mélyébe nyúlva. Azoké a dicsőség, akik részesei
voltak a Kárpát-medencei etnogenezisnek.
Mellékelem a cikket. *
Kézcsókkal
Zsolt
* Angolul itt olvasható…
-----Messaggio Originale-----
Da: Dr.
Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda
A: Dr. Szitányi György
Data invio: giovedě 3 giugno 2004
22.55
Oggetto: R: rövid válasz
Drága Gyuri!
Hát csak agyald ki a legjobb összelapátolást!
(Mellesleg megjegyzem: ígértél nekem a négyből az ötödik
legeleslegeslegeslegjobb Verlaine-fordítás-gereblyézést is...)
József Attilát illetően - szerény képességeim szerint - én is hasonlóképpen látom.
(Itt is mellesleg jegyzem csak meg: mindig is gyűlöltem a
proletár-költő etikettjét, amit a 'komcsi' rendszerben ráaggattak...)
Gyuri: egészen megszédítettél az etikád
kostolójával!!! Te vagy az emberem! Rettenetesen kíváncsivá tettél: remélem,
hogy megértem!!!... Már csak azért is, mert igazi esztétikát és etikát
szerintem annak idején nekünk nem tanítottak!
Mondd csak: miért szűntették meg a kommunisták
a görögöt az iskolaoktatásban? Van róla sejtelmem, de szeretném Tőled
megtudni! A latin miért maradhatott meg? Itt Taljánhonban a klasszikus (=humán)
gimnáziumban mindkét nyelv kötelező; a latin a természettudományos (=reál)
gimnáziumban is (persze a közoktatás itt is gyalázatos: szamarak
kerülnek ki a szamár tanárok kezeik közül!!!!)! Amikor férjem volt általános
iskolás, már akkor kötelező volt a latin. Aztán ezt eltörölték, s csak az
említett tagozatokon oktatják. A többi középiskolában nem. Nekem nagyon
hiányzik, hogy nincsenek görög nyelv- és irodalomból megfelelő alapjaim,
sőt tulajdonképpen semmilyen!!!. Az, amit mint magyar-történelem szakosok
tanultunk, az nulla volt a főiskolán! A nem-ismereteimhez képest
rengeteget tanultam, hallottam ezzel kapcsolatban Mariótól! Hogy nem voltak
olyan tanáraim mint Te vagy Mario (Mario sosem tanított, mégis remekül tudja
átadni a dolgokat, ha van ideje)! Nagy Mesterekről álmodtam - akik nem
voltak talán csak 1-2 kivétellel -, akiknek szavait szívesen ittam volna,
mint most a Tieidet és Marióét - természetesen szüleim, nagyszüleim,
felmenő rokonaim sem maradhatnak ki ebből a sorrendből! -!!!
Még van egy itteni furcsa észrevételem:
nekem a 4 éves hazai latin rengeteget segített az olasz elsajátításában. Ez,
meg az olasz nyelv a spanyol, a francia - ennél csak az írott - és román úgy-ahogy
megértésében; az olasz hat a latin
ismereteim felelevenítésére s a latinból való fordításra. Az olaszok
borzalmasan - általában - botfülűek - a zenében is, s ez furcsa! - s az
anyanyelvük egy cseppet sem segíti őket a latinban! Nekem ez felfoghatatlan!!!
Ami az itteni
vallásosságot illeti: az olaszok inkább pogányok! Járnak templomba - a nagy
részük -, de fegyelmezetlenek. Mindig rettenetes dühös vagyok, amikor a
templomba megyek, mert olyan, mintha vásáron lennék. Állandóan pofáznak a mise alatt.
A papok meg nem követelik meg a fegyelmet! Áldozáskor meg botrányosan
viselkednek: amikor a legáhítatosabb csendben kellene lennie a népségnek,
bábeli zűrzavar van. A harctéri idegesség fog el! Egy szenvedés nekem a
szentmiséken való részvétel: jobban szeretem
TV-n keresztül követni itthon! Szerencsére itt elismerik azt is! S
amióta klausztrofóbia-tűneteket is tapasztalok időnként magamon
a templomban vagy más helyen - még nyitott környezetben is - ahol nagy a tömeg,
akkor még elviselhetetlenebb számomra a fegyelmezetlenségük! Ha Te itt
Ferrarában elmennél szentmisére, biztos vagyok, hogy Tereád is reád jönne
a harctéri idegesség e magatartásuk miatt.
Nagyon haragszom rájuk, amikor így viselkednek!!! Ha
templomba beteszem a lábam, én az otthon szokott síri csendre vágyom! Itt még
imádkozni sem tudok nyugodtan emiatt az áldozás alatti időben, mert mint a
piaci kofák hangosan - nem is suttogva - pofáznak!!!! Én ilyen bunkó és
neveletlen déli néppel még nem találkoztam, mint az olasz! Nem vagyok P., aki
ezt is eltűrné tolenranciából! Ez utóbbinak is van határa!
No,
kimérgelődtem magam, bocsáss meg nekem!
Sok
szeretettel:
Melinda
-----Messaggio Originale-----
Da: Dr. Szitányi György
A: Dr.
Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda
Data invio: venerdě 4 giugno 2004 0.59
Oggetto: mindenféle
Drága Melinda!
„Mondjatok egy új mesét / fasiszta kommunizmusét” – József Attila elvtárs nehezen félreérthető
szövege a kétféle szocializmus, a nemzeti és a nemzetközi lényegi
azonosságáról. Szocdem volt szegény, de Hidas Antal költő
elvtárs (a világ legrosszabb költője) kitalálta, hogy
fasiszta gazdasági alapon csak fasiszta felépítmény lehetséges, vagyis Attila
fasiszta. Egy árnyalat: Szántó Judit Hidas felesége volt, minek
következtében erősen orrolt a jobb költőre.
A göröggel kapcsolatban több megoldás is
elképzelhető. Ideológiait tudnék sorolni, de valóságosat nem, mert az
általános tankötelezettség eszméje egy idegen írásmódot ismert csak el, a
cirillt. A bunkónak sok lett volna kettő, arról nem beszélve, hogy az elemi
ismereteket tanító népiskola nem felelt meg a szovjet mintának, ezért általános
ismereteket oktató általános iskolákra volt szükség. Ez egyszersmind kifejezte
a nép tagjainak közösségét is. A négy polgári osztálynak már neve is
borzasztó volt az osztályharcosok szemében. A gimnázium és a reáliskola
fölösleges urizálásnak számított, mivel a közösségnél magasabb szellemi
pozíciót feltételezett. A reáliskolák felső osztályaiból lett a kommunista oktatásban a gimnáziumok reál
tagozata, a gimnáziumok felső
osztályaiból a humán tagozat.
A görögre első sorban azért nem lehetett szükség,
mert az ateista elkötelezettség nem az egyistenhit, hanem általában a hit ellen
küzdött, és a görögöt lehetetlen volt a rengeteg isten nélkül elképzelni.
A latin problematikusabb ügy. Igaz, hogy a római egyház
közös hivatalos nyelve is volt, miközben a tudomány nyelvét is jelentette
sokáig, az orvostudományból pedig nem lehetett kiirtani még a
népidemokráciákban sem, hiszen a betegségek nemzetköziek.
A görög kultúrával jobb volt nem foglalkozni, mert az
eredeti volt, míg a római nagy többsége – pláne az irodalom – másolat, vagy
fordítás. „Ők abban az elsők, hogy ők a másodikak” – tanultuk
Horváth István Károlytól, a klasszika filológia fiatalon Európa-hírű
tanárától, aki 35 évesen halt meg orvosi baromság következtében, és az őt
búcsúztató Trencsényi-Waldapfel is sírt a temetésén. A lánya, Judit, első
sorban műfordító, de őt nem láttam 14 éves kora óta.
Különben sem kellett volna tudnia az egyszerű
emberek bölcs tömegének, hogy Thalésznak nemcsak egyetlen tétele, hanem
főként filozófiája volt, hogy Püthagorásszal még zűrösebb a helyzet,
mert neki nem az éleai iskola volt a színtere, hanem századokon át voltak
követői. Arisztotelész sem kerülhetett elő, bár nemcsak Nagy Sándor
nevelőjeként nem, hanem azért sem, mert elég gyorsan kiderült volna, hogy
a marxizmus klasszikusai tőle is loptak; de vele együtt előkerült
volna az ellenlábas Platón is, és máris tudhatták volna a népségek, hogy nem a
„plátói szerelem” az ő tudományának
lényege, hanem példának okáért az államelmélete, amit Lenin simán ellopott, és
alkalmazott is. Ha pedig ők elő kerültek volna, kiderült volna, hogy
az ő filozófiájukat felhasználó
középkor nem hogy nem lehetett sötét, hiszen a középkori keresztény filozófia
valamilyen módon mindig kettejükre, illetve követőikre sokban
támaszkodott. Részben az etikában, részben az esztétikában, de egészében a
hittudományban is. Szent Ágoston is elő került volna miattuk, Aquinói
Szent Tamás is. Ezáltal, szerintem, alapjában kész lett volna a hitetlenségre
és a tömegbutításra épülő
szocialista rendszer. A hitetlenség és a szabadosság, a „lánynak
dicsőség, asszonynak kötelesség” rákosista állami gyereknevelést volt
hivatva támogatni, a családbomlasztó elvek, illetve elvtelenségek
terjesztésével, ugyanakkor az egymással szembeállítható, arctalan egyedek
kitenyésztésével meg lehetett (részben sikeresen) oldani a besúgókra
épülő, egymástól való rettegésben elhülyülő emberek pszeudokollektív tömegének irányítását.
Az egyház is ezért volt ősellenség: a hívő közösségek igazi közösségek voltak, míg a
műviek (szocialista brigádok stb.) egymás ellen munkaversenyben is
hadakozók kényszercsoportjaivá lettek.
A nagyképű sportpolitikának egyik következménye az
volt, hogy néhány egyesületben (a világért sem klubban) nem túl erős, de
csapatként mégis kitapintható igazi közösségek szerveződtek. Így történt
meg, hogy valamelyik május 1-jén a dísztribün előtt háromszor kiabáltuk
együtt az egyesület nevét: „Petőfi”. Azonnal lekapcsoltak mindannyiunkat,
hogy miféle zendülés ez.
A
templomról írottakat bizonyos változatban ismerem. Ezért nem járok a karácsonyi
éjféli misékre. Nálunk a cigányok dajdajoznak és mászkálnak ki-be, hangosan
dumálnak, otthon érzik magukat, mert jó balhé az éjféli mise.
Pünkösdhétfőn úgy üvöltöttem
a templomban, hogy halálra rémült még a marha pedagógus is, aki – ez mégis a
plébánosunk maflaságainak egyike – beengedte a kegytemplomba a tizenéves
kölyköket rohangálni és játszani, mert I. atya nyitva hagyatta az oldalsó
templomkaput. Én leüvöltöttem őket e térképről tanárostul azzal, hogy
ez Isten háza, ide vendégségbe jönnek, és ha Istenhez bepimaszkodnak, akkor
térdet hajtanak, keresztet vetnek, és befogják a pofájukat, nem rohangálnak,
ahogy más vendégségben sem, legfőképpen pedig nem zavarják azokat, akik
imádkoznak. Éppen ecsetelni kezdtem az Isten háza és a játszótér között
mutatkozó szembeszökő
eltérésünket, amikor előette a fene a sekrestyésünket, aki
harsányságomon felbuzdulva hasonló tónusban szólalt meg. Ez elég volt,
kitakarodtak. Én ott álltam, mint egy bosszúálló angyal, és a jobb karommal
kifelé mutattam, mint ebemnek, amikor rossz, és ezek szépen kimenekültek. A
tanár próbálta mentegetni a csőcseléket, de ráordítottam, hogy nem
érdekel, ő azért van, hogy
vigyázzon a rendre.
Láthatod: jól ismersz. Nem nekem való a zsinagógák
hangulata. A zsidók hagyományosan nem csupán hangosan beszélgetnek, de akár
üzletelnek is. Legnagyszerűbb fő rabbijuk (egy iskolába jártunk az
államosítás után) mondta, hogy ami a Hegedűs
a háztetőnben van, náluk természetes, ők alkudnak Istennel is:
„Arra kérlek, Istenem, Uram, osztozzunk meg azon, ami van: sok dicsőség
néked odafönt, nekem egy kis pénz itt lent”.
Én nem
tűröm a népszerűsködést. Nekem bőven elég az, hogy az „ökumené
érdekében”, vagyis református nyomásra a II. Vatikáni Zsinat (és a későbbi
évek) egy csomó olyan változást, úgynevezett liturgiareformot hoztak, amiknek
egy töredékére a fennmaradásért valóban szükség volt, de az, hogy egy
teokratikus hierarchiában a köznép játszóteret csináljon a templomból, az
úrfelmutatás alatt pedig a térdelő
gyülekezet lábait ronggyá taposva gyerekek rohangásszanak, nem fér össze
a fejemben azzal, hogy népszerűsíteni kell az egyházat.
Ez a
felemás agyú, de alapjaiban nagyon jó fiatal plébános időnként elengedi
magát, de a szépen szaporodó közösség nem ért a szóból. Elmondott egy
történetet azzal, hogy talán példabeszéd. Álarcos fegyveresek rohantak be egy
templomba, és azt kiabálták, hogy aki hajlandó meghalni a hitéért, maradjon
bent, de a többi takarodjon nagyon gyorsan, mert lelövik azokat, akik
kitartanak Jézus mellett. Néhányan oda álltak a miséző pap mellé, hogy maradnak, a többi
elmenekült. Akkor az egyik fegyveres oda szólt a papnak: atyám, lehet tovább
misézni, megtisztítottuk a templomot.
De ezeknek
bármit beszélnek, sokan a komcsikra szavaznak közülük, és azért jönnek, mert
rájuk tör a halálfélelem.
Az egyházközségünk ezzel
együtt egyre nagyobb és igazibb lesz. Amióta sokan felfogták végre, hogy
bennünket arról ismernek meg Jézus szava szerint, hogy szeretjük egymást,
messziről tudni, ki alkalmi látogató, és ki az, aki oda tartozik.
Nem hittem volna, hogy a kapucinusok kényszerű
távozása után még tovább erősödik Máriabesnyő.
Az etika-tankönyvet nem
írtam meg az esztétika után (ingyen), vázlat van, a többi pedig a fejemben.
Bármikor képes vagyok megírni, de kellene hozzá valami támogatás, amit itthon
nem kaphatok meg, mert a vallásszociológusok klikkje egész egyszerűen
hivatalból lenyúlta a támogatás lehetőségét, de nem értik meg, hogy amivel
küzdenek, nem sikerülhet. Mégpedig azért nem, mert az otthoni nevelés nélkül
nagyon nehéz, de ha az első
elemiben kezdik az alapokat, mégis lehetséges.
Nagyon becsülöm az én végzős hallgatóimat, hogy
minden alapvetés nélkül meg tudták érteni és tanulni az anyagot.
És becsülöm G… tanár urat, aki kommunista létére (az
MSZMP Filozófiai Intézetéből került hozzánk) volt benne annyi
realitásérzék, hogy külön teremben szigorlatoztattunk, és utólag egyeztettük az
eredményeket. Nem tartom csodának: én valamivel keményebben osztályozva is
közel ugyanazt az eredményt kaptam etikából, mint ő filozófiatörténetből.
Mégis ő
vívta ki, hogy vénségemre ne maradhassak az eredetileg megállapodott
ideig, és így hat évre való jó pénzt kihúzott a zsebemből.
Én nem vállaltam a tanszékvezetést, mert ki lehet
kergetni a világból a papírmunkával, különben is voltam már nagyfőnök a
tőkés vállalatnál, az nekem elég volt egy életre, és én tanítani szeretek,
nem pedig tanszéki értekezleteket tartani. Hát most ő a tanszékvezető, és bomlasztja az
eredetileg nemzeti és keresztény értékeket valló és tanító kart.
Szédületes,
milyen aranyos vagy, hogy szívesen lettél volna hallgatóm. Levelezők
között volt nagyjából hasonló korú több is. De a fiatalabbak nagy hányada rémes
volt. Még az elvtársiak is jók voltak érettebb korban. Csak egy fiatalabb
levelező hallgató jött oda hozzám,
hogy nem tudja, az ő materialista
agyával hogyan fogja ezt megtanulni. Nyájasan bólogatva mondtam, hogy nehezen,
de előbb-utóbb kénytelen lesz, mert amíg nem tudja az anyagot, nálam nem
megy át.
De Te
érted, amit beszélek! Neked mindent átadnék, de jó tudni, hogy irtózatos
tömegű anyag. Mégsem féltenélek, ha belevágnál, mert a logikája alkatilag
adott a fejedben.
Kedves
vagy, hogy vállalnál tanárnak, tényleg megtisztelsz vele, bár ezzel óvatosan
kell bánni, mert rájöttem, hogy erre IS születtem, és könnyen elhatalmasodik a
szervezetemen a tanítás, pedig már kísérleteztem szedatívumokkal is.
Csak legyél óvatos, nem mindig lehet észrevenni, mikor
kezdek viccelni. Volt olyan társaságom, hogy az általam mondott szövegnek
úgynevezett első olvasatát
(általam bevezetett fogalom) értették csak, én pedig alig tudtam komoly
maradni, mert a fonákjával szórakoztattam magam előadás közben.
Te, persze, észrevennéd, hol a linkség. Kevesen vették
észre, mitől vagyok olyan felhőtlen, Te velem nevetnél végig, és nem
nézhetnék az irányodba sem, nehogy elröhögjem magam.
Nagy örömünk lenne
belőle. Lehetett volna.
Már csoszog és zörög a mámi,
jön föl, megy aludni.
Tudtad, hogy Tenerifén van
sivatag is? Egy szélességi körön van a Szaharával.
Nagy szeretettel: Gyuri
szigy
-----Messaggio Originale-----
Da: zs.mesterhazy
A: Dr.
Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda
Data invio: venerdě 4 giugno 2004 22.43
Oggetto: Re: Web-oldalak
Drága Melinda!
Isten őrizzen a
takarítástól! Ha már így alakult, hálásan köszönöm a megjelenítést.
Lustaságomra némi mentség
lehet, hogy két teljes napig a Magyarok Világszövetségének kétnapos konferenciáján vettem részt. Mondhatom, nagy dolgok
történtek a nyelvvel, műveltséggel foglalkozó szekcióban. Varga Csaba
előadásával olyan, eddig nem gondolt gátakat rombolt le a nyelvészeti
megközelítésével, hogy ideje újragondolnunk Európa nyelveiről eddig
alkotott képünket. Valószínűleg be kell zárni az összes indogermán és finnugor
tanszéket, mert működésük ma okafogyottá vált. (2004. június 4. - csak a
rend kedvéért.)
Varga a TAP magyar
teremtő gyököt térképezte fel előbb a magyar nyelvben, majd
Nyugat-Európa nyelveiben. Az magyarul is megdöbbentő eredmény szó szerint
visszaköszönt angol, francia és német nyelven. A közönség fakó arccal vette
tudomásul, hogy Európa magyarul beszél... Mi ezt persze már régóta tudjuk, de
úgy tűnik máig kellett várni a hatékony módszer létrejöttére, amely ezt
bemutatni is képes.
Amikor két felület összeér, azt
a magyar a TAP gyök köré szervezett szóbokor tagjaival jeleníti meg képi
anyagként. A kőkor élő nyelve: KÉP. Hiába írunk betűket,
képekben gondolkodunk és beszélünk.
TAP, ha tapos, tapsol,
tapint, toppant, tepsi, tapogat, tapiz, stb. További változatai
bővítményekkel és szómegfordítással állnak elő és ugyanezt jelentik.
Latin-olasz oldalon legalább ilyen eredmény lesz, ezért kezeskedek.
Kézcsókkal
Zsolt
-----Messaggio Originale-----
Da: Dr. Szitányi György
A: Dr.
Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda
Data invio: sabato 5 giugno 2004 13.44
Oggetto: szó
Drága Melinda!
Most nem írok, mert rohanok
tovább. Olvastam a Hunor* közvetítette szöveget. Jó. Csak
ennyit hozzá: a tapad, tapaszt, tapasztal sor szerintem legalább annyira bizonyíték
írásod, ill. V Cs-é mellett. Figyeld Arany János fordításában Hamletet: „Nem,
egy tapot sem”. Akár igei, akár
főnévi változatban, még a tapicskolás (’vizet tenyérrel csapkodás’) is
simán ide tartozik. Végig lehetne gondolni és vezetni egy ta* ősi
tő lehetőségét is. Mert a talál, tanul, tavaly ugyanígy valamihez
való kapcsolódást jelöl. Kérdés, nem volt-e, vagy lehetett-e ennek esetleg
magas hangrendű változata is, mert a tegnap,
a teper, a tesz, a teher, a tető mind valamilyen érintkezésen alapuló
dolog. Így, kapásból egyedül a tesz ejt gondolkodóba, mert a Tett magyar, de a
Tat ugyanaz németül, és vagy így, vagy úgy lehet közük egymáshoz. De hogy
valamiképpen van, biztos.
[…]
Szeretettel: Gyuri
szigy
* Lásd a fenti, ez előtti levelet…
-----Messaggio
Originale-----
Da: Dr.
Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda
A:
zs.mesterhazy
Data invio:
domenica 6 giugno 2004 12.28
Oggetto: Nyelvrokonság, szógyökök, szavak...
Kedves Zsolt!
Nagyon köszönöm rendkívül izgalmas sorait. Az Ön soraira az
alábbiakat kaptam egy kollégámtól - a «hírhedt» irodalomkritikustól és
esztétától -, s kíváncsi lennék az Ön meglátására ezzel kapcsolatban:
«...Olvastam a ...szöveget. Jó. Csak ennyit hozzá: a tapad,
tapaszt, tapasztal sor szerintem legalább annyira bizonyíték
... V Cs-é mellett. Figyeld Arany János fordításában Hamletet: „Nem, egy
tapot sem”. Akár igei, akár főnévi
változatban, még a tapicskolás (’vizet tenyérrel csapkodás’) is simán ide
tartozik. Végig lehetne gondolni és vezetni egy ta* ősi tő
lehetőségét is. Mert a talál, tanul, tavaly ugyanígy valamihez való
kapcsolódást jelöl. Kérdés, nem volt-e, vagy lehetett-e ennek esetleg magas
hangrendű változata is, mert a tegnap,
a teper, a tesz, a teher, a tető mind valamilyen érintkezésen alapuló
dolog. Így, kapásból egyedül a tesz ejt gondolkodóba,
mert a Tett magyar, de a Tat ugyanaz németül, és vagy így, vagy úgy lehet közük
egymáshoz. De hogy valamiképpen van, biztos.»
Mást keresvén - a mai Szentháromság vasárnapjának alkalmából
keresgélésem közben - Nádasdy Ádám nyelv, költő- és műfordító írására
bukkantam (akit minden tekintetben kissé fenntartással kezelek), s az
alábbiakat írja a «Se kultúra, se történelem» c. cikkében:
«A finnugor nyelvekből azonban csak késői nyelvemlékek
vannak: a magyarból a 11., a finnből és észtből a 16. században, a
többiből még később jelennek meg. Így a magyar nyelvtörténész arra
kényszerül, hogy rég elszakadt, egymástól igen eltávolodott nyelveket próbáljon
meg rokonítani gyér és késői adatok alapján. S ha ez nem is sikerülhet
minden szónál (oly kevés az adat!), azt bátran mondhatjuk, hogy nincs más nyelv
vagy nyelvcsoport, mellyel a magyart ugyanilyen elfogadhatóan lehetne
rokonítani.
A finn szókezdő k-nak
általában magyar k- felel meg, de a/o/u előtt h-
lesz belőle, tehát finn kivi = magyar kő, keri =
kéreg, käsi = kéz, de kusi = húgy, kuu = hó(nap), kala = hal. Ez
a k/h váltakozás önkényes hangtani szabály, nem indokolható se
kultúrával, se történelemmel, éppen ezért rokonsági bizonyíték. Néha a jelentés
(két-háromezer év alatt!) eltolódott: a finn kumpua- 'buggyan' magyar
megfelelője hab -- de az angol-olasz rokonításnál ennél
cifrábbakat is láttunk. A finn kulttuuri = magyar kultúra
persze se nem cáfol, se nem bizonyít semmit.
Olyasféle munka a finnugor
rokonítás, mint amikor a régész néhány kőből kénytelen rekonstruálni
a valahai katedrálist. A laikus meg csak nézi: templom? Itt? Azt mondta az
iskolában a magyartanárom, hogy a finn-magyar nyelvrokonság tipikus példája a jön
a vonat finn megfelelője: jönnaa vonnaa, ugye hogy hasonlít,
csak sajnos a jönnaa a 'vonat' és a vonnaa a 'jön'.
Később megtudtam, hogy aljas kitaláció az egész, mert ilyen finn szavak
egyáltalán nincsenek.»
Kedves Zsolt, mit szól hozzá?
Kellemes vasárnapot. Tisztelettel köszöntöm:
Melinda
-----Messaggio Originale-----
Da: zs.mesterhazy
A: Dr.
Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda
Data invio: domenica 6 giugno 2004 23.15
Oggetto: Re: Nyelvrokonság,
szógyökök, szavak...
Kedves Melinda!
Ha Nádasdy Ádám
beleharapott a kérdésbe, ne hagyjuk parlagon. A kivi-kő finn-magyar
párhuzamot megtoldanám a keve-kő hun-magyarral. Egyebekben ajánlom neki is
a hun szógyűjteményt a kitaláltról. Úgy nézem szakmai irányból közelít -
vagyis befogadó, körbejáró, átgondoló módon, - és a nyelv érdekli
elsősorban.
Egy Simon Péter nevezetű mohácsi úr
volt az a személy, aki másodjára nagy érdeklődést keltett
előadásával. 20 évig élt Amerikában, ahol véletlenszerű indián
élmények érték. Magyar feleségével elment egy szállodába, ahol indián
takarítónő dolgozott. Róla tudni kell, hogy 2-3 éves korában kikerült
törzse köréből és angol, francia nyelvű közegbe csöppent. Simonékat
magyarul beszélvén hallgatva megkérte őket, beszéljenek még tovább
"dakotául". Na erre Simon módszeres kutatásba fogott.
Meglátogatott egy törzset,
ahol a törzsfőnök elénekelte neki a "Rakat tuja dizet"*
kezdetű imát, amelyben az Öreg Istent kérte a törzsi tanácskozás
sikeréhez. E dalt mi is jól ismerjük, ez a "Megrakták a tüzet" c.
dal, pentatonban, kvintváltósban, ahogy kell.
Ez sem akármi, de a csavar
mégiscsak most jön. A dal első két sora az indiánoknál is ugyanarról szól,
míg a harmadiktól változás van. Nálunk a szöveget a Szent István, majd a
reneszánsz idején is átírták virágénekké vagy szerelmes verssé. MOST KELL
MEGTUDNUNK ETTŐL AZ INDIÁNTÓL, - aki amúgy legkésőbb 13000 évvel
ezelőtt juthatott száraz lábbal Amerikába, - hogy ezer éve
"cenzúrázott" dalt hallunk, és hiszünk eredetinek.
Búcsúzóul csak annyit: ha a
"megrakták a tüzet" 13000 év alatt "rakat tuja dizet"
alakot képes felvenni, akkor valószínűleg a nyelvészetet más alapokon
kellene tárgyalni. Más nyelvészetre van szüksége a darwinistáknak és másra az
"ugoroknak".
Tiszteltetem Grimm urat és
követőit.
Szép álmokat
Zsolt
* Lásd: lábjegyzet
Varga Csaba «Az Éden írása» c. tanulmányában
-----Messaggio Originale-----
Da: Dr. Szitányi György
A: Dr.
Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda
Data invio: lunedě 7 giugno 2004 10.44
Oggetto: rakat tuja
Drága Melinda!
Örömmel vettem a leveleket.
Máris válaszolok, amennyire tudok.
Visszafelé, persze.
A finnel rokon szavak – M Zs
szövegével ellentétben – sokkal szabályosabban alakultak. A mély
(előkelően: veláris) hangrendű, k-val kezdődő szavak
k-ja a magyarban h. A magas
(palatális) hangrendűek szókezdő k-ja azonban k maradt. A kesi (kéz, említi ő is) iskolapélda, de pl. a
kaksi (kettő, számnév) nem igazolja a veláris hangrendű szavak
szókezdő k-jának h-ra váltását. A szókezdő p-k a magyarban f-ek, de a szókezdő t-k körül már
van gubanc. A talvi = tél, azonban a tunkea ’dugni’ alakban van meg nálunk. Ez
a d-re változás próbára teszi a szabályt. A nem szókezdő, intervokális helyzetű k a magyarban
gyakran j, de ez sem tekinthető szabályosnak. Egy dologra jó volt ez az
esetlegesség: 1966-ban megmagyaráztam a szegedi főfinnugrásznak, hogy a
korkea = magas megvan a magyarban, a hórihorgas eleje, a hóri lehet finnel rokon, és a magyarban az Ista-Pista jellegű
ikerítésből ebben nem a pista maradt meg benne, hanem az ista (istván!),
hiszen tájnyelvben akkor még megvolt a horjas
alak is. Ehhez ikerülhetett a horgas.
Mindez persze azért sem
igazi döntő bizonyíték a finnugrisztika mellett, mert a korkea szón belüli
k-ja olyan kemény, hogy ütni lehet vele.
Nádasdyra nem vesztegetek
szót, élvezettel játszik szofistát, hogy csillogó elméjével elvakítsa
hallgatóját, de csak a szemnek szikrát szórása igaz belőle.
Az azonban egyre
égetőbb, hogy végre más alapokra kerüljön a nyelvtörténet, mert ha engem
nem is győz meg száz százalékosan a Turul tér Dél-Amerikában, de az
említett dakota-ügy is azt támasztja alá, hogy az a turul a mienk is. Egészen
más kiindulási pontot kell keresni, és nemcsak Deme László sajnálja, hogy végül
nem lettem nyelvész, hanem időnként én is, mert nekem annak sok ága jól
ment. (Ha a két eredeti opponensem – Szathmári és Fábián – egyetért, akkor
valószínűleg maradtam volna a szakon, de Fábiánnak más volt a véleménye,
mint nekem, Szathmári ellenben egyetértett velem egy alárendelés minő voltának megítélésében. Nem éreztem
akkora hivatástudatot, hogy egy gyönyörű tengerikígyó hosszúságú mondatot
másra cseréljek. Ha egyik akadémikusnak ugyanaz, aminek én nézem, a másiknak
pedig nem, én nem állok közéjük.)
[…]
[…]
Visszatérve a még nem
levő új alapokhoz, biztosan foglalkoznék ezzel a kérdéssel, már csak azért
is, mert a dél-amerikai indiánok ősi kultúrájában sem ismeretlen az ún.
fésűs kerámia, amit finnugor specialitásként tanultunk. Van más is, és
semmivel sem indokoltabb a finnekkel való rokonságból eredeztetni a kultúránk
alapjait, mint a Turul téren lakók őskultúrájából.
Ha pedig Szent Istvánnak –
biztosan jó oka volt rá – cenzúráznia kellett egy népdalt, valahol mégis csak
lehet nekünk is őseposzunk, csak olyan pogányok voltunk, hogy a király a
jövő érdekében helyesnek tartotta az írásbeliség kezdetekor ezt szépen
elsüllyeszteni.
Van más: már említettem a
honfoglalók fogamzási tilalmát és a mentalitás kérdését. De arról nem volt okom
szólni, hogy a Káma könyökétől kelet felé is vezetett út, pláne, hogy
Ázsia és Amerika akkor még egy tömböt alkotott, és tényleg át lehetett
ballagni.
Amióta kaptunk a világ
teremtésére természettudományos
bizonyítékot, egyre valószínűbb, hogy sok mindenről más lesz a
következő nemzedék képe. Ez a „sok minden” megérné, hogy tovább éljek,
mint fogok.
[…]
[…]
Egyelőre ennyit.
Nagy szeretettel: Gyuri
szigy
-----Messaggio
Originale-----
Da: Dr.
Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda
A:
zs.mesterhazy
Data
invio: martedě 8 giugno
2004 0.01
Oggetto: Re: Nyelvrokonság, szógyökök, szavak...
Kedves Zsolt!
[…]
Itt van viszont a szigorú
kritikusom […] érdekes eszmefuttatása, ami szintén elgondolkoztató. Talán -
mégha ellentétben az Ön gondolataival - lehetne ez is egy pont, ami
előrelendítheti az ügyet - nem?-:
«A finnel rokon szavak – M
Zs szövegével ellentétben – sokkal szabályosabban alakultak. A mély
(előkelően: veláris) hangrendű, k-val kezdődő szavak
k-ja a magyarban h. A magas
(palatális) hangrendűek szókezdő k-ja azonban k maradt. A kesi (kéz, említi ó is) iskolapélda, de pl. a kaksi
(kettő, számnév) nem igazolja a veláris hangrendű szavak
szókezdő k-jának h-ra váltását. A szókezdő p-k a magyarban f-ek, de a szókezdő t-k körül már van gubanc. A talvi = tél, azonban a tunkea
’dugni’ alakban van meg nálunk. Ez a d-re változás
próbára teszi a szabályt. A nem szókezdő, intervokális helyzetű k a magyarban gyakran j, de ez sem
tekinthető szabályosnak. Egy dologra jó volt ez az esetlegesség: 1966-ban
megmagyaráztam a szegedi főfinnugrásznak, hogy a korkea = magas megvan a
magyarban, a hórihorgas eleje, a hóri lehet
finnel rokon, és a magyarban az Ista-Pista jellegű ikerítésből ebben
nem a pista maradt meg benne, hanem az ista (istván!), hiszen tájnyelvben akkor
még megvolt a horjas alak is. Ehhez
ikerülhetett a horgas.
Mindez persze azért
sem igazi döntő bizonyíték a finnugrisztika mellett, mert a korkea szón
belüli k-ja olyan kemény, hogy ütni lehet vele.
Nádasdyra nem
vesztegetek szót, élvezettel játszik szofistát, hogy csillogó elméjével
elvakítsa hallgatóját, de csak a szemnek szikrát szórása igaz belőle.
Az azonban egyre
égetőbb, hogy végre más alapokra kerüljön a nyelvtörténet, mert ha engem
nem is győz meg száz százalékosan a Turul tér Dél-Amerikában, de az
említett dakota-ügy is azt támasztja alá, hogy az a turul a mienk is. Egészen
más kiindulási pontot kell keresni, ...»
Kedves Zsolt, mit gondol a
fentiekről?
Köszönettel a figyelemért
ismételten nyugodalmas jó éjszakát kívánok:
Melinda
-----Messaggio
Originale-----
Da:
zs.mesterhazy
A: Dr.
Bonani G.O.-né Tamás-Tarr Melinda
Data invio: martedě 8 giugno
2004 21.15
Oggetto: Re:
Nyelvrokonság, szógyökök, szavak...
Kedves Melinda!
Gondolom Varga Csaba általam
említett TAP gyökéről lehet szó. Magam nem szoktam hangtani
fejtegetéseket kezdeményezni. Feltűnt viszont, hogy a hun kéttagú szavait
nálunk egytagúvá sűríti a magyar. Ilyen lehet ez a talvi-tél példa is.
Át kellene gondolni, hogy a
finnek, mint valaminek a szélén élők ugyanúgy kaphattak sztyeppei
áramlatokat, ahogy a környéken bárki más. Akár hun-szkítát is valamilyen
mértékben. Könyvemben hozom Meszlényi finn szószedetét a mezőgazdálkodás
köréből. Detre hun szavait összevetettem az abban szereplő szavakkal,
és azt találtam, hogy akkor voltak jó egyezések, amikor a finn-magyar is
rendben lévőnek tűnt. Ez 5-6 esetben fordult elő. Ebből
több más elvi lehetőség mellett nem zárhatjuk ki, hogy ad absurdum a
magyarban és a finnben az lenne a közös, amit a hunból kaptak. (!) Nem
tudom, hogy ez így lenne, de nem zárható ki a lehetősége.
A turul az eurázsiai
ősnépé, ezért a miénk és még másoké is. Annyira valakié, amennyire
megbecsüli. Ugyanezt gondolom a temérdek jelkép használatáról is.
Hogy a nyelvtörténettel mi
legyen? Valahol azt találtam mondani, hogy a magyar nyelvet a reászabott
módszerekkel kellene kutatni. Semmiképpen sem pozitivista és darwinista,
főleg nem indogermanista módszerekkel. A magyar nem a változás lázában
égő nyelv, amint azt a fejlődéspártiak elképzelik. Ezért nekünk a
nyelvből a tudást kell felszínre hoznunk, ami belé van kódolva. Gyökei
rendszerének finom rezdüléseire felfigyelni, kiemelni belőle az alkotók
tudását.
A magyar nyelv Varga Csaba
szerint feltalált, módszeresen megszerkesztett kőkori nyelv, mert olyan
fokú szervezettséget és eszmeiséget, mely a sajátja, spontán módon kialakulni
alig hihető. Filoszként ezért nem hiszek az ízekre szedett hangok által
felhozható új tanulságokban. Nem hiszem azt sem, hogy nyelvészeinket olyan
kutatási módszerekre kellene megtanítanunk, amelyekkel semmit nem tudhatunk
meg. Ők talán megértik egymást belső nyelvükön, de más nem. Most,
amikor tízezer évekre visszamenőleg felnyílik az idő, melyben az
állandóság mindent ural, mi értelme lenne a nyugatiak hektikusan változó mai
nyelveinek esetét tudománytalanul visszavetíteni másokra is? Az ellentmondás
olyan nagy, hogy ezen a fajta nyelvészeten kis kiigazítás már nem
segít. Ilyenkor szoktak valamit egészben hátrahagyni.
Amikor a kollégája a
mássalhangzók változásait említi, miért nem gondol arra, hogy talán egy
szóbokor újabb variánsához jutott el? A szigorú felépítő elvek ugyanakkor
hallatlan variációs lehetőségeket hagynak a "névadóknak", a
nyelvet alakítóknak. Ezt a nyelvet avatott tudói szabadon alakíthatták mindig,
és meg is tették. A nép pedig maga állította elő nyelvét, nem volt
rászorulva, hogy a szelek szárnyán eljut majd hozzá valami új fogalom. Ezért
leszek mindig ideges, amikor a temérdek átvétellel akarnak megkínálni
minduntalan. Akik ilyet mondanak, rongynak nézik az alkotó embert.
A TAP-ot lehet folytatni
bármilyen irányban. A KAP KOP stb. szintén összetartozik a "két felület
érintkezése" fogalmán belül. És folytatható tovább a keresés. Bármilyen hihetetlen,
de ehhez olyan képben gondolkodó agyra van szükség, amilyen Marácz vagy
méginkább Varga.
Magyarul a finnugor
nyelvészetet (az indogermánnal együtt) nem tartom reformálhatónak. A magyart a
reá illő módszerekkel kellene felkutatni. Egyetértek az előttem
szólóval: "egészen más kiindulási pontot kell keresni". Gyökeresen
mást.
Jó éjt!
Zsolt
-----Messaggio Originale-----
Da: "gyongyos"
A: Dr. Bonaniné Tamás-Tarr Melinda
Data invio: lunedě 21 febbraio 2005
7.07
Oggetto: Fw: [Dokumentum] NINCSEN
URÁLI FINN-UGOR NYELVCSALÁD
Kedves Melinda!
Ezt a továbbítást nem mellőzhettem!
Tudom, hogy a téma ismert,
de nem lehet érdektelen! Mint közzétett levelezésének olvasója úgy éreztem, hogy ez a
leghelyénvalóbb fórum elé kell, hogy kerüljön!
Imre
----- Original Message -----
> From: "Nemzeti Hírháló"
> To: "gyongyos"
> Sent: Monday, February 21, 2005 6:25 PM
> Subject: [Dokumentum] NINCSEN URÁLI FINN-UGOR NYELVCSALÁD
>
>
> > NINCSEN URÁLI FINN-UGOR NYELVCSALÁD !
> > http://www.kirj.ee/esi-l-lu/l37-2-1.pdf
> >
> > Holland nyelvészek elfogadták, hogy nincsen
uráli/finn-ugor
> nyelvcsalád.
> > [11/18/2004] Angela Marcantonio professzor
sikeres előadása az
> Amszterdami Egyetemen. 2004. november 12-én Angela Marcantonio professzor
a
> Római "La Sapienza" Egyetem tanára az Amszterdami Egyetem
Nyelvtudományi
> Intézetében vendégelőadást tartott.
> >
> > Az olasz professzornő kifejtette, hogy
szerinte a finn-ugor
> nyelvrokonság kitalált hagyomány. Nem lehet az ún. finnugor nyelveket
ágrajz
> modellben csoportosítani.
> > Nem létezik ugor nyelvcsoport sem. Véleménye
szerint a magyar
> lényegesen eltér a többi finnségi nyelvektől. Lehet, hogy Sajnovics
János az
> ő idejében komoly kutatónak számított, de mai tudományos mércével
mérve az ő
> magyar-lapp szóegyeztetései nem felelnek meg a tudományos igényeknek. Sem
> Sajnovicsra, sem Gyarmathyra nem lehet hivatkozni, mint a finnugor
> nyelvtudomány megalapítója. Az olasz nyelvésznek nincsen túl jó véleménye
> honfitársa, Alinei professzor etruszk-magyar szófejtegetéseiről sem,
de
> Sajnovicsékhez képest Alinei munkája sokkal
> > megbízhatóbbnak tűnik.
> >
> > A tanárnő kifejtette, hogy az igazi
probléma az összehasonlító
> módszerben rejlik, amit először az indo-európai nyelvcsaládra
alkalmaztak. A
> rendszer túlgenerál, emiatt nincsen tudományos értéke. Túl sok
> hangszabályra, túl sok kivételre van szükség ahhoz, hogy csak néhány
> szópárhuzamot lehessen levezetni. Ezt statisztikai alapon ki lehet
mutatni.
> Óriási nyelvészeti apparátusra van szükség, hogy a kb. TÍZ (!) magyar-finn
> szópárhuzamot tudjuk levezetni.
> >
> > A professzorhölgy az összehasonlító módszer
túlkapásait indo-európai
> nyelvek segítségével mutatta be. A nagylendületű előadást élénk
vita
> követte. Az Amszterdami Egyetem fonológiai tanára, Norval Smith elismerte,
> hogy Marcantonio professzornak igaza van, ami az uráli/finnugor
nyelvcsalád
> nem-létét illeti.
> > Marcantonio professzor jövőre tervez
előadást tartani Magyarországon.
> A magyaroknak is be fogja bizonyítani, hogy nyelvük finnugor eredete
> elavult, téves.
|
|
A magyar nép történelméről 1. 2. 3. 4. 5. oldal
Dr. Bonaniné Tamás-Tarr Melinda / Prof.ssa Melinda
Tamás-Tarr
©
GALLERIA LETTERARIA - OSSERVATORIO
- ARCHIVIO DEI FASCICOLI
UNGAROHOME
